Hamvazószerda a nagyböjti szentidő kezdet. Az egyház hamvazószerdán, amint azt a neve is sejteti - szentmisében, vagy igeliturgia keretében az előző évben megáldott olajfa- vagy barkaágak elégetéséből nyert hamuval - jelöli meg a hívek homlokát.
Délelőtt a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont óvodásai, délben az iskolások vettek részt a liturgián, ami ünnepélyes bevonulással vette kezdetét, mialatt a 91. zsoltár verseit énekeltük a kivetítőről. A napi könyörgés után elhangzottak a szentírási szakaszok, amit homília követett, majd a hamu megáldása és a hamvazás következett. A hamvazkodás alatt Schreiber István, kántor Jeremiás próféta siralmait énekelte. A szertartás a Hívek könyörgésével, a Miatyánkkal, az Üdvözléggyel, a Záró könyörgéssel és az ünnepi áldással ért véget.
Ezen a napon a liturgia egy ősi formula által mutatja a nagyböjt lelki jelentését: „Ember, emlékezzél, porból vagy és porrá leszel”. Ezeket a szavakat ismétli a pap a hamvazkodás pillanatában. Ezzel valamiképpen visszatérünk az emberi történelem kezdetéhez, amikor a bűnbeesés után az Úr így szólt Ádámhoz: „Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél.”
Isten szavai itt esendőségünkre emlékeztetnek, sőt a halálra, amely az emberi gyöngeség végső formája. A mai kulturális környezetben, amely annyiféle módon megpróbálja eltörölni a valóságot és a halál emberi tapasztalatát, a nagyböjti liturgia egyfelől emlékeztet bennünket a halál igaziságára és bölcsességre int, másfelől pedig arra ösztönöz bennünket, hogy fogadjuk el azt a váratlan újdonságot, amellyel a keresztény hit megvilágítja a halál valóságát.
Az ember ugyan porból van és porrá lesz, de ez a por értékes Isten előtt, mert Isten az embert halhatatlannak teremtette. Az ősi liturgikus formula tehát az új Ádámban, Krisztusban kap igazi értelmet. Jézus Krisztus szabadon osztozott az emberi sorsban, annak esendőségében, főként pedig halálában a keresztfán. De éppen ez az Atya iránti szeretetből vállat halál lett az emberiség számára a dicsőséges feltámadás útja, amelyen keresztül Krisztus a kegyelem forrása mindazoknak, akik hisznek benne. Ez az élet pedig, amely soha nem ér véget, már itt a földön elkezdődik és a test szerinti feltámadásban éri el teljességét.
A hamvazkodással tehát megújítjuk elkötelezettségünket, hogy az Úr Jézus nyomában járunk. Megengedjük, hogy az Ő húsvéti misztériumában átalakuljunk. Lehetőséget adunk arra, hogy meghaljon bennünk a régi, bűnös ember és megszülessen az Isten kegyelmében átalakult új ember. Az Úr kegyelme és a Boldogasszony oltalma kísérjen bennünket nagyböjti zarándokutunkon.
Örülünk, hogy együtt kezdtük el a nagyböjti szentidő ünneplését. Megkezdtük 40 napos zarándokutunkat, amely elvezet minket az Úr Húsvétjának öröméhez. Ezen a zarándokúton sem vagyunk egyedül. Az Egyház a kezdetektől fogva velünk tart és támogat bennünket Isten Szavával, és az Úr szentségeivel. Isten szava magában foglalja a lelki életünk programját és a bűnbánatra hívó elkötelezettséget, a szentségek vétele pedig erősít, bátorít és segít minket tökéletesebben járni életünk útját. Adja Isten, hogy ebben a szent időben jobban imádkozzunk és buzgóbban gyakoroljuk az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit.
Református tanulóink a helyi gyülekezeti teremben, Molnár Árpád tiszteletes úr vezetésével kezdték meg a böjti időszakot.