• Megemlékezés Boldog Salkaházi Sára, szociális testvérről

              28. 12. 2019

              Idén emlékeztünk Boldog Salkaházi Sára szociális testvér születésének 120., halálának 75. évfordulójára.

                          Salkaházi Sára 1899. május 11-én született Kassán. 1929-ben Budapesten belépett a Szociális Testvérek Társaságába, ahol a társaság szabályzata szerint előbb egyszerű, majd örök fogadalommal, teljesen Istennek szentelte életét.

                          Életmottóját Izaiás prófétától kölcsönözte: „Alleluja! Ecce ego, mitte me! – Alleluja! Íme, itt vagyok, engem küldj!” Élete során sokirányú szociális, mozgalmi és írói tevékenységet folytatott. A II. világháború idején részt vett az üldözöttek mentésében.

                          1941 februárjától a Katolikus Dolgozó Nők és Leányok Országos Szövetségének vezetője volt, és a mozgalom lapjának szerkesztője. Három év alatt öt új otthont alapított közel háromszáz férőhellyel. Megkezdte a munkásnők főiskolájának szervezését is. Állandóan utazott, tanulmányi és lelki-napokat tartott, gyűléseket szervezett. Írásaival határozott katolikus ideológiai programot adott az elpogányosodott, fasizálódó közszellem ellenében. Egyre jobban égett benne a vágy, hogy felajánlhassa életét „azon esetre, ha egyházüldözés, a Társaság és a testvérek üldöztetése következne be”.

                          Az engedélyt megkapta, és az életfelajánlás – teljes titoktartással – a központi és a kerületi elöljáró jelenlétében 1943. szeptember 14-én megtörtént a budapesti anyaház Szentlélek-kápolnájában. Felajánló imájában Sára testvér ezt mondta:

                          „Ó fölséges Szentháromság! Legkegyelmesebb Atyám, ki engem végtelen szeretetedből megteremtettél s jóságos irgalmadból gyermekeddé fogadtál, ó, édes Jézus Krisztusom! Aki szent véreddel engem megváltottál s végtelen jóságodból jegyesednek választottál, ó, drága Szentlélek! Aki kegyelmek bőségét zuhogtatod rám, s aki nekem, méltatlannak a hivatás kegyelmét és a Társaságot ajándékoztad, ó, legteljesebb Szentháromság, én ma a Társaság és a testvérek iránti hálából és szeretetből felajánlom magam, mint a Társaság áldozatát! Azon esetre, ha egyházüldözés, a Társaság és a testvérek üldöztetése következne be és legbölcsebb végzésed szerint gondviselésed tervében nem lenne benne halálom:

                          Fogadd el az én halálomat minden fájdalmával együtt váltságul a testvérek – különösen az öregek, a betegek és a gyengék – életéért, és bűnös, nyomorult életem fejében kíméld meg az ő életüket és kíméld meg őket a megkínoztatástól, a fenyegetésektől, és főként pedig a hűtlenségtől Irántad, az Egyház, a hivatás és a Társaság iránt.

                          Amennyiben isteni végzésed terveiben az én halálom benne foglaltatik, ebben az esetben is fogadd el életemet-halálomat, mint értük való áldozatot.

                          Ezt a felajánlást teszem Lelki-atyám és Elöljáróim engedélyével, édes Szűzanyám keze által, Szent József, Szent Benedek Atyánk, Avilai Nagy Szent Teréz, Szent Sára és Szent Őrzőangyalom segítségét kérve, nem a magam erejében, hanem a teljes Szentháromság kegyelmében bízva. Ámen.

                          Ó, édes Jézusom, teljes megnyugvással és készséggel fogadom már most a halál azon nemét, amely Neked tetszik, az összes vele járó gyötrelmekkel, fájdalmakkal és szenvedéssel együtt. Ámen.” 

                          Isten - Sára testvér - életfelajánlását elfogadta. Vértanúsága – 1944. december 27-én - betejesedett. Az antifasiszta és zsidómentő akciókban kockázatokat vállaló szociális testvérek közül senkinek nem történt bántódása, a világháború pusztításai következtében egyetlen testvér sem vesztette életét.

            • Ünnepélyes, iskolai, adventi - záró szentmise

              21. 12. 2019

              Reményik Sándor, a közismert erdélyi költő, 1925-ben írta a ma egyre inkább érvényes sorokat:

              Kicsi fehér templomotokba
              Most minden erők tömörülnek.
              Kicsi fehér templom-padokba
              A holtak is mellétek ülnek.
              A nagyapáink, nagyanyáink,
              Szemükbe biztatás vagy vád:
              Ne hagyjátok a templomot,
              A templomot s az iskolát!

                          Persze, nem a templom és nem is az iskola teszi az embert jobbá, hanem az Isten, aki Jézus Krisztusban megtestesült, hogy mindenki személyesen találkozhasson vele.

                          Szepsiben 2019. december 20-án ünnepélyes záró szentmisére gyűlt össze a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont tantestülete és diáksága. A szentmise előtt az esperesi körzet papsága kiszolgáltatta a bűnbánat szentségét, hogy a megjelentek tiszta szívvel ünnepelhessék karácsony szent ünnepét. Miután a szentgyónásban sokan személyesen is megbánták bűneiket, közösségileg is őszinte bűnbánatot tartottak, hogy lelkileg tisztán járulhassanak az Úr oltárához s majd szenteste a karácsonyi asztalhoz. A szentmise kenyéráldással zárult, amelyet Fábry Péter, okleveles mérnök, perényi plébános, a körzet esperes-helyettese végzett. „A tizenötmillió búzaszem” akció keretében az esperesi körzet 1000.- kg lisztet kapott a magyarországi Nemzeti Agrárgazdasági Kamara jóvoltából. A lisztet szétosztották a környék iskolai és óvodai étkezdéinek, de jutott a szepsi Szent Erzsébet Idősek Otthonába és a romatelep rászorulóinak is. Ebből a lisztből sütötte az Olajos Pékség azokat a kenyereket, amelyeket a szentmise részvevői az áldás után örömmel vittek haza a karácsonyi asztalra, hogy akkor és ott megszegve, így is egy legyen népünk határon innen és határon túl.

                          Az iskolaközpont 2015. szeptember 1-jén nyitotta meg kapuit. A nyitás nem kis konfliktussal járt és nagy kihívást is jelentett megmutatni, hogy mitől más az egyházi iskola. Ugyanolyan nem lehetett, mint 1945 előtt volt, hiszen a szerzetesiskolákban a rendek tagjai tanítottak, akik idővel megöregedtek és a szerzetesrendek tagjainak száma napjainkban nagyon megfogyatkozott.

                          Az első hónapokban érthetően nagy volt a bizonytalanság és a félelem, de azóta örömmel állapíthatjuk meg, hogy úgy Magyarország, mint Szlovákia szerte kialakult egy olyan egyházi iskolarendszer, amelynek diákjai sokszor bebizonyították már, hogy az egyházi intézményekben fontos és hasznos képzést kapnak hitből, tudásból és emberségből.

                          Az adventi záró szentmisében a jelenlevők papok együtt mutatták be a legszentebb áldozatot.  A szentmise homíliája Szűz Mária Erzsébetnél való látogatásáról szólt, arról a megtapasztalt szeretetről, ahogyan a két édesanya találkozott egymással, szívük alatt gyermekeikkel: Jézussal és Keresztelő Szent Jánossal. (Lk 1,39-45)

                          A legnagyobb ajándék, amit tovább tudunk adni gyerekeinknek – Jézus. Ha a nehézségekkel szembesülve találkoznak Vele, könnyebben és biztonságosabban tudnak tovább menni. Ezzel az élő Jézussal leginkább az Eucharisztiában és a többi szentségekben találkozhatunk – hangzott az elmélkedés. De Őt hallhatjuk és hallgathatjuk a Szentírásban is és szerethetjük embertársainkban. Ezért fontos a szentmise helyes és jó átélése, hogy a velünk találkozók látva lássák, valami megváltozott bennünk: boldogabbak, élettel telitettebbek lettünk. Ennek kapcsán el tudják mondani, ez valóban így van, mert látták velünk, bennünk és általunk Jézust. Ezt megtanítani a tanítás és tanulás „netovább-ja”!

                          A szentmisében a népénekek mellett az iskola éneklőcsoportja is énekelt, elősegítve ezzel a meghittséget, az áhítatot, a karácsonyi találkozást Istennel és egymással. A hívek könyörgését a diákok kötötték csokorba.

                          Az intézmény református vallású tanárai és diákjai Molnár Árpád református lelkipásztor vezetésével a református egyházközség gyülekezeti termében gyűltek össze gyermek istentiszteletre, amelynek végén átjöttek a katolikus templomba, ahol közösen részesültek az áldásban és a kenyéradományban.

                          Jelenleg az intézménynek 202 növendéke van: 38 óvodás, 132 általános iskolás és 32 középiskolás.

                          Köszönet és hála a lisztadományért, a frissensült kenyerekért, a bűnbánati feloldozásért, az Eucharisztiáért, az áldásért, valamint a pedagógusok és a lelkipásztorok közösen elköltött ebédjéért.

                           

            • Karácsonyi - ünnepi műsor

              17. 12. 2019

              Hála Istennek, ma már sok helyen, a templomokon kívül is felállítják a betlehemet. Azzal a céllal, hogy a pásztorok példáját követve sokan járuljanak a barlangistállóhoz, ahol nem nehéz meglátni és felismerni Isten nekünk adott Jelét.

              2019. december 16-án este a művelődési központ nagytermében a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont növendékei és tantestülete jóvoltából ismét lehetőség adódott szívvel szemlélni az egykori bibliai eseményeket. Akik ott voltak tanúsítják, hogy szívük megtelt örömmel, ami elvihető oda, ahol szomorúság van. Reménnyel, ami megosztható azzal, aki elvesztette azt. Szeretettel, ami továbbadható annak, aki nélkülözi azt.

              A gyufaárus kisleány élőtükröt tartott a nézők elé, hogy próbáljanak azonosulni azokkal a személyekkel, akiket megszemélyesítve látnak: a világ emberivel, akiknek minden mindegy, és Máriával, aki Fiát jászolba helyezte, mert nem jutott nekik hely a szálláson, és jegyesével, Szent Józseffel, aki hiába kopogtatott, ajtóról ajtóra járva. Próbálják rászegezni tekintetüket a Gyermek Jézusra, hogy övék legyen a csendben, az éjben fakadt mosolya, amely szétoszlatja a közömbösséget és örömre nyitja azok szívét, akik vágyják Isten szeretetét.

              Köszönet és hála a növendékeknek és felkészítőiknek, hogy megvalósították Assisi Szent Ferenc egyik legszebb életüzenetét, aki az a mondta társainak: „Hirdessétek az evangéliumot, ha kell szavakkal is”, de ez ne kenetteljes győzködés legyen, hanem tanúságtevő magatartásforma.

              Isten - ahogyan a Teremtés könyvében olvassuk - a földből teremtette az embert. Azt is mondhatnánk: földdé teremtett minket. Föld vagyunk. De Isten beleszeretett földünkbe… Ez Jézus szeretetének tanúságtétele… a szegénység, az alázat által lett láthatóvá Isten nagysága. Ezt láttuk, hallottuk ki a kerekded karácsonyi műsorból, amit a szentírás így fogalmaz: a hit cselekedet nélkül – halott.

              A „cipődoboz akció” ékes bizonyítéka a Szentírás és a karitász harmóniájának. Köszönet a kárpátaljai árvaház – a Beregszászi Sámuel Alapítványnak, kapott, átadott és küldött adományokért. Jó volt ismét látni és hallani karácsony üzentét és lélekben megérteni, hogy aki nap, mint nap robotolva dolgozik, és nem ad alkalmat az ünneplésre, az az élet-energiáinak a tőkéjét fogyasztja. Az ilyen emberrel könnyen megtörténik az, ami mostanában olyan gyakori: aki nem tud leborulni, az előbb-utóbb „kénytelen” kiborulni

              Köszönjük, hogy lelkünk mélyén már leborultunk. Adja Isten, hogy mindez az ünnep csendjében többször megismétlődjön!

              Áldott, ünnepi elcsendesülést kívánunk minden kedves Olvasónak.

            • Fellobbant a 3. gyertya lángja

              17. 12. 2019

              Ahogyan nincs zene annak befogadására alkalmas fül nélkül, éppúgy nincs kegyelem hit nélkül sem, amely azt befogadja. Az eső sem fakaszt sarjat, hacsak a föld előbb be nem issza. A hit által vagyunk érzékenyek a kegyelemre, mert a hit az alapja mindennek, amit reménnyel tovább fejlesztünk.

              Semmiféle teremtmény nem képes átölelni Istenből mindazt, ami megismerhető belőle. Az egyház hite olyan tágas, mint egy panoráma-felvétel, ami messze meghaladja az egyén szerény objektívét. Mindenki, aki az egyház hitével egyesül, magáévá teszi az apostolok, a vértanúk, az egyházdoktorok hitét, mindazokét, akik életutunkon megelőztek minket.

              Elődeink: szüleink, nagyszüleink nem vitték magukkal a hitüket a mennybe, ahol már nincs is szükségük rá. Itt hagyták nekünk. Ebből élünk, ennek alapján remélünk és örvendünk, hogy életünk nem hiábavalóság, de értelmesen értékes, értékesen értelmes.

               

            • Pitagorasz - iskolai forduló a felső tagozaton

              15. 12. 2019

              2019.december 11-én a hatodik, hetedik és nyolcadik évfolyam tanulói a PITAGORASZ matematika verseny
              iskolai fordulóján mérhették össze a tudásukat. Iskolánk diákjai nagyszerűen szerepeltek ezen a versenyen,

              akikre büszkék vagyunk.

              Sikeres megoldók:
              A P6 kategóriában: Rudy Márk VI.A, Czompoly Zétény VI.A
              A P7 kategóriában: Pápai Zsófia VII.A, Oceák István VII.A, Piroh Roland VII.A
              A P8 kategóriában: Kočišová Martina VIII.A, Kovács Norman Gábor VIII.A, Oceák Dániel VIII.A

              Mindenkinek gratulálunk, további szép sikereket kívánunk.

            • Fatimai engesztelő imatalálkozó Bodollón

              14. 12. 2019

              2019. december 13-án, immár 207. alkalommal tartottak fatimai engesztelő imatalálkozót Bodollón. Most is sokan érkeztek a határ mindkét oldaláról. A szentségi áldás után, Dobos Zoltán, a szepsi egyháztanács főgondnoka szólt az egybegyűltekhez:

              Főtisztelendő atyák – kedves rádióhallgatók és kedves hívek – határon innen és határon túl!

              Amint arról már hírt adtunk a magyarországi Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a „15 millió búzaszem” jótékonysági akciója folytán esperességünk részére 1000.- kg lisztet adományozott. A kapott lisztadományból a következő környékbeli intézmények részesültek:

              - a Buzitai Alapiskola,

              - a Csehszlovák Hadsereg utcai alapiskola,

              - az Észak utcai alapiskola,

              - Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont,

              - a Szepsi Árpád-házi Szent Erzsébet Idősek Otthona,

              - a bodollói óvoda,

              - a makranci óvoda,

              -  Szepsi Százszorszép Óvoda,

              - a Szepsi romatelep

              - és a Szepsi Szakközépiskola.

                          Ezzel a tettünkkel azt szerettük volna elérni, hogy Karácsony ünnepének közeledtével még inkább egyek legyünk hitben, reményben, örömben és szeretetben. Az adományt személyesen juttatjuk el fent említett intézetekbe. Ma - itt és most - az adományok szimbolikus ünnepélyes átadása történik – mondta és tisztelettel felkérte az intézetek képviselőit, hogy az erről szóló adománylevelet szíveskedjenek átvenni. 

                          Miután Dobos Zoltán átadta az adományleveleket, Bartko Elek, címzetes-esperes jelképesen mindenkinek egy-egy kg lisztet osztott szét, Gábor Bertalan, körzeti esperes-plébános, kézfogással köszöntötte a kedvezményezetteket.

                          Az adományok jelképes átadása után – az adományozottak nevében - Nagy István, a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont igazgatója mondott köszönetet.

                              Főtisztelendő atyák, kedves hívek – határon innen és határon túlról!

                          Ünnepre készülünk. Karácsony szent ünnepére. Azt a nagy eseményt idézzük újból az emlékezetünkbe, hogy Ajándék lett az Isten. Kisgyermekként közénk jött, hogy ne féljünk Tőle.

                          Ez a tény azonban felelősségtudatra is sarkall, mert minden magatehetetlen, ajándékként érkező gyermek a megajándékozott együttérzése nélkül elpusztulna. Bármennyire is furcsának tűnik, de az értünk emberré lett Isten is, nélkülünk nem valósíthatná meg terveit. Igenünkre vár.

                          A rövidesen felállított betlehemi jászlak, elmélkedésre hívnak minket. Tükröt tartanak elénk. Bennük megláthatjuk igazi önmagunkat. A betlehemi jászol egyszerűsége tanít - arra, hogy ne a tárgyakért és azok birtoklásáért éljünk, de a másikért, egymásért – határon innen és határon túl.

                          Köszönjük, hogy a magyarországi Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a „15 millió búzaszem” jótékonysági akciója folytán a lisztadományból ismét juttatott esperességünknek is. A kedvezményezettek nevében köszönöm, köszönjük, hogy ránk esett a választás. Intézményeink léte, élni akarásunk - kellő garancia arra, hogy a kapott adomány nem volt hiábavaló.

                          Iskolánk – a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont - diákjai és tantestületének tagjai az ádventi záró szentmise végén egy-egy, a kapott lisztből sült megáldott kenyeret visznek majd haza a családi asztalra, hogy szenteste megszegve és szétosztva azt, még inkább egyek legyünk hitben, reményben, örömben és szeretetben – határon innen és határon túl.

                          Köszönjünk a reánk gondolás nemes gesztusát! Köszönjük, hogy a magyar kormány nagylelkűsége folytán, épül az új iskolánk és remélhetőleg az új tanévet már az új épületben kezdhetjük.

                          Iskolánk és a többi kedvezményezett intézmény nevében ígérjük: oktató-nevelői munkánkat továbbra is felelősségteljesen fogjuk végezni, hogy munkánk gyümölcse – gyermekeink evangélium szerinti embersége, méltó hálája és köszönete legyen a kapott búzaszemeknek. Az Árpád-házi Szent Erzsébet Idősek Otthona lakói élni akarásunkat imáikkal és áldozataikkal kívánják viszonozni és támogatni.

                          Áldott ünnepeket kívánunk! Adja Isten, hogy az őszi búza s majd a tavaszi is, gazdag termést hozzon és jövőre is bőven jusson kenyér minden család asztalára – határon innen és határon túl. Dicsértessék a Jézus Krisztus – mindörökké. Ámen.

            • Ypsilon – slovina je hra

              13. 12. 2019

              Dňa 12. 12. 2019 sa na našej škole uskutočnila súťaž zo slovenského jazyka s názvom Ypsilon – slovina je hra, do ktorej prihlásilo 13 dobrovoľníkov z 3. – 9. ročníka ZŠ.

              Ich úlohou bolo vyriešiť zaujímavé úlohy a získať tak čo najviac bodov. Aj keď je súťaž určená školám s vyučovacím jazykom slovenským, naši žiaci sa nebáli a nabrali odvahu zmerať si svoje sily s ostatnými žiakmi.

              Súťažiaci budú súce vyhodnotení až koncom januára, avšak už teraz musíme oceniť to, že sa slovenčiny nebáli a súťaže sa zúčastnili.

            • Agyagozás

              12. 12. 2019

              2019. december 11-én rendhagyó rajzórára került sor a 7. és a 8. osztályokban. A foglalkozást a Petőfi Programos Tasnádi Szandra tartotta. A kezek alatt edények, gyertyatartók, csészék keltek életre. 

            • Mikulás napi fejtörők

              10. 12. 2019

              Mikulás napi fejtörőkA matek feladványoknak a megoldása élményekkel jár, örömet okoz és  jó érzés önállóan rájönni valamire.

               Tíz feladat, tíz megoldás. Keresd meg a megfejtést! Ehhez persze meg kell oldani a feladatokat. A válaszok nincsenek elrejtve, s ez megkönnyíti a dolgot, ugyanakkor érdekes helyzet adódhat, ha netán a megoldásban gubancok keletkeznek. Ha a fejtörők valamelyike nehéznek is tűnik, akkor se add fel, mert nagy élmény rájönni a megoldásra.

              Nekünk ez sikerült!

              Győztes csapatok: 1.hely -  Czompoly Csenge VII. A és Viszlay Boglárka VII. A

                                              2.hely – Sitáš Áron V.A és Pápai Zsófia VII.A

                                              3.hely -  Kočišová Martina VIII.A és Pásztor Anna VIII.A,

                                                             Kovács Norman Gábor VIII.A és Oceák  Dániel VIII.A

                                              4.hely – Fazekas Zita  V.A

                                              5.hely -  Czingely Krisztián V.A és Bojszko Kevin V.A

               

              Gratulálunk !

            • Angol és német nyelvi olimpiász

              10. 12. 2019

              Ebben az évben is megrendezésre került az angol- és a német nyelvi olimpiász iskolai fordulója.  Az írásbeli részben a diákok nyelvtani feladatokat, valamint szövegértéssel és szókészlettel kapcsolatos kérdéseket oldottak meg. A verseny szóbeli részében a tanulóknak egy történetet kellett összeállítaniuk a megadott képekből, majd párbeszédet alkottak a feleltető tanárokkal.

              A kategória győztesei az angol  olimpiászon:

              1A kategória: Czompoly Csenge, 7.A

              1B kategória: Viszlay  Eszter, 9.A

              2A kategória: Balázs Viktória, 1.G

              2B kategória: Nyíri Benedik, 3.G

               

              A német verseny helyezettje:

              1A kategória : Szafko Bianca, 5.A

               

              A kategóriák győztesei januárban az olimpiász járási fordulóján képviselik iskolánkat. Gratulálunk, és további sikereket kívánunk.

            • Fellobbant a 2. gyertya lángja

              9. 12. 2019

              Nemcsak a koszorúk fényesebbek, de a szívek is. Az adventi idő lehetőséget ad a
              jótékonykodásra is. Idő adatik, hogy átgondoljuk, valóban szükségünk van-e annyi mindenre,
              ami körülvesz bennünket?
              Átnézve szekrényeinket, tárolóinkat, megtelt hűtőinket, jó, ha keressük azokat, akik tudják
              használni, ami nekünk már nem szükséges, de nekik esetleg az életet jelenthetik.
              Az intézmény tantestülete és növendékei az idén is „cipődoboz” akciót szervez.
              Összegyűjtik a kárpátaljai Sámuel Alapítvány rászorulóinak felajánlott dolgaikat. Igyekeznek
              tudatosítani önmagukban, lehet, hogy ami számukra kevés, vagy jelentéktelen, az másnak
              fontos lehet és szükséges.
              Elsősorban az emberi gesztus a fontos, az, ami a dolgok mögött van: gondolunk másokra, segíteni akarunk, embernek, felebarátnak tekintjük a másikat, nincs
              elfelejtve. Ezzel teljesítjük Szent Pál apostol figyelmeztetését: „Karoljátok fel tehát egymást,
              amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére.” (Róm 15,7) „…semmi rosszat ne
              tegyetek, hanem a jót tegyétek…” (vö. 2Kor 13,7)

            • PRO EDUCO

              5. 12. 2019

              Hova tovább? Milyen foglalkozást válasszak? Milyen egyetemre menjek? Hol, mit kínálnak? Ezekre és hasonló kérdésekre kaphattak választ gimnazista diákjaink a Kassán megrendezett PRO EDUCO 13. nemzetközi oktatási börzén.

            • Adventi gyertyagyújtás

              2. 12. 2019

              Adventi gyertyagyújtás a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban

              „Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, (...) hogy tanítson meg útjaira, és így ösvényein járhassunk.” (Iz 2,1-5)

              A keresztény- és minden emberi közösség közös tapasztalata, hogy a nagy eseményekre készülni kell. Az ókorban az uralkodó érkezését már hetekkel az esemény előtt hírmondó adta tudtul, hogy a helyiek rendbe tehessék az utakat, a házakat. Ilyen esemény az advent is: amikor a Királyok Királyának érkezésére emlékezünk, ezért nemcsak környezetünket, házainkat, hanem szívünket és emberi kapcsolatainkat is rendbe kell tenni.

              Annak, hogy a hívő ember a Megváltó születésére emlékezik, külső jele az adventi koszorú, amelynek négy gyertyája az adventi időszak négy vasárnapjára, színei pedig arra utalnak, hogy bár bűnbánati időszakban vagyunk, erre utal a lila szín, de van okunk az örvendezésre is, ezt a rózsaszín jelképezi, mert az Úr közel van hozzánk.

              A keresztény ember számára ez az időszak egyáltalán nem azt jelenti, hogy most, az esztendő utolsó hónapjában kellene behozni az egész éves elmaradást a munkában, nemcsak azt jelenti, hogy barátainkkal, szeretteinkkel többet vagyunk együtt, hanem sokkal inkább azt, hogy önmagunk, Isten által megalkotott önmagunk leszünk. Elcsendesülünk, magunkba fordulunk, ami nem is annyira egyszerű ezekben a fogyasztásvezérelt, felfokozott tempójú napokban.

              Advent, ahogy a neve is mutatja, az eljövetel időszaka: mintegy kérdésként feszül felénk ilyenkor nap, mint nap, hogy kinek az eljövetelére várunk? Egyáltalán törődünk-e még azzal, hogy vár reánk Valaki, aki meg akarja újítani életünket, istenkapcsolatunkat?

              Adja Isten, hogy adventi készületünk tudatos várakozás legyen. Éljük át ugyanazt a messiásvárást, amely az ószövetségi választott nép lelkében élt. Várjuk úgy az Úr Jézus eljövetelét, mint ókori elődeink, akik teljes reménységgel és bizonyossággal imádkozták nap, mint nap: marana tha, jöjj el, Uram!

              A képek ismét önmagunkért beszélnek…