Advent a várakozás, a karácsonyi készülődés ideje, ami jó alkalom arra, hogy örömmel vágyjuk és várjuk az Úrral való találkozásunkat, ezért jó, ha tennivalóink legsűrűbb napjaiban se szűnünk meg fohászkodni: „Jöjj el, Uram Jézus!” (Jel 22,20).
Advent első vasárnapjának liturgiája felébreszti alvó lelkünket és a lényegre, a lét végcéljára összpontosíttatja figyelmünket. Amint a városok főterein, a templomokban és az otthonokban, úgy iskolaközpontunk tantermeiben is megáldottuk az együtt imádkozókat, valamint a koszorúkat és a gyertyákat.
Átadásra került a Pannonhalmán kiadott és onnan kapott „Énekelj az Úrnak” című kiadvány. Évtizedekkel ezelőtt Nagykaposon az akkor lehetséges lelkipásztori gondoskodásnak gyermekként részese volt Ontko Ferdinánd Henrik bencés atya, aki mára megbecsült paptanár-egyéniséggé vált. Bízva reméljük, hogy iskolánk jelenlegi növendékei Nagy Imre tanár úr vezetésével a szent zene által újabb egyéniségek kifejlődését fogja elősegíteni.
A koronavírus-járvány egyre fokozódó erősségében jó hallatni a bátorító Üzenetet: „Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok” (Lk 21,18). A különböző megpróbáltatások közepette, az élet válságaiban és a történelem drámáiban ismét hangzik a Szó: „Virrasszatok és imádkozzatok.” (Lk 21,36).
Virrasztani azt jelenti: ne engedjük, hogy szívünk ellustuljon, és lelki életünk elpuhuljon a középszerűségben. Legyünk figyelmesek, mert könnyen „alvó keresztényekké” válhatunk, akiket elaltat a világias lelkület. Ünnepi készülődésünk kimerül az ajándékok megvásárlásában, a koszorúk, a gyertyák és a finom ételek készítésében…
Könnyen válhatunk olyan keresztényekké, akik mindig csak befelé néznek, képtelenek a távlatokra. Ez „szundikáláshoz” vezet: ahhoz, hogy lebénultan visszük előbbre a dolgokat, apátiába zuhanunk, minden iránt közömbössé válunk, kivéve, ami számunkra előnyös. Szomorú az ilyen élet, nincs benne boldogság, mert hiányzik belőle a spirituális lendület, a buzgó ima. Nem egyszer papagáj módjára imádkozunk, lelketlenül ismételve a közismert szavakat (Ferenc pápa).
Advent folyamán talán így /is/ imádkozhatnánk: Jóságos Istenünk, köszönjük, hogy elküldeted nekünk Fiadat, aki egyetlen reményünk és üdvösségünk, mert Szívét ajándékozta az embereknek. Mit adhatunk érte cserébe Neked és embertársainknak? - Nagylelkűséget. Istenünk add, hogy ebben az ádventi szent időben, mi is merjünk nagylelkűnek lenni, amint Te vagy irántunk! Ezt kérjük Tőled, Krisztus a mi Urunk által. Ámen.