Harmadikosaink kezei alatt sürgött a munka. Földünket, amit a Jó Isten tart a kezében, bogyókkal díszitették. Mérnöki pontossággal készült szarvasunk őrzi őt. 

2019. szeptember 26-án tartotta az új iskolaév össz-szülői értekezletét a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont mellett működő szülői szövetség. Beszámolók hangzottak el az elmúlt és az új iskolaév kihívásairól, valamint az új iskola ígéretes építkezéséről.

Az értekezlet kezdetén az iskola lelki igazgatója a megjelenteket köszöntve a Szent Lukács szerinti evangéliumi részletet idézte /Lk 4, 16-22/.

¹⁶Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett. ¹⁷Izajás próféta könyvét adták neki oda. Szétbontotta a tekercset, és épp azon a helyen, ahol ez volt írva: ¹⁸„Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, ¹⁹és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” ²⁰Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rá szegeződött. ²¹S elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” ²²Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak.

Az evangéliumi részlet - mondta - nagyrészt arról szól, hogy hogyan tanított Jézus a názáreti zsinagógában. De ha a felolvasott rész első sorait megfigyeljük, ott arról is megtudunk valamit, hogy milyen volt Jézus, mint tanuló. Azt hallottuk: „Amikor Názáretben élt ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába és felolvasásra jelentkezett” (Lk 4,16). Ebből pedig legalább két dolog következik, az egyik, hogy Jézus gyerekkorában, fiatalkorában vallásos nevelést kapott, szokása lett, hogy szombatonként elmenjen a zsinagógába. A második, amit megtudunk, hogy megtanult: írni, olvasni, sőt a vallás dolgában olyan ismeretekkel rendelkezett, hogy emberi szempontból is bátran kiállhatott a közösség elé.

Tanuljuk meg Jézustól, hogy az emberi ismeretek és jó szokások elsajátítása nem öncélú, hanem arra való, hogy fel tudjuk ismerni és ki tudjuk fejezni a legnagyobb igazságot: egyéni és közösségi életünk értékeit, az isten- és emberszeretet útját. Ha ezen járunk, bizalommal hagyatkozhatunk az isteni gondviselésre, aki nem hagy el minket, elkísér bennünket is történelmünk útján.

Iskolaközpontunk keresztény munkatársakat keres és vár. Jelentkezzünk szent szolgálatra: imádkozhatunk, gyermekeket korrepetálhatunk, diákokat kísérhetünk az iskolába és a templomba, vállalhatunk délutáni, vagy esti felügyeletet, amíg a szülők munkában vannak. Sok féle képen segíthetjük összetartozásunkat. Nem új klubtagok beszervezéséről van szó. Nekünk XVI. Benedek pápa „vonalát” érdemes követni, aki világosan kifejtette, hogy az „egyház növekedése vonzás révén gyarapodik”, nem pedig prozelitizmus, erőszakos, túlbuzgós rábeszélés által.              

Kérjük az alkotó, a kreativitás, az éltető és elevenítő Lelket, hogy segítse kibontakoztatni képességeinket, álljon mellettünk személyes fejlődésünkben és kísérje közösségünk és népünk lelki, szellemi és gazdasági gyarapodását.

2019. szeptember 26-án alsósaink a Zagyva banda előadását tekintették meg a KCÚBAR közösségi termében. Ismerkedtek hangszerekkel, népzenével, a közös énekléssel pedig még élvezetesebb lett a műsor. Nagyon jól éreztük magunkat. Köszönjük a lehetőséget!

Nie nadarmo sa hovorí: “Koľko jazykov vieš, toľkokrát si človekom.“ Ovládanie jazyka pomáha otvárať bránu k inej kultúre a spoločnosti. 26. september je označovaný ako Európsky deň jazykov. Preto sa i v našej škole niesol v duchu rôznorodosti európskych kultúr. Tomuto dňu však predchádzalo stretnutie našich študentov gymnázia so študentmi  z Lipska a Encsu. Gymnazisti si vyskúšali rolu sprievodcov nášho mesta. Samozrejme v nemeckom jazyku.  Ostatní žiaci všetkých ročníkov si potrebu učenia sa jazykov pripomenuli rôznymi aktivitami pripravenými vo všetkých jazykoch, ktoré sa na našej škole vyučujú – v anglickom, nemeckom, maďarskom i slovenskom. Všetky hodiny jazykov boli spestrené kreatívnymi činnosťami, hrami so slovíčkami či rébusmi.

-Hangszersimogató a Cseperedő program jóvoltából-

"Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza." Kodály Zoltán

" Az ősz olyan csodaszép,

Megsárgul a falevél.

Nem kell festék, sem ecset,

Tarkabarkák a hegyek. "

A német nyelv tanulása másképpen

Eine andere Weise Deutsch zu lernen

A  testvériskolai kapcsolatok  elsődleges célja, hogy a résztvevők közös együttműködéssel olyan tartalmas programokat valósítsanak meg, amelyek révén a tanulók ismerete bővül, látókörük kiszélesedik, esetleg személyes kapcsolatok is megalapozódnak.

Szeptember 20-án intézményünkben lehetőség nyílt minderre. A gimnázium harmadikos tanulói alkalmi idegenvezetőként kalauzolták városunkban a Lipcséből és  Encsről hozzánk érkezett  diákokat és kísérőiket. Mindezt  német nyelven. A csoportmunka része egy feladatlap kitöltése volt a látottak és hallottak alapján. Az  előrehozott európai nyelvek napja, a nemzetek közötti kommunikáció valódi példájának könyvelhető el ez a találkozó.

A program keretén belül bemutattuk Jászót és a környék nevezetességeit valamint túráztunk a szádelői völgyben.  

Élményekkel gazdagodva  várjuk a további hasonló alkalmakat, a másképpen tanulást.

Szeptember 18-án a 6.A osztály tanulói a mobilitás hete keretén belül részt vettek az „Ismerd meg a városod!” nevű vetélkedőn. A nap folyamán új ismeretekre tettek szert városunkról és számos feladatot oldottak meg az egyes állomásokon. Tanulóink sok élményben gazdagodtak.

2019. szeptember 19-20-án iskolánkon természet- és egészségvédelmi napot tartottunk. Ellátogatott hozzánk Halász Judit volt tanítványunk, aki a mentőszolgálatnál szerzett tapasztalatairól számolt be diákjainknak. Gimnazistáink aktív bevonásával - az egyes állomáshelyeken - ügyességi és elméleti tudásukról is számot kellett adniuk a tanulóknak. Idén legügyesebbnek a 7.A osztály bizonyult.

Az őszi természetvédelmi napon az erdőt csodáltuk meg a legkisebb diákokkal. Utunkon terméseket
és faleveleket szedtünk, melyeknek megtanultuk a neveit is. Az iskolában rajzlapra ragasztottuk és
kiállítást készítettünk a gyűjteményből.

2019. szeptember 18-án a Denevérek éjszakáján, a jászói barlangnál találkoztak a bátor
kisdiákok. A legérdekesebb az volt, amikor közelről szemügyre vehettük ezeket a
félelmetesnek tűnő, de nagyon hasznos kis emlősöket. Láthattuk, hogy nem is olyan veszélyesek, mint ahogy a köztudatban élnek. Időközben az is kiderült, hogy az igazi Drakulák MI VAGYUNK!!!

2019. szeptember 12-én, iskolaközpontunkban is átadásra került a Rákóczi Szövetség anyagi támogatása. A magyar iskolaválasztást ösztönző juttatást gyermekeink egy kis műsorral köszönték meg.

Az ősz eljövetelével megérik a gesztenye. A képzőművészeti nevelés órán figurákat készítettünk ezekből a csodás termésekből.

2019. szeptember 16-án a Mobilitás hete első rendezvényén mi is részt vettünk. A város összes iskolájának diákjai a Fő térig futottak.

Bizonyára sokak örömére, az új iskolaévben minden osztály hitoktatója Sára nővér lesz, aki hétfőként az első két órát a gimnáziumi osztályok diákjaival tölti. A helyi esperes-plébános, mint eddig, úgy ezután is állandó közreműködő lesz. Az idén a keresztény erkölcsiség témái kerülnek előtérbe, de havonta lesz egy óra: „Szólj be a papnak!”, mottóval.

A tények kapcsán önkéntelenül is adódik a kérdés: volt-e arra szüksége Jézusnak, aki valóságos Isten és valóságos ember, hogy őt emberek neveljék és tanítsák?

Igen, mert a teljes emberség vállalása magában foglalta a növekedést és a fejlődést is. Igaz, Jézusnak már gyermekkorában is voltak olyan megnyilvánulásai, amelyeket a környezete valamilyen titokzatos, isteni éleslátás jelének tekintett, például, amikor 12 éves korában a Templomban maradt, Szűz Mária és Szent József napokig keresték mire rátaláltak. Kérdésükre mit válaszolt? „Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” (Lk 2,49). Ugyanakkor viszont azt is halljuk róla, hogy „gyarapodott bölcsességben, korban és kedvességben.” (Lk 2,52).

Az Úr Jézus életének eseményeiből kinyilatkoztatást kaptunk, hogy milyennek látja és álmodta meg az Isten az embert. Az Atya nem tartotta fontosnak, hogy Fia kényelemben, gazdagságban szülessen, de nem mondott le arról, hogy egy nemzet tagja legyen, hogy családban jöjjön a világra és valódi, szerető környezetben nevelkedjék, és arról sem, hogy vallásos nevelést kapjon.

Jézus, aki istensége szerint otthonos volt az Örökkévaló belső rejtelmeiben, rendszeresen eljárt szombatonként a zsinagógába. És nem mondott le arról sem, hogy gyermekként, fiatalként tanítást kapjon. Nem csodafegyverként használta isteni mindentudását, hanem hajlandó volt embersége szerint bölcsességben is gyarapodni. Ebben pedig nyilván elfogadta mások segítségét. Igaza volt tehát a régi művészeknek, akik Jézust néha iskolás gyerekként, tanulóként ábrázolták, könyvvel a hóna alatt.

Amikor új tanévet kezdünk, gondoljunk arra, hogy Jézus is volt tanuló és Jézus is volt tanító. Igaz, hogy ő nem csak a tananyagot adta át, hanem úgy tanított, mint akinek hatalma van, tanulóként pedig nyitott volt az ismeretekre és hordozta magában a feszültséget az isteni mindentudás lehetősége és az emberi fejlődés szükségessége között.

Amikor tanulunk vagy tanítunk, gondoljunk arra, hogy Jézus is ott van velünk. Kérdezzük meg Őt, mit tenne a helyünkben? És Ő válaszolni fog a Szentírás lapjain, a szentségel vételében és az imádságban. Tanuljuk meg Jézustól, hogy az emberi ismeretek és a jó szokások elsajátítása nem öncélú, hanem arra valók, hogy fel tudjuk ismerni és ki tudjuk fejezni az igazságok halmazát, egyéni és közösségi életünk értékeit. Ha így cselekszünk, bizalommal hagyatkozhatunk az isteni gondviselésre. Isten nem hagy el minket. Szentlelke által kísérni fogja nemzedékünket is úgy, mint elődeinket a történelem során.

Az első hittanóra ilyen gondolatok jegyében telt. Magán viselte Erdő Péter, bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek kassai látogatását, amelynek emlékére Bernard Bober, érsek-metropolitával közösen, mindkettőjük címerével ellátott néhány rózsafüzéremlék és kereszt készült. Ebből kapott emlékül Sára nővér és a születésnapját ünneplő Krankilla Kira.

A bíboros úrral - a három szent kassai vértanú képe előtt készült fénykép - jelzés értékű. A több mint 40 évvel ezelőtt idehelyezett, akkor még csak boldogokként tisztelt ábrázolás – a háromnyelvű: magyar, szlovák és lengyel táblával körülvéve, biztató: a történelem egyedüli ura – az Isten, aki idővel minden jót beteljesít.

2019. szeptember első hétvégéjén, a három szent kassai vértanú életáldozatának 400. jubileuma kapcsán Bernad Bober, kassai érsek-metropolita meghívására a főegyházmegyébe látogatott Erdő Péter, bíboros, Magyarország prímása, esztergom-budapesti érsek.

Szombaton délelőtt, Kassán az Árpád-házi Szent Erzsébet Székesegyházban Bernard Bober, érsek-metropolita vezetésével, együtt misézett Jozef Tomko, bíborossal. Az ünnepi liturgián a szlovákiai püspökök és a főegyházmegye nagyszámú papsága mellett részvett: Marek Jendraszewski, krakkói érsek-metropolita, Pindel Roman, Bielsko-Živiecki megyéspüspök, Majnek Antal, munkácsi megyéspüspök, Tamás József, gyulafehérvári segédpüspök. Az ünnepi liturgián jelen volt Rastislav Gont, eperjesi ortodox érsek is.

Az együttmisézés kézzelfogható bizonyítéka kívánt lenni annak a közös feladatnak a folytatására, amelyet a három különböző nemzetiségű vértanú 1619. szeptember 7-én hűséggel beteljesített Kassán. A szentmisében, amelyet a Szlovák Televízió élőben közvetített, Erdő Péter, bíboros szlovákul is köszöntötte az ünneplő közösséget. Beszédében, többek között megköszönve a becses meghívást, meghívta a szentmise részvevőit, a nézőket és a hallgatókat a jövőre Budapesten megrendezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. 

Másnap, vasárnap a premontrei templomban Štrbák Ambróz jászóvári apát kérésére magyar – latin nyelvű szentmisét mutatott be Kassán a premontrei templomban, közel ahhoz a helyhez, ahol hajdan a három szent vértanúhalált halt. A szentmisén a bíborossal együtt misézett az érsekfőpásztor, valamint a jezsuita rend magyar, szlovák, lengyel és horvát provincia előjárói.

Aznap délután a bíboros Kassa-bélára látogatott, ahol megáldotta egykori elődje, a kassa-bélai születésű Sctitovszky János, bíboros, prímás, esztergomi érsek emléktábláját, amelyet a plébániatemplom falán az egyházközség és az önkormányzat közösen készítetett hálából az utókornak, hogy faluk szülöttje, sikeresen elsőként kezdeményezte a Szentszéknél a három vértanú boldoggá avatását.

A bensőséges ünnepségen az egyházi és a társadalmi élet előjárósága mellett részt vett Kassa város és környékének papsága, a bíboros egykori római és budapesti diákjai, valamint a főegyházmegye magyar ajkú papjai is.

A kassa-bélai templomban népviseletbe öltözött asszonykórus köszöntötte a bíborost, aki a három szent kassai vértanú ereklyéjét adományozta a templomnak követendő példaként, hogy kelet-európa népei az evangélium ügyéért továbbra is legyenek egyek.

A két főpásztor a három szent kassai vértanúnak, a kutatások során nyert, az emléktáblára rögzített ábrázolat mását kapták emlékül. Erdő Péter bíboros, a kassai főegyházmegye egyetlen magyar nyelvű egyházi iskolájától, a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközponttól a három szent kassai vértanú egyedi ikonját kapta hálából mindazért, amit az iskola létrehozásáért és új épületeinek felépítéséért csendben tett és tesz.

A liturgiát követő ünnepi fogadáson a falu polgármestere arra kérte a bíborost és az érsekfőpásztort, hogy közösen áldják meg az önkormányzat épületét és benne a polgármesteri irodát. A főpásztorok a kérésnek örömmel tettek eleget, emlékül saját kezűleg aláirt címerüket hagyva az utókornak, ezzel is bizonyítva, hogy a három szent vértanúsága nem volt hiábavaló.

Képes beszámoló

Boldog új iskolaévet - 2019/20

2019. szeptember 1-jén ünnepi igeliturgia keretében kezdte 5. iskolaévét a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont növendékserege és tantestülete. A lelki találkozó kezdetén Dobos Zoltán, az egyháztanács oszlopos tag üdvözölte az egybegyűlteket.

Miután Nagy István, iskolaigazgató megtartotta ünnepi köszöntőjét következett az igeliturgia Gábor Bertalan, esperes-plébános vezetésével. Többször elmondtuk már – mondta - nekünk jutott az a nagy kegyelem, hogy városunkban és a szűkebb pátriában 2015-ben egyházi iskolát nyithattunk. Ki tagadná? Ajándék és feladat. Egyik sem kicsi. Az iskolaalapítás szükségességét mindnyájan jól ismerjük. Ismételten köszönöm, köszönjük, hogy megértettük az idők jelét. Még mindig az út elején vagyunk, ami nem könnyű, de lám, járható, ha továbbra is Istenbe és egymásba kapaszkodunk.

Igaz, nem tagadjuk, hogy bizonyos szavak, tettek után sokszor éreztük, hogy az, amit tettünk, nem volt mindig jó, tévedtünk, rosszat tettünk, bűnt követtünk el! Világunkat, de egymást is – akiket pedig szeretünk – sajnos gyakran mérhetetlen kapzsisággal feléljük, megemésztjük, tönkre tesszük!

Ám, biztos, hogy mindannyiunk életében eljön az igazság pillanata, amikor akarva nem akarva, szembenézünk szavaink, tetteink és mulasztásaink következményeivel és szégyenkezünk. Kibuggyan ajkunkon a beismerés: röstellem, bánom, bocsánat.

Ez jó jel. Arra enged következtetni, hogy életünk Ura és Teremtője ismét zöld utat kapott életünkben. Isten ugyanis nem akarja, hogy vesztett csaták tragikus áldozatai legyünk, hanem azt, hogy megtérjünk és üdvözüljünk, bűnbánatot tartva a szeretetben újjászülessünk! Életünk legyen, mégpedig bőségben.

Az új iskolaév kezdete is, nagyon jó alkalom volt erre. Bűnbánatot tartva, kértük a Szentlélek segítségét, hogy a jót idejében felismerjük és az Ő segítségével és egymás támogatásával azt meg is tudjuk valósítani.

Elmélkedésben az esperes arra kérte a hallgatóságot, hogy mivel társadalmunkból sok jól nevelt, vidám gyermek, fiatal hiányzik, ezért Szent Kristóf példájára, vegyük vállainkra gyermekeinket és vigyük át őket a nemlétből a létbe, a tudatlanság partjáról a tudás, a művészetek, az értelmes élet partjára!

Ha mindazt, amit hitünk, vallásos meggyőződésünk, nemzeti kultúránk által kaptunk átadjuk a gyermekeinknek, hordozva akár egy - egy kamasz terhét is, biztos, hogy Isten és ember előtt kedves tettet viszünk végbe!

Ám, ha esetleg úgy éreznénk, hogy semmihez sem értünk és nem tudjuk, hogy merre is menjünk, álljunk meg rohanó életünk partján, mint ma, és akarjunk jó szándékkal a segítséget kérők szolgálatára lenni! Egyházi iskolaközpontunk keresztény munkatársakat keres és vár. Jelentkezzünk szent szolgálatra: imádkozhatunk, korrepetálhatunk gyermekeket, diákokat kísérhetünk el az iskolába, vagy a templomba, vállalhatunk délutáni, vagy esti felügyeletet, amíg a szülők munkában vannak. Sok féle képen segíthetjük összetartozásunkat.

A világ rohan. Nekünk, idősebbeknek kedves kötelességünk, hogy a fiataljainknak megmutassuk a remény útját.  Nem engedhetjük, hogy elvegyék tőlük a reményt. Az identitás ugyanis nem a múlttól függ. Identitásunkat nem az adja, amik voltunk, hanem amit remélünk. Az igazi kérdés sohasem az, hogy „kik voltunk?”, hanem az, hogy „mit remélünk?”.

Mielőtt részesültünk volna az ünnepi záró áldásban, esperes-plébánosunk még egy kedves kötelességének tett eleget. Az idei barkai búcsún ismét részt vettek a Szent István Lovagrend tagjai, akik ajándékot hoztak iskolánknak. Amint tudjuk, az utóbbi években március 15.-én Budapesten az Operától a Hősök teréig kifeszítenek egy 1848 méteres nemzeti színű lobogót, amelyet az ünnepi felvonulás után darabokra vágva szétosztanak emlékbe népünk közösségeinek. Ebből zászlóból kapott az iskola is egy részt, figyelmeztetésül, bátorításul, hogy hűségesen őrizzük, ápoljuk és továbbadjuk a ránk bízott hitbeli, lelki, szellemi, kulturális és anyagi kincseinket. Tisztelettel felkérte iskolánk igazgatóját, hogy szíveskedjen átvenni a zászlódarabot, és helyezze el jól látható helyen, hogy látva lássuk kötelességünket és feladatunkat ezen a téren is.

Miután az igazgató átvette a zászlót, két diák az oltár előtt kifeszítette és a jelenlevők elénekelték a Himnuszt Boldog Salakházi Sára testvérről.

Iskolánk indítása mindenképp egy kis csoda. Örüljünk. Csodálkozzunk rá újból és újból, hogy bár itt-ott még mindig találkozunk kerékkötőkkel, bizonytalanokkal, elbizonytalanítókkal is, de hála Istennek egyre többen voltak és vannak azok, akik Istenben és egymásban bízva, készeknek mutatkoztak arra, hogy általunk Isten továbbra is csodát tegyen, hogy csodálkozhassunk.

Az idén is, mint a múltban, miután elénekeltük nemzeti himnuszunkat, felsorakozva az iskolazászló után, átmentünk a plébániaudvarba, ahol szerény megvendégelésben volt részünk. Ezúton is köszönünk minden adományt, segítséget és jóindulatot.

Boldog új iskolaévet!