A mai napon kipróbáltuk a valóságban is, hogy milyen lehetett a választott népnek, amikor a pusztában vándoroltak. Igaz, mi a puszta helyett a Szádelői völgyben tettünk egy túrát és 40 év helyett, csak 4 órát voltunk ott, de így is megtapasztalhattuk, hogy mint a választott népről egykor, ma rólunk is gondoskodik a Jó Isten. Az erdei úton találtunk "mannát" is (cukorka formájában), madár felismerős feladat is várt ránk és hát eléggé sokat mentünk is, mire eljutottunk az "Ígéret földjére" vagyis a játszótérre.

Délután aztán mindannyian kellőképen, de kellemesen elfáradva érkeztünk vissza a Fészekbe, ahol pihenésképen még közösen megnéztük rajzfilm formájában Mózes és a választott nép történetét.

Ma is egy szépen együtt töltött napot tudhatunk magunk után, és hát már alig várjuk a folytatást.

Reggel 45 gyermekkel együtt megkezdtük „pusztai vándorlásunkat“ a IV. Salkaházi táborban.

A gyülekező után, Nagy István igazagtó úr a kápolnában nyitotta meg hivatalosan a tábort, majd egy rövid reggeli ima után, Gábor Bertalan esper úr is áldását adta ránk és a közösen eltöltött tábori napjainkra.

A táborunk mai témája a 10 csapás és a választott nép Egyiptomból való kivonulása volt, amin keresztül is Isten hatalmas, segítő szeretetével ismerkedhettünk, aki óvja a benne bizakodókat.

A téma elmélyítésében játékos feladatok segítettek bennünket, úgy mint kártyavár építés az Izraeliták nehéz rabszolgamunkájára emlékezve, vagy papír béka hajtogatás, sötét szobában kincsek keresése, valamint akadálypálya teljesítése a Vörös tengeri átkelésre emlékezve.

A kiszabadulás érzését örömtánccal, valamint a Vak Varnyúcska együttes segítségével népi táncokkal, játékokkal élthettük át, akiknek ezúton is köszönjük a segítségüket.

Azt hiszem mindnyájunk nevében mondhatom, hogy egy élménydús szép napot éltünk át együtt és már alig várjuk a holnapi folytatást.

Augusztus utolsó hétvégéjén a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont adott otthont a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség 200 tagú csapatának, akik Mártha Tamás és Balta Zsolt csapatparancsnokok irányításával méta-bajnokságot rendeztek az intézmény területén. Szombat este Gábor Bertalan esperes-plébános vezetésével, Molnár Árpád református lelkipásztor igehirdetésével, szentmise volt részükre az aulában, ahol a résztvevők együtt imádkoztak, hogy a cserkészideált továbbra is egyre hűségesebben tudják megélni.

1. A cserkész egyenes lelkű és feltétlenül igazat mond.

2. A cserkész híven teljesíti kötelességeit, amelyekkel Istennek, hazájának és embertársainak tartozik.

3. A cserkész, ahol tud, segít.

4. A cserkész minden cserkészt testvérének tekint.

5. A cserkész másokkal szemben gyengéd, magával szemben szigorú.

6. A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz, és kíméli a növényeket.

7. A cserkész feljebbvalóinak jólélekkel és készségesen engedelmeskedik.

8. A cserkész vidám és meggondolt.

9. A cserkész takarékos.

10. A cserkész testben és lélekben tiszta.

A kassai főegyházmegye egyházi fenntartású iskoláinak igazgatói 2022. augusztus 24-én Szepsiben a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont épületében tartották évkezdő munkaértekezletüket, ami főpapi szentmisével kezdődött Mons. Marek Forgáč, segédpüspök vezetésével, akivel együtt miséztek az esperesi körzet papjai.

A szentmise a Boldog Sára tiszteletére emelt iskolakápolnában került bemutatásra, nyomatékosan hangsúlyozva, hogy Sára testvért, mivel kolostorukban a szociális testvérek zsidókat bújtattak, ezért 1944. december 27-én, Budapesten többedmagával a Dunába lőtték. Testüket ismeretlen helyre vitte a Duna.

Hajdan az Úr Jézus is belépett a Jordán folyóba, ami azóta a kegyelemáradás különleges helye. Hittel reméljük, hogy a Kárpát-medencét összekötő Duna Sára testvér vértanúsága révén Közép-kelet Európa népei megszentelődésének is különleges helye.

A szentmise kezdetén Gábor Bertalan, helyi esperes-plébános üdvözölte az egybegyűlteket, kifejezve meghatottságát, hogy Nagy István, iskolaigazgató javaslatára a főegyházmegye iskolai hivatalának igazgatója Miroslav Jacko meghívására a 26 egyházi fenntartású iskola igazgatói az egyetlen magyar tanítási nyelvű iskolában tartják évkezdő találkozójukat.

Köszöntőjében az esperes-plébános Ferenc pápát idézte, aki közelmúltban kanadai apostoli útján a Szent Anna-tónál többek között ezt mondta: „Az Egyház is nő, az Egyház is anya. Sosem volt ugyanis történelmében olyan időszak, amikor a hitet ne anyanyelven, ne az anyák és a nagymamák nyelvén adták volna tovább. Viszont fájdalmas örökségünk egy része abból ered, hogy az őslakos nagymamákat megakadályozták abban, hogy a hitet saját nyelvükön és kultúrájukkal adják tovább. Ez a veszteség kétségtelenül tragédia, de itteni jelenlétetek az ellenálló képesség és az újrakezdés tanúsága, a gyógyulás felé vezető zarándoklaté, a szív Isten felé való megnyitásáé, aki meggyógyítja közösségi létünket.”

Kifejezte abbéli örömét is, hogy ez a találkozó is ismételt alkalmat és lehetőséget nyújtott arra, hogy ilyen összetételben is önmagukra vonatkoztassák Ferenc pápa szavait: itteni jelenlétetek az ellenálló képesség és az újrakezdés tanúsága, a gyógyulás felé vezető zarándoklaté, a szív Isten felé való megnyitásáé, aki meggyógyítja közösségi létünket. Köszönet és hála érte!

Adja Isten, hogy egyházi iskoláink, hasonló képen, mint a Jordán és a Duna, a kegyelemáradás különleges helyei legyenek és maradjanak.

Nagy István igazgató úr beszédében köszönetet mondott mindenkinek, aki munkájával az elmúlt hét évben hozzájárult az iskolaközpont fejlődéséhez, majd névnapján szeretettel köszöntötte Gábor Bertalan esperes urat.

Bizonyságtétele az alábbiakban olvasható: Privitanie-riaditelsky_prejav_2022(1).doc

2022. augusztus 22-én meglátogatta a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontot a Hazajárók stábja, akik nagy örömüket és elismerésüket fejezték ki a látottak és a tapasztaltak felett.

Mint mondták, a szűkebb pátriát járva nemzeti ünnepünk közelségében jó volt reménységgel látni és hallani, hogy amikor majd mindnyájunk életében eljön a pillanat, és rájövünk: kell egy hely, egy nyelv, egy otthon, ahol az ember az övéi között, szeretetben, biztonságban élheti életét, ahová visszatérhetünk, ahol az élet nem hullik a semmibe, a példás, ragaszkodó élet gyümölcseként lesz még haza, egyház és nemzet.

Csak kívánni tudjuk velük együtt és egymásért: adja Isten, hogy nemzedékünk továbbra is beismerje, itt és most mi következünk: népünknek, hazánknak, egyházunknak ránk van itt szüksége.

Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a családban, az iskolában és a templomban, hogy amikor majd gyermekeink, unokáink és dédunokáink minderre rádöbbenek, legyen még haza, egyház, nép, nemzet az ősi tájon. Hazaváró hazajárók.

Az új kenyér megáldása a családi nap keretében

2022. augusztus 20-án délelőtt Szepsiben, a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban családi napra gyűlt össze a környék, hívő, magyar népe.

A sokrétű program fontos mozzanata volt az új kenyér megáldása is, ami Kuzma Norbert, okleveles mérnök és fia Ádám, a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont növendéke jóvoltából a világhálón is követhető volt.

Dobos Zoltán, szülő, egyháztanácstag és önkormányzati képviselő, felvezetőjében többek között elmondta, hogy most, amikor a határokban – határon innen és túl – lassan ismét befejeződtek az aratási munkák és magtárba került a kenyérnekvaló, hála Istennek, a nagy szárazság ellenére - a malmokban van mit őrölni. A pékségekben, a különféle üzemekben, és a háztartásokban van miből kenyeret sütni, élelmet készíteni. Mindezért illik hálát adni a Teremtőnek, és köszönet mondani a földműveseknek és a munkásoknak. Tegyük meg ezt ma ünnepélyesen azáltal, hogy az Isten és az ember jóságát megköszönve, hálával és tisztelettel vesszük kezünkbe az új kenyeret, mint a Teremtő adományát és az emberi munka gyümölcsét. Kérjük Istent, szeretetével kísérje továbbra életünket, hogy ne csak a földi, de örökboldogságunkat is elérjük.

Mielőtt azonban Isten áldását kérnénk az új kenyérre - folytatta - legyen szabad köszönetet mondani a határon kívül rekedtek nevében azért az eledelért is, amit az anyanemzet nyújt övéinek. Köszönjük a magyar igazolványt, az egyházi épületeink állagmegóvását, az iskolaügy, a nevelés, a kultúra és a művelődés támogatását. Köszönjük, hogy otthon egyre kevesebben vannak azok, akik megkérdőjelezik, hogy mi is a nemzet része vagyunk. Nem mások ellen, de egymásért. Egymásért itt a Kárpát-medencében, mert az egynyelvű és az egyszokású nép - írta volt Szent István királyunk - gyenge és esendő.

Kérjük a Teremtőt, minden nép Atyját, Szentlelke által gyújtson szívünkben új fényt és világosságot, hogy egymásban felismerjük a testvért, és gyermekeihez illően, felekezetre és nemzeti hovatartozásra való tekintett nélkül, igaz keresztényként viselkedjünk egymás iránt. Ne vetélytársat és ellenséget lássunk egymásban, de szövetségest. Legyünk a béke, a kiengesztelődés, a megbocsátás eszközei, hogy példánk által a hitetlen világ, könnyebben elfogadja az evangélium tanítását, s annak gyümölcseként mihamarabb elnyerje a testvériség ajándékát.

Az ünnepi evangélium (Mt 7,24-29) elhangzása után Gábor Bertalan, esperes-plébános szólt az egybegyűltekhez, majd megáldotta az új kenyeret, hálát adva és köszönetet mondva mindazokért, akik: irányítottak, szántottak, vetettek, arattak, szállítottak, őröltek, dagasztottak és sütöttek, hogy mindennapi ajándék az asztalunkon illatozhat. Köszönetet és kérést azért is, hogy hálás lélekkel fogyasztva, érte Istennek és embertársainknak hálát adni soha meg ne szűnjünk, és így fogyasztása lelki, szellemi és testi életünk gyarapodására szolgáljon.

A záró áldás előtt Nagy István iskolaigazgató mondott köszönetet a rendezvény megszervezésért és meg valósításáért.

Örülünk, hogy a fészekben is egyre több szülőt, nagyszülőt, dédszülőt, gyermeket, unokát és dédunokát látunk! Köszönjük! Örülünk, hogy önmagunkra is vonatkozathatjuk Ferenc pápa a közelmúltban, Kanadában a Szent Anna tónál mondott szavait: itteni jelenlétetek az ellenálló képesség és az újrakezdés tanúsága, a gyógyulás felé vezető zarándoklaté, a szív Isten felé való megnyitásáé, aki meggyógyítja közösségi létünket. Köszönet és hála érte!

Köszönjük! De köszönet és hála mindazoknak is, akiknek otthonában, családjában idősek vannak. Ne felejtsük: Kincsek ők, mert falaink között ők az élet forrásai. Vigyázzunk rájuk, mint legértékesebb örökségünkre, amelyet szeretni és őrizni kell. Köszönjük a Gondviselésnek életünket, történelmünket, múltunkat, szellemi, lelki, anyagi értékeinket. Szívből kívánjuk, hogy rohanó világunkban továbbra is bátran és megalkuvás nélkül tudjunk tanúskodni értékrendünkről: Isten országáról és Urunkról, Jézus Krisztusról, aki életével és halálával kinyilatkoztatta nekünk az élet igazságát. Szavunk, magatartásunk legyen a jövőben is igen - igen, nem - nem, világosan megkülönböztetve Isten igazságát ennek a világnak a hamisságától.

Adja Isten, hogy életmagatartásunk a Szentlélek különös kegyelme által - kortársaink számára - prófétás igehirdetéssé váljon.

Szepsiben az idén augusztus 14-én 9:30-kor kezdődött a szentmise szent Rókus tiszteletére a fogadalmi kápolnánál, ahol az egybegyűltek ünnepélyesen megemlékeztek az 1831-es kolerajárvány áldozatairól. Akkor a városban 6 hét alatt 212 lakos halt meg. Az 1872-es kolerajárvány újabb 34 áldozatot követelt. A hívek a járvány elmúltával a város domboldalán szent Rókus tiszteletére kápolnát emeltek, ahol minden esztendőben augusztus 16 – szent Rókus emléknapja – táján rájuk emlékeznek és az utóbbi években napjaink testi - lelki betegeinek gyógyulásáért is imádkoznak.  A szentmise főcelebránsa és ünnepi szónoka főtisztelendő Gábor Bertalan esperes-plébános volt.

Ma, korunk új pestise: a koronavírus-járvány, a kábítószer, az alkohol, a testiség, a szerencsejátékok szenvedélye és a szekták sokasága szedi áldozatát népünk körében is. Értelemszerűen e megszentelt helyen az idén is őértük és mindazokért szállt az ima, akik szenvednek miattuk, és akik felszabadításukon fáradoznak, az orvosokért és az ápolókért, nem utolsó sorban a fiatalokért, hogy bölcsen, erős akarattal elkerüljék korunk szenvedélyeinek fondorlatos csapdáit.

Az ünnepi szentmise ez idén is Szentségimádással és szentségi áldással zárult a városra és a szűkebb pátriára. Imádva az Eucharisztiában jelen lévő Krisztust, alkalom adódott megszívlelni, átelmélkedve Ferenc pápa szavait, amelyeket a közelmúltban mondott Kanadában a Szent Anna tónál: „Az Egyház is nő, az Egyház is anya. Sosem volt ugyanis történelmében olyan időszak, amikor a hitet ne anyanyelven, ne az anyák és a nagymamák nyelvén adták volna tovább. Viszont fájdalmas örökségünk egy része abból ered, hogy az őslakos nagymamákat megakadályozták abban, hogy a hitet saját nyelvükön és kultúrájukkal adják tovább. Ez a veszteség kétségtelenül tragédia, de itteni jelenlétetek az ellenálló képesség és az újrakezdés tanúsága, a gyógyulás felé vezető zarándoklaté, a szív Isten felé való megnyitásáé, aki meggyógyítja közösségi létünket.”

Kétségtelen, hogy a diszharmónia világában, a különböző gyarmatosítások szörnyű hatása és kísértése közepette, egyedüli biztos menedékhelyei és mentsvárai a templomaink, az iskoláink és közösségeink harmóniát teremtő és hordozó megannyi családja, nagyszülője és gyermeke. Ezért is jó és érdemes volt felkapaszkodni a dombra, hogy a magasabb pontról ne csak a vidék és a szűkebb pátria kontúrjait, de annak lelki értékeit is jobban lehessen szemlélni. Az is tagadhatatlan, hogy a kísértések pergőtüzében egyedüli biztos menedékhelyeink és mentsváraink a templomaink, az iskoláink és közösségeink harmóniát teremtő és hordozó megannyi családja, nagyszülője és gyermeke.

Az egészséges egyensúly helyreállítása voltaképp a harmónia helyreállítása, ami több mint egyensúly. Helyre kell állítani a harmóniát a modernitás és az ősi kultúrák, a szekularizáció és a spirituális értékek között. Ez viszont már közvetlenül az Egyház küldetését fémjelzi, hogy a világban tanúságot téve, tiszteletben tartva és előmozdítva a helyi jelleget, annak számos gazdagságával együtt „elvesse” az egyetemes testvériség magvait.

A hagyományos Szent Rókus búcsú az idén is, az egyháztanács tagjainak elkötelezettsége révén az emlékhely rendbe hozásával, az ünnepi eucharisztia méltóságteljes megünneplésével, a város és az egyházközség híveinek közös összefogásáról tanúskodott. Láthatóvá lett, hogy az eucharisztikus találkozások csúcsok és források, amelyek azt eredményezik, hogy ha megosztjuk az Úr Jézussal és kortársainkkal azt, akik vagyunk, és amink van, szeretetközösség teremtődik, harmónia, ami több mint egyensúly…

Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt a IV. Salkaházi Gyermektáborba.

A jelentkezéssel és programmal kapcsolatos tudnivalók a mellékelt dokumentumban találhatók:

Tabori_tudnivalok__kitoltend___nyomtatvanyok.doc