• Gyermek szentmise a hittan óra keretében

              29. 10. 2020

              Ti is Benne épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben…

              2020. október 29-én Sára nővér szervezésében, Nagy István iskolaigazgató ismételt aktív részvételével szentmise volt a 3. és 4. osztályos diákoknak, akik első-szentáldozásra készülnek. A koronavírus-járvány következtében a Budapesten megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus elmaradása miatt a felkészítés tovább folytatódik. Az iskola vezetősége, a szülők kérésére elhalasztotta az idei első-szentáldozás ünnepségének megrendezését, mivel kihasználva az egyedülálló történelmi lehetőséget, az ünnepséget jövő év szeptemberében kívánják megtartani Budapesten, csatlakozva a világból érkező többi első-áldozóval.

              Különös öröm volt látni és érzékelni a gyermekek meghatottságát és összeszedettségét, végre együtt imádkozni a „gyermek-misekánont”, ami már 2008-ban azért került a Kottás Harangszó imakönyv első kiadásába, hogy ezzel is elősegítsük a gyermekmisék bensőségesebb átélését

              Napjaink kihívásait látva, jó felidézni Szent Pál apostol meglátását. Ő megértette az Úr Jézus elgondolkodtató magatartását. Jézus Krisztus, az apostolokat minden egyéni emberi gyarlóságuk mellett, alkalmasnak találta és kiválasztotta, hogy rá, mint szegletkőre épülve, együtt, közösen az Egyház szilárd sziklaalapjai legyenek. Nem a hasonló vérmérséklet, nem az azonos érdeklődés, nem a kölcsönös rokonszenv, de még csak nem is valami közös szent cél hozta össze ezt a tizenkét embert, hanem egyedül Jézus Krisztus személyes, kiválasztó döntése.

              Vagyis az egybeilleszkedés nem elvtelen alkalmazkodást jelentett számukra, nivellálódást a mindenki számára elfogadható minimum felé, hanem a Krisztushoz, mint Szegletkőhöz való mind pontosabb és szilárdabb ragaszkodást, tudva és tudatosítva, mindegyikük személyes meghívását.

              Megértették, hogy nem az egyéni jó, vagy a kevésbé jó tulajdonság a döntő, hanem a meghívás. Ezek után már nem volt szükségük egyeztetésre, hogy mindent egyforma módon mondjanak és csináljanak. Mindegyikük - egyéniségének és a körülményeknek megfelelően töltötte be hivatását, nem feledve: a meghívást, a kiválasztottságot, az elhivatottságot.  Ez olyan alappá vált, amelyre az utánuk következők is bátran építhettek. 

              Amikor manapság egymás életmódját, tevékenységét burkoltan, vagy nyilvánosan bíráljuk, arra vall, hogy nem arra építünk, amit Krisztus lerakott. Ezzel nem azt akarjuk sugallani, hogy el kell takarni, illetve el kell hallgatni, vagy ne adj, Isten - letagadjuk a hibákat. Nem.  A hibákat ki kell javítani, de mindenekelőtt - belülről.  Az első szentgyónásra és az első szentáldozásra készülve, ezt tanulgatjuk és tanítgatjuk együtt, közösen.  Gyöngeségeinket el kell fogadnunk, s meg kell tanulnunk velük együtt élni. Bennük az Apostol tanítása szerint Isten ereje mutatkozhat meg, mert a velük való naponkénti szembesülés mind újabb figyelmeztetés arra, hogy Jézus Krisztus nélkül egy napig sem élhetünk. Sine dominico non possumus – Vasárnap, az Úr napja, az Eucharisztia nélkül, nem élhetünk.

              De úgy, ahogyan például Szent Ferenc és más szentek is tették, akik önmagukon kezdték a reformot, anélkül, hogy bárkit is elítéltek volna. Első lépésük az volt, hogy saját életüket a krisztusi szegletkőre és az apostolok alapjára helyezték. Mindezt zseniális érzékkel tették: megkülönböztetve a jót a rossztól, de úgy, hogy közben nem választották el Krisztust az Ő Egyházától. 

              Ismét csak kívánni lehet megérteni, hogy meghívásunk és kiválasztottságunk révén mindnyájunkra érvényes a páli meglátás: nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten háza-népe, az apostolok és próféták alapjára rakott épület, amelynek szegletköve maga Jézus Krisztus. Benne illeszkedik egybe az egész építmény, és az Úr szent templomává növekszik. Ti is Benne (Jézus Krisztusban) épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben (vö. Ef 2,19-22).

            • Őrizem a szemedet…

              28. 10. 2020

              2020. október 27-én az egyházi iskolaközpont gimnazista diákjainak Nagy István iskolaigazgató aktív közreműködésével a templomból on-line liturgia volt, amelyen a napi olvasmányok kapcsán többek között arról elmélkedtünk, hogy a  házasság, a család, az engedelmesség iskolája, ahol leginkább arra van szükség, hogy megtanuljunk egymás alárendeltjeiként élni.

              Pál apostolnak azt a felszólítását, amely a feleségeknek szól – „Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, amint Krisztus is feje az egyháznak” – a férjek szeretik idézni. A folytatás azonban sokuk figyelmét elkerüli: „Ti férjek, szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat! Önmagát adta érte…” (vö. Ef 5,21-33).

              Vagyis nemcsak a feleségek feladata, hogy alárendelődjenek férjüknek, hanem a férfiaknak is alá kell tudniuk rendelniük önmagukat feleségüknek, mert Krisztus is feláldozta életét, vagyis alárendelte saját akaratát Jegyeséért, az Egyházért. A házastársaknak tehát kölcsönösen egymás alárendeltjeivé kell válniuk, nem pedig megpróbálni uralkodni egymáson. Tehát, nemcsak egymás mellett, nemcsak egymással, de egymásért készek élni.

              Krisztus megváltó kegyelme ezt az ajándékot és örömet kínálja fel a házastársaknak, hogy mindketten Isten alárendeltjeiként igyekezzenek túltenni egymáson az alárendeltségre való törekvésben. Mivel a szeretet gyöngéd, tapintatos és figyelmes, ezért még az alárendeltség címén sem akar uralkodni, az a fél, aki ügyesebbnek bizonyul, megengedi a másiknak, hogy egyszer-egyszer alárendelt lehessen, vagyis szolgálhasson.

              Az ilyen életformában akkora erő van, hogy az abszolút jövőt, az örökkévalóságot hordozza magában. Ez az a mustármag a földön, amely égig érő fává nő. Ez az a kovász, amely valóban átjárja az emberiség tésztáját, ez az Isten országának kezdete. Ilyen magatartást tanítani, elsajátítani, megélni és megsejtetni jövőformáló és biztosító lét.

              Adja Isten, egyszer s mindenkorra felhagyjunk azzal, hogy a Szentírás egy-egy kijelentésével saját kényelmünket, megalkuvásunkat s végső soron a bűn ősi struktúráit akarjuk igazolni.

              Csak kívánni és remélni szeretnénk, hogy iskolaközpontunk minden tagja komolyan véve a felszólítást, tudatosan törekedjen legkisebbnek és utolsónak lenni, még akkor is, ha ezzel esetleg mások visszaélnek. Gondoljunk Urunkra és Mesterünkre, aki a kereszten érettünk, a mi üdvösségünkért vérét ontotta.

              Az ilyen magatartás megélése kapcsán biztosabb lehet a késői együttöregedés szépsége, amint azt Ady Endre, Őrizem a szemed… versüzenete előrevetíti:

              Már vénülő kezemmel
              Fogom meg a kezedet,
              Már vénülő szememmel
              Őrizem a szemedet.

              Világok pusztulásán
              Ősi vad, kit rettenet
              Űz, érkeztem meg hozzád
              S várok riadtan veled.

              Már vénülő kezemmel
              Fogom meg a kezedet,
              Már vénülő szememmel
              Őrizem a szemedet.

              Nem tudom, miért, meddig
              Maradok meg még neked,
              De a kezedet fogom
              S őrizem a szemedet.

            • Gyermekek fohászkodtak Szűz Máriához a járvány elmúltáért

              19. 10. 2020

              A Szükséget Szenvedő Egyház /Kirche in Not/ segélyszervezet az idén is arra kérte a gyermekeket, szüleiket, tanáraikat és hitoktatóikat, hogy október 18-án és 19-én szerte a világon közösen imádkozzanak, hogy a Mindenható, Szűz Mária anyai közbenjárására szabadítsa meg a világot a koronavírus-járványtól. A szervezők levélben magyarázták el a gyerekeknek, hogy hogyan imádkozzák a rózsafüzért. A felnőtteknek pedig kifejtették, hogy az Úr Jézus miként ad valódi gyógyírt az emberiséget sújtó bajokra.

              Október hagyományosan a rózsafüzér hónapja, amikor a keresztények előszeretettel imádkozzák a szentolvasót. Az idén a segélyszervezet ismét támogatta az „Egységért és a békéért egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért” – kezdeményezést, amelyet az eddig még soha nem tapasztalt világméretű egészségügyi és társadalmi veszélyhelyzetben voltak kénytelenek megtartani.

              A Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont alsós tagozatának 6. és 7. Osztályos diákjai Sára nővér vezetésével, Nagy István iskolaigazgató és Gábor Bertalan, esperes-plébános közreműködésével, készséggel csatlakoztak a nagyszerű kezdeményezéshez.

              A közös imádkozás kezdetén mindenki kapott emlékbe egy megáldott rózsafüzért azzal az elhatározással, hogy otthon, naponta mindenki elimádkozik egy tizedet arra a szándékra, hogy a világ, amelyben növekednek természetében és lelkiségében jobb, emberibb és kegyelem teljesebb legyen. Az utolsó tizedet Dr. Csókay András professzor szándékára imádkozták, hogy a bangladesi sziámi ikrek következő műtétje Urunk, Jézus Krisztus segítségével, erejével eredményes legyen.

              Ki ne látná? „Világunk többé már nem ugyanaz: ami korábban magától értetődő volt, soha nem is lesz már olyan” – valljuk a rózsafüzérre hívó Mauro Piacenza bíborossal és a Szükséget Szenvedő Egyház pápai jogú alapítvány elnökével, Martin M. Barta atyával, egyházi tanácsossal együtt. Sajnos, a bevezetett óvintézkedések dacára a félelem, az irányvesztettség és a tehetetlenség légköre határozza meg életünket. Nem tagadva ugyan a sok helyen tapasztalható nagyfokú szolidaritást és társadalmi egységet, de ugyanakkor beismerve és elismerve, hogy a vírus sokakat eltávolított és elszigetelt egymástól. Ahelyett, hogy úgy tekintenénk egymásra, mint felebarátunkra és Isten képmására, veszélyként fogjuk föl a másikat, mint lehetséges vírushordozót.

              E veszélyhelyzet láttán és sok más gyászos esemény közepette, amelyekkel a világnak ma és a jövőben is szembe kell néznie, világosan látszik, hogy az emberiség Isten nélkül kudarcra lenne ítélve. Jövőnk szempontjából ezért végzetes lenne azt gondolni, hogy Istennek nincs köze a vírushoz, betegségünkhöz, sőt, mintha tehetetlen volna. Éppen ellenkezőleg, Isten itt áll mellettünk. Urunkban, Jézus Krisztusban magára vette minden bajunkat, még a bűnt is, a legrosszabb vírust. Ezért ideje lenne beismerni és elismerni, hogy az Úr Jézus az egyedüli ellenszere a világ összes szerencsétlenségének. Az Atya arra hív minket, hogy bízzunk Fiában, Jézus Krisztusban, aki arra bátorít, hogy imádkozzunk és kérjünk mennyei segítséget, fohászkodva Édesanyjához, aki az emberiséghez siet a legsötétebb pillanatokban.

              Szűz Mária ugyanis kezdetek óta mindig ott állt és áll az emberiség mellett. Az elmúlt kétszáz évben minden földrészen megjelent, hogy hirdesse az örömmel és békével teli jövőt, azzal a feltétellel, ha az emberek megtérnek.

              Az igazi megtérés lényege - kegyelemben élni. Ezt azt jelenti, hogy megbánva bűneinket, a bűnbánat szentségében bevallva meggyónjuk azokat, majd az Oltáriszentségben magunkhoz véve Urunkat, Jézus Krisztust, vele buzgó eucharisztikus életet élve, naponta imádkozva a szentolvasót, olvasva a Bibliát, és Szűz Mária Szeplőtelen Szívének szentelve önmagunkat, irgalmas cselekedeteket végezünk. Az egyes jelenésekkor ezeket a gesztusokat kéri tőlünk Szűz Mária.

              Mindezek ismeretében és készségével csatlakoztunk a rózsafüzér imádsághoz az iskolában hétfőn és vettünk részt a kezdeményezésben, amely egymillió gyermeket kívánt összegyűjteni a rózsafüzér ima által a világból.

              Ezúton is köszönetet mondunk a felnőtteknek, a szülőknek és a tanároknak, akik vállalták, hogy megismertetik a gyerekekkel Szűz Máriát, mint mindenki mennyei Édesanyját, és tanítgatják őket imádkozni a szentolvasót. Ezzel ugyanis a legjobb felkészítést adják nekik a jövőre.

              A rózsafüzért az örvendetes titkokról imádkoztuk, majd egy sajátos imával felajánlottuk önmagunkat, családjainkat, iskolánkat, tantestületünket és gyermekeinket Szűz Máriának, Isten Anyjának, aki mindannyiunk édesanyja. Az ima így hangzott: „Mária, Édesanyám, örömmel telve jövök ma hozzád, hogy neked ajándékozzam szívemet. Neked adom mindemet, minden cselekedetemet, az egész életemet. Magammal hozom eléd a szívemben szüleimet, fivéreimet és nővéreimet, az összes barátomat, de azokat is, akik ártottak nekem. Légy Te a mi anyukánk, áldj meg és óvj meg minket”.

              Minden bizonnyal ott, ahol ilyen lelkületű diákok, tanárok, nevelők, hitoktatók élnek és működnek – kétségtelen, hogy ott egy kicsit már most, jobb ez a világ.

            • Az ősz olyan csodaszép ...

              11. 10. 2020

              Az ősz olyan csodaszép,

              Megsárgul a falevél.

              Nem kell festék, sem ecset,

              Tarkabarkák a hegyek.

               

              Az ősz olyan csodaszép,

              Hullanak a gesztenyék.

              Alma, dió mind megérett,

              Szedd le, mert úton a tél.

               

              Az ősz olyan csodaszép,

              Ám eső jő, s hideg dér,

              Falevelek mind lehullnak,

              Őszi hangok elcsitulnak.

               

              Hóanyó kontyát megrázza,

              Fehér ruhát ölt a tájra.

              Hegyek ormán csillan a jég,

              Az ősz elámul, oly szép a tél!

            • Megemlékezés a tizenhárom aradi vértanúról

              6. 10. 2020

              2020. október 6-án Szepsiben a szentmise - amelynek most aktív részvevője a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont gimnáziumi részlegének leánytagozata volt - a Mária Rádió közvetítésében a Szózat eléneklésével kezdődött. A diákok, Nagy István iskolaigazgató kíséretében, a hívekkel együtt fejet hajtottak és szívet emeltek az aradi tizenhárom emlékének.

              Amint tudjuk, alig két hónappal a világosi fegyverletétel után, 1849. október 6-án, Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajost, az első magyar miniszterelnököt. Ugyanezen a napon a szabadságharc tizenkét tábornoka – Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly – és egy főtisztje, Lázár Vilmos ezredes szenvedett vértanúhalált Aradon. Testük évekig jeltelen sírokban feküdtek.

              Október 6-án hajnali két órakor a minorita atyák meggyóntatták és megáldoztatták a tíz katolikus tábornokot, valamint a börtönben katolikus hitre tért Damjanich Jánost és halálukig velük maradtak. Az egyik gyóntató P. Sujánszky Euszták volt, akit több évig várfogságban tartottak az olmützi börtönben. Onnan került a Zemplén vármegyei Imregre, ahol nyolc évig, a kiegyezésig bujkálva élt a minorita kolostor egy pinceszerű odújában. Itt halt meg 1875. december 7-én. Az imregi kolostortemplom udvarán temették el.   Sírjánál 1989 után a környékbeli magyarság minden évben megemlékezést tart.

              Kivégzésük napját Magyarországon 2001-ben nemzeti gyásznappá nyilvánították, amelyen egyházi iskolánk is minden éven megemlékezik. Köszönet érte a szülőknek, tanárainknak és diákjainknak, akik meghallva Arad üzenetét: az, aki az idők jeleiből nem tud olvasni - szellemi, lelki analfabéta...

              A reggeli szentmise a hálaadás alkalma is volt, hiszen a szakmai zsűri döntése alapján az iskolaközpont - a Nagy Gabriella, Gacsay Bence Barnabás és Kuzma Ádám alkotta csapatának - újabb kisfilmje: Az Ördögszikla című alkotás első helyezést nyert.

              „Technikai megvalósításban messze a legkiemelkedőbb az összes rövidfilm közül. Átgondolt, kreatív kamera-beállítások, profi vágás és átgondolt cselekményvezetés. Az alkotók pontosan tudták, hogyan kell életre kelteni a cselekményt, üresjárat és amatőr hibák nélkül. Kiemelkedő munka” – értékelte a zsűri a szepsi diákok filmjét. Az iskola csapata tavaly is első helyezést nyert, akkor a Torna kincse című filmjükkel.

              Nagy István, a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont igazgatója szerint, Az Ördögszikla nemcsak a Mobilszem versenyen lett fődíjas, hanem más versenyeken is kiváló eredményeket ért el. A 7. Savaria Filmszemle diákfilm kategóriájában 3. helyet nyert, a film feliratos verziója pedig a CINEAMA 2020 nevű szlovák versenyben az élőszereplős filmek kategóriában 2. helyen végzett.

              Az igazgatóval egyetértve, valóban „Úgy tűnik, jó úton járunk, hisz három különböző filmfesztiválon is megmérettettük ezt a filmet, és mindhármon díjat nyert”.

              Mindezek tudatában, csak ismételni tudjuk: Köszönet és hála Istennek, valamint a szülőknek, a tanároknak és a diákoknak, hogy olvasni tudnak az idők jeleiből és a szűkebb pátriában tudatosan cseleknek a szellemi és lelki analfabetizmus megszűntetése érdekében. További küzdelmeinkben visszhangozzék bennünk Arad üzenete.

              Ady Endre - Október 6.

              Őszi napnak mosolygása,
              Őszi rózsa hervadása,
              Őszi szélnek bús keserve
              Egy-egy könny a szentelt helyre,
              Hol megváltott - hősi áron -
              Becsületet, dicsőséget
              Az aradi tizenhárom.

              Az aradi Golgotára
              Ráragyog a nap sugára,
              Odahull az őszi rózsa,
              Hulló levél búcsúcsókja;
              Bánat sír a száraz ágon,
              Ott alussza csendes álmát
              Az aradi tizenhárom.

              Őszi napnak csendes fénye,
              Tűzz reá a fényes égre,
              Bús szívünknek enyhe fényed
              Adjon nyugvást, békességet;
              Sugáridon szellem járjon
              S keressen fel küzdelminkben
              Az aradi tizenhárom.

            • ARADI VÉRTANÚK

              6. 10. 2020

              A magyar kormány 2001-ben nyilvánította a magyar nemzet gyásznapjává október 6-át, amikor az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Aradon kivégzett 13 vértanúra, valamint az aznap kivégzett gróf Batthyány Lajosra, Magyarország első független, felelős kormányának miniszterelnökére emlékezünk.

              Iskolánk tanulói az osztályokban emlékeztek meg e gyászos eseményről. Minden osztály egy-egy mécsest gyújtott tisztelettel, csendesen, elmélyülve a hősök emlékére.