• {#1014}

            • Rendhagyó földrajz óra

              2024.01.29.

              Az 5.A osztály diákjai földrajz órára elkészítették a vulkán makettjét. Szebbnél szebb alkotások készültek. A tanítási órán be is mutattuk a vulkánok működését.

            • Sítanfolyam 2024

              2024.01.28.
              6

              Síelés, hódeszkázás, hókorizás. Friss levegő, csodás táj, sok szép közös program jellemezte az idei sítanfolyamot Tátralomnyicon, amelynek, diákjaink mellett a Kolping Katolikus Iskola tanulói is részesei lehettek. Öröm volt ismét együtt lenni! Továbbra is "Istennel a hazáért és egymásért" .

               

            • Szentmise a sítáborban

              2024.01.25.

              VIDEÓ

              3

              A ránk bízottak testi-lelki gazdagodását és kiteljesedését szolgálva…

              2024. január 24-én ünnepi szentmise volt Poprádon a Tatra Hotel dísztermében a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium, valamint a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont diákjainak közös sí-tanfolyama kapcsán.

              Az immár hagyománnyá vált lelki, szellemi és testedző találkozó jó alkalmat teremtett a véleménycserére, a baráti kapcsolatok ápolására, a hitbeli és a nemzeti identitás szálainak megerősítésére határon innen és határon túl.

              A találkozások, de mindenekelőtt a liturgia az, ami aktívan formál és alakít. Képessé tesz arra, hogy élő kövekként egymásra épülve megteremtsük azt a kultúrát és műveltséget, azokat a szellemi, lelki és anyagi értékeket, amelyekért érdemes hegyre állított lámpásként élni, alkotni, őrizni, sugározni és továbbadni az evangélium Krisztus szorosabb követésére épülő új életformát - a kereszténység kultúráját.

              A kultúra ugyanis folyamatosan a kultuszból nő ki és abból táplálkozik. Népünk történelmében számtalan területen látjuk ennek a több mint ezer éve tartó folyamatnak a kultúrateremtő kibontakozását.

              Bár az idők folyamán az egyes iskolák profiljai sokat változtak, de a ma diákjai is ugyanúgy, mint a hajdaniak, arra keresik a választ, hogy a megtanulandókon túl hogyan tudnak eligazodni az élet pergőtüzében, és melyek azok az értékek, amelyekre alapozva ők is gyarapítani tudják hazánk és népünk kultúráját.

              Ma is, mint áldott elődeink a kultuszból merítünk életerőt, amikor pl. intézményeink és iskoláink meghívják és befogadják a kortárs magyar írókat, amikor párbeszédet folytatnak fiatal magyar képzőművészekkel, vagy amikor együtt dolgoznak hazánk és népünk legjelesebb tudományos, szellemi és kulturális műhelyeivel és intézményeivel.

              Kultúránkat - az Isten, haza, család ismerete és szeretete, valamint a szabadság ügye mellett való elköteleződés fémjelzi. Tudatos tanúskodás arról az 1100 éves kultúráról, ami nem csupán a művészeti alkotások összessége. Hozzá tartozik észjárásunk, táncaink, zenéink és az építészetünk nyelvezete is. Sajátos kultúránk vallási, filozófiai, művészeti és tudományos reflexió a világ dolgaira. Szerény meggyőződésünk, hogy csak azok a kultúrák élnek és éltetnek, amelyek rendelkeznek ezzel a négy területtel, ami miatt értelemszerűen meg kell őriznünk őket. A nemzeti kultúra ugyanis szellemi örökség, amit ugyan tanulnunk kell, de ugyanakkor nemzedékről – nemzedékre, különös lelki örökségként belénk ivódik. Nem kívülről jön, bennünk van, ami nemegyszer búvópatakként váratlanul a felszínre tör, mert a kultúra maga az önazonosság és az identitás.

              A csillogó szemekben, a baráti kézfogásokban, az elkötelezett magatartásban jó volt ismét látni és hallani, megízlelni és megtapasztalni a Teremtő ragyogását és szépségét. És bizton remélni, hogy amikor a baráti találkozások elmúltával elindulunk lefelé a hegyről a saját mindennapjaink világába, készséggel visszük magunkban a küldetéstudatot: hazánk, népünk és nemzedékünk kultúrája által továbbra is a ránk bízottak testi-lelki gazdagodását és kiteljesedését szeretnénk tudatosan szolgálni – határon innen és határon túl.

               

            • "Barangolók Kassán koriztak"

              2024.01.20.

              Csillan a napfény,

              tükrös a jég,

              víg zene hallik,

              hangos a tér.

               

               Fiúk és lányok

              kéz a kézben,

              vidáman futnak

              körbe a jégen.

               

              Lebben a sál és

              csillan a szempár,

              boldog a mosoly

              nevet a száj.

              3

            • MEGHÍVÓ - VIII. Salkaházi bál

              2024.01.15.

              Bálozzunk együtt 2024-ben!

              A jegyek már beszerezhetők az iskolaközpont titkárságán és az óvoda Méhecske csoportjában.

              Fontos: a bál fődíját a belépőjegyekből sorsoljuk!

              Szponzori támogatásokat, adományokat is szívesen fogadunk.

              Felajánlásaikkal gyermekeinket - közösségünket támogatják.

              Köszönjük!

            • Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent…

              2024.01.09.
              2

              2024. január 9-én a helyi hagyományokhoz híven az idén is Isten áldását kértük a
              Fészkünkre, a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontra, annak minden
              helyiségére, vezetőire, pedagógusaira, növendékeire, alkalmazottjaira és az ide látogatókra.
              Az ünnepi evangélium az Úr Jézus epifániájának – megjelenésének – egy töredékéről
              szólt: a napkeleti bölcsekről (vö. Mt 2,1-12). Ők voltak azok a bölcs tudósok, akik miután egy
              csillag megjelenése gondolkodóba ejtette őket, elindulnak, hogy utánajárjanak a csodálatos
              eseménynek. Útjuk végén megérkeztek Betlehembe. Ott találták az Úr Jézust, „anyjával,
              Máriával” együtt, majd leborultak Előtte, és „aranyat, tömjént és mirhát” adtak neki.
              Számukra ez döntő élmény volt, ami jó lenne, ha nekünk is fontos lenne: meglátni a
              cseperedő Jézusban az emberré lett Istent. Jó lenne megtanulni, az Úr Jézust szemlélni,
              növendékeinkben, gyermekeinkben és egymásban, valamint imádni Őt az Eucharisztiában,
              Előtte maradni, ami nem időpazarlás, de időnyerés, mert éppen ez ad értelmet és értéket az
              időnknek. Minden istenismeret és istentisztelet - a szívet tápláló csend egyszerűségében - az
              élet útjának újra megtalálását jelenti.
              Köszönjük, hogy ismét együtt lehettünk és jelenlétünkkel követhettük a karácsonyi
              események példaértékű tanúságtevését, többek között, a napkeleti bölcsek szívbéli imádását,
              akik nézték ugyan a csillagot az égen, de nem menekültek bele egy, a földi valóságtól
              elszakadt áhítatba. Útra keltek, de nem bolyongtak, mint a céltalan turisták. Bátorságuk,
              tettrekészségük, határozottságuk eredményeként, megérkeztek Betlehembe, és amikor
              meglátták a Gyermeket, „leborultak és imádták őt” (Mt 2,11). Aztán kinyitották kincses-
              zsákjaikat: aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak neki. Az arannyal azt hirdették, hogy
              Urunk, Jézus Krisztus - Király, a tömjénnel, hogy Ő Isten, a mirhával pedig, hogy Ő halandó
              lény”. Király - aki azért jött, hogy szolgáljon. Isten - aki azért lett emberré, hogy meghaljon és
              így az ember végérvényesen isten-gyermek lehessen.
              E misztérium-titkok kapcsán jó lenne felfedezni, hogy különös hivatásunk,
              küldetésünk és feladatunk van. Szívünket és térdünket imádásra hajlítani: imádni az Istent, aki
              kicsinységben jön el hozzánk, hogy templomaink, intézményeink, családjaink és
              közösségeink megszokott világában velünk és köztünk lakjon. Szent Ágoston szavait idézve
              azt is mondhatnánk: „az Isten, miközben a menny végtelenségében, a csillagok jeleivel
              nyilvánult meg, […] egy szűk helyen, egy gyenge gyermek testében, az újszülött pólyájába
              takarva, a bölcsek imádásában találta meg önmagát, akitől retteg Sátán” joggal tart gonosz
              lelkületű halandó, de „boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent” (Mt 5,8).