• Hittanóra a szentmisében – 2.

              29. 9. 2020

              2020. szeptember 29-én, a három főangyal - Mihály, Gábor, Rafael - ünnepén a Mária Rádió ismét a szepsi plébániatemplomból közvetítette a szentmisét, amelynek a hívek mellett most a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont gimnáziumi részlegének a fiúcsoportja volt az aktív cselekvője, Nagy István igazgató kíséretében, azzal a nem titkolt céllal, hogy a diákok a „profán” világból aktívabban legyenek bevonva a „szentbe”.

              Az elmélkedést ismét költőink versei alapozták:

              Sík Sándor: Az Isten küld…

              Az Isten küld, testvéreim tinéktek,
              hogy sugarai eleven tüzét,
              amik arcáról a szívembe égtek,
              sugározzam csendesen szerteszét
              a testvéreknek, kik az éjben járnak.
              Az Isten küldött, szentjánosbogárnak.

              Mécs László: A királyfi három bánata

              Amerre én jártam, kövek énekelnek,
              Mert az édesanyám izent a köveknek,
              Szíve ment előttem előre követnek.

              Mécs László: Meteor

              Egy ismeretlen, ősi fényű
              örök Titoktól elszakadtan,
              küldöncnek jöttem, s eltűnök majd,
              ha izenetem általadtam.

              Szent Mihály arkangyal neve – és a név a Bibliában mindig a lényeg hordozója – csodálkozó örömteli felkiáltás és figyelmeztetés is egyben: „Michael - Ki olyan, mint az Isten?” A sátán, az őskígyó lázadása éppen abban áll, hogy Isten fölsége nem örömre, hanem irigységre hangolja, olyan akar lenni, mint az Isten, de Isten és az ő kegyelme nélkül. Erre a lázadásra próbálta rávenni Ádámot és Évát, s ezzel kísért minket is nap, mint nap. Hétköznapjaink meg vannak jelölve a Szent Mihály és a Sátán közt folyó küzdelemmel, amely ugyan már örökre eldőlt, de még tart az utolsó napig. A győzelem szerzője Krisztus, aki a keresztfán diadalmaskodott a bűn fáján győztes sátán felett – Mihály és angyalai az ő erejében küzdenek. 

              Gabriel - Gábor az isteni örömhír, az evangélium angyala. Az üzenet, amellyel köszöntötte Máriát, az egyetlen igazi jó hír az emberiség számára, hiszen Isten Fiának megtestesülése az egész világ üdvösségre rendeltségét adja tudtára. Reggel, délben és este ezért imádkozzuk őseink szokását követve: „Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát...” Rafael az, aki útjainkon elkísér, és nem csupán hűséges társunk, hanem – nevéhez híven – Isten gyógyító kegyelmének is közvetítője. Az ő pártfogását kérjük minden hosszabb utazás előtt: „A béke és boldogság útján vezessen minket a mindenható és irgalmas Isten, és Rafael angyal kísérjen utunkon, hogy békében, épségben és örömmel térhessünk vissza otthonunkba!” 

              Adja Isten, hogy mindnyájunk életútja, magatartásunk, viselkedésünk és feladatteljesítésünk hűen visszatükrözze a Teremtő rólunk megálmodott tervét.

            • Tündérszó Meseíró Pályázat

              28. 9. 2020

              IV.A osztályos tanulóink, Drága Réka, Kočiš Lóri és Balta Rita bekapcsolódtak a határok nélküli Tündérszó Meseíró Pályázatba. Több mint 300 mese közül Balta Rita meséje is bekerült a sikeres elfogadott mesék közé. Gratulálunk a nyerteseknek. 

              Az öregember, aki eladta a csibemalacot az ördögnek

              Egyszer az öreg bácsi sétáltatja a malacát. Arra jön az ördög. Megkérdezi, miféle gömbölyű állat ez. Hát, csibemalac, válaszolja a bácsi a botjára támaszkodva. Na, az ördög még ilyet nem látott, és meg akarja venni, hogy a birkáit terelgesse. A bácsi aranyat és sok szép ruhát kért érte, mert sok lánya van. Az ördög hazavitte, de a malac nem terelte a birkákat, és visszahozta. A bácsi azt mondta, nem ad vissza semmit, hanem leönti egy kád vízzel. Az ördög megijedt, mert félt a víztől, mert a kisöccse (Ábelesz-kóbelesz) is vízbe fulladt bele. Elfutott.

            • Megnyertük ismét a MOBILSZEM diákfilm versenyt

              25. 9. 2020

              A magyarországi Oktatási Hivatal által meghirdetett Mobilszem című diákfilmversenyt 2020-ban, ismét megnyertük.

              Az "Ördögszikla" című alkotás Nagy Gabriella, Gacsay Bence Barnabás és Kuzma Ádám munkája.

              A zsűri értékelése szerint: "Technikai megvalósításban messze a legkiemelkedőbb az összes rövidfilm közül. Átgondolt, kreatív kamerabeállítások, profi vágás és átgondolt cselekményvezetés. Az alkotók pontosan tudták, hogyan kell életre kelteni a cselekményt, üresjárat és amatőr hibák nélkül. Kiemelkedő munka."

              Szívből gratulálunk!

              " AZ ÖRDÖGSZIKLA"

              Az eredményhirdetés az alábbi linken érhető el:

              EREDMÉNYHIRDETÉS -

               

            • Hittanóra szentmisében

              22. 9. 2020

              2020. szeptember 22-én a Mária Rádió a szepsi plébániatemplomból szentmisét közvetített, amelynek a hívek mellett aktív cselekvője volt a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont gimnáziumi leánycsoportja is, Nagy István igazgató és Sára nővér kíséretében.

              Sokak régi vágya látszik teljesülni: a profán világból aktívabban bevonni a diákokat a „szentbe”.

              A napi evangélium (Lk 8,19–21) jó alapot kínált ennek gyakorlására. „Jézus egyszer egy házban tanított, amikor odajöttek anyja és rokonai, de a tömeg miatt nem tudtak bejutni hozzá. Ekkor jelentették neki: „Anyád és rokonaid kint állnak, és látni akarnak.” Ő azonban így válaszolt: „Az én anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is váltják!”

              Az elmélkedés során elhangzott Ady Endre verse: Sem utódja, sem boldog őse...

              Sem rokona, sem ismerőse
              Nem vagyok senkinek,
              Nem vagyok senkinek.

              Vagyok, mint minden ember: fenség,
              Észak-fok, titok, idegenség,
              Lidérces, messze fény,
              Lidérces, messze fény.

              De, jaj, nem tudok így maradni,
              Szeretném magam megmutatni,
              Hogy látva lássanak,
              Hogy látva lássanak.

              Ezért minden: önkínzás, ének:
              Szeretném, hogyha szeretnének
              S lennék valakié,
              Lennék valakié.

              Hogy mindezt miként, miért, hogyan lehet és kellene, válaszként Zelk Zoltán verssorai magyarázzák: 

              Hajolj fölém, bárhol vagy is,

              mert ha egy pillanatra is

              elveszítem az arcod,

              elveszítem az arcom.

              hajolj fölém, mert nincsen arcom,

              mert már csak arcod visszfénye az arcom. 

              Hajolj fölém!

              Adja Isten, hogy a kezdeményezés további lelki és szellemi elmélyülést eredményezzen.

            • Atlétáink országos sikerei

              21. 9. 2020

              A szlovákiai Atlétikai Országos Bajnokságon iskolaközpontunk diákjai, az Athletic Legion Club színeiben, Pecze Norbert vezetésével fantasztikus eredményeket értek el. Szívből gratulálunk !!!

              Nyíri Kristóf - 800m (2:08.44 ) személyi csúcs

              Nyíri Kirisóf - 3 000m (10:11.23 ) személyi csúcs

              Viszlay Flórián, Nyíri Kristóf, Jančik Danien, Takács András - 4x300m (2:40.26 )

              Takács András - 300m 6.miesto (38.63) személyi csúcs

               

            • Bérmálkozás – 2020

              21. 9. 2020

              2020. szeptember 20-án főegyházmegyénk főpásztora, Mons. Bernard Bober, Dr. Jozef Kmec, személyi titkára segédletével 120 kamaszodó gyermeknek kiszolgáltatta a keresztény nagykorúság szentségét. A főpásztor a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont diákjainak magyar nyelven szolgáltatta ki a szentséget.

                          Az ünnepi bevonulást követően, az érsekfőpásztor köszöntése után két szülő Ing. Marek Suchovič, szlovákul, Mgr. Dobos Beáta magyarul üdvözölte az érsekfőpásztort.

              Főtisztelendő Érsek Atya!

              Az életben vannak pillanatok, amikor mint szülők jobban tudatosítjuk, hogy lehetőségeink végesek. Vannak helyzetek, amikor az öröm, illetve a fájdalom átélésére egyedül nem vagyunk elegendőek.

              Ez a nap is ilyen. Gyermekeink az Egyház előtt, az Egyházban, az Egyház által a felnőttség jeleként megjelöltetnek az összetartozás eltörölhetetlen jelével.

              Örülünk, hogy ez az aktus az Ön közreműködésével történik.

              Imáinkkal ebben a szentmisében is segíteni akarunk Önnek bő áldást kérni csemetéinkre, hogy ez az ünnep a Krisztussal és az Ő Egyházával való megerősödés és ne pedig az Istentől való elválás eseménye legyen.

              Excellenciás Érsek Úr! Örülünk, hogy ismét köztünk van! Dicsértessék a Jézus Krisztus

                          Az Olvasmányt szlovák nyelven Marek Suchovič olvasta, a Leckét magyar nyelven Dobos Beáta. Miután főtisztelendő Mgr. Karch Krisztián káplán atya mindkét nyelven felolvasta az evangéliumot, következett a bérmálás szentségének a kiszolgáltatása. Elsőként esperes-plébánosunk röviden tájékoztatta az érsekfőpásztort és felkérte a szentség kiszolgáltatására. Mivel egy bérmálandó betegsége miatt nem vehetett részt az ünnepségen, ezért külön köszöntésben részesült:

                          Kedves Anna! Tisztelettel köszöntünk. Imádkozunk mihamarabbi gyógyulásodért. Esperesi körzetünkben legközelebb október 10-én, szombaton lesz bérmálás: Buzitán és Somodiban. Ott találkozhatunk. Kérlek, ezt az áldatlannak tűnő helyzetet ajánld fel a bérmálkozókért. Tanúsítom, hogy egyik leghűségesebb részvevője voltál a szentmiséknek. Meggyőződésem, hogy áldozatod nem hiábavaló!

                          Az ünnepségnek eredetileg június 6-án kellett volna lenni, de a koronavírus meggátolta, hasonlóképen, mint Budapesten az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Az ürömben öröm, hogy a kongresszus bizonyos értelemben most Szepsiben lehetett, a többnemzetiségű bérmálkozók és hozzátartozóik révén.          

                          Az érsekfőpásztor homíliája a keresztségi fogadalom megújításával zárult, amelyet a Szentlélek lehívása és a krizmával való felkenés követett. A bérmálkozók két sorban járultak a főpásztor elé. A bérma-nevükön való bemutatkozás után a főpásztor N - vedd a Szentlélek ajándékának jelét – megbérmálta az ifjút, majd Béke veled, köszöntéssel elbocsátotta.

                          A főpásztor mindenkinek a kért nyelven szolgálta ki a szentséget. A záró áldás előtt két újonnan megbérmált – Damian Priputen, szlovákul, Dobos Frederika magyarul mondott köszönetet.

              Főtisztelendő Érsek atya! Köszönjük a Gondviselésnek, hogy a felnőtté válásunk idejében megkaptuk a Szentlélek segítségét. Köszönjük, hogy ezt az ajándékot valódi apostolutód által és anyanyelvünkön kaptuk. Adja Isten, hogy életünk méltó bizonyítéka legyen hálánknak azok iránt, akik segítségünkre vannak felnőtté válásunkban. Tiszteletünk és hálánk jeléül, fogadják tőlünk ezeket a csokrokat. Dicsértessék a Jézus Krisztus!

                          A szentmise énekeit Bányász Emőke, okleveles kántornő vezette, énekelt a plébánia ifjúsági énekkara Mgr. Zuzana Vysokaiová vezényletével.

                          A szentmise után a Flóra-szalon jóvoltából, Tornán a Fortuna étteremben volt a közös ebéd, amelyre meghívást kaptak az esperesi körzet papjai mellett Nagy István iskolaigazgató, valamint a bérmálkozókat előkészítő animátorok is.

                          Ezúton is nagy köszönet és hála mindenkinek, aki elősegítette a Szentlélek hatékony kiáradását kamaszainknak. Köszönjük a Flóra szalon templomi virágdíszítését, a sekrestyések és az egyháztanács tagjai segítségét, technikusaink áldozatkészségét, hogy mindazok, akik a korona-vírus járvány miatt nem lehettek jelen a templomi ünnepségen, az egyházközség You-Tube csatornáján követhették a szertartást, ami a honlapunk utólag vissza is nézhető.

                          Az ünnepi ebéd után érsekfőpásztorunk meglátogatta a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont épülő iskoláját, kifejezve örömét és elégedettségét mindazért, amit az egész nap folyamán köztünk látott, hallott és tapasztalt.

                          Köszönet mindezért a Szentlélek egyesítő erejének, a Boldogasszony oltalmának és szentjeink hathatós esedezésének.

            • Lelki nap a bérmálkozóknak

              15. 9. 2020

              A Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont diákjai, Sára nővér vezetésével 2020. szeptember 14-én lelki nap - szentmise és Szentségimádás keretében - készültek a bérmálkozás szentségének méltó felvételére Előbb az iskolában, majd a templomban volt a találkozó. Közben jutott idő - fagylaltozásra is.

              Ahogy Krisztus keresztje balgaság és botrány volt az apostolok korában, úgy ma is az, azok szemében, akik nem ismerik fel önmagukon az őskígyó halálos marását. Sokan, a keresztet, mint jelképet ugyan viselik a nyakukban, fülükben, talán még szobájuk falára is kiteszik, de közben minden törekvésük arra irányul, hogy a keresztet, a szenvedést kiiktassák az életükből.

              Az ünnep üzenetén elmélkedve előtérbe került az a tény is, hogy a kereszt nélküli élet utáni vágyódás a keresztényeket is megkísérti. Sokan azokat a helyeket szeretik idézni a Szentírásból, ahol az Úr Jézus, vigasztalást, jutalmat, dicsőséget ígér. Vagy beszélnek ugyan a keresztről, de csak, mint valami kellemetlen teherről, amelytől alig várják, hogy megszabaduljanak, s ha nem, perlekedni kezdenek az Istennel és fellázadnak ellene. 

              Jézus Krisztust azonban az Atya nem a kereszttől függetlenül, vagy annak ellenére dicsőítette meg, hanem éppenséggel a kereszten való végső odaadásában. Ezért a mi felmagasztaltatásunk is csak Krisztus keresztje által valósulhat meg, ez az a deszkaszál, amely képes „a hajótört világot biztos partra menteni”.

              Amint ugyanis nincs kereszténység kereszt nélkül, úgy kereszt sincs a kereszténységen kívül. Bűnnel megjelölt létezésünknek, sebzettségeinknek és hiányainknak, szenvedésünknek és halálunknak csak Krisztus keresztje adhat valódi értelmet és örök értéket. 

              Köszönet Sára nővérnek, hogy a lelkinap újabb lehetőséget kínált és adott a keresztény nagykorúság szentségének méltó és tudatos vételére. A bérmálkozók részéről jelzésérték volt, hogy lelki, szellemi és anyagi értékeink mentésében tudatosan akarnak, vágynak, erős láncszemek lenni.

              Imádkozzunk értük, hogy vágyuk teljesüljön.

            • Újra az óvodában

              11. 9. 2020

              Piros labda, fakocka,

              kezdődik az óvoda.

              Gyülekezik a sok gyerek,

              mint szőlőfürtön a szemek.

              Nem sok mindenkit ismerek,

              kicsi szívem picit remeg.

              Csüngök még az anyukámon,

              mint almagyerek a faágon.

              Mosolyogva kezünk kéri

              a sok kedves óvó néni.

              Mennyi játék, mennyi kép,

              mennyi öröm vár itt még!

              Énekelünk, rajzolunk,

              és közben megokosodunk.

              Úgy döntöttem, ide járok,

              barátokra itt találok.

              (Orgovànyi Anikó)

            • Természetvédelmi nap

              11. 9. 2020

              Az őszi természetvédelmi napon az alsó tagozatos diákokkal a debrődi Szent László forrást és a mellette álló növénytemplomot tekintettük meg. A templomban mondtunk egy közös imát. A több mint 6 kilométeres túrán senki sem nyafogott, mindenki bírta a megpróbáltatást. A Lénáék bárányait is megnéztük, sőt még a gimisekkel is találkoztunk. 

            • Igeliturgia a katolikus hittanóra keretében

              8. 9. 2020

              A szülők kérésének eleget téve az iskolaigazgatóság úgy határozott, hogy a felsősöknek kéthetente keddenként igeliturgia, ill. szentmise lesz külön a fiúk és külön a lányok részvételével.

              Az első találkozó 2020. szeptember 8-án volt, Szűz Mária születésnapja ünnepén. Az együtt imádkozók rácsodálkoztak a tagadhatatlan különbségre, hogy míg a tornai vár, sajnos romokban hever, addig a közel azonos időben épült katolikus templom áll, amelyben 700 év után is magyarul imádkozunk és magyarul hiszünk.

            • Ünnepélyes tanévnyitó

              1. 9. 2020

              A liturgia a családi nap keretében történt volna az amfiteátrumban, de az időjárás közbeszólt. Az éjszakai vihar következtében a múltszázadbeli orgonafa a plébánia udvarán tövestől kidőlt, de az új hajtások épen maradtak. A templomban az ünnepi bevonulás alatt a 259. számú éneket énekeltük – Jöjj Szentlélek, Úristen, majd Sára nővér - köszöntötte az egybegyűlteket. Először a Szózat közös éneklésére buzdított, majd így folytatta:

              Mélyen tisztelt Megjelentek! Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm kedves mindnyájukat. Mindenekelőtt lelkipásztorunkat: Gábor Bertalan, esperes – plébánost, a Boldog Salkaházi Sára Magyar Tannyelvű Óvoda, Alapiskola és Gimnázium tantestületét, élén Nagy István, igazgató úrral. Köszöntjük a helyi önkormányzat és az egyháztanács képviselőit, a gyerekeket, a szülőket, a nagyszülőket, az iskolabarátokat és minden jóakaratú embert, aki szívügyének tekinti intézményünk jövőjét!

              Tisztelettel kérjük Önöket, imádkozzunk ma is ismét együtt minden diákért, növendékért, tanárért és nevelőért és azért a nagy felismerésért, hogy bárhol is éljünk a világban – Boldog Sára testvér példájára – Isten akaratát továbbra is felismerjük, és a nekünk szánt feladatot hűségesen elvégezzük. Legyünk szent jelek! Főleg itt a végvárakban, a peremeken, ahol ez hangsúlyosabb kötelességünk! Legyen bennünk továbbra is sorsközösséget felvállaló, áldozatkész lelkület! Életünk legyen csendes, alázatos visszhangja Boldog Sára testvér életmottójának: Alleluja! Íme, itt vagyok, engem küldj!

              Majd felkérte Nagy István igazgató urat, hogy szíveskedjen megtartani ünnepi beszédét, amelynek keretében volt szíves bemutatni az új óvodásokat és elsősöket.

                          Ezután következett az ökumenikus istentisztelet, amelyet Isten hazánkért, térdelünk elődbe… című énekkel kezdtünk.

                          Esperes plébánosunk is köszöntötte és üdvözölte az egybegyűlteket. Csendes lelkiismeretvizsgálat következett, közös bűnbevallás és bocsánatkérés, majd meghallgattuk a Haza-vár című zeneművet iskolánk énekkara előadásában. Következett a napi könyörgés, a szentlecke, a zsoltár, az alleluja, az evangélium és az elmélkedés.

                          Abban a kegyelemben részesültünk, hogy tudjuk, kicsoda Krisztus Jézus. Ezzel olyan mérhetetlen szellemi és lelki gazdagságot nyertünk, hogy a legnagyobb életszentségre jutnánk, ha igazán elmerülnénk benne. Áldott elődeink, kegyelemről kegyelemre haladva bontakoztatták ki önmagukban Isten róluk elgondolt csodálatos tervét. Miután egyre jobban belegondoltak és egyre mélyebben átérezték ezt a valóságot, egyre inkább életté vált bennük, hogy mit is jelent az, hogy Isten személy szerint értük és az ő üdvösségükért emberré lett, meghalt és jövőt mutatva és adva feltámadt. Esperes-plébánosunk ezt saját tapasztalata alapján mutatta meg.

                          Jézus Krisztus, ugyanaz, tegnap, ma és mindörökké. Ő nem volt és lesz. Ő van. Értünk van. Azért, hogy életünk legyen, mégpedig bőségben. Ezt felismerni és elismerni, megérteni és megértetni a szülő, a nevelő, a pedagógus, a lelkipásztor egyik legnagyobb és legszebb feladata. Szép és dicséretre méltó tett a betűvetés tanítása, az ismeretek továbbadása, de az írásnak, az ismereteknek csak akkor van maradandó értékük, ha azok a szépről, az igazról, az igazságról szólnak. Ma sajnálatos tanúi vagyunk az írások, a képek, a tudás csúfosságának. Ezért áldott minden szülő, nagyszülő, pedagógus és lelkipásztor, aki komolyan veszi az Írás üzentét, mert a jelenben így válik valósággá: „Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.” (Dán 12,3).

                          A közösség kéréseit tanárok és diákok kötötték csokorba. Szalagként esperes-plébánosunk így imádkozott: Urunk és Istenünk, te a kicsinyek ajkára adtad szent Neved dicséretét. Tekints jóságosan ezekre a gyermekekre, akiket az Egyház hite most atyai szeretetedre bíz. Ahogyan egykor szent Fiad – példát adva nekünk, hogy kövessük Őt – karjaiba véve a gyermekeket és megáldotta őket, úgy Te is, Atyánk, áraszd ki rájuk áldásodat. Add, hogy a szülők és a nagyszülők, a pedagógusok és a lelkipásztorok példás élete nyomán, növekedjenek az erényekben, és Szentlelked erejével legyenek Krisztus tanúi a világban. Ezt kérjünk tőled, szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

              A záró áldása után elénekeltük Nemzeti imádságunkat és Boldog Salkaházi Sára himnuszát: Kassa városa útnak indítója…

              Köszönet és hála a gondviselő Istennek, minden közreműködőnek és részvevőknek. Az éjszakai vihar következtében a múltszázadbeli orgonafa a plébánia udvarán ugyan tövestől kidőlt, de az új hajtások épen maradtak. Jövőt sejtetve – reményt adnak… Cum Deo – pro Patria et Invicem. Istennel – a hazáért és egymásért.