2025. június 27-én, Jézus Szentséges Szíve és szent László Király liturgikus ünnepén, az iskolaév utolsó napján ismét együtt adtak hálát a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi iskolaközpont tantestületének tagjai, növendékei, diáksága és alkalmazottjai. Újból lezárult éltük egy szakasza. Kicsit olyan ez, mint a maratoni futó, aki ugyan levegő után kapkod, de mosolyogva szakítja át a célszalagot. Elfáradtak: az előjáróság az adminisztrációban, a pedagógusok a tanításban, a dolgozatjavításban, a fegyelmezésben és a nevelésben, az alkalmazottak a különböző szolgálatokban, a diákok és a növendékek a korán kelésekben, a versenyekben és az egyes megmérettetésben. Elfáradtak, de ugyanakkor láthatóan bennük volt a nagy megkönnyebbülés érzése és a jól megérdemelt pihenés ígérete is.
A mai nappal végre egy időre fölszabadult bennünk is sok minden. És ez jó. Nagyon jó! Voltaképpen a közös hálaadás is pontosan erről szólt: megállni és rácsodálkozni mindarra a jóra, szépre, nemesre, ami ebben a küzdelmes, de mégis csodálatos tanévben köztük és velük történt. A hálaadó istentisztelet ünnepélyes bevonulással vette kezdetét. 23 kilencedikes búcsúzott az alapiskolából.
Ha görgetjük a különböző közösségi médiát és nézzük a sokoldalú híradást, nem tudjuk nem látni, hogy a világ - számos helyen lángokban áll: háborúk, politikai csatározások zajlanak, gyűlölet és megosztottság van. Köszönet és hála, hogy térségünkre ez nem jellemző. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy ebben az áldatlannak tűnő helyzetben mi: egyszerű diákok, pedagógusok, iskolai alkalmazottak, szülők és nagyszülők mit tehetünk a világ békéjéért? Többet, mintsem gondolnánk!
Minden apró tett, szó, sőt, gondolat hullámokat vet fel bennünk és körülöttünk. Egyetlen kedves mosoly, egy segítő kézmozdulat elindíthat egy olyan pozitív láncreakciót, aminek a végét ugyan nem láthatjuk, de van következménye. A béke ugyanis nem a nagyhatalmak tárgyalóasztalainál kezdődik, hanem az iskolák folyosóin, az osztálytermekben, a baráti társaságokban. Ott kezdődik, amikor nem küldünk tovább egy bántó képet az osztálytársunkról. Ott, amikor odalépünk másikhoz, aki egyedül ül a szünetben. Ott, amikor egy vita hevében nem az a célunk, hogy legyőzzük a másikat, hanem hogy megértsük a másikat.
Az evangéliumi aranyszabály, amit maga az Úr Jézus fogalmazott meg, így hangzik: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, azt ti is tegyétek velük!” Ez egy egyszerűnek tűnő kísérlet, de borzasztóan nehéz tett. Ám, ez a mi küldetésünk. A világnak, a szűkebb környezetünknek megértésre és derűre van szüksége.
Ezért a hálaadó ökumenikus istentisztelet rövid lelkiismeretvizsgálattal vette kezdetét. A szépért, a jóért, az igazért, hálát adtunk. A kevésbé szépért kértük – Isten és egymás bocsánatát. A szentírási szakaszok felolvasása és az igehirdetés után közös ima következett, majd az igazgatói beszéd: az év-végi kiértékelés, a kitüntettek köszöntése és megjutalmazása.
Ismételt nagy köszönet és hála a közös együttlétért a Fészekben. Adja Isten, hogy szeptemberben ismét találkozzunk. Nem felejtve: a nyár nemcsak a pihenés, hanem a feltöltődés ideje is. De a valódi feltöltődés nem a képernyők előtt történik. Ki kell menni a természetbe, sportolni, beszélgetni a barátokkal, az ismerősökkel! A szűkebb és a tágabb világ - a lélek fitneszterme. Vagyis, ha valakin látjuk, hogy küzd és küszködik, ne hagyjuk magára! Egy egyszerű kérdés: „hogy vagy?” életmentő lehet. Felelősek vagyunk egymásért. Ez a keresztény közösség lényege. Korunknak nem annyira a tudás, vagy a lehetőség a legnagyobb hiánya, hanem a bátorságé. A bátorságé, hogy elkötelezett döntéseket hozva, kockázatot vállaljunk.
A nyár a kis döntések ideje, amikor „bátorságunk izmai” edződnek, hogy amikor az élet nagy döntései elé kerülünk, már legyen kellő rutinunk.
Béke, felelősség és bátorság. Ez a három dolog legyen a nyári útravalónk. Környezetünkben legyünk a béke munkatársai, egymás testi, lelki, szellemi egészségének őrangyalai. Merjünk bátor döntéseket hozni, kilépve a kényelmes középszerűségből, a sokat emlegetett komfortzónánkból!
Azt mondják, mondjuk: „A világ akkor nyílik meg igazán Isten felé, amikor mindenestül kételkedünk önmagunkban... Senki sem lehet olyan biztos Isten végtelen irgalmában, mint az, aki megtapasztalta a teljes és reménytelen elhagyatottságot”. (Boros László), s ennek kapcsán és következtében Isten velünk vándorlását.
Minden bizonnyal, mindnyájunk életében voltak nehéz pillanatok ebben az iskolaévben is. S bizonyára, lesznek a nyáron is. Ám ne felejtsük: éppen ezekben a mélységekben tárulkozik ki irányunkban Isten végtelen irgalma és szeretete. Ő, Jó Pásztorként utánunk jön, keres minket, hogy visszahozzon bennünket egymáshoz, egymásnak, egymásért a Fészekbe, az akolba, hogy életünk biztonságos, értelmes és értékes kegyen a térben és az időben, sőt ezen túl.
Adja Isten megszívlelnünk Urunk Jézus Krisztus Szentséges Szívének üzenetét: jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és terhek alatt görnyedtek, s én, megerősítlek titeket. Kövessük Szent László király példáját, aki 1083-ban keresztény gyökereinkre emlékeztetve, szent példaképként állította népünk elé Szent István Királyt, Szent Imrét, Szent Gellértet és a kér Zoboraljai remetét – Andrást és Benedeket.
A lelki találkozó az Anyaszentegyház áldásával és nemzeti imánkkal zárult, hogy a hálaadás a tanév minden küzdelméért és öröméért igaz és őszinte legyen s a nyári szünetben a szív vidámsága, a béke és a bátorság vezessen mindnyájunkat vissza – egymáshoz, egymással, egymásért.