• A harmónia több mint egyensúly…

              2022.08.15.

              Szepsiben az idén augusztus 14-én 9:30-kor kezdődött a szentmise szent Rókus tiszteletére a fogadalmi kápolnánál, ahol az egybegyűltek ünnepélyesen megemlékeztek az 1831-es kolerajárvány áldozatairól. Akkor a városban 6 hét alatt 212 lakos halt meg. Az 1872-es kolerajárvány újabb 34 áldozatot követelt. A hívek a járvány elmúltával a város domboldalán szent Rókus tiszteletére kápolnát emeltek, ahol minden esztendőben augusztus 16 – szent Rókus emléknapja – táján rájuk emlékeznek és az utóbbi években napjaink testi - lelki betegeinek gyógyulásáért is imádkoznak.  A szentmise főcelebránsa és ünnepi szónoka főtisztelendő Gábor Bertalan esperes-plébános volt.

              Ma, korunk új pestise: a koronavírus-járvány, a kábítószer, az alkohol, a testiség, a szerencsejátékok szenvedélye és a szekták sokasága szedi áldozatát népünk körében is. Értelemszerűen e megszentelt helyen az idén is őértük és mindazokért szállt az ima, akik szenvednek miattuk, és akik felszabadításukon fáradoznak, az orvosokért és az ápolókért, nem utolsó sorban a fiatalokért, hogy bölcsen, erős akarattal elkerüljék korunk szenvedélyeinek fondorlatos csapdáit.

              Az ünnepi szentmise ez idén is Szentségimádással és szentségi áldással zárult a városra és a szűkebb pátriára. Imádva az Eucharisztiában jelen lévő Krisztust, alkalom adódott megszívlelni, átelmélkedve Ferenc pápa szavait, amelyeket a közelmúltban mondott Kanadában a Szent Anna tónál: „Az Egyház is nő, az Egyház is anya. Sosem volt ugyanis történelmében olyan időszak, amikor a hitet ne anyanyelven, ne az anyák és a nagymamák nyelvén adták volna tovább. Viszont fájdalmas örökségünk egy része abból ered, hogy az őslakos nagymamákat megakadályozták abban, hogy a hitet saját nyelvükön és kultúrájukkal adják tovább. Ez a veszteség kétségtelenül tragédia, de itteni jelenlétetek az ellenálló képesség és az újrakezdés tanúsága, a gyógyulás felé vezető zarándoklaté, a szív Isten felé való megnyitásáé, aki meggyógyítja közösségi létünket.”

              Kétségtelen, hogy a diszharmónia világában, a különböző gyarmatosítások szörnyű hatása és kísértése közepette, egyedüli biztos menedékhelyei és mentsvárai a templomaink, az iskoláink és közösségeink harmóniát teremtő és hordozó megannyi családja, nagyszülője és gyermeke. Ezért is jó és érdemes volt felkapaszkodni a dombra, hogy a magasabb pontról ne csak a vidék és a szűkebb pátria kontúrjait, de annak lelki értékeit is jobban lehessen szemlélni. Az is tagadhatatlan, hogy a kísértések pergőtüzében egyedüli biztos menedékhelyeink és mentsváraink a templomaink, az iskoláink és közösségeink harmóniát teremtő és hordozó megannyi családja, nagyszülője és gyermeke.

              Az egészséges egyensúly helyreállítása voltaképp a harmónia helyreállítása, ami több mint egyensúly. Helyre kell állítani a harmóniát a modernitás és az ősi kultúrák, a szekularizáció és a spirituális értékek között. Ez viszont már közvetlenül az Egyház küldetését fémjelzi, hogy a világban tanúságot téve, tiszteletben tartva és előmozdítva a helyi jelleget, annak számos gazdagságával együtt „elvesse” az egyetemes testvériség magvait.

              A hagyományos Szent Rókus búcsú az idén is, az egyháztanács tagjainak elkötelezettsége révén az emlékhely rendbe hozásával, az ünnepi eucharisztia méltóságteljes megünneplésével, a város és az egyházközség híveinek közös összefogásáról tanúskodott. Láthatóvá lett, hogy az eucharisztikus találkozások csúcsok és források, amelyek azt eredményezik, hogy ha megosztjuk az Úr Jézussal és kortársainkkal azt, akik vagyunk, és amink van, szeretetközösség teremtődik, harmónia, ami több mint egyensúly…

            • Hála az életért…

              2022.07.24.

              Ferenc pápa még ez év február 15-én, közzé tette a Nagyszülők és Idősek II. Világnapjának témáját: „Még öregkorukban is gyümölcsöt teremnek.” (Zsolt 92,15), azzal a céllal, hogy ezzel is elősegítse a nemzedékek közötti párbeszédet, különösen a nagyszülők és az unokák között, megkönnyítve ezzel a nagyszülők és az idősek átértékelését és megbecsülését, akiket nem ritkán a családok, de a civil és az egyházi közösségek peremére szorítanak.

              A téma tehát felhívás, mivel az idősek élet- és hitbeli tapasztalatai sokban hozzájárulhatnak egy olyan társadalom építéséhez, amely hatékonyabban van tisztában gyökereivel és így hathatósabban képes álmodtatni a nagyobb szolidaritásra épülő jövőt.

              Egyházközségünk ennek a felhívásnak igyekezett eleget tenni akkor, amikor - egyeztetve a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont vezetőségével – 2022. július 24-én, vasárnap délután közös ünneplésre és köszöntésre invitálta közösségeink nagyszüleit és időseit, akik a nap emlékére emlékképet is kaptak.

              Ferenc pápa ezzel az ünnepléssel arra is ösztönöz, hogy tudatosítsuk az idősek jelentőségét az egyes országok és közösségek életében, de ezt ne epizódszerűen, hanem strukturálisan tegyük. Ez azt jelenti, hogy az idősekkel kapcsolatban nem valamiféle vészhelyzetet kell megoldani, hanem hosszú távú lelkipásztori munka alapjait kell lerakni. Közösségeinkben szemléletváltásra van szükség, félre kell tenni azokat az okfejtéseket, amelyek az időseket távoli és idegen személyekként kezelik, akikről gondoskodni kell. Olyan pasztorális gondoskodást kell kialakítani, amelyet a rendszeresség és a hosszú távú tervezés jellemez.

              Az Apostoli Penitenciária - a bűnbánattartás és a teljes kiengesztelődés lehetőségeinek feltételeiről rendelkező hivatal - az idén is teljes búcsút engedélyezett azon időseknek, akik részt vesznek a világnap alkalmából tartott szertartásokon, de azoknak is, akik a világnapot közvetlenül megelőző, vagy az azt követő napokban meglátogatnak egy egyedül élő idős embert.

              Az iskolai ünnepség kezdetén a szülői szövetség részéről Dobos Zoltán köszöntötte az egybegyűlteket, majd Nagy István a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont igazgatója ismertette kivonatosan Ferenc pápa ez idei levelét. 

              A 92. zsoltár 15. verse – „öregségükben is gyümölcsöt teremnek” – jó hír, igazi „evangélium”. Ez szembemegy azzal, amit a világ az öregkorról gondol, amikor az idősödő ember már szinte semmit sem vár a jövőtől.

              Az öregség sok embert megrémít. Egyfajta betegségnek tartják, amellyel jobb elkerülni mindenféle érintkezést: az idősek gondja-baja ne érintsen bennünket – gondolják – jobb, ha az idősek minél távolabb vannak tőlünk, vagy esetleg legyenek együtt, de olyan helyen, ahol gondoskodnak róluk, és amelyek megóvnak minket attól, hogy törődnünk kellene gondjaikkal, bajaikkal. Ez az un. sokat emlegetett „leselejtezés kultúrája”: az a mentalitás, amely azt érezteti velünk, hogy mi különbözünk a leggyengébbektől, semmi közünk törékenységükhöz, sőt, feljogosít minket arra azt képzelni, hogy külön utakon járunk „mi” és külön „ők”.

              Valójában azonban a hosszú élet – ahogyan a Szentírás tanítja – áldás. Az idősek nem számkivetettek, akiktől el kell távolodni. Nem! Az idősek Isten bőséges életadó jóságának eleven jelei. Ezért mondjuk - áldott az az otthon, amelyben az időssel törődnek! Áldott az a család, amely megbecsüli a nagyszülőket!

              Az öregkor nem haszontalan idő, amikor félre kell állnunk és be kell húznunk az evezőket a csónakba, hanem olyan időszak, amikor még gyümölcsöt teremhetünk: új küldetés vár ránk, amely arra hív, hogy a jövőbe tekintsünk. Az öregkor, mivel az öregek különlegesen érzékenyek az emberivé tevő figyelmességekre, gondolatokra és szeretet-kifejezésre, ezért ennek az érzékenységnek újra sokak hivatásává kellene válnia. Az öregek ilyen irányú döntése tehát nem más, mint újbóli döntés az új generációk iránti szeretet mellett. Ez nem más, mint nagyszerű csatlakozás a gyengédség forradalmához, ahhoz a lelki és fegyvertelen forradalomhoz, amelynek legfőbb szereplői a nagyszülők és az idősek.

              Az elsődleges gyümölcs, amelyet az időseknek hozniuk kell: a világ őrzése, hiszen „mindnyájan nagyszüleink térdéről indultunk, akik ölükben tartottak bennünket;” Ám, most itt az ideje annak, hogy most ők tartsák térdükön – konkrét segítséggel, vagy akár csak imával – sajátjaikkal együtt azt a sok rettegő unokát, akiket ugyan nem ismerünk, de akik talán a háború elől menekülnek, vagy a háború miatt szenvednek. Őrizzük őket szívünkben: az ukrajnai, az afganisztáni, a dél-szudáni… gyermekeket - úgy, ahogyan azt Szent József is tette gyengéd és gondoskodó atyaként.

              A nagymamák és a nagypapák arra kaptak meghívást, hogy a gyengédség forradalmának megvalósítói legyenek! Tegyék ezt úgy, hogy megtanulják, egyre többször és egyre jobban használni a legértékesebb eszközt, amellyel rendelkeznek, és amely a legmegfelelőbb életkoruk számára: az imát. Kicsit váljanak az imádság költőivé: próbáljanak élvezettel rátalálni saját szavaikra, magukévá téve mindazt a szót, amelyet Isten hozzájuk intézett igéjében találtak!

              A nagyszülők és idősek világnapja tehát jó alkalom ismét örömmel elmondani, hogy az Egyház együtt akar ünnepelni azokkal, akiket az Úr – ahogyan a Szentírás mondja – „napokkal lakatott jól”. Mivel egymásra bízott bennünket a Gondviselés, ezért adjunk hálát egymásért, imádkozzunk, elmélkedjünk, gondolkodjunk közösen, hogy a ránk bízott feladatokat felismerjük és azokat egymás és Isten segítségével meg is tudjuk valósítani: Cum Deo, pro Patria, et Invicem – Istennel, a hazáért és egymásért.

              Ezúton is köszönjük, hogy együtt ünnepeltünk! Köszönjük, hogy iskolaközpontunk - a fészkünk – helyet adott a Ferenc pápa ajánlotta és rendelte ünnepségnek, amellyel térségünkben és a szűkebb pátriában hagyományt teremthetünk a Nagyszülők és Idősek Világnapja méltó megünneplésének. Köszönjük a Nová Mária és Nagy Éva tanárnők vezette diákok – Balta Rita, Viszlay Eszter, Drága Wanda és Drága Dorina – színvonalas kultúrműsorát, valamint a szíves megvendégelést.

              Szünidő van. Gyermekink, unokáink megérdemelt pihenésüket töltik, ezért értelemszerűen kevesebben voltunk. Ám, mivel az idősödő ember már ritkábban megy távolra, ezért szívesebben van, marad a fészekben: őrizni a tüzet, a lángot, a lelkületet. Köszönjük az Egyház nevében a hűséges értékőrzést, a befogadást, az ápolást és a felelősségteljes továbbadást.

              Ha tehetjük, imádkozzuk el Ferenc pápa a nagyszülők és idősek világnapjára írt fohászát:

              Hálát adok neked, Uram,

              a hosszú élet áldásáért,

              mert azoknak, akik hozzád menekülnek,

              megadod, hogy gyümölcsöt teremjenek!

              Bocsásd meg, Uram,

              csüggedtségemet és kiábrándultságomat,

              és kérlek, ne hagyj el engem,

              amikor az erőm csökken!

              Taníts meg reménykedve nézni

              a jövőre, amelyet nekem adsz,

              a küldetésre, amelyet rám bízol,

              hogy vég nélkül énekelhessem dicséretedet!

              Tégy engem a gyengédség forradalmának

              lelkes művészévé,

              hogy szeretettel őrizzem unokáimat

              és minden gyermeket, aki nálad keres menedéket.

              Védd meg, Uram, Ferenc pápát,

              és add meg Egyházadnak,

              hogy megszabadítsuk a világot a magánytól,

              és vezéreld lépteinket a béke útjára!

              Ámen.

            • MEGHÍVÓ

              2022.07.18.

              Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt 2022. július 24-én, 16:00 órakor a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont épületébe, a Nagyszülők és Idősek Világnapja alkalmából rendezendő ünnepségünkre.

            • Zánka-Erzsébet Tábor

              2022.07.07.

              2022. június 26 és július 1-e között, 40 gyermekkel vettünk részt Zánkán az Erzsébet Táborban. Az egyházi iskolák számára szervezett tábori héten a 2800 gyermekből 261-en a Felvidékről, a Patrona Nostra kht. jóvoltából jutottak el.

              Az Erzsébet táboroktól megszokott színes, sokrétű programok mellett egyházi témák is vártak gyermekeinkre. Szerzetesek, papok, református teológusok vezettek reggeli imát, várták lelki beszélgetésre a diákokat. Készítettek bibliai szabadulószobát, valamint kedden Kiss-Rigó László Szeged- Csanádi megyéspüspök és Balog Zoltán püspök Úr,  a Református Zsinati Tanács elnöke látogatta meg és szólt néhány buzdító szót gyermekeinkhez. A  lézerharc, disco, koncert, kalandfalu, sárkány- és sétahajózás, a geotúra, vicces fizika óra, a hősök napja és egyébb izgalmas programok közepette azért csakis a Balatonban való fürdés volt a legnépszerűbb a rekkenő hőségben.

              A legszívmelengetőbb, a táborzáró rendezvényen, az egész Kárpátmedencéből érkező 2800 gyermek ajkán felzendülő Himnusz volt.

              Köszönjük a lehetőséget!

            • Menjetek…

              2022.07.07.

              2022. július 7-én az elmúlt iskolaév lezárásaként közös ebéden vettek részt a szepsi Boldog Salkaházi Egyházi Iskolaközpont pedagógusai, nevelői és alkalmazottjai.

              Jó volt ismét együtt látni a nemzet napszámosait úgy is, mint az Úr Jézus munkatársait, akik arra kaptak és fogadtak el meghívást, hogy munkálkodjanak az evangéliumi jó hír terjesztésében, életükkel tegyenek tanúságot a szeretetről. Különleges közösségben, másokkal együttműködve végezzék evangelizáló tevékenységüket, tudatosan kerülve a versengés, és a feltűnni vágyás világi szemléletét.

              Az elhangzott evangéliumi szakaszban az volt hallható és olvasható, hogy „az Úr kijelölt másik hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni szándékozott.” (Lk 10,1). Az Úr Jézus tanítványait nem egyenként, hanem kettesével küldte el. Kettesével menni misszióba gyakorlati szempontból látszólag több hátránnyal, mint előnnyel jár. Fennáll annak a veszélye, hogy a két személy nem jön jól ki egymással, hogy különbözik lépteik tempója, hogy egyikük elfárad, vagy útközben megbetegszik, megállásra kényszerítve ezzel a másikat is. Amikor viszont egyedül vagyunk, úgy tűnik, hogy utunk gördülékenyebbé, akadályoktól mentessé válik.

              Az Úr Jézus azt is kérte tanítványaitól, hogy úgy menjenek a világba, „mint bárányok a farkasok közé” (Lk 10,3). Ez ellentétes a világ szemléletével, amely az erősebb győzelmét hirdeti. Krisztus azt akarja, hogy tanítványai bárányok legyenek, ne pedig farkasok. Ne legyenek naivak, de kerüljék a felsőbbrendűség és az elnyomás, a kapzsiság és a birtoklás minden ösztönét. Aki bárányként él, az nem támad, nem rombol: a nyájban marad, a többiekkel együtt, és Pásztorában talál biztonságot, nem az erőszakban vagy a gőgben, nem a pénz és a vagyon iránti mohóságban, ami annyi kárt okoz szerte a nagyvilágban.

              Az Úr Jézus tanítványa tehát elutasítja az erőszakot, nem bánt senkit – béketeremtő – mindenkit szeret! És ha úgy látja, ez vesztes stratégia, akkor Pásztorára, Jézusra, Isten Bárányára tekint, aki így győzte le a világot, a kereszten. Persze ehhez idő kell, meg szív-szem, de aki kitart és kész a szívévével nézni, meglátja a győzelmet.

              Minden béke az emberrel kezdődik. Mindnyájunkkal. Mindannyiunk szívével! Ha az Úr Jézus békéjét éljük, Ő eljön hozzánk, Benne, Általa és Vele megváltozik a családunk, a társadalmunk, a közegünk, amelyben élünk, mozgunk és vagyunk. A béke azzal kezdődik, hogy megengedjük Jézusnak, hogy békét és rendet teremtve a szívünkben, kikapcsolja a kapzsiságot, kioltsa a gyűlöletet és a haragot, elkerüljük a korrupciót, nemet mondjunk a csalásra és a ravaszkodásra.

              Ki ne szeretne ilyen közeget? Ki ne akarna ilyen szelíd, jó és békés emberekkel találkozni, élni és dolgozni, kezdve rokonainkkal, szomszédjainkkal és munkatársainkkal? Ezért mondja és küldi az Úr Jézus övéit: elsőként te vidd a békét otthonodba, te kezd tisztelni a hitvestársadat és szívből szeretni őt, megbecsülni, gondoskodni gyermekeidről, munkatársaidról, a szomszédjaidról, az idősebbekről…

            • Ünnepélyes tanévzáró és ballagás

              2022.06.30.

              Tanévzáró

              2021. június 30. Szepsi

              Tisztelt egyházi és alapítványi vezetők, szülők, rokonok, ismerősök, kollégák, kedves diákok!

              Szeretettel üdvözlök mindenkit tanévzáró ünnepségünkön. Ezúttal egy minden tekintetben különleges tanévet tudhatunk magunk mögött. Hét szűk esztendő, sok-sok megpróbáltatás után idén tavasszal végre birtokba vehettük a régen megálmodott iskolaépületünket. Ma már bátran summázhatjuk, hogy érdemes volt reménykedni, kitartani. Megért minden fáradozást a tanárok, egyházi és alapítványi vezetők, szülők és diákok részéről egyaránt, mert a csoda megszületett, valóra vált az álom. A teremtőbe vetett hitünk megtartott bennünket, közösségünk egyre jobban összeforrik. Jó volt tudni az elmúlt években, hogy van a Bódva-völgyében egy erős-arany mag, amelynek tagjai mindig számíthatnak egymásra és tényleg komolyan gondolják, hogy van remény, mint ahogy megoldás is minden problémára. Az elmúlt hét szűk év után nagyon bízom a hét bő esztendőben. Örömmel tölt el, hogy a rengeteg munkának most már látható eredménye van. Lélekben és létszámban egyaránt növekszünk. Az óvodánkba annyi gyermek iratkozott be a májusi hónap folyamán, hogy megtelt a 3. csoport is. Éppen csak, hogy beköltöztünk máris át kell építeni az óvodás részleget, hogy mindenkit befogadhassunk. A 2015-ös évben 11 óvodásunk volt 2022-ben már 62 lesz. Kell ennél több bizonyíték, hogy Isten gyermekei vagyunk? Az elemi első osztályát maximális létszámmal 25 fővel nyitjuk szeptemberben. Erre sem volt még példa iskolaközpontunk eddigi történetében. A gimnázium első osztályban is olyan csapat jött össze, amely tovább erősít bennünket. Köszönet és hála érte mindenkinek. Legfőképpen a Teremtőnek, amely a tenyerén hordoz bennünket. A 2021-2022-es tanévet tehát mindannyian jó szívvel, megelégedéssel zárhatjuk.

              Kedves kilencedikes, ballagó diákok!

              Új fejezet kezdődik az életetekben. Talán nem is tudatosítjátok, de részesei voltatok Szepsiben egy nem mindennapi kezdeményezésnek. Remélem sikerült az évek során kellően megvilágosodnotok. Az egészségügyi szérumok mellett egy olyan oltást is kaptatok, amely reményeink szerint elkísér egész életetekben. A szeretet, az egymásra való odafigyelés, a haza iránti hűség, a magyaros öntudat, a keresztény-keresztyén életvitel, a szülőföldhöz való ragaszkodás szérumát. Ez kísérjen benneteket az úton. Középiskolai tanulmányaitokat ezentúl különböző iskolákban kezditek. Sok új kihívással kell majd szemben nézzetek, de soha ne feledjétek, hogy honnan jöttetek. A tudásra és az erkölcsi tartásra, amelyet a Salkában szereztetek ma már bátran építhettek. Szárnyaljatok és valósítsátok meg álmaitokat. Nagy öröm számomra, hogy többen nálunk maradtok és gimnáziumi tanulmányaitok során folyatni tudjuk a közös munkát.

              Sok sikert kívánok mindnyájatoknak!

              Kedves Gyerekek!

              Kérlek benneteket vigyázzatok magatokra a nyári szünidőben, hogy 2022. szeptember 4-én, újra találkozhassunk, itt a templomban, a tanévnyitó ünnepségen.

              Isten áldja a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont minden tanulóját, pedagógusát, dolgozóját, a szülőket, nagyszülőket és iskolabarátokat egyaránt.

              Ezzel a tanévet lezárom.

              Nagy István

            • Osztálykirándulás Miskolcon

              2022.06.29.

              A 9. A osztály diákjaival  június 27.-28-án Miskolcon kirándultunk. Megtekintettük a Herman Ottó múzeum 3 állandó kiállítását az Őserdei ösvényeken,  Kárpátok ásványai  és a „Dinók Földjén – MezoZOOikum” című, interaktív állandó tárlatátait.

              Megnéztük a Mindszenti Római Katolikus templomot és a Nagyboldogasszony-Minorita-templomot, amelynek közelében voltunk elszállásolva. Sétánk során a Mancs, az életmentő kutya szobrát is megörökítettük egy közös fényképpel.  

               Kirándulásunk során kis izgalomban is volt részünk. Kalandbarlangban jártunk, egy  160 négyzetméteren berendezett kijutós, szabadulós játékon vettünk részt a Babilon pályán. Egy óra állt rendelkezésünkre, hogy csapatunk szobáról-szobára haladva kijusson, mielőtt Babilon romokba dől. A siker kulcsa az apróbb részletek megtalálásában, a különböző fejtörők és feladványok sikeres megoldásában és a csapatmunkában rejlett. Sikeresen helyt álltunk.  Végezetül nem maradhatot el egy közös mozizás sem.

              Élményekben gazdagon tértünk haza.

            • Városi kitüntetések

              2022.06.29.

              Városi kitüntetésben részesültek gimnazista diákjaink - Viszlay Eszter, Dienes Noémi, Pásztor Anna - kimagasló tanulmányi és versenyeredményeikért, valamint iskolán kívüli tevékenységükért. Szívből gratulálunk a rangos elismeréshez!

            • MEGHÍVÓ

              2022.06.28.

              Énekeljetek és ujjongjatok szívből az Úrnak. Adjatok hálát mindig mindenért Urunk, Jézus Krisztus nevében az Istennek, az Atyának. (Ef 5, 19-20)

              MEGHÍVÓ

              A Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont

              2022. június 30-án (csütörtökön)

              10.00 - órai kezdettel

              tartja

              tanévzáró ünnepségét és kilencedikes diákjainak ballagását.

              A szepsi római katolikus templomban

              ökumenikus istentisztelet keretében adunk hálát az elmúlt évért,

              amelyre szeretettel várunk

              minden kedves diákot, szülőt, tanárt és iskolabarátot.

              Kérjük az ünnepélyes és méltóságteljes megjelenést.

              Tisztelettel:

                           Mons. Dr. Gábor Bertalan                                                                           Mgr. Nagy István

                             esperes - plébános                                                                                     iskolaigazgató

            • Élménybeszámoló az 1.G osztálykirándulásról Egerben

              2022.06.27.

               2022.június 22-én és 23-án két napra ellátogattunk Egerbe, ahol nagy élményben volt részünk, mert összekötötték a kellemeset a hasznossal.

                   A szerdai napunk az Érseki Szent József Kollégiumba való megérkezése és a csomagok lepakolása után egy tartalmas programmal indult. Első utunk a felújítás alatt álló Bazilikába vezetett, amely Magyarország egyik legnagyobb temploma. A második állomásunk az Érseki Palota volt, amely történelmi város szívében található. Kívülről és belülről is gyönyörű. Következő utunk az Eger alatt húzódó pincerendszerbe vezetett, ahol megnéztük az Időalagutat és a "Város a város alatt"-ot, ahol egy időgép segítségével repültünk a múltba, majd különböző korszakok között utazva szemtanúi lehettünk Eger történelmi eseményeinek. Megnéztünk egy retró kiállítást is, ami megmutatta milyen volt az élet a szocializmusban. Később ellátogattunk a Szemfényvesztőbe is, ahol kipróbálhattuk milyen érzés vaknak lenni. Vaksötétben kellett tájékozódni, mindössze hangok és egy fehérbot által. Nagyon tetszett nekünk, érdekes volt, de sok rossz érzés töltött el minket amiatt, hogy milyen egy embernek az élete, aki nem lát semmit. Nagyon nehéz életük van.

              Ezután  bátran felmentünk a Minaret toronyba is, ahonnan a kilátás Eger városára gyönyörű, bár lejönni elég ijesztő volt. A Minaret melletti Marcipán Múzeumot is megnéztük. Hihetetlen dolgok voltak marcipánból kirakva. A sűrű programunkat egy kis esti sétával zártuk és a Gárdonyi Géza téren egy 30 méter magas óriáskerékre is felszálltunk , hogy az esti fényben is megcsodáljuk Eger szépségét.

                  Másnap első megállónk az Egri vár és az Egri Csillagok Panoptikum volt, ahol Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének viaszból készült szereplőit csodálhattuk meg élethű nagyságban. Ezután ellátogattunk a Csillagvizsgáló és Tudományos Élményközpontba, ahol  a Panorámateraszról megnézhettük Eger nevezetességeit, majd a Csillagászati Múzeumban eredeti műszereket láttunk, melyeket Hell Miksa, magyar származású bécsi királyi csillagász szerzett be. A Varázsteremben interaktív eszközök segítségével kísérleteket végeztünk, amelyekkel „kézzelfogható” módon megértettük  a egyszerő fizikai jelenségek et.

              Barna György Optikatörténeti Kiállítás – on az antik távcsövektől, mikroszkópoktól egészen a múlt századi fényképezőgépekig, kamerákig mindent láttunk . A legfelső emeleten megtekinthettük a várost egy asztalra kivetítve a Camera Obscura segítségével, mely Európa legrégebbi, ma is működő periszkópja. Végül a napot a Beatles Múzeummal zártuk, ahol sokat tanulhattunk a zenekar egyesüléséről és történetéről. Vidám, zenés, interaktív túra a Beatles színpompás világában.

                  Ez után már csak a hazautazás várt ránk az esti órákban. Mindenki fáradtan, de mosolyogva és élményekkel gazdagon tért haza a felejthetetlen osztálykirándulásról.

            • 5.A osztálykirándulás - Barlangolás és a csillagok között

              2022.06.27.

              Június 22-én az 5.A osztály is részt vett egy osztálykiránduláson. Már nagyon vártuk, mert így jobban összehangolódott az osztály. A mecenzéfi csillagvizsgálónál, illetve a jászói barlangban voltunk. Nyilván a buszban kihagyhatatlan volt az énekelgetés! A csillagvizsgálónál nagyon sok mindent tanultunk a fizikai erőkről, illetve a bolygókról is. A barlangban egy kicsit megijedtünk amikor leoltották a lámpákat és teljesen sötétség volt, de túléltük. Egy kis pizzázás sem maradhatott el. Remélem máskor is lesz lehetőségünk ilyen jó hangulatú osztálykirándulásban.

              Kovács Réka V.

            • Tovább adni a reménység lángját…

              2022.06.27.

              Amikor a zenekar egy művet játszik, előbb összehangolják a hangszereket, csak így lesz méltó az előadás és mutatja meg a zenészek tehetségét – mondta a minap Ferenc pápa egyik lelki találkozón. Az összehangolódáshoz meg kell hallgatni egymást, mert leghatékonyabban ez segíti a közös és a helyes döntések meghozatalát.

              ,,Mostoha időkben leszegényedhetik egy nép; de az anyagiak visszatérhetnek, ha ifjúságunk testben, lélekben ép marad.” – olvasható Isten szolgája, Mindszenty József bíboros egyik közismert nyilatkozata a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont aulája homlokfalán.

              Az iskolaév végéhez közeledve a különböző iskolai, városi és egyházi rendezvények is ennek a testi - lelki épségnek az elősegítését kívánta szolgálni.

              Az iskolai próbabál, debrődi Szent László zarándoklat és a vasárnapi ökumenikus istentisztelet úgymond csak cseppek a szükség óceánjában, de nélkülük, az óceán nem lenne egész.

              Mindenütt, ahová visszatér Káin és Ábel drámája és elszabadul az ördögi erőszak, pusztulni indul az élet, amelyre a Krisztusban hívőknek az imádság erejével kell válaszolniuk. A szeretet konkrét tetteivel és minden keresztény eszközzel azért kell küzdeniük, hogy a különböző fegyvernemek elhallgassanak és átadják helyüket a hatékony dialógusnak.

              Hívőként tudjuk, hogy a gőg és az emberi bálvány trónjai előbb-utóbb leomlanak, és beteljesedik Izajás próféta békéről szóló jövendölése, hogy egyetlen nép se emel kezet a másikra, a kard ekevassá változik, a lándzsa szőlőmetsző késsé.

              Napjainkban sajnos éppen az ellenkezője történik: fogy a szellemi, lelki és testi élelem, míg a különböző fegyverek zaja egyre erősödik. Sok helyen kicsiben és nagyban Káini szemlélet uralja a történéseket.

              Hála Istennek a szűkebb pátriában egyre többen érzik szükségét a különböző kislépések összehangolására a táncban, a zarándokúton, az ökumenikus szolgálatban: folytatni az imát, a böjtöt, a segítést, a munkát azért, hogy a béke ösvényei át tudják szőni a konfliktusok dzsungelét. Elősegítve ezzel a prófécia beteljesedését: „Ő tart majd ítéletet a nemzetek között, és igazságot szolgáltat számtalan népnek. Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést.” (Iz 2,4)

            • VÁROSI OLIMPIA

              2022.06.26.

              Atlétikában és kispályás labdarúgásban is versengtünk a városi olimpián, amely hétfőtől zajlott. Iskolánkat fociban az 5.,6. és 7.osztàlyos fiúk csapata képviselte, akik izgalmas csaták után a harmadik helyen végeztek. Mindenkinek szívből gratulálunk a remek sporteredményekhez!

            • Búcsú az alsó tagozattól

              2022.06.25.

              Pereg a lap történeted könyvében, 

              S míg tollhegyed a sor végére ér,

              Jön tél, vagy nyár, mosoly és könnycsepp,

              Minden fejezete mást ígér…

              Egy fejezet lezárult negyedikeseink életében, de egyben egy új kezdődik. 

              Mondhatnánk: Ha Isten bezár egy ajtót, valahol kinyit egy ablakot.

            • Debrecenbe kéne menni ... 2.G

              2022.06.24.

              Ellátogattunk a Déri Múzeumba, ahol volt szerencsénk megtekinteni - többek között - Munkácsi Mihály híres Krisztus -trilógiáját. Ezután részt vettünk egy nagyon érdekes tárlatvezetésen a Református Kollégium Múzeumában, ahol még Kassáról is újat tanultunk! Délután a szabadulószobát próbáltuk ki először életünkben. Tetszett! Megismételjük! Majd mozival és esti sétával zártuk a napot. Màsnap Debrecen egyik jelképét, a Református Nagytemplomot néztük meg, majd a nagyerdei fürdőben pihentük ki fáradalmainkat. Sára nővér az érdeklődőknek még a csodaszép Egyetemet is megmutatta. Köszönjük, hogy elkísért minket. Szép élményekkel gazdagodva tértünk haza

            • Ballagás az óvodában

              2022.06.24.

              Értékmentő életünk első tudatos lépései…

              2022. június 23-án, Keresztelő Szent János liturgikus ünnepén, először ballagtak a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont óvodásai az intézmény új épületrészéből.

              Jó volt együtt látni Isten népét: a szülőket és a nagyszülőket, a pedagógusokat és az egyházi vezetést.  Jó volt szemlélni az anyai elfogadás, az intézmény nevelési szépségét, készségét és egymásutániságát: az anyaság, az óvoda, az iskola, a szülés, a pátyolgatás, a nevelés fokozatos kibontakozását.

              Hittel valljuk, hogy Isten - mint Keresztelő Jánost - mindnyájunkat személyesen szeret és anyánk méhétől meghívott minket a lét teljességére. Keresztény életünk próbája, hogy miként viszonozzuk az Ő szeretetét és e szereteten belül miként válaszolunk erre a hívására?

              Nagyon fontos megértenünk, hogy itt két mozzanatról van szó: a személyes szeretetről, hogy „Az Úr hívott el engem az anyaméhtől fogva, anyám méhétől fogva emlegette nevem”, illetve egy feladatról, megbízatásról: „Kevés az, hogy szolgám légy, a nemzetek világosságává teszlek...” Csak akkor tudjuk meg, hogy mi a hivatásunk és mi a küldetésünk, ha előbb személyes szeretetére válaszolunk egész lényünkkel.

              Annak, aki csak úgy általában vallásos, akinek Krisztus nem a személyes Megváltója, Istene, barátja, mindene, hiába vár arra, hogy valami isteni jel megmutassa neki, hogy mi a hivatása: a családalapítás, a papság vagy a szerzetesség. Ha az egyén a maga langyos életével nem egész szívvel az Istené és egyik hivatást sem fogadta el, előbb-utóbb azt tapasztalja, hogy egyik küldetésre sem alkalmas, hiszen a két akarat csak a legnagyobb szeretetben tud egyesülni.

              Csak ha Isten életünk igazi és egyetlen főszereplője lesz, láthatjuk meg, hogy szeretete miként jelöli ki utunkat és láttatja meg velünk világosan, hogy mi is a küldetésünk.
              Adja Isten, hogy megértsük meghívását, amellyel anyánk méhétől fogva szólít mindnyájunkat és egész lényünkkel válaszolni tudjunk hívására, senkit és semmit elébe nem helyezve az Ő személyes szeretetének.

              Csak kívánni lehet, hogy ha hivatásunkban krízist tapasztalunk, legyen erőnk mindezt, szeretetünk próbatételeként értelmezni, s tudjunk ismét az evangéliumi értékrendjét választani, nem elhagyva helyünket sem a szűkebb, sem a tágabb családban, hanem megújítva szeretetünket Isten, a szülőföld, a kultúra, az anyanyelv iránt, értékmentőn éljük meg mindennapai életünket – cum Deo, pro pátria et invicem…