Ferenc pápa még ez év február 15-én, közzé tette a Nagyszülők és Idősek II. Világnapjának témáját: „Még öregkorukban is gyümölcsöt teremnek.” (Zsolt 92,15), azzal a céllal, hogy ezzel is elősegítse a nemzedékek közötti párbeszédet, különösen a nagyszülők és az unokák között, megkönnyítve ezzel a nagyszülők és az idősek átértékelését és megbecsülését, akiket nem ritkán a családok, de a civil és az egyházi közösségek peremére szorítanak.

A téma tehát felhívás, mivel az idősek élet- és hitbeli tapasztalatai sokban hozzájárulhatnak egy olyan társadalom építéséhez, amely hatékonyabban van tisztában gyökereivel és így hathatósabban képes álmodtatni a nagyobb szolidaritásra épülő jövőt.

Egyházközségünk ennek a felhívásnak igyekezett eleget tenni akkor, amikor - egyeztetve a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont vezetőségével – 2022. július 24-én, vasárnap délután közös ünneplésre és köszöntésre invitálta közösségeink nagyszüleit és időseit, akik a nap emlékére emlékképet is kaptak.

Ferenc pápa ezzel az ünnepléssel arra is ösztönöz, hogy tudatosítsuk az idősek jelentőségét az egyes országok és közösségek életében, de ezt ne epizódszerűen, hanem strukturálisan tegyük. Ez azt jelenti, hogy az idősekkel kapcsolatban nem valamiféle vészhelyzetet kell megoldani, hanem hosszú távú lelkipásztori munka alapjait kell lerakni. Közösségeinkben szemléletváltásra van szükség, félre kell tenni azokat az okfejtéseket, amelyek az időseket távoli és idegen személyekként kezelik, akikről gondoskodni kell. Olyan pasztorális gondoskodást kell kialakítani, amelyet a rendszeresség és a hosszú távú tervezés jellemez.

Az Apostoli Penitenciária - a bűnbánattartás és a teljes kiengesztelődés lehetőségeinek feltételeiről rendelkező hivatal - az idén is teljes búcsút engedélyezett azon időseknek, akik részt vesznek a világnap alkalmából tartott szertartásokon, de azoknak is, akik a világnapot közvetlenül megelőző, vagy az azt követő napokban meglátogatnak egy egyedül élő idős embert.

Az iskolai ünnepség kezdetén a szülői szövetség részéről Dobos Zoltán köszöntötte az egybegyűlteket, majd Nagy István a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont igazgatója ismertette kivonatosan Ferenc pápa ez idei levelét. 

A 92. zsoltár 15. verse – „öregségükben is gyümölcsöt teremnek” – jó hír, igazi „evangélium”. Ez szembemegy azzal, amit a világ az öregkorról gondol, amikor az idősödő ember már szinte semmit sem vár a jövőtől.

Az öregség sok embert megrémít. Egyfajta betegségnek tartják, amellyel jobb elkerülni mindenféle érintkezést: az idősek gondja-baja ne érintsen bennünket – gondolják – jobb, ha az idősek minél távolabb vannak tőlünk, vagy esetleg legyenek együtt, de olyan helyen, ahol gondoskodnak róluk, és amelyek megóvnak minket attól, hogy törődnünk kellene gondjaikkal, bajaikkal. Ez az un. sokat emlegetett „leselejtezés kultúrája”: az a mentalitás, amely azt érezteti velünk, hogy mi különbözünk a leggyengébbektől, semmi közünk törékenységükhöz, sőt, feljogosít minket arra azt képzelni, hogy külön utakon járunk „mi” és külön „ők”.

Valójában azonban a hosszú élet – ahogyan a Szentírás tanítja – áldás. Az idősek nem számkivetettek, akiktől el kell távolodni. Nem! Az idősek Isten bőséges életadó jóságának eleven jelei. Ezért mondjuk - áldott az az otthon, amelyben az időssel törődnek! Áldott az a család, amely megbecsüli a nagyszülőket!

Az öregkor nem haszontalan idő, amikor félre kell állnunk és be kell húznunk az evezőket a csónakba, hanem olyan időszak, amikor még gyümölcsöt teremhetünk: új küldetés vár ránk, amely arra hív, hogy a jövőbe tekintsünk. Az öregkor, mivel az öregek különlegesen érzékenyek az emberivé tevő figyelmességekre, gondolatokra és szeretet-kifejezésre, ezért ennek az érzékenységnek újra sokak hivatásává kellene válnia. Az öregek ilyen irányú döntése tehát nem más, mint újbóli döntés az új generációk iránti szeretet mellett. Ez nem más, mint nagyszerű csatlakozás a gyengédség forradalmához, ahhoz a lelki és fegyvertelen forradalomhoz, amelynek legfőbb szereplői a nagyszülők és az idősek.

Az elsődleges gyümölcs, amelyet az időseknek hozniuk kell: a világ őrzése, hiszen „mindnyájan nagyszüleink térdéről indultunk, akik ölükben tartottak bennünket;” Ám, most itt az ideje annak, hogy most ők tartsák térdükön – konkrét segítséggel, vagy akár csak imával – sajátjaikkal együtt azt a sok rettegő unokát, akiket ugyan nem ismerünk, de akik talán a háború elől menekülnek, vagy a háború miatt szenvednek. Őrizzük őket szívünkben: az ukrajnai, az afganisztáni, a dél-szudáni… gyermekeket - úgy, ahogyan azt Szent József is tette gyengéd és gondoskodó atyaként.

A nagymamák és a nagypapák arra kaptak meghívást, hogy a gyengédség forradalmának megvalósítói legyenek! Tegyék ezt úgy, hogy megtanulják, egyre többször és egyre jobban használni a legértékesebb eszközt, amellyel rendelkeznek, és amely a legmegfelelőbb életkoruk számára: az imát. Kicsit váljanak az imádság költőivé: próbáljanak élvezettel rátalálni saját szavaikra, magukévá téve mindazt a szót, amelyet Isten hozzájuk intézett igéjében találtak!

A nagyszülők és idősek világnapja tehát jó alkalom ismét örömmel elmondani, hogy az Egyház együtt akar ünnepelni azokkal, akiket az Úr – ahogyan a Szentírás mondja – „napokkal lakatott jól”. Mivel egymásra bízott bennünket a Gondviselés, ezért adjunk hálát egymásért, imádkozzunk, elmélkedjünk, gondolkodjunk közösen, hogy a ránk bízott feladatokat felismerjük és azokat egymás és Isten segítségével meg is tudjuk valósítani: Cum Deo, pro Patria, et Invicem – Istennel, a hazáért és egymásért.

Ezúton is köszönjük, hogy együtt ünnepeltünk! Köszönjük, hogy iskolaközpontunk - a fészkünk – helyet adott a Ferenc pápa ajánlotta és rendelte ünnepségnek, amellyel térségünkben és a szűkebb pátriában hagyományt teremthetünk a Nagyszülők és Idősek Világnapja méltó megünneplésének. Köszönjük a Nová Mária és Nagy Éva tanárnők vezette diákok – Balta Rita, Viszlay Eszter, Drága Wanda és Drága Dorina – színvonalas kultúrműsorát, valamint a szíves megvendégelést.

Szünidő van. Gyermekink, unokáink megérdemelt pihenésüket töltik, ezért értelemszerűen kevesebben voltunk. Ám, mivel az idősödő ember már ritkábban megy távolra, ezért szívesebben van, marad a fészekben: őrizni a tüzet, a lángot, a lelkületet. Köszönjük az Egyház nevében a hűséges értékőrzést, a befogadást, az ápolást és a felelősségteljes továbbadást.

Ha tehetjük, imádkozzuk el Ferenc pápa a nagyszülők és idősek világnapjára írt fohászát:

Hálát adok neked, Uram,

a hosszú élet áldásáért,

mert azoknak, akik hozzád menekülnek,

megadod, hogy gyümölcsöt teremjenek!

Bocsásd meg, Uram,

csüggedtségemet és kiábrándultságomat,

és kérlek, ne hagyj el engem,

amikor az erőm csökken!

Taníts meg reménykedve nézni

a jövőre, amelyet nekem adsz,

a küldetésre, amelyet rám bízol,

hogy vég nélkül énekelhessem dicséretedet!

Tégy engem a gyengédség forradalmának

lelkes művészévé,

hogy szeretettel őrizzem unokáimat

és minden gyermeket, aki nálad keres menedéket.

Védd meg, Uram, Ferenc pápát,

és add meg Egyházadnak,

hogy megszabadítsuk a világot a magánytól,

és vezéreld lépteinket a béke útjára!

Ámen.

Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt 2022. július 24-én, 16:00 órakor a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont épületébe, a Nagyszülők és Idősek Világnapja alkalmából rendezendő ünnepségünkre.

Az iskolaközpont igazgatója pályázatot hirdet

szlovák nyelv és szlovák irodalom 

szakos tanári állás betöltésére.

Részletek a mellékelt, hivatalos pályázati kiírásban találhatók.

"Istennel a hazáéert és egymásért"

Vyberove_konanie_13.7.2022_CSS_-_Moldava_.pdf​​​​​​​

2022. június 26 és július 1-e között, 40 gyermekkel vettünk részt Zánkán az Erzsébet Táborban. Az egyházi iskolák számára szervezett tábori héten a 2800 gyermekből 261-en a Felvidékről, a Patrona Nostra kht. jóvoltából jutottak el.

Az Erzsébet táboroktól megszokott színes, sokrétű programok mellett egyházi témák is vártak gyermekeinkre. Szerzetesek, papok, református teológusok vezettek reggeli imát, várták lelki beszélgetésre a diákokat. Készítettek bibliai szabadulószobát, valamint kedden Kiss-Rigó László Szeged- Csanádi megyéspüspök és Balog Zoltán püspök Úr,  a Református Zsinati Tanács elnöke látogatta meg és szólt néhány buzdító szót gyermekeinkhez. A  lézerharc, disco, koncert, kalandfalu, sárkány- és sétahajózás, a geotúra, vicces fizika óra, a hősök napja és egyébb izgalmas programok közepette azért csakis a Balatonban való fürdés volt a legnépszerűbb a rekkenő hőségben.

A legszívmelengetőbb, a táborzáró rendezvényen, az egész Kárpátmedencéből érkező 2800 gyermek ajkán felzendülő Himnusz volt.

Köszönjük a lehetőséget!

2022. július 7-én az elmúlt iskolaév lezárásaként közös ebéden vettek részt a szepsi Boldog Salkaházi Egyházi Iskolaközpont pedagógusai, nevelői és alkalmazottjai.

Jó volt ismét együtt látni a nemzet napszámosait úgy is, mint az Úr Jézus munkatársait, akik arra kaptak és fogadtak el meghívást, hogy munkálkodjanak az evangéliumi jó hír terjesztésében, életükkel tegyenek tanúságot a szeretetről. Különleges közösségben, másokkal együttműködve végezzék evangelizáló tevékenységüket, tudatosan kerülve a versengés, és a feltűnni vágyás világi szemléletét.

Az elhangzott evangéliumi szakaszban az volt hallható és olvasható, hogy „az Úr kijelölt másik hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni szándékozott.” (Lk 10,1). Az Úr Jézus tanítványait nem egyenként, hanem kettesével küldte el. Kettesével menni misszióba gyakorlati szempontból látszólag több hátránnyal, mint előnnyel jár. Fennáll annak a veszélye, hogy a két személy nem jön jól ki egymással, hogy különbözik lépteik tempója, hogy egyikük elfárad, vagy útközben megbetegszik, megállásra kényszerítve ezzel a másikat is. Amikor viszont egyedül vagyunk, úgy tűnik, hogy utunk gördülékenyebbé, akadályoktól mentessé válik.

Az Úr Jézus azt is kérte tanítványaitól, hogy úgy menjenek a világba, „mint bárányok a farkasok közé” (Lk 10,3). Ez ellentétes a világ szemléletével, amely az erősebb győzelmét hirdeti. Krisztus azt akarja, hogy tanítványai bárányok legyenek, ne pedig farkasok. Ne legyenek naivak, de kerüljék a felsőbbrendűség és az elnyomás, a kapzsiság és a birtoklás minden ösztönét. Aki bárányként él, az nem támad, nem rombol: a nyájban marad, a többiekkel együtt, és Pásztorában talál biztonságot, nem az erőszakban vagy a gőgben, nem a pénz és a vagyon iránti mohóságban, ami annyi kárt okoz szerte a nagyvilágban.

Az Úr Jézus tanítványa tehát elutasítja az erőszakot, nem bánt senkit – béketeremtő – mindenkit szeret! És ha úgy látja, ez vesztes stratégia, akkor Pásztorára, Jézusra, Isten Bárányára tekint, aki így győzte le a világot, a kereszten. Persze ehhez idő kell, meg szív-szem, de aki kitart és kész a szívévével nézni, meglátja a győzelmet.

Minden béke az emberrel kezdődik. Mindnyájunkkal. Mindannyiunk szívével! Ha az Úr Jézus békéjét éljük, Ő eljön hozzánk, Benne, Általa és Vele megváltozik a családunk, a társadalmunk, a közegünk, amelyben élünk, mozgunk és vagyunk. A béke azzal kezdődik, hogy megengedjük Jézusnak, hogy békét és rendet teremtve a szívünkben, kikapcsolja a kapzsiságot, kioltsa a gyűlöletet és a haragot, elkerüljük a korrupciót, nemet mondjunk a csalásra és a ravaszkodásra.

Ki ne szeretne ilyen közeget? Ki ne akarna ilyen szelíd, jó és békés emberekkel találkozni, élni és dolgozni, kezdve rokonainkkal, szomszédjainkkal és munkatársainkkal? Ezért mondja és küldi az Úr Jézus övéit: elsőként te vidd a békét otthonodba, te kezd tisztelni a hitvestársadat és szívből szeretni őt, megbecsülni, gondoskodni gyermekeidről, munkatársaidról, a szomszédjaidról, az idősebbekről…