2019. szeptember 26-án tartotta az új iskolaév össz-szülői értekezletét a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont mellett működő szülői szövetség. Beszámolók hangzottak el az elmúlt és az új iskolaév kihívásairól, valamint az új iskola ígéretes építkezéséről.
Az értekezlet kezdetén az iskola lelki igazgatója a megjelenteket köszöntve a Szent Lukács szerinti evangéliumi részletet idézte /Lk 4, 16-22/.
16Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett. 17Izajás próféta könyvét adták neki oda. Szétbontotta a tekercset, és épp azon a helyen, ahol ez volt írva: 18„Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, 19és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” 20Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rá szegeződött. 21S elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” 22Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak.
Az evangéliumi részlet - mondta - nagyrészt arról szól, hogy hogyan tanított Jézus a názáreti zsinagógában. De ha a felolvasott rész első sorait megfigyeljük, ott arról is megtudunk valamit, hogy milyen volt Jézus, mint tanuló. Azt hallottuk: „Amikor Názáretben élt ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába és felolvasásra jelentkezett” (Lk 4,16). Ebből pedig legalább két dolog következik, az egyik, hogy Jézus gyerekkorában, fiatalkorában vallásos nevelést kapott, szokása lett, hogy szombatonként elmenjen a zsinagógába. A második, amit megtudunk, hogy megtanult: írni, olvasni, sőt a vallás dolgában olyan ismeretekkel rendelkezett, hogy emberi szempontból is bátran kiállhatott a közösség elé.
Tanuljuk meg Jézustól, hogy az emberi ismeretek és jó szokások elsajátítása nem öncélú, hanem arra való, hogy fel tudjuk ismerni és ki tudjuk fejezni a legnagyobb igazságot: egyéni és közösségi életünk értékeit, az isten- és emberszeretet útját. Ha ezen járunk, bizalommal hagyatkozhatunk az isteni gondviselésre, aki nem hagy el minket, elkísér bennünket is történelmünk útján.
Iskolaközpontunk keresztény munkatársakat keres és vár. Jelentkezzünk szent szolgálatra: imádkozhatunk, gyermekeket korrepetálhatunk, diákokat kísérhetünk az iskolába és a templomba, vállalhatunk délutáni, vagy esti felügyeletet, amíg a szülők munkában vannak. Sok féle képen segíthetjük összetartozásunkat. Nem új klubtagok beszervezéséről van szó. Nekünk XVI. Benedek pápa „vonalát” érdemes követni, aki világosan kifejtette, hogy az „egyház növekedése vonzás révén gyarapodik”, nem pedig prozelitizmus, erőszakos, túlbuzgós rábeszélés által.
Kérjük az alkotó, a kreativitás, az éltető és elevenítő Lelket, hogy segítse kibontakoztatni képességeinket, álljon mellettünk személyes fejlődésünkben és kísérje közösségünk és népünk lelki, szellemi és gazdasági gyarapodását.