Művészet és kultúra tanórán a gimnázium első és második osztályában. Kerestük a "szépet és érdekeset"

2020. szeptember 22-én a Mária Rádió a szepsi plébániatemplomból szentmisét közvetített, amelynek a hívek mellett aktív cselekvője volt a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont gimnáziumi leánycsoportja is, Nagy István igazgató és Sára nővér kíséretében.

Sokak régi vágya látszik teljesülni: a profán világból aktívabban bevonni a diákokat a „szentbe”.

A napi evangélium (Lk 8,19–21) jó alapot kínált ennek gyakorlására. „Jézus egyszer egy házban tanított, amikor odajöttek anyja és rokonai, de a tömeg miatt nem tudtak bejutni hozzá. Ekkor jelentették neki: „Anyád és rokonaid kint állnak, és látni akarnak.” Ő azonban így válaszolt: „Az én anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is váltják!”

Az elmélkedés során elhangzott Ady Endre verse: Sem utódja, sem boldog őse...

Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.

Hogy mindezt miként, miért, hogyan lehet és kellene, válaszként Zelk Zoltán verssorai magyarázzák: 

Hajolj fölém, bárhol vagy is,

mert ha egy pillanatra is

elveszítem az arcod,

elveszítem az arcom.

hajolj fölém, mert nincsen arcom,

mert már csak arcod visszfénye az arcom. 

Hajolj fölém!

Adja Isten, hogy a kezdeményezés további lelki és szellemi elmélyülést eredményezzen.

Athletic Legion Club

A szlovákiai Atlétikai Országos Bajnokságon iskolaközpontunk diákjai, az Athletic Legion Club színeiben, Pecze Norbert vezetésével fantasztikus eredményeket értek el. Szívből gratulálunk !!!

Nyíri Kristóf - 800m (2:08.44 ) személyi csúcs

Nyíri Kirisóf - 3 000m (10:11.23 ) személyi csúcs

Viszlay Flórián, Nyíri Kristóf, Jančik Danien, Takács András - 4x300m (2:40.26 )

Takács András - 300m 6.miesto (38.63) személyi csúcs

 

2020. szeptember 20-án főegyházmegyénk főpásztora, Mons. Bernard Bober, Dr. Jozef Kmec, személyi titkára segédletével 120 kamaszodó gyermeknek kiszolgáltatta a keresztény nagykorúság szentségét. A főpásztor a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont diákjainak magyar nyelven szolgáltatta ki a szentséget.

            Az ünnepi bevonulást követően, az érsekfőpásztor köszöntése után két szülő Ing. Marek Suchovič, szlovákul, Mgr. Dobos Beáta magyarul üdvözölte az érsekfőpásztort.

Főtisztelendő Érsek Atya!

Az életben vannak pillanatok, amikor mint szülők jobban tudatosítjuk, hogy lehetőségeink végesek. Vannak helyzetek, amikor az öröm, illetve a fájdalom átélésére egyedül nem vagyunk elegendőek.

Ez a nap is ilyen. Gyermekeink az Egyház előtt, az Egyházban, az Egyház által a felnőttség jeleként megjelöltetnek az összetartozás eltörölhetetlen jelével.

Örülünk, hogy ez az aktus az Ön közreműködésével történik.

Imáinkkal ebben a szentmisében is segíteni akarunk Önnek bő áldást kérni csemetéinkre, hogy ez az ünnep a Krisztussal és az Ő Egyházával való megerősödés és ne pedig az Istentől való elválás eseménye legyen.

Excellenciás Érsek Úr! Örülünk, hogy ismét köztünk van! Dicsértessék a Jézus Krisztus

            Az Olvasmányt szlovák nyelven Marek Suchovič olvasta, a Leckét magyar nyelven Dobos Beáta. Miután főtisztelendő Mgr. Karch Krisztián káplán atya mindkét nyelven felolvasta az evangéliumot, következett a bérmálás szentségének a kiszolgáltatása. Elsőként esperes-plébánosunk röviden tájékoztatta az érsekfőpásztort és felkérte a szentség kiszolgáltatására. Mivel egy bérmálandó betegsége miatt nem vehetett részt az ünnepségen, ezért külön köszöntésben részesült:

            Kedves Anna! Tisztelettel köszöntünk. Imádkozunk mihamarabbi gyógyulásodért. Esperesi körzetünkben legközelebb október 10-én, szombaton lesz bérmálás: Buzitán és Somodiban. Ott találkozhatunk. Kérlek, ezt az áldatlannak tűnő helyzetet ajánld fel a bérmálkozókért. Tanúsítom, hogy egyik leghűségesebb részvevője voltál a szentmiséknek. Meggyőződésem, hogy áldozatod nem hiábavaló!

            Az ünnepségnek eredetileg június 6-án kellett volna lenni, de a koronavírus meggátolta, hasonlóképen, mint Budapesten az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Az ürömben öröm, hogy a kongresszus bizonyos értelemben most Szepsiben lehetett, a többnemzetiségű bérmálkozók és hozzátartozóik révén.          

            Az érsekfőpásztor homíliája a keresztségi fogadalom megújításával zárult, amelyet a Szentlélek lehívása és a krizmával való felkenés követett. A bérmálkozók két sorban járultak a főpásztor elé. A bérma-nevükön való bemutatkozás után a főpásztor N - vedd a Szentlélek ajándékának jelét – megbérmálta az ifjút, majd Béke veled, köszöntéssel elbocsátotta.

            A főpásztor mindenkinek a kért nyelven szolgálta ki a szentséget. A záró áldás előtt két újonnan megbérmált – Damian Priputen, szlovákul, Dobos Frederika magyarul mondott köszönetet.

Főtisztelendő Érsek atya! Köszönjük a Gondviselésnek, hogy a felnőtté válásunk idejében megkaptuk a Szentlélek segítségét. Köszönjük, hogy ezt az ajándékot valódi apostolutód által és anyanyelvünkön kaptuk. Adja Isten, hogy életünk méltó bizonyítéka legyen hálánknak azok iránt, akik segítségünkre vannak felnőtté válásunkban. Tiszteletünk és hálánk jeléül, fogadják tőlünk ezeket a csokrokat. Dicsértessék a Jézus Krisztus!

            A szentmise énekeit Bányász Emőke, okleveles kántornő vezette, énekelt a plébánia ifjúsági énekkara Mgr. Zuzana Vysokaiová vezényletével.

            A szentmise után a Flóra-szalon jóvoltából, Tornán a Fortuna étteremben volt a közös ebéd, amelyre meghívást kaptak az esperesi körzet papjai mellett Nagy István iskolaigazgató, valamint a bérmálkozókat előkészítő animátorok is.

            Ezúton is nagy köszönet és hála mindenkinek, aki elősegítette a Szentlélek hatékony kiáradását kamaszainknak. Köszönjük a Flóra szalon templomi virágdíszítését, a sekrestyések és az egyháztanács tagjai segítségét, technikusaink áldozatkészségét, hogy mindazok, akik a korona-vírus járvány miatt nem lehettek jelen a templomi ünnepségen, az egyházközség You-Tube csatornáján követhették a szertartást, ami a honlapunk utólag vissza is nézhető.

            Az ünnepi ebéd után érsekfőpásztorunk meglátogatta a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont épülő iskoláját, kifejezve örömét és elégedettségét mindazért, amit az egész nap folyamán köztünk látott, hallott és tapasztalt.

            Köszönet mindezért a Szentlélek egyesítő erejének, a Boldogasszony oltalmának és szentjeink hathatós esedezésének.

A Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont diákjai, Sára nővér vezetésével 2020. szeptember 14-én lelki nap - szentmise és Szentségimádás keretében - készültek a bérmálkozás szentségének méltó felvételére Előbb az iskolában, majd a templomban volt a találkozó. Közben jutott idő - fagylaltozásra is.

Ahogy Krisztus keresztje balgaság és botrány volt az apostolok korában, úgy ma is az, azok szemében, akik nem ismerik fel önmagukon az őskígyó halálos marását. Sokan, a keresztet, mint jelképet ugyan viselik a nyakukban, fülükben, talán még szobájuk falára is kiteszik, de közben minden törekvésük arra irányul, hogy a keresztet, a szenvedést kiiktassák az életükből.

Az ünnep üzenetén elmélkedve előtérbe került az a tény is, hogy a kereszt nélküli élet utáni vágyódás a keresztényeket is megkísérti. Sokan azokat a helyeket szeretik idézni a Szentírásból, ahol az Úr Jézus, vigasztalást, jutalmat, dicsőséget ígér. Vagy beszélnek ugyan a keresztről, de csak, mint valami kellemetlen teherről, amelytől alig várják, hogy megszabaduljanak, s ha nem, perlekedni kezdenek az Istennel és fellázadnak ellene. 

Jézus Krisztust azonban az Atya nem a kereszttől függetlenül, vagy annak ellenére dicsőítette meg, hanem éppenséggel a kereszten való végső odaadásában. Ezért a mi felmagasztaltatásunk is csak Krisztus keresztje által valósulhat meg, ez az a deszkaszál, amely képes „a hajótört világot biztos partra menteni”.

Amint ugyanis nincs kereszténység kereszt nélkül, úgy kereszt sincs a kereszténységen kívül. Bűnnel megjelölt létezésünknek, sebzettségeinknek és hiányainknak, szenvedésünknek és halálunknak csak Krisztus keresztje adhat valódi értelmet és örök értéket. 

Köszönet Sára nővérnek, hogy a lelkinap újabb lehetőséget kínált és adott a keresztény nagykorúság szentségének méltó és tudatos vételére. A bérmálkozók részéről jelzésérték volt, hogy lelki, szellemi és anyagi értékeink mentésében tudatosan akarnak, vágynak, erős láncszemek lenni.

Imádkozzunk értük, hogy vágyuk teljesüljön.

Piros labda, fakocka,

kezdődik az óvoda.

Gyülekezik a sok gyerek,

mint szőlőfürtön a szemek.

Nem sok mindenkit ismerek,

kicsi szívem picit remeg.

Csüngök még az anyukámon,

mint almagyerek a faágon.

Mosolyogva kezünk kéri

a sok kedves óvó néni.

Mennyi játék, mennyi kép,

mennyi öröm vár itt még!

Énekelünk, rajzolunk,

és közben megokosodunk.

Úgy döntöttem, ide járok,

barátokra itt találok.

(Orgovànyi Anikó)

Az őszi természetvédelmi napon az alsó tagozatos diákokkal a debrődi Szent László forrást és a mellette álló növénytemplomot tekintettük meg. A templomban mondtunk egy közös imát. A több mint 6 kilométeres túrán senki sem nyafogott, mindenki bírta a megpróbáltatást. A Lénáék bárányait is megnéztük, sőt még a gimisekkel is találkoztunk. 

A szülők kérésének eleget téve az iskolaigazgatóság úgy határozott, hogy a felsősöknek kéthetente keddenként igeliturgia, ill. szentmise lesz külön a fiúk és külön a lányok részvételével.

Az első találkozó 2020. szeptember 8-án volt, Szűz Mária születésnapja ünnepén. Az együtt imádkozók rácsodálkoztak a tagadhatatlan különbségre, hogy míg a tornai vár, sajnos romokban hever, addig a közel azonos időben épült katolikus templom áll, amelyben 700 év után is magyarul imádkozunk és magyarul hiszünk.

Fényképek

A liturgia a családi nap keretében történt volna az amfiteátrumban, de az időjárás közbeszólt. Az éjszakai vihar következtében a múltszázadbeli orgonafa a plébánia udvarán tövestől kidőlt, de az új hajtások épen maradtak. A templomban az ünnepi bevonulás alatt a 259. számú éneket énekeltük – Jöjj Szentlélek, Úristen, majd Sára nővér - köszöntötte az egybegyűlteket. Először a Szózat közös éneklésére buzdított, majd így folytatta:

Mélyen tisztelt Megjelentek! Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm kedves mindnyájukat. Mindenekelőtt lelkipásztorunkat: Gábor Bertalan, esperes – plébánost, a Boldog Salkaházi Sára Magyar Tannyelvű Óvoda, Alapiskola és Gimnázium tantestületét, élén Nagy István, igazgató úrral. Köszöntjük a helyi önkormányzat és az egyháztanács képviselőit, a gyerekeket, a szülőket, a nagyszülőket, az iskolabarátokat és minden jóakaratú embert, aki szívügyének tekinti intézményünk jövőjét!

Tisztelettel kérjük Önöket, imádkozzunk ma is ismét együtt minden diákért, növendékért, tanárért és nevelőért és azért a nagy felismerésért, hogy bárhol is éljünk a világban – Boldog Sára testvér példájára – Isten akaratát továbbra is felismerjük, és a nekünk szánt feladatot hűségesen elvégezzük. Legyünk szent jelek! Főleg itt a végvárakban, a peremeken, ahol ez hangsúlyosabb kötelességünk! Legyen bennünk továbbra is sorsközösséget felvállaló, áldozatkész lelkület! Életünk legyen csendes, alázatos visszhangja Boldog Sára testvér életmottójának: Alleluja! Íme, itt vagyok, engem küldj!

Majd felkérte Nagy István igazgató urat, hogy szíveskedjen megtartani ünnepi beszédét, amelynek keretében volt szíves bemutatni az új óvodásokat és elsősöket.

            Ezután következett az ökumenikus istentisztelet, amelyet Isten hazánkért, térdelünk elődbe… című énekkel kezdtünk.

            Esperes plébánosunk is köszöntötte és üdvözölte az egybegyűlteket. Csendes lelkiismeretvizsgálat következett, közös bűnbevallás és bocsánatkérés, majd meghallgattuk a Haza-vár című zeneművet iskolánk énekkara előadásában. Következett a napi könyörgés, a szentlecke, a zsoltár, az alleluja, az evangélium és az elmélkedés.

            Abban a kegyelemben részesültünk, hogy tudjuk, kicsoda Krisztus Jézus. Ezzel olyan mérhetetlen szellemi és lelki gazdagságot nyertünk, hogy a legnagyobb életszentségre jutnánk, ha igazán elmerülnénk benne. Áldott elődeink, kegyelemről kegyelemre haladva bontakoztatták ki önmagukban Isten róluk elgondolt csodálatos tervét. Miután egyre jobban belegondoltak és egyre mélyebben átérezték ezt a valóságot, egyre inkább életté vált bennük, hogy mit is jelent az, hogy Isten személy szerint értük és az ő üdvösségükért emberré lett, meghalt és jövőt mutatva és adva feltámadt. Esperes-plébánosunk ezt saját tapasztalata alapján mutatta meg.

            Jézus Krisztus, ugyanaz, tegnap, ma és mindörökké. Ő nem volt és lesz. Ő van. Értünk van. Azért, hogy életünk legyen, mégpedig bőségben. Ezt felismerni és elismerni, megérteni és megértetni a szülő, a nevelő, a pedagógus, a lelkipásztor egyik legnagyobb és legszebb feladata. Szép és dicséretre méltó tett a betűvetés tanítása, az ismeretek továbbadása, de az írásnak, az ismereteknek csak akkor van maradandó értékük, ha azok a szépről, az igazról, az igazságról szólnak. Ma sajnálatos tanúi vagyunk az írások, a képek, a tudás csúfosságának. Ezért áldott minden szülő, nagyszülő, pedagógus és lelkipásztor, aki komolyan veszi az Írás üzentét, mert a jelenben így válik valósággá: „Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.” (Dán 12,3).

            A közösség kéréseit tanárok és diákok kötötték csokorba. Szalagként esperes-plébánosunk így imádkozott: Urunk és Istenünk, te a kicsinyek ajkára adtad szent Neved dicséretét. Tekints jóságosan ezekre a gyermekekre, akiket az Egyház hite most atyai szeretetedre bíz. Ahogyan egykor szent Fiad – példát adva nekünk, hogy kövessük Őt – karjaiba véve a gyermekeket és megáldotta őket, úgy Te is, Atyánk, áraszd ki rájuk áldásodat. Add, hogy a szülők és a nagyszülők, a pedagógusok és a lelkipásztorok példás élete nyomán, növekedjenek az erényekben, és Szentlelked erejével legyenek Krisztus tanúi a világban. Ezt kérjünk tőled, szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

A záró áldása után elénekeltük Nemzeti imádságunkat és Boldog Salkaházi Sára himnuszát: Kassa városa útnak indítója…

Köszönet és hála a gondviselő Istennek, minden közreműködőnek és részvevőknek. Az éjszakai vihar következtében a múltszázadbeli orgonafa a plébánia udvarán ugyan tövestől kidőlt, de az új hajtások épen maradtak. Jövőt sejtetve – reményt adnak… Cum Deo – pro Patria et Invicem. Istennel – a hazáért és egymásért.

https://felvidek.ma/2020/08/a-madar-magasba-szall-orszagos-magyar-tanevnyito-szepsiben/

https://ma7.sk/oktatas/szepsiben-tartottak-a-szlovakiai-magyar-iskolak-orszagos-tanevnyitojat

https://ujszo.com/regio/szepsiben-tartottak-az-orszagos-tanevnyitot

2020. augusztus 20-án került sor Szepsiben Dr. Görcsös Mihályné dr. Takáts Gizella tanárnő "Gyöngysorok" című szépirodalmi könyvének bemutatójára. Felejthetetlen élmény volt újra látni Őt, hallani hitvallását, életbölcsességeit, útmutatását. Gizi néni, Isten éltesse sokáig erőben, egészsében!

A könyv iskolánk titkárságán megvásárolható.

1. nap - Várhosszúrét

2. nap - Szent Anna templom és Bodolló

3. nap - Gombaszög és Rozsnyó

 

 

 

A harmadik nap és egyben az egész nyári tábor tanulságát és üzenetét röviden egy mondatban így fogalmazhatnánk meg – úton vagyunk, de nem gyökértelenül.

            Látva látjuk és hallva halljuk, jó, ha az Izrael népéről szóló történeteket önmagunkra, saját életünkre is értegetjük. Hiszen az Isten ellen fellázadt emberiséghez tartozunk, és úgymond, mintegy a Paradicsomon kívül, a vadmezős világba születtünk. A keresztségben azonban a mi Urunk Jézus Krisztus szentségileg elhaladt mellettünk, gyöngéden fölénk hajolt, s így szólt hozzánk: Élj! Megszeretett minket, az Énekek énekét dalolta lelkünknek. De nem a régi Paradicsomba, hanem az örökkévaló isteni szerelem húsvéti kertjébe helyezett: megmosott a keresztség fürdőjében, felkent az üdvösség és kiválasztottság olajával, szent Testével és Vérével táplál, és saját Lelkéből ad nekünk, hogy egy életet élhessünk vele...

            Sajnos, igaz, hogy olykor-olykor elbízzuk magunkat, s ha nem tagadtuk is meg nyíltan az életszövetséget, amelyet kötött velünk, de nemegyszer megfeledkeztünk róla, és úgy élünk, mint keresztjének ellenségei. 

            Ezért is jók ezek a lelki táborok, amikor tudatosítva tudatosítjuk, hogy Isten mindig mellettünk maradt, készen arra, hogy megújítsa és beteljesítse a szövetséget, amelyet ifjúságunk hajnalán kötött velünk.

            Egy gyermek a táborozók közül arra a kérdésre, hogy mi tetszett neki legjobban a nap folyamán? Ezt válaszolta – a közös imádság. Igen, hiszen lelkünk mélyén visszhangzik szava: „Akarom, hogy gyógyulj meg, akarom, hogy tisztulj meg, akarom, hogy láss, akarom, hogy járj, akarom, hogy örökké élj, mert én mindörökre veled akarok lenni, árva, szegény lélek, akinek nincs és nem is lehet más Istene, csak én, akit véremen másodszor vettem meg magamnak.” 

            Köszönjük a szervezőknek, a szülőknek és a nagyszülőknek, a tantestületi tagoknak és nem utolsósorban gyermekeinknek: hogy úton vagyunk, és nem gyökértelenül.

A második nap kedves színfoltja volt, hogy a nyári tábor részvevői a Mária Rádió élő közvetítésében délután 3 órakor közösen elimádkozták az isteni irgalmasság koronáját a bodollói Sarlós-boldogasszony filiális templomban, ahol félöt órai kezdettel Fatimai engesztelő imatalálkozót vezetett Weiszer Attila, nagytárkányi plébános, pappá szentelése 25. évfordulója emlékére, hálát adva az eddig kapott negyedszázados mindennemű ajándékért.

A diákok, a tanárok, a szülők és a nagyszülők együtt imádkoztak a rádió hallgatóival – határon innen és határon túl - nemzeti szentjeink támogatását kérve, hogy gyermekeink életútjukon el ne fáradjanak. Tagadhatatlan és kétségtelen ugyanis, hogy olykor rémes körülöttünk a világ, de hittel vallják, ha Urunk, Jézus Krisztus irgalmas Szívét szemlélik, bátran, felemelt fejjel lépkedhetnek, mert célba jutnak, mint egykor Mózes. (vö. Szent Fausztina, 886).

A zarándokok emlékbe egy emlékképet kaptak, rajta a csíksomlyói ének bodollói változatát, amit legnagyobb meglepésre, mindenki szinte azonnal meghatóan, nagyon szépen énekelt.

1. Óh, én édes jó Istenem,

Oltalmazóm, segedelmem.

Vándorlásban reménységem,

Ínségemben lágy kenyerem.

2. Vándor fecske sebes szárnyát,

Vándorlegény vándorbotját,

Vándor ember reménységét,

Jézus, áldd meg népünk földjét!

3. Vándor fecske hazatalál,

Édesanyja fészkére száll.

Haza jöttünk, megáldott a

Bodollói Szűz Mária.

2020. augusztus 12-14. között - másod ízben - került megrendezésre a Salkaházi Napközis Tábor.

Program:

1. nap - Várhosszúrét

2. nap – Szent Anna

3. nap - Gombaszög

Idei kerettörténet: Mózes

Ki volt Mózes? Mi jut eszedbe, ha Mózes nevét hallod?

• A csecsemő, akit az édesanyja elrejtett egy kosárban a Nílus folyóban?
• A fiú, akit a fáraó lánya nevelt fel fényűzésben, de aki soha nem felejtette el, hogy izraelita?
• A férfi, aki 40 évig Midiánban élt pásztorként?
• A férfi, aki egy égő bokornál beszélt Istennel?
• A férfi, aki odaállt Egyiptom uralkodója elé, és bátran felszólította, hogy engedje szabadon az izraelita rabszolgákat?
• A férfi, aki Isten utasítására tíz csapást jelentett be Egyiptomban, amikor a fáraó dacolt az igaz Istennel?
• A férfi, aki kivezette az izraelitákat Egyiptomból?
• A férfi, aki kettéválasztotta a Vörös-tenger vizét?
• A férfi, aki a tízparancsolatot közvetítette az izraelitáknak?

Ezek a tettek mind Mózes nevéhez fűződnek, sőt ennél még sokkal több is. Nem csoda, hogy ezt a hithű férfit nagy tisztelet övezi a keresztények, a zsidók és a muszlimok körében egyaránt.

Mózes kétségkívül olyan próféta volt, aki „félelmetes tetteket” hajtott végre. Engedte, hogy Isten felhasználja. Mindemellett hétköznapi ember volt. Mint más prófétáknak, neki is „a mieinkhez hasonló érzései voltak”. Sok olyan nehézséggel nézett szembe, amilyennel mi is találkozhatunk, és sikerült legyőznie ezeket.

Mózes döntései azt tükrözték, hogy hisz Isten ígéreteiben. Kényelmes, fényűző élete lehetett volna Egyiptomban, ő azonban lemondott erről, „inkább választva, hogy az Isten népével együtt durva bánásmódban részesüljön, semmint hogy ideig-óráig élvezze a bűnt”.

Vajon elhirtelenkedte ezt a döntést, és később megbánta? Nem, mivel a Biblia azt írja róla, hogy „rendíthetetlen maradt, mintha látná a Láthatatlant”. Soha nem bánta meg a döntéseit, amelyekre a hite indította.

Mózes igyekezett mások hitét is erősíteni. Gondoljunk csak arra, hogy mi történt, amikor az izraeliták látszólag csapdába kerültek: az egyik oldalról a fáraó serege fenyegette őket, a másik oldalról pedig a Vörös-tenger zárta el az útjukat. A közelgő vesztüktől tartva rémületükben Istenhez és Mózeshez kiáltottak segítségért. Mit tett erre Mózes?

Ekkor még nemigen tudhatta, hogy Isten ketté fogja választani a Vörös-tengert, s így utat nyit a menekülő izraelitáknak. Abban viszont biztos volt, hogy valamilyen módon megvédi a népét. Szerette volna, hogy a többi izraelita is bízzon ebben. A beszámoló szerint ezt mondta nekik: „Ne féljetek, legyetek erősek, és meglátjátok az Úr segítségét, amelyet ma nyújt nektek.“ (vö. Kiv 14,13). Vajon sikerült megerősítenie a nép hitét? Igen, hiszen a Biblia nemcsak őróla, hanem az összes izraelitáról mondja azt, hogy „hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön”. Mózes hite tehát nemcsak neki adott erőt, hanem azoknak is, akik példát vettek róla.

MIT TANULHATUNK MÓZES PÉLDÁJÁBÓL?

Úgy utánozhatjuk Mózest, ha mi is olyan döntéseket hozunk, amelyek az Isten ígéreteibe vetett hitünket tükrözik. Az egyik ilyen ígérete az, hogy gondoskodik rólunk, ha elsőbbséget biztosítunk az imádatának (Mt 6,33). Persze ezt talán nem olyan könnyű megvalósítani, amikor a többség nagy jelentőséget tulajdonít az anyagiaknak. De biztosak lehetünk abban, hogy ha igyekszünk Urunk, Jézus Krisztus tanítása szerint élni, a mennyei Atya mindennel el fog látni, amire szükségünk van. Ezt ígéri: „Semmi esetre sem hagylak cserben, és el sem hagylak semmiképpen”. (Zsid 13,5)

Adja Isten, hogy segítsünk másoknak is megerősödni a hitben. A bölcs szülők, nevelők, lelkipásztorok például felismerik, hogy milyen nagy szerepük van abban, hogy a gyermekeikben kialakuljon az őszinte hit. Ahogy nőnek, úgy kell őket is megtanítani arra, hogy Isten létezik, és vannak erkölcsi irányadó mértékei. Arról is tanúságot kell nekik tenni, hogy az szolgálja leginkább a javukat, ha igazodnak ezekhez (Iz 48,17,18). A felnőttek ezzel egy igazán értékes ajándékot adnak a gyermekeiknek, segítenek nekik hinni abban, hogy Isten „van, és hogy megjutalmazója lesz azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt” (Zsid 11,6).

Ismételten csak kívánni lehet, hogy „A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg.“ (Jak 1,22).

https://felvidek.ma/2020/06/okumenikus-tanevzaro-istentisztelet-szepsiben/

2020. június 30-án a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont növendékei, pedagógusai, a szülők és iskolabarátok jelenlétében közösen adtak hálát a múló iskolaév kegyelméért. Mialatt az egyházi előjárók az oltárhoz vonultak Schreiber István, okleveles kántor orgonakíséretében felcsendültek az iskolaközpont névadójáról szóló himnusz verssorai:

1. Kassa városa útnak indítója, hosszú útra ment Salkaházi Sára, életét adva lőtték a Dunába, boldog örökké.
2. Rábízott az Úr tálentumot ezret, szóval és tollal új kincseket nyert meg, színes életét, világ forgatagját elhagyja mégis.
3. Szegények között, népet fölemelve, testvérként vigyáz minden üldözöttre, Krisztus szerelmét áradón árasztja sötét időkben.

Az istentisztelet bűnbánattal vette kezdetét. Urunk és Istenünk, hálát adunk és köszönetet mondunk neked minden jótéteményedért és bocsánatodat kérjük, ha lelki, szellemi és anyagi javainkkal rosszul sáfárkodtunk, ha engedetlenek, szófogadatlanok és hálátlanok voltunk, Irántad, szüleink, tanítóink és lelkipásztoraink iránt: Uram, irgalmazz – hangzott a fohász.

Majd a könyörgés: Urunk, Istenünk, öltöztess minket egyszülött Fiad erényeibe, és gyújtsd lángra bennünk az ő Szívének szeretetét, hogy képmására alakuljunk, és részesüljünk a megváltás örökké tartó örömében. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön - örökké. Ámen.

Az ünnepi igehirdetés szolgálatát Nt. Vargha Balázs, szádelői református lelkész végezte Szent Máté könyvéből /Mt 8,23-27/.

Jézus egy alkalommal ²³Bárkába szállt, s tanítványai követték. ²⁴Egyszerre csak nagy vihar támadt a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt. ²⁵Odamentek hozzá, fölkeltették és kérték: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” ²⁶Jézus ezt mondta nekik: „Mit féltek, kishitűek?” Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, s nagy nyugalom támadt. ²⁷Az emberek csodálkozva kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?”

A hirdetett ige üzenetét, hogy minden jóért hálát adva, Istenbe és egymásba kapaszkodva, Jézus Krisztusra figyelve érdemes élni a gyermekek éneke segítette elmélyíteni, majd a ballagó diákok megfogalmazásában csokorba kötettettek a könyörgések: 

1. Fogadd el Urunk ezt a közös istentiszteletünket hálánk és köszönetünk jeleként mindazért, amit ebben az iskolaévben szüleink, tanáraink, tanítóink, nevelőink, lelkipásztoraink és hitoktatóink által kaptunk. Hallgass meg Urunk!
2. Ébressz az emberek szívében hálaérzetet jótéteményeid iránt, hogy el ne felejtsék: Te vagy minden jó alkotója és ajándékozója. Hallgass meg Urunk!
3. Taníts minket arra, hogy tudjunk hálás lenni embertársainknak a nekünk nyújtott segítségért. Hallgass meg Urunk!
4. Fizess meg, Urunk, minden jótevőnknek, élőknek és megholtaknak, az örök élet boldog ajándékával. Hallgass meg Urunk!
5. Urunk, áldd meg mindazokat, akik egyházainkért, népünkért és iskolánkért áldozatot hoznak. Hallgass meg Urunk!
6. Urunk, add, hogy mihamarabb felépüljön a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont és legyen benne mindig megfelelő számú népéért, hitéért és az evangélium értékekért elkötelezett diák és tanár.

Az Úri imát és az Angyali üdvözletet fohász zárta: Istenünk, mennyei jó Atyánk! Fogadd el köszönetünket és hálánkat nagy jótéteményeidért. Őrizz meg minket szeretetedben, erőben és egészségben, hogy a nyári szabadság végeztével, felüdülve folytathassuk tanulmányainkat a Te dicsőségedre, egyházad javára, népünk boldogulására és lelkünk üdvösségére. Segíts minket, hogy Boldog Sára testvér példájára, egyre nagyobb odaadással szolgálhassunk Neked és embertársainknak, és így újabb jótéteményeket nyerjünk tőled. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Nagy Istvánnak, az iskolaközpont igazgatójának ünnepi beszéde és tanévértékelése után a ballagó diákok búcsúja és az oklevelek átadása következett, és elhangzott egy gyűjtésfelhívás is. Köztudott, hogy épülő új iskolában értelemszerűen iskolakápolna is lesz, amelynek ólomüvegablakát az iskola védőszentjének képe fogja díszíteni.

A hálaadó évzáró istentisztelet alkalmat kínált arra is, hogy köszöntsék az intézmény közelmúltban jubilált lelki felelősét, Gábor Bertalan esperes-plébánost, aki születése kerek évfordulója kapcsán arra kérte és ösztönözte a jelenlevőket és minden köszöntőt, hogy mindennemű virág és ajándék helyett adományaikat juttassák el az iskola e célra nyitott banki számlájára, amelyről fedezni fogják az iskolakápolna 4x3 méteres ólomüvegképének művészi kivitelezését.

A hálaadó istentisztelet a lelkipásztorok áldásközvetítésével és nemzeti imádságunk éneklésével zárult. 

Ki és elvonulás alatt visszhangként, útravalóul Sára testvér életüzenete szólt.

1. Őhozzá siet beteg, asszony, gyermek, szóval és tollal kőszíveket nyer meg, életét osztja, Krisztus nyomába ment, életeket ment.
2. Testét sodorja jeges Duna árja, búzamagként hullt jeltelen sírjába, másokért lettél áldott áldozattá testvérünk, Sára.
3. Boldog gyökérből fakadjon az élet, egy szívvel kérnek testvéreid téged, mi is küldessünk szentül a világba, testvérünk, Sára.
4. Szentháromságnak örökös dicséret, Ő adott nékünk, boldog Sára, téged, Ő igazítsa nyomdokodba léptünk, járj közben értünk!

A VIII.A osztály ellátogatott a kassai Műszaki Múzeumba, amely egyetlen olyan múzeum Szlovákiában,
amely a technika történelmével foglalkozik. Az interaktív, gyermek-és ifjúsági műszaki-tudományos
központ termeiben a tanulóink jól szórakoztak és sok mindent elsajátítottak.

2020. június 25-én tartotta a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont óvodai részlege növendékei búcsúballagását, amelyen, mint mindig, most is szép számmal vettek részt a szülők, nagy szülők, a hozzátartozók és az intézet pedagógusai, vezetői. A közel negyven óvodásból, 13 gyermek búcsúzott. A kezdet kezdetén az alig 10 gyermekkel csak reméltük, hogy lassan többek leszünk. Hála Istennek - vagyunk. Köszönjük Istennek, az öntudatos szülőknek és óvópedagógusainak.

A búcsúballagás kezdetén a színvonalas kultúrműsor után felidéződött az egykori bibliai gyermek - Dávid, aki később a választott nép nagy királya lett, akinek az életét ugyan sok ellentmondás övezte, de ennek ellenére, az imádság soha nem aludt ki szívében. Az imádság olyan mag, amely idővel gyökeret ereszt, szárba szökken és gyümölcsöt hoz.

Dávid király gyermekkorától fogva kedves volt Isten előtt, aki olyan küldetést bízott rá, amely központi szerepet kapott a választott népe történetében. Az evangéliumok Jézust is többször nevezik Dávid fiának, hiszen ő is Betlehemben született. Az ígéret szerint Dávid leszármazottai közül jött el a Messiás.

Dávid kiemelkedően „Isten szíve szerinti” király volt. Pásztor, aki imádkozott népéért és annak nevében. Imádsága, mint Isten fölkentjének imádsága hűséges ragaszkodás volt az isteni Ígérethez, szeretetteljes és örvendező bizalom abban, aki az egyetlen Király és Úr. A zsoltárokban a Szentlélektől sugalmazott zsidó és keresztény imádság első prófétája.

Dávid története a Betlehemet körülvevő dombokon kezdődik, ahol legeltetette apja nyáját. Ő a legkisebb a testvére között, aki a szabad ég alatt töltötte idejét. Egyetlen társasága a citera volt, amelyen Isten nevét dicsőítette magányos óráiban. Dávid tehát juhász volt, aki gondját viselte a rá bízott állatoknak, megóvva őket a veszélytől, etette őket. Amikor pedig Isten akaratából a népéről kellett gondoskodnia, nagyjából ugyanezeket a feladatokat végezte tovább.

Ezért bukkan föl sokszor a pásztor alakja a Bibliában. Jézus is Jó Pásztorként jelenik meg, aki életét adja juhaiért, vezeti őket, nevén szólítja valamennyit. Dávid sokat tanult első mesterségéből. Később, Uriás felesége kapcsán, amikor Nátán próféta felrója neki súlyos bűnét, Dávid azonnal rádöbbent, hogy rossz pásztor volt, megfosztott egy másik embert egyetlen juhától, amelyet szeretett. Megértette, hogy nem volt alázatos szolga, hanem a hatalom rabja, gyilkos fosztogatóvá lett.

Életében ugyanakkor a zene, az ének és a hangszer mind arra utal, hogy Dávid lelke érzékeny, fogékony volt az imára, a dicsőítésre, a bűnbánat. Nem véletlen, hogy Dávidot nagy zsoltárszerzőnek is tisztelünk. Álma az, hogy jó pásztor legyen – ez olykor sikerült is neki, máskor kevésbé. Mégsem ez számít az üdvtörténetben, hanem az, hogy egy másik nagy Király előhírnöke lett: szent és bűnös, üldözött és üldöző, áldozat és gyilkos. Csupa ellentmondásos egyéniség volt, de mégis előhírnök!

Ki tagadhatná? Mindnyájan cselekszünk ellentmondásos dolgokat az életünkben. Mindnyájan vétünk kisebb - nagyobb következetlenségből. Dávid életében van azonban egy fő vezérfonal, ami egységbe foglal mindent, ami ezen túlmutat. Ez pedig az imádság. Az ima hangja soha nem szűnik meg életében. Arra tanít minket, hogy mi is, életünk minden helyzetében maradjunk meg párbeszédben az Istennel. Osszuk meg vele örömünket, szeretetünket, a szenvedést, a barátságot, a betegség súlyát. Isten mindig szív közelben van, meghallgat minket.

Dávid, aki ismerte a magányt, valójában sosem volt egyedül. Ez az ima ereje, amit mindenki megtapasztal, aki kipróbálja. Az ima nemesít. Dávid is nemes lett, mert imádkozott. Gyilkos volt, de imádkozott, s mivel megbánta bűnét, ezért az ima révén újra visszanyerte nemes voltát. Az ima ugyanis visszaállítja a kapcsolatot Istennel, aki az ember egyetlen igazi útitársa élete viszontagságaiban.

Jó megtanulni, ismét imádkozni! Kimondani: Köszönöm, Uram! Félek, Uram! Segíts, Uram! Bocsáss meg, Uram! Dávid olyannyira bízott Istenben, hogy amikor üldözték és menekülnie kellett, nem hagyta, hogy védelmére keljenek. „Ha az én Istenem így megaláz engem, Ő tudja, miért teszi”. Az ima nemessége Isten kezébe helyez minket. Isten szeretettől sebzett kezébe helyez: ahol megleljük egyedüli biztonságunkat. (Ferenc pápa)

Imádságunk „hatékonyságának” azonban nem az a fokmérője, hogy Isten teljesíti-e vagy sem, amit kérünk tőle, hanem az, hogy mennyire tudunk ráhangolódni az ő akaratára. Hiszen Isten minden imádságot, amely hiteles és szívből jövő, meghallgat, de csak annyiban teljesíti, amennyiben az örök üdvösségünket szolgálja. S ha úgy látszik, hogy nem hallgatott meg, elhagyott, és engedte, hogy kudarcot valljunk, akkor is biztosak lehetünk benne, hogy velünk van, és arra vár, hogy mi is újra vele legyünk, s keressük az ő arcát. A szentek életében ugyanazokról a megpróbáltatásokról olvashatunk, mint az istentelenek esetében, de ők nem omlottak össze a nehézségek idején, sőt ők lettek a reménység egyetlen hordozói.

Minden romlás és összeomlás hátterében teológiai romlás húzódik meg. Izrael romlását, politikai összeomlását Istenhez való hűségének megfogyatkozása, a szent kultusz kiüresedése idézte elő. De ez még nem a vég. Babilon királya elhurcolja ugyan a választott nép színe javát, ez a csapás azonban nem más, mint felszólítás arra, hogy a nép visszatérjen Istenéhez, és csak őbelé kapaszkodjon.

Életünk kisebb-nagyobb összeomlásai nem jelentenek teljes csődöt, ha Isten szeretetében és törvényében élünk, sőt éppen a kudarcok által találhatunk vissza hozzá. Sokkal veszélyesebb volna, ha Isten megengedné, hogy teljesen elszakadjunk tőle és törvényeitől, s közben minden gond és nehézség nélkül éljünk. Mert minden látszat ellenére az a rab és számkivetett, aki elszakadt az Istentől. (Barsi Balázs)

A ballagó óvodások emlékül egy rózsafüzért kaptak útravalóul, hogy megtanuljanak imádkozni: magot vetni és magot fogadni, olyan magot, amelyik az idő teljességében bizton termést hoz.

Urunk Jézus Krisztus, óvj meg minket és őket, akiket ránk bíztál az önbecsapástól, hogy miközben ezt mondjuk Neked: „Uram, Uram!”, bálványok szolgálatába szegődjünk, és hűtlenek legyünk Hozzád. Add meg kegyelmesen, hogy imádságunk mindenkor szívből jövő és őszinte Hozzád fordulás legyen, amelyet a Melletted való egzisztenciális döntés, a teljes Istenre hagyatkozás és a törvényeidhez való ragaszkodás hitelesít, és amit sosem hagyunk abba, akár jól megy a sorunk, akár megpróbáltatásban van részünk. Ámen.

"Iskolánk 5.,6. és 7. évfolyamának tanulói ellátogattak Kassa város botanikus kertjébe. Tanulnányi utuk során sok érdekességet láttak, gyönyörű közegben sétálhattak, ismereteiket bővítették. Kicsit közelebb kerültek a természethez."