„VIVOS VOCO, MORTUOS PLANGO, FULGURA FRANGO…”
Az élőket hívom, a halottakat elsiratom, a villámokat megtöröm… ősi igazság vésődött a szepsi temetőharang ércébe. 2018. november 25-én Szepsiben a városi köztemető bejárata előtti téren a városi önkormányzat jóvoltából megáldásra került a Lukács János és fia tervezte és kivitelezte harangláb és temetőharang.
Az ünnepséget a helyi Dalárda éneklése kísérte. A liturgikus ünnepséget Bányász Péter, a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont érettségiző diákjának szavalata nyitotta meg, aki Mécs László, „Kongatom piros harangom, ifjú szívem kongatom”, című versét szavalta. Majd a történelmi egyházak lelkipásztorai kérték Isten áldását az egybegyűltekre és az új alkotásra, hogy a lélekharang kondulására és szólására mindenki, aki hallja hangját, gyászában, szomorúságában, fájdalmában és bánatában, szívét Istenhez emelje. Hallja meg az evangélium örömüzenetét: osztozzon a gyászolók gyászában, reménységgel siessen az Egyház közösségébe, ahol megérezve Jézus Krisztus jelenlétét, hallja meg szavát, tárja föl előtte minden bűnét és bánatát, járuljon bizalommal az Élet Kenyeréhez, hogy az élet gondjai közepette, vele találkozva és táplálkozva, új élet nyerjen ideát, és teljes életet odaát a Szentlélekben Őáltala, aki legyőzte a halált és új életet adott a benne hívőknek.
Hajdan harangszó jelezte az elhunytak távozását, a temetés kezdetét és végét. Manapság, a digitalizálás világában a harangozás sokféleképpen megoldható, de az ősi hagyomány felelevenítése jelzésértékű, sejteti a gyökerek ápolásának nélkülözhetetlenségét.
A helyiek köszönettel és örömmel fogadták a kezdeményezést. Bízva remélik, hogy az új idők, új kihívásai közepette Szepsiben sem fog hiába kongva szólni az új lélekharang.
Csak kívánni lehet, hogy az itt élők is időben meghallják a lélekharang hangját, amelyben a Teremtő üzen: élők - a cikázó villámok láttán fogjátok meg egymás kezét, örüljetek az örvendezőkkel és sírjatok a sírókkal (Róm 12,15). Legyetek egyek (Jn17,21), mert ki ne látná egy másik ősi igazság tagadhatatlanságát, amelyet református testvéreink így énekelnek meg - „Szent hely ez a temető; Mindennek helyet ad ő: Béfogad ez jövevényt, urat, koldust és szegényt.”
GB.