A nekünk szánt feladatot felismerni és hűségesen elvégezni…
Lassan immár 10 éve lesz, hogy 2015. augusztus 21-én a Boldog Salkaházi Sára Magyar Tannyelvű Egyházi Óvoda, Alapiskola és Gimnázium leendő növendékei és tantestülete,
élükön Nagy István igazgatóval, hálaadó igeliturgiára gyűltek össze, a szepsi római katolikus templomba. Akkor, a szeptemberben kezdődő új iskolaévben a Szlovák Köztársaság
Hírügynöksége jelentése szerint 25 új oktatási intézmény kezdte meg működését, ugyanakkor
18 megszűnt. Az új oktatási intézmények között szerepelt a szepsi Boldog Salkaházi Sára
Magyar Tannyelvű Egyházi Iskolaközpont óvodai, alapiskolai és gimnáziumi részlege is –
210 növendékkel.
A meghívón egy Seneca-idézet volt olvasható: „Nem azért nem merjük a dolgokat, mert
nehezek, hanem, mivel nem merjük tenni őket, azért nehezek”. A dolgok akkor nehezek, ha
nincs hozzá bátorságunk, ám bátorságot senki sem képes adni önmagának. A bátorság ott
növekszik, ahol látunk valakit, aki bátor és tettre kész. Számunkra példaként szolgált akkor is
és ma is: a kassai születésű Boldog Salkaházi Sára vértanú szociális-testvér életútja.
Mindazok, akik ismerik élettörténetét, tudják, hogy egy-egy reménytelennek tűnő
élethelyzetben milyen odaadó bizalommal ragaszkodott a mindig hűséges Istenhez.
Az értékmentés sohasem volt egyszerű. Néha könnyebb, máskor nehezebb. Napjaink nem kis
kihívása, hogy egy olyan világot kell tovább építenünk, amelynek középpontjában nem a
gazdasági élet, a siker, a haszon, de a személy, az emberi méltóság, az elidegeníthetetlen
értékek szakralitása áll. Olyan közeget, amelyik bátran és határozottan felvállalja keresztény
múltját.
Szerény meggyőződésünk: ehhez újból meg kell tanulnunk imádkozva cselekedni, hogy – itt
és most – olyan világot valósítsunk meg, ami az eget szemléli, de közben eszményképeket
keres és követ. Misszió ez a javából. Misszió és nem agresszió. Szelíd magatartás, ami
sohasem lehet harcos, mert akkor nem lenne evangéliumi. Újból felfedezni az igazi értékek
mibenlétét nem más, mint megtalálni az evangéliumi hit gyümölcsét: a tudományok, a
művészetek, a zene, az emberi értékek harmóniáját. Mindez a nemzedékek találkozása nélkül
lehetetlen, mert gyökerek nélkül nincs növekedés. Új hajtások nélkül viszont nincs virágzás,
és nincs gyümölcs sem, vagyis mindezek nélkül nincs jövő.
Jó Pásztor vasárnapján, május 11-én, Boldog Salkaházi Sára liturgikus emléknapján hálaadó
szentmisére gyűlt össze a szepsi plébánia-templomban az iskolaközpont diáksága,
tantestülete, a szülők, az iskolabarátok, a város polgármestere, az önkormányzat képviselő
testülete és a hívek közössége, a budapesti Kolping és kisvárdai Szent László Iskolaközpont
küldöttsége, valamint főtisztelendő Dr. Száraz János, somodi plébános atya, aki doktori
disszertációját lelki honfitársunk, Boldog Salkaházi Sára szociális vértanú-testvér életéről és
munkásságáról írta.
Ezúton is hála és köszönet mindenkinek, aki a helyén van és maradt, mert prófécia sincs
emlékezés nélkül, ezért kell gyakran találkoznunk. Annál is inkább, mivel furcsa világot
élünk, amikor nemcsak a régi, jól bevált valódi európai értékeket: a családot, a nemzetet, a
kultúrát, a munkát, az anyanyelvet – akarják lecserélni valami másra, hanem a kontinensünk
népességét is. A tét tehát nem kicsi. A harc a közeljövőben még inkább éleződni fog.
Köszönet és hála, hogy ezt a tagadhatatlan tényt látjuk és láttatjuk – határon innen és határon
túl. Ennek egyik jele volt Dr. Semjén Zsolt, miniszterelnök-helyettes levele is, amelyben
örömét fejezet ki, hogy az összefogás maradandó gyümölcsöt termett és egy olyan iskolát
adott, ahol generációk nevelkedhetnek, erősödhetnek magyarságukban és
kereszténységükben.
A 10 éves jubileum kapcsán az iskolaközpont a Szociális Testvérek Társaságától Budapestről
megkapta Boldog Salkaházi Sára vértanú-testvér kézzel írt önfelajánló imájának a hiteles
másolatát, amit köszönő beszédében Nagy István iskolaigazgató boldogan mutatott be az
ünneplő közösségnek és mondott köszönetet Istennek és minden jóakaratú embernek a kapott
lelki, szellemi és anyagi ajándékért.
Mi, határon túliak talán gyakrabban tapasztaljuk, mint a hazaiak, hogy nem minden sikerül
úgy, amint azt szeretnénk. A kisebbségi sors nagyfokú alázatra, de ugyanakkor kölcsönös
bizalomra ösztönöz, int és tanít minket. Ezért ismételten tisztelettel megköszönünk minden
erkölcsi és anyagi segítséget és támogatást és arra kérünk mindenkit, segítsük, gyámolítsuk,
pártfogoljuk továbbra is egymást. Imádkozzunk azért is, hogy a jövőben is, bárhol is éljünk a
világban – Boldog Sára testvér életpéldájára – Isten akaratát felismerjük és a nekünk szánt
feladatot hűségesen elvégezzük.
