2024. október 17-én, Budaörsön, részt vettünk a Homm Kft. új központjának ünnepélyes átadásán. Az eltelt 35 év példa értékű. Megtisztelő, hogy partnerként-barátként lehettünk jelen a rendezvényen és elénekelhettük a Haza-vár című szerzeményünket.
Szívből gratulálunk!
Egész népünket és egész világunkat…
A Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont óvodájában Pogány Éva, igazgatónő,
Dobos Beáta, Červená Annamária, Lukács Katalin és Nagy Andrea óvodapedagógusok, az
alapiskola III. és IV. osztályában, Nová Mária és Nagy Imre osztályfőnökök rendezésében,
Sára, orsolyita kedves nővér szervezésében október 15-én hálaadó közösségi liturgia volt. Az
összegyűjtött terméseket a helyi esperesplébános áldotta meg.
Az ősz a betakarítás és a hálaadás ideje. A munkálkodó ember bizalommal várja munkája
eredményét, a föld termését, a sok szép kincset, a javakat, amelyeket a föld, a kert
megtermett, amelyeket az ember elfogyaszthat és ételként családja asztalára tehet.
Mindez a fáradságos munkán kívül az időjárásnak, a napsütésnek és az esőnek is köszönhető,
ami azonban a teremtő Isten műve, segítsége, áldása, amiért méltó és igazságos a hálaadás és
a köszönet, mert hiába fáradozik a földműves, a gazda, ha munkáján nincs Isten áldása.
Mindezek tudatában az óvónők és a pedagógusok kezdeményezésére és szervezésében, a
szülőkkel, a nagyszülőkkel és a rokonsággal összefogva immár harmadik éven tartották meg a
hálaadás ünnepét. Már az előző napokban gyűltek a termések, a kosarak, mindenből, ami
megtermett a szűkebb pátriában. Sokan elhozták, mások felajánlották gyümölcseiket,
zöldségeiket, de hoztak mézet, lekvárokat, kompótot és virágokat is, sőt a Magyarok Kenyere
lisztjéből egy zacskónyit, hogy szimbolikusan így is együtt legyen az egész Kárpát-medence.
A közös ima, a kérés és az áldás ismételt szép visszhangja volt és látható, szemet
gyönyörködtető képe az iskolaközpont mottójának – Cum Deo pro Patria et Invicem – az
Istennel a Pátriáért és Egymásért.
Fogadd el, Szentatyánk, mindenható Isten,
az adományt, amit áldozunk itt lenn.
Elhoztuk jó szívvel, amit földünk termett,
megköszönjük Neked puha kenyerünket.
Áldd meg, szent Istenünk, dolgos két kezünket,
áldd meg földünket és virágos mezőnket.
Kezedbe ajánljuk kicsiny városunkat,
egész népünket és egész világunkat…
Napkoziotthonunkban az egészséges táplálkozásra, életvitelre hívtuk fel tanulóink figyelmét. Kóstolgattunk, játszottunk, alkottunk, tanultunk, örültünk. Ez egy egészséges hét volt! Külön köszönet jár azoknak a pedagógusoknak, akik segítettek megszervezni az egyes foglalkozásokat és természetesen minden támogatónknak.
2024. október 11-én rendezték meg a hagyományos „ Csécsi Maratont”, amelyen iskolánkat két diák
képviselte. A majd egy kilométer hosszú távon, saját kategóriájukban, kiválóan szerepeltek:
Drága Wanda (6.A) arany-,
Hudák Kevin (8.A) pedig bronzérmet szerzett.
Ezúton is gratulálunk versenyzőinknek és köszönet a kiváló szervezésért!
Köztudott, hogy a Magyar Országgyűlés október hatodikát – az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után kivégzett 13 aradi vértanúra és a Pesten kivégzett Batthyány Lajos miniszterelnökre emlékezve – 2001-ben nemzeti gyásznappá nyilvánította. A történelmi eseményről a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont vezetősége és diáksága is megemlékezett Tirpák-Kovács Orsolya és Nová Mária tanárnő vezetésével. Délután az iskolakápolnában tisztelendő Sára nővér szervezésében közös rózsafüzér imádságra gyűlt össze az önkéntesek kis csapata, hogy csatlakozva Ferenc pápa felhívásához a békéért és a kölcsönös kiengesztelődésért imádkozzanak az egymásra neheztelő népek között.
A 13 aradi vértanú közül hárman születtek a Felvidéken. Aulich Lajos, a szabadságharc utolsó hadügyminisztere német szülők gyermekeként, Pozsonyban, Lahner György, aki később a hadügyminisztérium Tüzérségi és Felfegyverzési Osztályát vezette a Turóc megyei Necpálban (Necpaly), Dessewffy Arisztid, aki a Felső-Magyarországi Hadtest parancsnoka volt, a Kassától nem messzi Ósvacsákányban (Čakanovce) született. Földi maradványai 1850 óta a Dessewffyek margonyai birtokán nyugszanak. De a Pesten kivégzett Battyhány Lajos miniszterelnök is Pozsonyban született.
Október 6-át és egyáltalán a 49-es szabadságharcot egy korszakváltás előzött meg, az un. reformkor. Ez pedig arról tanúskodik, hogy minden változást elő kell készíteni.
Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy Pozsonyban 1849-ben 13 közembert, helyi polgárt is kivégeztek, akik tulajdonképpen átlagemberként álltak ki a szabadság, a polgári átalakulás mellett. Ez is jelzi, hogy nemcsak a politikai és a katonai elit, és a sokat emlegetett aradi vértanúk áldozták fel az életüket egy magasztosabb ügyért, de sokan mások is. A nemzet egésze részese volt az átalakulási folyamatnak.
Vagyis minden korban, minden helyen mindnyájunknak megvan a maga felelőssége. Nem csak a politikai elittől kell várni azt, hogy a folyamatok jobbra forduljanak. Minden tanárnak, újságírónak, papnak és vállalkozónak megvan a maga feladata, felelőssége abban, hogy hitbeli hovatartozását, kultúráját és anyanyelvét, a sokat emlegetett identitását, önazonosságát hűségesen megélve erősítse és képviselje a közösségét.
Amíg emlékezni tudunk, addig remény is van, hogy az itt élők közössége nem feledi el a hűséget és a bátorságot, a szabadságharcok eszméjét. Az aradi tábornokok vérrel írt üzenete valóban az egekbe kiált, amely tettekre serkent bennünket is. A helytállásra, a kiállásra, a szolidaritásra, a sorsközösség vállalásra és arra, hogy kezet tudjunk nyújtani egymásnak, főleg akkor, amikor veszély fenyegeti közösségünket.
Minden időben szükségünk van olyan hősökre és példaképekre, akik utat mutatnak nekünk főleg akkor, amikor szétforgácsolva élünk határon innen és határon túl. Csakis együtt, közösen tudjuk érvényesíteni jogainkat, és tudunk hangot adni jogos követeléseinknek. Semmivel sem akarunk többet, mint ami emberi méltóságunk révén megillet bennünket a szülőföldünkön. Az aradi vértanúk hősiessége és bátorsága adjon erőt mindnyájunknak, hogy ki-ki a saját posztján helytálljon.
Október 6-án az aradi várbörtön udvarán olyan tábornokokat végeztek ki, akik a történelmi Magyarországot tekintették hazájuknak, akik nemzetiségüktől függetlenül felesküdtek a hazára, és hittek március 15-e és az áprilisi törvények vívmányaiban.
1849. október 6-án a 13 vértanú kivégzésekor úgy tűnt, hogy az egész nemzetet, az egész hazát, az egész országot kivégezték. Levertek és eltiportak egy szabadságáért és függetlenségéért kiáltó népet. De nemcsak akkor, előbb, sőt később is. Történelmünkben valóban voltak időszakok, és nem csupán az 1849 utáni években, amikor október 6-ra sem volt ildomos emlékezni. Időnként úgy tűnt, tűnik: vereségeink emlékezete - félelemkeltő. Sokan és sokszor azt gondolták, hogy a népünknek kicsiben és nagyban befellegzett, hogy itt és most elérkezett a vég, nincs tovább. Ám az áldozat és a vértanúság sohasem hiábavalóvá. Mélyen beivódik az utódok emlékezetébe és megtartó példává, erőt és hitet adó közös emlékezetté szilárdult. Ma is ezért emlékeztünk és emlékeztettünk.
Minden nemzedéknek az a feladata, hogy továbbadja azt, amit az elődök ráhagytak. Október 6.-a ma is üzen: a maga helyén mindenkinek feladata van - helytállni, őrizni, gazdagítani és továbbadni azt, amit a szülőktől és az áldott elődöktől örökölt.
Csak kívánni lehet és kérni, hogy a szűkebb pátriában élőknek legyen továbbra is elkötelezett nemzeti büszkesége és bátorsága ragaszkodni: „az Isten, a haza, és a család”, a múlt, az anyanyelv, a sajátos kultúra értékeihez. Legyen hitünk az itt élők közösségi erejében és a megmaradásunk zálogát jelentő magyar iskolák, kultúránk, szellemi és lelki értékeink tudatos választásában. Erősítse mindezt a tizenhárom aradi vértanú történelmi eszménye és minden félelmet megvető hite.
2024. október 4- én az idei első hazai meccsen 54 "Salkás" hangosan szurkolt a kassai "HC Košice" jégkorong csapatának.
Október, az idősek hónapja. Ez alkalomból ellátogattunk a szepsi Árpád-házi Szent Erzsébet Idősek Otthonába, hogy lakóinak egy kis műsorral örömet vigyünk az életébe.Köszönjük szépen Nová Mária, Nagy Éva és Kispéri Adriana tanárnőknek a felkészítést.
2024. szeptember 3-án, az Ifjú Szivek Táncszínház tartott előadást számunkra. A gyermek-ifjúsági előadás a Kakukktojás 2 címet viselte, melyet diákjaink nagy érdeklődéssel követtek. A néptáncos és népzenei környezetben kakukktojásként ezúttal a múlt század legismertebb magyar rajzfilm slágerei bukkantak fel, amelyet diákjaink kivétel nélkül felismertek. A műsor maradandó élményt nyújtott mindannyiunk számára.
Csütörtökön szeptember 26.- án az alapiskola 6., 7. és 8. osztályos tanulói a Kutatók éjszakája
alkalmából a mecenzéfi csillagvizsgálóban jártak.
Egy érdekes előadáson vettek részt a Földünk természetes kísérőjéről a Holdról. Ezután
csoportokra osztották a diákokat és kísérleteket mutattak be részükre. Megfigyelhették hogyan
viselkednek a tárgyak vákuumban, ködkamrában jártak, száraz jéggel különféle kísérleteket láthattak.
Diákjain számos ismeretekre tettek szert a délelőtt folyamán. Nagyon tartalmas napunk volt.
Az idei tanévben is részt vettünk a Kassán megrendezett Kutatók éjszakáján, amelyre most 9. évfolyamos tanulóink látogattak el. Szlovákia szinte minden tájáról érkeztek egyetemista hallgatók, előadók, akik számos természettudományi és technikai kísérletet, érdekességeket mutattak be. Diákjaink 67 állomás közül válogathattak. Betekinthettek a csillagászat rejtelmeibe a robotika és a mesterséges intelligencia világába, matematikai feladatokat oldottak, ujjlenyomatokat vizsgáltak, kísérletezhettek. Mikroszkóppal megfigyelhették a parazitákat, ásvány és kőzetmintákat. Az egyik állomáson a hüllők bemutatására került sor, ahol a bátrabbak meg is foghatták őket. Nagyon tartalmasan telt a délelőtt, számos új ismeretekre tettünk szert.
Budapesten a Pázmány Péter Katolikus Egyetem - Szent II. János Pál díszteremében 2024.
szeptember 24-én „Közösségi kiengesztelődés és megbocsájtás Esterházy János életműve és
vértanúsága fényében” címmel konferenciát rendeztek, amelynek meghívott fővendége
S.E.R. Mons. Domenico Battaglia nápolyi érsek volt.
A találkozóra meghívást kapott Nagy István, a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi
Iskolaközpont igazgatója és Mons. Gábor Bertalan, szepsi esperes-plébános is, aki a
kerekasztal beszélgetés keretében többek kiemelte:
Egy sorozat nyitányának vagyunk a folytatói. A közösen elszenvedett különféle sérelmek,
megaláztatások, rágalmak, hamis vádak és szándékos féligazságok terjesztése, és
gyanúsítgatások leleplezése jó hatással lehet nemcsak az Egyház belső, de külső életére is –
határon innen és határon túl. A szentek, a vértanúk és a hitvallók közös szenvedése a
legmeggyőzőbb összetartozás. Az együtt szenvedők közössége (communio in passione)
erősebb hangon beszél minden megosztó tényezőnél, minden leírt vagy kimondott szónál.
Minden igehirdetésnél. Az együttszenvedés több mint a közös nyelv, a dal és a dallam, a
szokás, vagy a sajátos kultúra megélése.
Amint az első századok vértanúaktái alapot szolgáltattak a szentek tiszteletéhez, úgy korunk
fiainak és leányainak életszentsége hirdetve hirdeti, hogy általuk az Egyház az egyedül szent
Istent imádja. A vértanúkban pedig Krisztust, a vértanúság és az életszentség egyetlen forrását
tiszteli.
Az utóbbi években több boldoggá- és szentté avatás történt Közép-Európában is, ami
kétségtelenül a helyi egyházak elevenségét fejezi ki. Bizonyítva, hogy a Megváltó mindenható
jelenléte a hit, a remény és a szeretet gyümölcsei által - közöttünk is megtermettek.
Kétségtelen, egyedül az Apostoli Szentszék illetékes, hogy a helyi egyházak anyagából
összedolgoztassa az egyetemes martirológiumot, megvizsgálja és megvizsgáltassa mindazok
bizonyítható életszentségét, akik megélték Krisztus igazságát, de ezt az anyagot nekünk kell
összegyűjteni és előterjeszteni.
Imádkozzunk és cselekedjünk, tegyünk meg továbbra is minden tőlünk telhetőt, hogy amint a
kegyelem révén a szűkebb pátria vértanúi: Boldog, Salkaházi Sára, Isten szolgála gróf
Esterházy János és Szmutko Emil, csicseri plébános életáldozata Isten előtt beteljesedett, úgy
arról az Ő népe a hatályos egyházjogi előírások szerint, az áldozatkészek segítségével és
közreműködésével, mihamarabb bizonyságot nyerjen.
2024. szeptember 24-én, 17:00 órától vette kezdetét a Radnóti Miklós emlékest Szepsiben. Az előadásra a holokauszt és Radnóti Miklós halálának 80., a költő születésének 115. évfordulója alkalmából került sor.
Ezúton is köszönjük Tóth Péter Lórántnak az érdekfeszítő előadást, megemlékezést.
A szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont gimnazistái 2024. szeptember 17-én
ismét szentmisére gyűltek össze a helyi plébániatemplomban, ahol ünnepélyesen
megemlékeztek Assisi Szent Ferencről, aki 800 éve – 1224. szeptember 17-től viselte magán
Jézus Krisztus öt szent sebét.
Ferenc Assisiben született. Mivel apja gazdag ruhakereskedő volt, ezért sokat tanulhatott és
mulatozhatott barátaival, de mint írják róla, ebből elég korán kiábrándult. A katonáskodása és
fogsága után visszavonultan kezdett élni, vallásossá vált. Ekkoriban támadt a látomása: a
keresztre feszített Jézus háromszor mondta neki, "Menj és építsd fel lerombolt házamat".
Ferenc előbb az út-menti kápolnák javítására gondolt, de végül megértette, nem a kövekből
épült templomokat és kápolnákat kell megújítani, de a lelkek házát – az Egyházat.
Egy nap a szentmise után azt is elhatározta, hogy a továbbiakban apostoli szegénységben fog
élni. Hamarosan követőkre is talált. A közösség 1213-ban ajándékul kapta az Alverna hegyet,
ahol 1224. szeptember 17-én történt a stigmatizáció.
Szent Ferenc volt az első stigmatizált, akit az egyház is elfogadott. Továbbiak: Sienai Szent
Katalin (1347-1381), Anne Catherine Emmerich (1774-1824), Gemma Galgani (1878-1903),
Louise Lateau (1850-1883), Theresa Neuman (1898-1962), P. Pio atya (1887-1968). Két
magyar stigmatizáltunk is van, Galgóczy Erzsébet és Magyar Boldog Ilona.
A stigmák és a stigmatizáltak évszázadok óta borzolják a hívők és a szkeptikusok kedélyeit.
Ki isteni jelet, ki csalást lát benne, de tudományos magyarázatnak sem vagyunk híján. A
stigmák elfogadása nem hittétel. Mindenesetre elgondolkodtató tény. Persze, Jézus
Krisztusról csupán emberi módon gondolkodni ördögi dolog, mert a Sátán is tudja, hogy
kicsoda Jézus Krisztus, de nem hajlandó mellette dönteni, mivel nincs hite.
Köszönet és hála, hogy mi hittel valljuk, vállaljuk és igyekszünk élni Urunk Jézus Krisztus
tanítását – évszázadok távlatából…
Az új iskolaév, új lehetőségek és kihívások elé állít tanárt, diákot, szülőt és lelkipásztort
egyaránt. A szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban ismét örvendetes
kezdeményezésnek voltunk a minap a tanúi. Hétfőként havi rendszerességgel közös napindító
imára és lelki útmutatásra gyűlik össze a salkás család.
Az első találkozót Sára nővér vezette az igazgató úr közreműködésével, ami lelkipásztori
áldással zárult.
Köszönet és hála Lorenzo atya ötletéért. Adja Isten, hogy a kapott könyvjelző mondatai életre
keljenek és hónapról – hónapra megvalósuljanak. Látva lássuk és hallva halljuk, hogy az
ajándékok, amelyek szinte semmibe nem kerülnek, mégis nélkülözhetetlenül sokat
jelentsenek, mint pl. a szeptemberi jó feltételek: egy jó szót szólni, egy beteget fölvidítani,
vagy óvatosan csukni az ajtót…
A Magyar Iskolaválasztási Program keretében Szepsiben is átadásra kerültek az első osztályos tanulóknak szánt ösztöndíjak. A támogatók között félezer magyarországi önkormányzat, magánemberek, közéleti személyiségek és alapítványok sorakoztak fel. Gyermekeink mosolygós tekintettel és egy kis műsorral hálálták meg az odafigyelést. Köszönjük szépen a támogatást!
Új tantárgy a munkára nevelés a 3. osztályban. Nagyon szeretünk dolgozni. Kigyomláltuk a kiskertet, pótoltuk a hiányzó levendula bokrokat, locsoltunk, söpörtünk. Felszedtük a köveket az udvaron, hogy ki ne tompítsa a fűnyírót.
Powered by aSc EduPage