Advent – Úrjövet. Emlékezés és várakozás. Akár az elsőre, a történelmire (Betlehem), akár a kegyelmire (2021 Karácsonya), akár a végsőre (elmenetel és eljövetel), mind - mind Isten műve, aminek értékszépsége ugyan nem független a mi hozzáállásunktól és igyekezetünktől, de a kezdeményezők nem mi vagyunk. Velünk történik, mi is cselekvő részesei vagyunk, de csak, mint meghívottak, kiválasztottak és küldöttek.

Ezt fejezik ki az adventi szentírási képek: a gyászruha levetése és a díszruha felöltése (lelkünk ünneplőbe öltöztetése), ami valamiképpen megsejteti az Isten és ember együttműködését: Isten adja a ruhát, de az ember veszi azt magára.

Keresztelő Szent János, az adventi szentidő jellegzetes egyénisége ezért beszél így: „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” Adventi készületünk során megtapasztalhatjuk, hogy Isten cselekszik bennünk, Ő folytatja és viszi teljességre a jót, amit megkezdett bennünk. A mi feladatunk csupán annyi, hogy elgördítsük előle mindazt, ami útjában akadályt jelenthet.
A szentmisében - amely maga is titokzatos, de valóságos Úrjövet – ez különösen is megmutatkozik: valahányszor szívünket fölemelve, odaadó szeretettel végezzük a liturgiát, s földi életünk nehézségeit, szenvedéseit az Úr dicsőségébe merítjük, levetjük a gyászt, helyette az örök dicsőség díszébe öltözünk. Valahányszor minden gondunkat félretéve, teljes bizalommal és figyelemmel vagyunk a jelenre, az Úr útját készítjük elő, aki szívünkbe akar költözni, és onnan, mint középpontból kiindulva akarja átalakítani egész életünket, környezetünket, a kicsi és nagy világunkat.  

A hittanórákon és a vallásos találkozásainkon ezt tanulgatjuk: helyesen készülni az Úrjövet különböző eseményeire. A mi feladatunk nem az, hogy a magunk erejéből eljussunk az isteni életre, hanem teret engedni Neki életünk eseményeiben. Nem az, hogy megvalósítsuk a tökéletes istengyermekséget, hanem engedjük azt megszületni és kibontakozni életünkben.

Az istengyermekséget még a legnagyobb jótetteinkkel sem vagyunk képesek kiérdemelni. Arra viszont igen, hogy hittel, reménnyel, örömmel és szeretettel elfogadjuk az istengyermekséget és megköszönve együttműködjünk kegyelmével, hiszen Isten általunk akar jelen lenni napjaink világában. Erre figyelmeztet, bátorít és buzdít minket az adventi koszorú 2. gyertyája.

A 2021/2022-es tanévben ismét megrendezésre került az angol- és  német nyelvi olimpiász iskolai fordulója.  Az írásbeli részben a diákok nyelvtani, valamint szövegértéssel és szókészlettel kapcsolatos feladatokat oldottak meg. A verseny szóbeli részében a tanulóknak egy történetet kellett összeállítaniuk egy megadott képről, majd párbeszédet alkottak egy meghatározott szituációra.

Az 1.A kategória résztvevői: Groško Róbert 6.A és Szafko Bianca 7.A osztályok tanulói., valamit az 1.B kategória résztvevői Czompoly Csenge 9.A és Viszlay Boglárka 9.A osztály tanulói.

A kategória győztesei az angol  olimpiászon:

1.A kategória:Szafko Bianca, 7.A

1.B kategória: Czompoly Csenge, 9.A

 

A német olimpiász helyezettje:

1.A kategória : Szafko Bianca, 7.A

 

A kategóriák győztesei januárban az olimpiász járási fordulóján képviselik iskolánkat. Gratulálunk, és további sikereket kívánunk.

Iskolánk felső tagozatán és a gimnáziumban a hét folyamán drogellenes projekt hetet tartottunk. Kvízzel kezdtünk, amely során diákjaink sok ismeretre tettek szert a drogok fajtáiról és azoknak a veszélyeiről. A hét folyamán szebbnél szebb rajzok és tartalmas projektek kerültek kiállításra a folyosónkon. A legszebb alkotások készítői jutalomban részesültek.

Kvíz: 1.hely- 2.G osztály

Rajzverseny: 1.hely: Fazekas Zita

                       2. hely: Fazekas Réka

                       3. hely:  Groško Róbert

Drogellenes plakátok készítése: 1.hely: 1.G osztály

                                                      2.hely: 9.A osztály

                                                      3.hely: 3.G osztály

Letí, letí puk, do Lacových rúk, keď je Laco v bráne, nikdy neprehráme.

Tanulóink a Mács József online vers- és prózamondó versenyen sikeresen képviselték iskolánkat. Szívből gratulálunk Nekik!

Advent a várakozás, a karácsonyi készülődés ideje, ami jó alkalom arra, hogy örömmel vágyjuk és várjuk az Úrral való találkozásunkat, ezért jó, ha tennivalóink legsűrűbb napjaiban se szűnünk meg fohászkodni: „Jöjj el, Uram Jézus!” (Jel 22,20).                                                                    

Advent első vasárnapjának liturgiája felébreszti alvó lelkünket és a lényegre, a lét végcéljára összpontosíttatja figyelmünket. Amint a városok főterein, a templomokban és az otthonokban, úgy iskolaközpontunk tantermeiben is megáldottuk az együtt imádkozókat, valamint a koszorúkat és a gyertyákat.

Átadásra került a Pannonhalmán kiadott és onnan kapott „Énekelj az Úrnak” című kiadvány. Évtizedekkel ezelőtt Nagykaposon az akkor lehetséges lelkipásztori gondoskodásnak gyermekként részese volt Ontko Ferdinánd Henrik bencés atya, aki mára megbecsült paptanár-egyéniséggé vált. Bízva reméljük, hogy iskolánk jelenlegi növendékei Nagy Imre tanár úr vezetésével a szent zene által újabb egyéniségek kifejlődését fogja elősegíteni.

A koronavírus-járvány egyre fokozódó erősségében jó hallatni a bátorító Üzenetet: „Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok” (Lk 21,18). A különböző megpróbáltatások közepette, az élet válságaiban és a történelem drámáiban ismét hangzik a Szó: „Virrasszatok és imádkozzatok.” (Lk 21,36).

Virrasztani azt jelenti: ne engedjük, hogy szívünk ellustuljon, és lelki életünk elpuhuljon a középszerűségben. Legyünk figyelmesek, mert könnyen „alvó keresztényekké” válhatunk, akiket elaltat a világias lelkület. Ünnepi készülődésünk kimerül az ajándékok megvásárlásában, a koszorúk, a gyertyák és a finom ételek készítésében…

Könnyen válhatunk olyan keresztényekké, akik mindig csak befelé néznek, képtelenek a távlatokra. Ez „szundikáláshoz” vezet: ahhoz, hogy lebénultan visszük előbbre a dolgokat, apátiába zuhanunk, minden iránt közömbössé válunk, kivéve, ami számunkra előnyös. Szomorú az ilyen élet, nincs benne boldogság, mert hiányzik belőle a spirituális lendület, a buzgó ima. Nem egyszer papagáj módjára imádkozunk, lelketlenül ismételve a közismert szavakat (Ferenc pápa).

Advent folyamán talán így /is/ imádkozhatnánk: Jóságos Istenünk, köszönjük, hogy elküldeted nekünk Fiadat, aki egyetlen reményünk és üdvösségünk, mert Szívét ajándékozta az embereknek. Mit adhatunk érte cserébe Neked és embertársainknak? - Nagylelkűséget. Istenünk add, hogy ebben az ádventi szent időben, mi is merjünk nagylelkűnek lenni, amint Te vagy irántunk! Ezt kérjük Tőled, Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

Lassan immár átadásra kész a magyar kormány anyagi hozzájárulásával felépült fészkünk, a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont épülete, amelynek szíve-lelke az iskolakápolna lesz. A kápolna liturgikus kellékei fokozatosan gyűlnek. A minap egy Szepsiből származó Csehországban élő jószívű adakozó 500.- eurót utalt át a plébánia bankszámlájára, a kápolna üvegablakára. A szepsi rózsafüzér társulat megvásárolta a kápolna oltárkeresztje korpuszát, a makranci hívek a kápolna tabernákulumát.

2021. november 23-án, a keddi szentmisében 2 diák a felajánlási menetben vitte az oltárhoz a Hangya és a Deák család ajándékaként: az oltárkelyhet, az áldozató edényt, a boros és vizes kancsókat, valamint az egyes liturgikus időszakok gyolcstakaróit, amelyet a megáldás után megőrzésre az első szentmise kápolnai bemutatásáig az iskola igazgatója, Nagy István tanár vett át, aki így mondott köszönetet:

Mindnyájan ismerjük az evangéliumi történetet, amikor az Úr Jézus megdicsérte azt az özvegyasszonyt, aki mások szemében nem volt fontos személy, szinte senki sem ismerte őt. Mivel nem ragyogott saját fényétől, ezért mások előtt mintegy láthatatlan volt.

Az Úr Jézus előtt azonban ragyogott, mivel nem a saját fényében pompázott, hanem abban a fényben, ami a Teremtőtől származik: „aki fölkelti napját a jókra és a gonoszokra, esőt ad az igazaknak és a bűnösöknek egyaránt.” (vö. Mt 5,45).

Nevelésünkkel, tanításunkkal, életmagatartásunkkal mi is ezt szeretnénk megtanítani és tovább adni a ránk bízott növedékeknek. Köszönjük, hogy imáikkal, áldozatukkal segítik pedagógia szolgálatunkat, ami azt a célt követi, hogy befogadjuk az evangélium fényét, hiszen e nélkül nincs igazi, jó szolgálat.

Adja Isten, hogy olyan intézménnyé váljunk, ami elveti a magamutogatást, olyan intézménnyé, ami mindent az Úrért és a felebarátért tesz. Úgy, amint ezt Önök is teszik, akik szerény, kedves ajándékaikkal megvalósítják iskolánk mottóját: Cum Deo, pro Patria et Invicem. – Az Istennel, a Hazáért és Egymásért. Kérem, fogadják tőlünk emlékül iskolánk szeretet-mellényét!

Az adakozók meghatóan fogadták a közelmúltban készült közösségi mellények egy-egy darabját.

2021. november 19-én megtartottuk iskolánkban a diáknapot a 3.G és 4.G osztályok szervezésében. A pénteki napot tanítási órákkal kezdtük, a harmadikos és negyedikes diákok tartottak órákat az alsóbb tagozatosokak. A diáknapot a tornateremben folytattuk, ahol az 1.G és 2.G-s diákok lettek avatva, majd az különböző csapatjátékokban mérhették össze tudásukat. Végül pedig kiértékelésre kerültek mind a csapatjátékok, mind a diáknapra meghirdetett alkotóverseny eredményei. A programokat adventi koszorúkészítéssel zártuk, valamint kosármeccsekkel koronáztuk meg a diáknapot, ahol külön örömünkre szolgált, hogy visszatértek hozzánk gimnáziumunk volt diákjai is, hogy együtt játszanak velünk.

2021. november 16-án a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont gimnazistái Nagy István iskolaigazgató kíséretében a hagyományos kedd reggeli szentmisében a jelenlevő hívekkel egyetemben hálát adtak és köszönetet mondtak Viszlay Eszter és Dienes Noémi aranysávos elismeréséért, amelyet M. Molnár László tanár vezetésével a szülőföld értékeinek bemutatásáért kaptak.

A napi Olvasmány Eleazár, kora egyik legkiválóbb írástudója életpéldájáról szólt: „…egy élemedett korú és tisztes külsejű férfinak erőszakkal kinyitották a száját, így akarták kényszeríteni, hogy disznóhúst egyen. Ő azonban a dicső halált többre becsülte a gyalázatos életnél, ezért önként ment a vesztőhelyre. Jól tudta ugyanis, hogy miként kell viselkednie… halálának emlékét, mint a hősiesség és bátorság példaképét hagyta hátra nemcsak az ifjaknak, hanem az egész nemzetnek is.” (2Mak 6,18-31)

Köszönjük, hogy az Írás ma is nekünk és rólunk szólt…

Magyarul álmodsz és magyarul sírsz…

2021. november 13-án a szepsi plébániatemplomban Kiss Róbert, kanonok, nagyszombati általános helynök vezetésével, hálaadó szentmisén vett részt a Madarász Róbert iskolaigazgató vezette Patrona nostra közhasznú társaság pedagógusainak egy része, akik előzőnap a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont rövidesen hivatalosan is átadó épületében részt vettek a szlovákiai magyar tannyelvű egyházi fenntartású katolikus iskolák pedagógusainak módszertani konferenciáján.

Hálát adtak a közel 50 résztvevő szilárd meggyőződéséért és elhatározásáért: soha nem szabad belefáradni abba, hogy álmodjunk. Ha felhagyunk az álmokkal, lemondunk arról, hogy nevelők legyünk (Ferenc pápa). Hálát adtak, mert tudván tudják: nem arra van szükség, hogy megfogalmazzák, milyen lenne egy ideális világ, hiszen az már meg van írva az evangéliumban, Krisztus ugyanis eljött, hogy hirdesse Isten országát.

Napjaink katolikus pedagógusainak az álma, vágya nem más, mint a kitartó kívánalom és készség Isten országáért dolgozni, nem feledve, hogy azt ők sem fogják tudni beteljesíteni. Ez azonban nem számít. Az, ami igazán fontos, dolgozni Isten országáért, hogy életútja végén mindnyájan elmondhassák: érdemes volt. Érdemes volt Isten országa építésére szentelni egy életet.

A hétvégén mindez látványosan is tapintható volt itt Szepsiben, amikor közösen szemléltük a 2018. november 7-én megáldott és letett alapkőhelyet, az azóta eltelt időt és annak a sok-sok munkának az eredményét, ami tagadhatatlan bizonyítéka a jövendölésnek: „Fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak.” (ApCsel 2, 7). Igen, beteljesülni látszik egy álom…

Az eucharisztikus ünneplés, a szentmise a hála jele volt, a hit nagy ajándékáért. Hálaadás egymásért, népünkért, kultúránkért, anyanyelvünkért. Ma az anyanyelv napján, különös hangsúlyt kapott az emléknap, mert egyrészt fáj a tény, másrészt vigaszt ad: Lehet, hogy már más nyelven tanulsz, és más nyelven írsz, de magyarul álmodsz és magyarul sírsz.

• Beszámoló a MA7 honlapjáról

Ki libámat elviszi....hagyományaink, jeles ünnepek az első osztályban

Aj tento rok sme v oslávili Deň slovenského jazyka a slovenskej kultúry. Cieľom tohto dňa bolo prehĺbiť vzťah k slovenskému jazyku. Na hodinách slovenského jazyka žiaci hrali rôzne spoločenské hry na rozvoj slovnej zásoby, vytvárali projekty či riešili a zábavné rébusy. Okrem iného sa všetci žiaci mali možnosť zúčastniť  školského kola postupovej súťaže a napísať rozprávku, úvahu či báseň na tému Prečo mám rád Slovensko, prečo mám rád slovenčinu.         

 

 

Hlavnú cenu získali :
Réka Kovács - Próza
Sebastian Kateržabek  - Poézia

Výhercom srdečne blahoželáme a držíme prsty v celoslovenskom kole!

Tisztelt Szülők, Kedves Diákok!

Örömmel értesítünk mindenkit, hogy iskolabuszunk 2021. november 3-tól újra menetrend szerint üzemel.