2022. november 15-én az immár hagyományossá vált kedd reggeli szentmisén a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont gimnazistáival egyetemben részt vettek a budapesti Boldog Adolf Kolping Katolikus Iskola növendékei egy csoportja is, akik testvérlátogatásra érkeztek a szűkebb pátriába. A találkozás emlékére A Három  Szent Kassai Vértanú tiszteletére kiadott imafüzetet kapták.

Adolph Kolping egy pásztorcsalád negyedik gyermekeként született, a család nem élt különösen jó körülmények között. 1820-tól 1826-ig elemi iskolába járt, majd szülei kívánságára három évig cipésznek tanult. Gyermekkorát, szegénységük ellenére is, boldognak írta. A segédvizsga után 1829-től 1832-ig cipészsegédként, később az akkor híres kölni cipészműhelyben dolgozott, ahol mestere felajánlotta, hogy házasodjon be a családjába, s ezáltal részesedett volna az üzletéből. Ő azonban inkább más állás után nézett.

Adolph segédévei során szomorú tapasztalatokat szerzett. Elkeserítőnek találta önnön és társai életkörülményeit. Valószínűleg ezek a körülmények okozták, hogy megbetegedett, ezért 22 évesen fel kellett adnia tevékenységét. Két év múlva azonban már gimnáziumba járt, hogy később egyetemre mehessen, mert pap szeretett volna lenni. Három és fél évvel később, 1841. április 3-án le is érettségizett. 1841-től 1842-ig Münchenben, 1844-ig Bonnban és 1844. március 26-tól a kölni Püspöki Kollégiumban tanult teológiát. Tanulmányainak költségeit annak a földbirtokosnak a lánya fedezte, akinél az édesapja pásztorkodott.

1845. április 13-án a kölni minoritatemplomban pappá szentelték és ezután káplán volt és hittanár. A város abban a korban több ezres lakosú ipari komplexummá nőtt. A sok fiatal férfi nagy szegénységben és a reménytelen életkörülmény között tengődő sorsa erősen emlékeztette saját korábbi életére, ezért társaival létrehoztak egy katolikus segédegyletet, ami lelki támaszt és tanulási lehetőséget biztosított tagjai számára, különösen a segédek képzése idején, amikor három évig távol kellett maradniuk a szülővárosuktól. Adolph felismerte a segédegylet jelentőségét és lehetőségeit, ezért elhatározta, hogy bővíti az egylet tevékenységét. Úgy gondolta azonban, hogy erre csak egy nagyobb városból van jobb esélye, ezért megkérte a püspököt, hogy Kölnben kapjon állást.

1849-ben Adolph Kolping káplánként visszakerült Kölnbe, ahol május 6-án hét segéddel megalapította a Kölni Legényegyletet. Célja a „legények” vallási, szakmai, családi és társadalmi életre való felkészítése volt. 1850. január 1-jén az egyletnek már 550 tagja volt. A kölni példát követve más városokban is egyre-másra alakultak az egyletek. Kolping élete végén már 418 egylet működött országszerte 24 ezer taggal. 1850 őszén összeolvasztotta a környék egyleteit és megszületett a Rajnai Legényegylet, amely 1851-től Katolikus Segédegylet néven vált ismertté. Ez lett a mai Kolpingwerk alapja.

A napi evangélium Zakeusról szólt, aki alacsony termete miatt felmászott egy fügefára, hogy jobban láthassa Jézust és önmagát. Az evangéliumi történet kapcsán megkérdezhetjük: hogyan tekintünk önmagunkra? Vajon elégtelenségünk láttán beletörődünk helyzetünkbe, vagy éppen akkor, amikor úgymond a padlón érezzük önmagunkat, keressük az Úr Jézussal való találkozást? És aztán: miként tekintünk azokra, akik hibáztak és nehezen tudnak felkelni hibáik porából? Tekintetünk egy felülről jövő, ítélkező, megvető, kirekesztő tekintet, vagy együtt érző, segítőkész?

Az Úr Jézus példáját látva, jó, ha nem feledjük: csak akkor szabad felülről lefelé nézni valakire, ha segítünk neki felkelni: semmi másért. Csak ebben az esetben szabad felülről lefelé nézni. Nekünk, keresztényeknek Krisztus tekintetét kell magunkévá tennünk, amely könyörületesen alulról átölelő és tudatosan keresi azt, aki elveszett. Ez az Egyház mindenkori tekintete is, és mindig is ennek kell maradnia, Krisztus tekintetének, nem pedig egy elítélő aspektusnak. A szentmisében is ezt kértük: a Szentlélek ajándékát, hogy mi is új és új szemmel tudjunk nézni önmagunkra és egymásra.

Adolph Kolping boldoggá avatásának folyamatát hivatalosan 1934. március 21-én indította el Joseph Schulte kardinális, Köln püspöke. A boldoggá avatása 1991. október 27-én történt Szent II. János Pál pápa vezetésével, aki már korábban - ma 42 éve - 1980. november 15-én látogatott el sírjához a kölni minoritatemplomban, ahol miután imádkozott, ezt mondta: „A mai egyháznak olyan példaképekre van szüksége, mint Adolph Kolping volt.” Szentté avatása is folyamatban van.

Az iskola igazgatója értesíti a Tisztelt Szülőket és a Diákokat, hogy 2022. november 18-án, pénteken, igazgatói szabadnapot rendel el az általános iskolás és gimnazista diákok részére az érsekség által szervezett pedagógus továbbképzés miatt. Az óvoda és a napköziotthon korlátozások nélkül, egész nap működik.

A pénz beosztása, a takarékosság és az öngondoskodás hangsúlyozása, támogatása minden korosztály számára kiemelten fontos.

Ebből az alkalomból iskolánk  5., 6., 7. és 8. osztályos tanulói technika órára projektmunkákat készítettek. A projektmunka címe „ Így spórolok, takarékoskodok” Az V.A osztályos tanulók feladata egy persely és a VI.A osztályos tanulók feladata papírpénz és fémpénz rajzolása volt. A 7. A osztályos tanulók egy perselyt, papírpénzt és fémpénzt rajzoltak valamint röviden leírták, majd prezentálták, hogyan takarékoskodnak, spórolnak. A 8. A osztályos tanulók projektmunkája egy tetszés szerinti háztartásban használt elektromos fogyasztóval kapcsolatos munka volt, melynek az előnyeit, hátrányait kellett feldolgozni takarékosság szempontjából, majd prezentálni az osztály előtt. Az elkészített munkák nagyon szépek, esztétikusak és tartalmasak voltak. A legértékesebb munkák évfolyamonként díjazva voltak.

Díjazottak: Dobos Anna V.A, Piroh Viktor V.A,

Balta Rita VI.A, KateržabekSebastian VI.A,

                    Kovács Lili VII.A, Rudy Dávid VII.A,

BojszkoKevin VIII.A, Fazekas Zita VIII.A

Na hodinách slovenského jazyka rozvíjame aj emocionálnu inteligenciu, ktorá ovplyvňuje osobnosť dieťaťa - dramatizáciou rozprávok. Žiaci spoznávajú nielen seba, ale aj okolie, počúvajú druhých, vcítia sa do rozprávok a aktívne komunikujú.

A szepsi római katolikus templomba az évközi idő 33. vasárnapján becses vendégek érkeztek, akiket nagy-nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöttünk. Jelesen a Komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont színjátszó csoport – diákszínpadának tagjait, akik előzőnap este a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont aulájában Tóth Gábor rendezésében 120 percben egy fergeteges színelőadást mutattak be – MEG+oldható pénzzel? - címmel.  

Az előadásra készülve otthon azon töprengtem, hogy vajon a papi jelenlétem nem lesz-e zavaró? Sajnos olyan világot élünk, amikor sok esetben - tisztelet a kivételnek - az előadott mű lélekben nem épít, nem tisztít, de rombol és bepiszkít.

Az ellenkezője történt. Egy lélekemelő, kitűnő, tartalmas, elgondolkodató, tükröt tartó, kiutat mutató előadást láthattunk. Gratulálunk a nem mindennapi rendezéshez és az előadók magas fokú teljesítéséhez.

Örömünket csak fokozta és tetézte, hogy a közönség megértette az üzenetet és kiérezhető volt, hogy fiatal művészeink szívvel-lélekkel azonosulnak a helyes értékrenddel. Ez a lelkület és lelkiség is jeles bizonyítéka az egyházi iskolák létjogosultságának.

Egyházunkban az évközi idő 33. vasárnapja a szegénység elleni küzdelem 6. világnapja is. Ferenc pápa szavait idézve eszünkbe juthat, hogy a szegénységben létezik egy paradoxon - ellentmondás, amit nem könnyű elfogadni, mert szembemegy az emberi logikával, amikor azt állítja: Van olyan szegénység is, ami gazdaggá tesz. Az Úr Jézus evangéliumi üzenete ezt tárja fel nekünk. Valóban van olyan szegénység, amely megaláz és megöl, de van egy másik szegénység is, s ez Jézus Krisztus szegénysége. Isten - Fiában, Jézus Krisztusban ezt az utat választotta és követte. Szegénnyé tette önmagát értünk, buzdítva és bátorítva mindnyájunkat arra, hogy a mi életünk is megvilágosodik, átalakul, és olyan értékre tesz szert, amelyet a világ ugyan nem ismer, ezért önmagától nem is tudja adni, de ha Krisztust követjük, életünk értelmes és értékes lesz Isten és ember előtt egy örökkévalóságon át.

Ma van édesanyanyelvünk napja is. Köszönjük, hogy kincsünket, ősi örökségünket az evangélium tanításának fényében és hitében őrizzük és azt gyermekeinknek és unokáinknak kamatoztatva továbbadjuk. Ezt a készséget láthattuk a hétvégén a 23. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválon és szombat este a Komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont színjátszó csoport diákszínpada előadásában.

A szentmise záró áldása előtt tisztelettel kértük Tóth Karaffa Kingát és Pelegrin Krisztinát a Boldog Salkaházi Sára igazgatóhelyetteseit, valamint a színjátszó csoport jelenlevő tagjait az oltár közelébe, ahol emlékül egy-egy Boldog Salkaházi Sára emlékképet kaptak, azzal a vággyal és kéréssel: őrizzék, ápolják továbbra is édesanyanyelvünket. Legyen ebben példaképük és hathatós közbenjárójuk a Komáromban is működő Boldog Salkaházi Sára, szociális nővér.

Iskolánk 3.G osztályos diákjai, Dienes Noémi és Viszlay Eszter, Molnár Krisztina tanárnő vezetésével, részt vettek a Kincskeresők Országos Konferenciáján, Galántán. A lányok a szepsi pincék történetét adták elő a versenyen, amelyet a zsűri nagyon pozitívan értékelt és arany minősítésben részesített. Gratulálunk nekik!

Másodikosaink az őszi szünidőben kincseket kerestek. Az erdő ajándékát gyűjtötték össze.

2022. november 9-én ismét együtt vettek részt az egyházi iskola gimnazistái a kedd reggeli szentmisén, ami mindig egy új pünkösdi lehetőség, mert úgy vagyunk együtt, mint egykor az első Pünkösd során a Jeruzsálembe érkezett zarándokok, akik eggyé váltak a Szentlélekben. A sokféle eredet nem probléma, hanem erőforrás – mondta a minap Ferenc pápa, utalva egy hatodik századbeli afrikai keresztény szerzőre: „Mi azért beszélünk minden nyelven, mert Krisztus testébe, az Egyházba kapcsolódtunk, amely valóban minden nyelvet beszél”. Noha szakadásainkkal megsebeztük Krisztus szent Testét, a Szentlélek mégis nagyobb a megosztottságainknál és több minden köt össze minket, keresztényeket, mint ami elválaszt.

Az első Pünkösd alkalmával a Lélek akkor áradt ki, amikor az Úr Jézus tanítványai együtt voltak. Imádkozhattak volna külön-külön is, de az Ég ajtói akkor nyíltak meg teljességgel, amikor mindnyájan összejöttek, tehát a keresztény nép hivatása, hogy egybegyűljön Isten csodáinak a megnyilvánulására, különösképpen a szentmisében, ahol Krisztus kisded nyája találkozik.

Az elmondottak fényében örvendetes tény, hogy 2022. november 5-én az Abaúj-torna Református Egyházmegye őszi Konfinapját a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban tartotta. Köszönet és hála a bátorságért.

Örömmel hallottuk azt is, hogy a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Mentor TT az idén is, immár 17. alkalommal hirdetette meg a Kincskeresők – a helyi értékeket kutató diákok konferenciáját.

Pályázni a szlovákiai magyarság tájaihoz, településeihez és közösségeihez kapcsolódó előadással, kultúrtörténet, helytörténet, néprajz, vallástörténet, művészet, irodalom, földrajz, természeti értékek, gazdaságtörténet, építészet, jeles személyiségek élete vagy bármilyen további tetszés szerint választható témakörökben lehetett.

A helyi értékek megismertetése 10 perces előadás keretében, számítógépes vetítéssel (pl. PowerPoint, Prezi) történik, amely kiegészíthető eredeti hang- és videofelvételekkel, ill. tárgyi emlékek bemutatásával.

A szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontot Viszlay Eszter és Dienes Noémi képviseli, akik a szentmise záró áldása előtt igyekezetükre, készségükre Isten áldását, a kedves hívek és a Mária Rádió hallgatóinak imáit kérték.

Adja Isten, az irgalom Atyja, aki Igéjét a világba küldte és a Szentlelke által megvilágosít és megtanít bennünket minden igazságra, hogy a szeretet tanúiként tegyen mindnyájunkat alkalmassá a maradandó értékek megmutatására, őrzésére és ápolására. Merjük a jövőben is egyre tudatosabban rábízni közös utunkat az imában és legyen bátorságunk lehívni a megújult Pünkösd kiáradását, amely új tekintettel és fürge léptekkel vezet minket az egység és a béke ösvényére és ösvényén.

2018. november 7-én került megáldásra a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont telke
és alapköve. Köszönet és hála, hogy Fészkünk felépült. Lakjuk… A mellékelt fényképek,
önmagunk léte, akarásunk, vágyunk és további tettrekészségünk legyen jele és jelzése, hogy
igyekezetünk nem volt hiábavaló.
2022. november 7-én a kápolnában szentmise keretében adtunk hálát és kértük, hogy a
jövőben se veszítsük el bátorságukat, merészen álmodjunk és éljünk. Legyünk a testvériség
bajnokai. Nézzünk szembe az élet kihívásaival azáltal, hogy engedve a Szentlélek hűséges
kreativitásának a jó tanácsadók közreműködésével vezetve befogadjuk, elsajátítsuk és
terjesszük a gondoskodás kultúráját.

2022. november 3-4-én gimnazistáink a Csemadok szervezésében a Petőfi Vetélkedő tanulmányi kirándulásán vettek részt. Beutazták azokat a helyeket, melyeket Petőfi Sándor 1845-ben  felvidéki körútján meglátogatott. Tartalmas két nap volt! Sok új érdekességet tudhattak meg a költőről, reméljük hasznos lesz majd a versenyen. Sok sikert kívánunk a vetélkedőn!

2022. november 5-én első alkalommal jutottunk el Edelénybe a szabadidős úszásoktatás keretében. A gyermekek nagyon jól érezték magukat. Már alig várják a következő szombatot.

Mindenszentek ünnepén és Halottak napján elhunyt szeretteinkre emlékeztünk. Meglátogatva sírjaikat, hálát adtunk és köszönetet mondtunk Istennek értük és mindazon jóért, amit általuk kaptunk. Hálánk, tiszteletünk és köszönetünk jeleként gyertyát gyújtunk sírjaikon és virággal díszítettük azokat.

Közös emlékezésként az egyházi iskolában Sára nővér irányításával Viszalay Eszter és diáktársai közreműködésével 15 könyörgésben 15 célcsoport tagjaiért imádkoztunk. Az első gyertyát az elhunyt pápákért és püspökökért gyújtottuk meg. A második gyertyát az elhunyt lelkipásztorokért. A harmadik gyertyát az elhunyt szülőkért és nagyszülőkért. A negyedik gyertyát az elhunyt rokonokért. Az ötödik gyertyát az elhunyt kántorokért, a tanítókért, a nevelőkért és hitiktatókért. A hatodik gyertyát az elhunyt sekrestyésekért, harangozókért és templomtakarítókért. A hetedik gyertyát templomunk, plébániánk és középületeink elhunyt építőiért, fenntartóiért és anyagi támogatóiért. A nyolcadik gyertyát népünk elhunyt politikusaiért, a társadalmi és közélet vezetőiért. A kilencedik gyertyát az elhunyt ellenségekért, üldözőkért, rágalmazókért és rosszakarókért. A tízedik gyertyát azokért, akiket megbántottunk, és akiknek lelki kárt okoztunk. A tizenegyedik gyertyát azokért, akiket életünk során megbotránkoztattunk, bűnre csábítottunk és esetleg most miattunk szenvednek. A tizenkettedik gyertyát a háborúk, az üldözések, a lágerek és a koncentrációs táborok elhunyt áldozataiért. A tizenharmadik gyertyát a temetőinkben nyugvó összes halottért, és községeink minden halottjáért, akiknek teste idegen földben pihen. A tizennegyedik gyertyát azokért, akiknek már hozzátartozói nem élnek, akikről megfeledkeztek, vagy akikért már külön senki nem imádkozik. Tizenötödik gyertyát azokért a meg nem született gyermekért, akik spontán magzatvesztés vagy művi vetélés áldozatai lettek.

Az emlékező diákok és a jelenlevők elmélkedésre egy mogyorót kaptak, hogy végig gondolva a mogyoró belső titkát, párhuzamot vonjanak az élet és a halál misztériuma felett. A mogyorót feltörve, belső részét el lehet fogyasztani, lehet ízlelni, de el lehet ültetni is, hogy idővel fává terebélyesedhessen, és új termésnek adjon lehetőséget.

Az Árpád-házi Szent Erzsébet Idősek Otthonában koncelebrált szentmise volt, bűnbánati és szentáldozási lehetőséggel tudatosítva és megtapasztalva, hogy csak az a remény nem enged megszégyenülni, amellyel az élő Istenbe és egymásba kapaszkodunk, s amellyel azt várjuk, amit Szentlelkével már végbevitt a mi Urunk, Jézus Krisztuson, feltámasztva őt a halálból.

Ezt a Lelket a keresztség, a bérmálás, a bűnbánat és az Eucharisztia vételében mindnyájunk szívébe kiárasztotta, s megkezdte és folyamatosan végzi bennünk a feltámasztás művét azzal, hogy személyünk középpontját olyan életszintre emelte, ahol a halál egy pillanatig sem uralkodhat rajta.

Adja Isten, hogy ez a reménység, amelyet boldogan vallunk Urunk Jézus tanítása kapcsán, aki azért küldetett, hogy senkit el ne veszítsen azok közül, akik hozzá csatlakoztak, hanem feltámassza őket az utolsó napon, látszódjon is ez mindennapjainkon, teendőink végzésén és a nehézségek, a megpróbáltatások idején tanúsított viselkedésünkön. 

Az emlékbe kapott mogyoró, Isten igéje és szentségei legyenek továbbra is segítségünkre örömeink, bánataink és kételyeink evangéliumi értékelésében…

2022. november 5, 12, 17, 19.

Iskolánk őszi úszásoktatást szervez, amelyre 

az 1-6 osztályos tanulók jelentkezését várjuk.

A létszám korlátozott - max. 40 fő - ezért a diákoknak a jelentkezés sorrendjében tudunk részvételt biztosítani.

Túljelentkezés esetén tavasszal újabb tanfolyamot indítunk.

Köszönjük a megértést!

Helyszín: EDELÉNY /Magyarország/

/ Indulás 8:00, úszás 9:00-11:00, érkezés 12:00 /

Részvételi díj : -70.- EUR

Jelentkezés : Nagy Gabriella, Nagy Imre -  tanároknál

Gimnazistáink a hétvégén a Rákóczi Szövetség szervezésében Budapesten emlékeztek az 1956-os eseményekre. A fáklyás felvonulás részesei voltak, mely a  Műegyetemtől a Bem térre tartott. Sok élménnyel gazdagodtak!

Gloria Victis - Dicsőség a legyőzötteknek!

A szepsi plébániatemplomban 2022. október 23-án 101 fiatal részére szolgálta ki a bérmálás szentségét Mons. Dr. Marek Forgáč, kassai segédpüspök, akivel együtt misézett a helyi esperes-plébános Mons. Dr. Gábor Bertalan, a két helyi káplán Mgr. Gergely Péter és Mgr. Jozef  Fuňak, valamint Mgr. Zsóka János, tornai káplán, aki egyik rokona bérma-apjaként vett részt az ünnepségen. Orgonált és az énekeket magyarul Bányász Emőke, okleveles kántorasszony, szlovákul Peter Vysokai, kántor, az ifjúsági énekkart Mgr. Zuzana Vysokaiová vezette. A liturgikus szövegek és az énekek váltakozva szólaltak meg szlovák és magyar nyelven.

A szertartás ünnepi bevonulással vette kezdetét. A gyermekek szülei nevében az Oravecz házaspár köszöntötte a püspököt mindkét nyelven, ami jellemző volt az egész szertartásra. Az életben vannak pillanatok, amikor mint szülők jobban tudatosítjuk, hogy lehetőségeink végesek – mondták. Vannak helyzetek, amikor az öröm, illetve a fájdalom átélésére egyedül nem vagyunk elegendőek. Ez a nap is ilyen. Gyermekeink az Egyház előtt, az Egyházban, az Egyház által a felnőttség jeleként megjelöltetnek az összetartozás eltörölhetetlen jelével. Örülünk, hogy ez az aktus az Ön közreműködésével történik. Imáinkkal ebben a szentmisében is segíteni akarunk Önnek bő áldást kérni csemetéinkre, hogy ez az ünnep a Krisztussal és az Ő Egyházával való megerősödés és ne pedig az Istentől való elválás eseménye legyen.

A bérmálás szentségének kiszolgáltatása előtt a helyi esperes röviden ismertette a történés előkészületi hátterét, körülményeit és tényeit, hogy a bérmálkozók számszerűen 101-en voltak, zömében a két szlováknyelvű iskolából, akikhez csatlakoztak a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont növendékei is és néhány fiatal a közeli falvakból. A szentségekre való távolabbi felkészülést az egyházközség animátorai segítették plébánia papjai és Sára nővér vezetésével. A bűnbánat szentségének a kiszolgálását az esperesi körzet papjai végezték.

Az ünnepség október 23-án történt. Az időpontválasztás az érseki hivatal részéről bizonyára véletlenszerű volt, ami viszont helyi viszonylatban sokatmondó, hiszen az idősebb korosztály emlékezetében még elevenen él a 66 éve történt esemény.

Az esperes-plébános pl. 1956-ban 6 éves volt, de emlékeiben őriz néhány olyan képet, ami formálta, sőt megalapozta hovatartozását. Az édesapja és a nagyapja egymás közötti egykori csöndes, halk párbeszéde, sőt a nagyapa, akit először látott sírni, elgondolkodtatták a cseperedő gyermeket, aki nem értette, hogy igazában mit is jelent: Budapest utcáin vér folyik… De a tény lassan, idővel megértetette vele, hogy mennyire fontos és szükséges a feltétel nélküli ragaszkodás az ősök hitbeli, kulturális és anyanyelvi örökségéhez.

A szentmise záró-áldása előtt Rudy Márk magyarul, Natália Priputenová, szlovákul mondott köszönetet a kapott lelki adományokért. Megköszönték a Gondviselésnek, hogy felnőtté válásuk idejében megkapták a Szentlélek segítségét, mégpedig egy valódi apostolutód által, mindenki a maga anyanyelvén.

Az ünnepi megvendégelés a meghívottak részére Tornán volt a Fortuna étteremben, ahol a tulajdonos jóvoltából még emlékezetesebb lett a nem mindennapi lelki találkozó.

Adja Isten, hogy gyermekeink életmagatartása által örömük teljék bennük azoknak, akik segítségükre vannak felnőtté válásukban és így továbbra is értegetve az idők jelét, felfogják és elsajátítsák az evangéliumi értékrend mibenlétét, ők is hordozói és folytatói legyenek Jézus Krisztus szeretetforradalmi tanításának…

Amint arról már beszámoltunk, Magyarország kassai főkonzulátusa Dr. Hetey Ágota főkonzulja képviseletében az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségével közösen szervezett nemzeti ünnepünk kapcsán 2022. október 20-án ünnepi megemlékezést és fogadást tartott a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban, ahol a Szövetség Csigás Zoltán elnök úr, Schrötter Tibor alelnök úr, valamint Matthaeidesz Konrád és Kiss Ferenc urak képviseletében emlékzászlót adományozott az iskolának és emlékplakettet az iskola igazgatójának, Nagy Istvánnak.

Az ünnepséget megelőzően az egykori bajtársak visszaemlékező előadást tartottak a gimnazistáknak és a kilencedikeseknek, akik feszült együttérzéssel hallgatták a személyes tanúságtételt és fogadták életútravalóul az evangéliumi értékrenden alapuló szabadság őrzésének korparancsát és továbbadását nemzedékről nemzedékre. 

Megható pillanat volt az emlékplakett átadása, mivel Schrötter Tibor bajtárs több sikertelen kézmozdulattal sem tudta kinyitni az emlékdobozt, ezért bajtársi segítségre szorult. Az okot csak csöndben mondta, amit mi most hangos köszönettel továbbadunk: a harcban a csuklóm sajnos, megsérült…

Köszönet és hála a rendezvény megszervezéséért és megvalósításáért. Ígérjük, hogy a „lyukas zászlót” és az emlékplakettet becsülettel megőrizzük, 1956 lelkületét tovább éljük, hogy csuklók áldozata ne legyen hiábavaló…

Magyarország kassai főkonzulátusa Dr. Hetey Ágota főkonzulja képviseletében az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségével közösen szervezett nemzeti ünnepünk kapcsán 2022. október 20-án ünnepi megemlékezést és fogadást tartott a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban.

A hely megválasztása nem volt véletlen. Az iskolaközpont a magyar kormány erkölcsi és anyagi támogatásával a közelmúltban épült fel, amelyben 265 gyermek tanul és nevelődik óvodai, alapiskolai és gimnáziumi szinten, anyanyelvén, keresztény lelkiségben. A rendezvény nem kis kitüntetés úgy az iskolának, mint közösségünknek: van mit megmutatni, megcsodálni és megcsodáltatni.

A közel 150 résztvevő között ott voltak a Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének képviselői, akik emlékzászlót ajándékoztak az iskolának, Német Zsolt az Országgyűlés Külügyi Bizottságának az elnöke, aki ünnepi beszédében okulásként párhuzamot vont a múlt és jelen történéseivel. Üdvözlő beszédet mondott Forró Krisztián a Szövetség országos elnöke, a Jövőért Alapítvány elnöke Bartók Csaba és ügyvezetője Iván László. Nagy István igazgató ünnepi köszöntője után került sor a Mindszenty József emlékkiállítás megtekintésére.

Az ünnepi fogadás megrendezése a Fészekben annál is bensőségesebbre sikeredett, mivel úgy hírlik, hogy Orbán Viktor, kormányfő október 23-án, Zalaegerszegen, a Mindszenty József bíboros, hercegprímás példaértékű élettörténetét és az azt bemutató Mindszentyneum – Mindszenty József látogatóközpont új épületének ünnepélyes átadásán szólal fel.

Hálásak lehetünk a Gondviselésnek, hogy a budapesti Mindszenty Alapítvány jóvoltából, néhány napja, a határon túlra, hozzánk, a Fészekbe érkezett meg első fecskeként a vértanú bíborosról készült életrajz-kiállítás, amelyet a meghívottak az első emeleti folyosó jobb oldalán tekinthettek meg.

Elsőként Dr. Hetey Ágota, excellenciás főkonzul-asszony és mélyen tisztelt Mgr. Nagy István, iskolaigazgató úr, a nemzetiszínű szalag kibontása után, haladtak át a szimbolikus kapuk alatt, megszívlelve már első feliratot: Áldott az a küszöb, amely mögött felnőttünk…

Igen. Legyen áldott minden otthoni, iskolai és templomi küszöb, amely mögött nevelődünk. Legyen áldott a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont küszöbe, pereme a Fészeknek, ahol a múlt áldott gyökereiből, testben és lélekben formálódik, nevelődik ifjúságunk, jövendőnk záloga. Köszönjük a hely megválasztást és a megtisztelő részvétet.

Zalaegerszegen az átadásra kész épület csaknem 1200 négyzetméteren, Mindszenty József élete mellett a kommunista diktatúra egyházüldözött áldozatainak is emléket állít. Mindszenty fontos szerepet játszott Zalaegerszeg életében, hiszen 1917-ben érkezett a zalai megyeszékhelyre hitoktatónak. Később, 1919-ben átvette a plébánia vezetését, és huszonöt éven át a város apátplébánosaként tevékenykedett.

Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország utolsó hercegprímása volt, aki egész életében a totalitárius zsarnokságok ellen küzdött, ezért úgy a nyilas, mint a kommunista rendszer egyaránt üldözte. 1944-ben püspöktársaival együtt körlevélben tiltakozott a zsidóüldözés ellen. Később a nyilasok letartóztatták, a sopronkőhidai fegyházban raboskodott, majd házi őrizetben tartották, ahonnan 1945-ben szabadult. 

A második világháború után a kommunista diktatúra ellen is felemelte a szavát, védte az Egyházat, tiltakozott a németek és a magyarok kitelepítése, a hitélet ellehetetlenítése, az egyházi iskolák államosítása miatt. 1948-ban a kommunisták letartóztatták, az Andrássy út 60. alatti ÁVH-központba tartották fogva, ahol heteken keresztül megalázóan kínozták. 

Ezután koncep­ciós perben életfogytiglani börtönre ítélték, ahonnan 1955-ben házi őrizetbe került, amiből 1956. október 30-án szabadult. November 3-án rádióbeszédet mondott, amiben az eseményeket szabadságharcnak minősítette.

A forradalom után november 4-én hajnalban az Egyesült Államok budapesti követségén folyamodott menedékért, amit meg is kapott. Itt tizenöt évig tartózkodott, majd a Vatikán, az Egyesült Államok és a magyar kormány megegyezése nyomán 1971. szep­tember 28-án elhagyta a követséget és Magyarországot. Ezután világszerte látogatta a magyar közösségeket és végezte lelkipásztori munkáját.

1975-ben Bécsben hunyt el. Először az ausztriai Mariazell-ben temették el, magyarországi újratemetése 1991-ben volt.

Pásztorleveleiben, a Mária-évben országszerte tartott prédikációiban, valamint a későbbi külföldi lelkipásztori útja során gyakran ismételte, az aula falán is megörökített mondását: ,,Mostoha időkben leszegényedhetik egy nép; de az anyagiak visszatérhetnek, ha ifjúságunk testben, lélekben ép marad.”.