SALKÁS BABGULYÁST FŐZTÜNK A SZEPSI BABFESZTIVÁLON ÉS PALACSINTÁVAL IS KEDVESKEDTÜNK A GYEREKEKNEK

Az iskola azért van, hogy elindítson…

Létem, ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra! (Nagy László)

2022. május 13-án a szepsi Boldog Salházi Sára Egyházi Iskolaközpontban megtörtént az első ünnepélyes ballagás és szalagfeltűzés.

Elgondolkodtató, hogy minden tudatos és előzetes számítgatás nélkül azon a napon, amikor arra emlékezünk, hogy 6 éve, 2016. május 13-án Erdő Péter bíboros és Bernard Bober érsekfőpásztor, Bodollón, az engesztelő imatalálkozón megáldották az épülő iskolaközpont alapkövét.

Az ünnepség a ballagó diákok ünnepélyes bevonulásával kezdődött. Dobos Orsolya üdvözlő szavai után Gábor Bertalan, esperes-plébános elmélkedése, Pelegrin Krisztina, osztályfőnöknő és a ballagók közös imájával folyatódott, majd a szalagok ünnepélyes megáldása után feltűzésre kerültek a szalagok és elhangzott Nagy István, tanár az iskola igazgatójának ünnepi beszéde. A végzős diákok hasonlóképpen, mint a múltban, a zöldszalagon útravalóul az egyik őskeresztény szimbólumot – a hal jelképét kapták.

A köszönetnyilvánítás, a Boldog Sára testvér kápolnai képének megkoszorúzása, a záró áldás és a himnusz eléneklése után az ünneplők láthatóan újult erővel, tettrekészséggel, az élet kihívásaira készen állva, hazaindultak, folytatni a példakép, Sára testvér életmottóját: „Itt vagyok, Uram, engem küldj el!” (Iz 6,8). Örülünk, köszönet és hála, hogy ismét bizonyságot nyert: az iskola azért van, hogy elindítson átvinni az értéket a túlsó partra!

Adja Isten, hogy végzős növendékeink a szalaggal együtt emlékező szeretettel viseljék a Zsidókhoz írt levél 12. fejezetének 2. verse üzenetét: „Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődve a gyalázattal, most Isten trónjának jobbján ül.” (Zsid 2,12).

 

Szívből kívánjuk, hogy életútjuk gyümölcsöző legyen:

• az öröm idején ne legyenek könnyelműek,
• a megpróbáltatás napjaiban ne fogyjon el a reménységük,
• a kihívások közepette, felismerve az idők jeleit, jó harcot harcolhassanak,
• amelynek győzelmi eredményét látva értelmes és értékes életutat tudhassanak maguknak végig, egészen az égig…

Önkéntes diákjainkkal, Kassán a Rozália temetőben, rendbe raktuk a Schalkház család síremlékeit. A virágok és mécsesek mellé imáink is oda kerültek. Hála mindenért!

Boldog Salkaházi Sára liturgikus emléknapján 2022. május 11-én volt először szentmisével egybekötött ünneplés a közelmúltban átadott iskolaközpont aulájában. Délelőtt néhány diák Kassán a Rozália-temetőben rendbe hozta a Schalkház család temetkezési sírhelyét, majd szobránál a Dómban ünnepélyes imádságos gyertyagyújtás volt. Az iskolában Sára nővér szervezésében az egyes korcsoportoknak szellemi, sport és egyéb vetélkedő volt. Sok módon igyekeztünk aktuálissá tenni emlékét, hogy ezzel is bizonyítsuk a gyökerekből való táplálkozás fontosságát. Emlékezés, ima és könyörgés, hogy Sára testvérhez hasonlóan továbbra is merjük választani, vállalni és felvállalni a feltétel nélküli bizalom útját. Meghallva a Szentlélek hangját, egyéni és közösségi életünk a Fészekben és Fészken kívül egyre teljesebb és eredményesebb legyen.

Vannak művek, amelyek embereket és vannak emberek, akik műveket minősítenek. Ugyanez vonatkoztatható egy-egy nemzedékre is. A miénkre is, ránk itt a Fészekben és a Fészken kívül. Ismét egy merésznek tűnő fogalmazás, de nem véletlenül írom, írjuk, mondjuk.

Megismétlem egy korábbi vallomásom. Kassán, az egyházi bíróságon végzett hivatali munkám után, mint általában a többi földi halandó, én is be szoktam térni a Dómba egy rövid imára. Hálát adni és figyelni, hogy mit üzen a Lélek. 2009 májusában szemem ismételten a keresztkúthoz közeli helyre vetődött, oda ahol 1899. június 11-én megkeresztelték Boldog Salkaházi Sára testvért. Méltó és igazságos – gondoltam, javasolni és szorgalmazni az illetékeseknél, hogy ezen a helyen szobrot állítsunk neki. A fényképezőgépemet is magammal vittem, hogy elképzelésemet művészismerőseimmel is megoszthassam.

Elmélkedő imám után felálltam és elindultam a hely felé, de előbb megfordultam, hátra néztem és ki állt előttem? Szabó Ottó művész úr. „Ottó, maga hogyan került ide? Épp Önre gondoltam. Egy szobrot kellene alkotni erre a helyre.” Így kezdődött a vértanútestvér dómi szobrának a története, aki 1899. május 11-én született Kassán. 1944. december 27-én halt vértanúhalált Budapesten. Nem véletlen, hogy a kerek évfordulók kapcsán a szűkebb pátriában szobrok és képek készültek Kassán, Szepsiben, Makrancon, Radban, Királyhelmecen, Tornaújfaluban és Buzitán.

Ki állítson neki emléket, ha nem mi? Válaszként érdemes felidézni Sára testvér életét. Joggal mondhatjuk, hogy élete nemcsak azért szimpatikus korunk emberének, mivel időben aránylag közel van hozzánk, de azért is, mivel életútján hasonló kihívásokkal kellett szembenéznie, mint mindnyájunknak.

Az idők, a korok különböznek, de a megszentelt és az odaszentelt élet Forrása ugyanaz. Lelkiéletünk olyan, mint egy pohár, amely a Végtelen kegyelmét szeretné befogadni, de mivel korlátai miatt nem teheti, ezért növekedni vágyik. Ez általában fájdalmak és megpróbáltatások közepette történik. A Teremtő, Sára testvér lelkét is a fájdalmakon keresztül mélyítette el erre a befogadásra, amit ő fokozatosan megértett, tudatosan elfogadott és készségesen fel is vállalt. Isten hívására egyre szabadabban és készségesebben válaszolt.

Az Izaiási jelmondata közismert: „Íme, itt vagyok, engem küldj!” (Iz 6,8). Olyan döntés volt ez, ami azonban mindnyájunk boldogságának is a titka. Elfogadni sajátos küldetésünket és válaszolni rá, nem könnyű. Ezt - méltatlansága és gyengesége tudatában - Sára testvér is gyakran megtapasztalta. Naplója szerint nemegyszer gondolt a közösségből való távozására, de a Lélek erejével ott maradt. Kitartott. Hűségesen követve és megtartva a hívó szót.

Párhuzamot vonva életével, hozzá hasonlóan elmondható, hogy odaadásunkat mi magunk is nemegyszer kötjük bizonyos feltételekhez, akárcsak Tamás apostol: csak akkor hiszünk, ha saját magunk érinthetjük a csodák helyét (vö. Jn 20,25). Az ilyenfajta belső vívódásokat Sára testvér is ismerte, erről is tanúskodik Naplója. Érdemes belelapozni, mert látva látjuk, hogy mit jelent feltételek nélkül járni életutunkat? Mit jelent növekedni az Isten iránti bizalomban? Mit jelent megélni, hogy Isten nemcsak akkor szeret bennünket, amikor ezt érezzük, illetve amikor ajándékokat kapunk tőle? Naplójában többek között ez is olvasható: „Most ismét itt ülök a kápolnában minden jó gondolat nélkül. Csak ülök, és közben viaskodom a sok kísértő gondolattal. De ezt is el kell viselnem! Ezt a nagy buta szárazságot, amiben most vagyok!” Igen, elviselni a buta nagy szárazságot, de ugyanakkor felismerni a még nagyobb igazságot, amit Sára testvér így fogalmazott meg: „Uram Jézus, így is a Tiéd vagyok, mindig és mindenen keresztül”.

Kiállni a lelki szárazság idejét és bizalommal hagyni, hogy megérintődjünk úgy, ahogyan és amikor Isten akarja: ebben is példa számunkra. Élete és vértanúsága különösen is jól mutatja: idő és türelem kell a belső átalakuláshoz. Sára testvér nem volt szuperhős, de nyitott, normális, barátságos ember volt. Jó barát. Úgy is emlegették, mint: két lábon járó alleluja.

A dómi szobrát 2013. május 12-én áldotta meg Bernard Bober, kassai érsek-metropolita. Elgondolkodtató, hogy mindenez előzetes számítás, illetve tervezés nélkül történt: a Szociális Testvérek Társasága alapítása 90. évfordulóján.  A püspöki joghatóságú, magánfogadalmas, de a közös élet szabályait követő nők társaságát - Fischer-Colbrie Ágoston, kassai megyéspüspök jóváhagyásával - 1923. május 12-én alapította a kassai származású Schlachta Margit.

Urunk Jézus Krisztust! Szentlelked által boldog Sára testvért arra ösztönözted, hogy életét Neked szentelve másokért éljen, dolgozzon, engeszteljen és imádkozzon. Add kegyelmedet, hogy mindaz, aki iskolaközpontunkban tanul és tanít, nevelődik és nevel, imádkozik és imád, népünkért és nemzedékünkért: tettrekészséget, bátorságot és másokkal sorsközösséget vállaljon. Életutunkon legyünk és maradjunk a szűkebb pátria legújabb kori vértanújának méltó követői. Sára testvér közbenjárására adj mindnyájunknak erőt, irgalmat és megbocsátást a földön és örök dicsőséget a mennyben, aki élsz és uralkodsz mindörökkön örökké. Ámen.

„Az erőteljes szellemi munka ugyanolyan jó dolog, mint egy erős teniszjátszma. Ha valaki egyszer megízleli a matematika örömét, nem fogja egykönnyen elfelejteni.“ /Pólya György/

Gimnazista diákjaink első alkalommal kaptak meghívást a matematika olimpia kerületi fordulójára az iskolai fordulóban elért sikeres teljesítményei alapján. A versenyre 2022. április5 -én került sor Kassán a Pavol Jozef Šafárik Egyetem Természettudományi Karán. A C kategóriában a matematika olimpia kerületi fordulója a legmagasabb fokozat és ebben a kategóriában iskolánkat 2 tehetséges tanuló képviselte, akik 51 versenyzővel mérték össze tudásukat. Az elért pontszámaik alapján

Oceák Dániel 1.G osztályos tanuló a19. helyen végzett

és

Pásztor Anna 1.G osztályos tanuló a 20. helyet szerezte meg.

Büszkék vagyunk rájuk és további sok sikert kívánunk!

Szerelem-tava, Csorba-tó és környéke

Tarajka, Tar-pataki vízesések

Tisztelt Szülők!

Az óvodai beiratkozás a 2022. május 1-30-közötti időszakban zajlik. A szükséges nyomtatványokat az óvodában és az iskolaközpont épületében lehet kitölteni. 

Tartozz közénk!

Már hagyomány, hogy a Csemadok helyi szervezetének rendezésében és a különféle
társadalmi szervezetek közreműködésével a városi ravatalozó előtti téren a II. világháború
emléktáblájánál koszorúzással egybekötött megemlékezés van a háborús idők áldozatiról.
2022. május 8-án, a történelmi egyházak lelkipásztorai a kinyilatkoztatás fényében, az
imádság erejében közvetítettek reményt és bizonyosságot a múlt szomorúsága és a jövő
bizonytalansága kapcsán.
Márai Sándor írta 1944-ben: Amikor vége lesz a háborúnak, az emberek eltemetik
halottaikat és megszűnnek rettegni a bombáktól, de azonnal félni kezdenek egymástól és a
különböző vetélytárstól: pl. az öregedéstől és a betegségtől és attól, hogy a másik esetleg nem
jön el a megbeszélt találkára. Mennyire igaz?
Hetvenhét évvel a II. világháború után számtalan új félelemmel, veszéllyel és
kihívással találjuk magunkat szembe. Ilyen az élet, az emberi méltóság, a munka, a
tisztességes megélhetéshez, vagy a szülőföldön való maradás jogának a tiszteletben tartása. Az
igazságosabb és testvériesebb világ még mindig várat magára.
A múlt áldozataira emlékezve, az újkor, új veszélye, kísértése, kihívása közepette jó
volt ismét el kell csendesülni és Isten segítségét kérni, hogy legyen bátorságunk a változást
önmagunkban kezdeni és imádkozni:
Urunk és Istenünk! Te vagy az alfa és az ómega. Te vagy a kezdet és a vég. Az elmúlt
77 év a Te végtelenségedhez mérve ugyan semmiség, de a hit és a hűség, amely megtartott és
idevezetett bennünket, nem kis teljesítmény. Hiszen korok, rendszerek, eszmék, hatalmak
követték egymást. Tündököltek, de végül is elmúltak. Ám, az a szent vágy, hogy mi: ki
magyarként, ki szlovákként, ki ruszinként vagy németként, de a Te országod állampolgáraiként
itt maradjunk - a Boldogasszony országának ebben a csücskében - máig nem múlt el és bízva
reméljük, hogy nem is múlik el soha.
Urunk, Jézus Krisztus, őseink nemcsak hittek és bíztak Tebenned, de védték is hitüket.
Harcoltak érte. Sajnos, elődeink között voltak olyanok is, akik a hit, a hatalom, az ideológia
nevében, fegyverrel a kezükben, erőszakkal cselekedtek, amiért most Tőled és kölcsönösen
egymástól is bocsánatot kérünk.
Hála Neked, többen voltak azok, akik nem a világ fegyvereivel, hanem a ránk hagyott
ajándékaiddal: szentségeiddel és áldott szent Igéddel igyekeztek útját állni a terjedő rossznak.
Kegyelmed erejével kegyhelyek, templomok, kápolnák, iskolák és útszéli keresztek sokaságát
emeltük e tájon is, hogy láthatóvá váljon az ősi hit, és így a szent helyek, otthont adjanak az
imának, a reménynek, az irgalomnak, a megbocsátásnak és a szülőföld szeretetének. Áldott
őseink a templomok testvéréül várakat, rendházakat, kolostorokat és iskolákat építettek ezen a
vidéken is, hogy a tudás, a megmaradás és az áhítat egyszerre emelhessen Hozzád bennünket
és tartson meg Neked és mindnyájunkat egymásnak.
Urunk és Istenünk, Te századokon át, láttad a zászlóid alatt felsorakozott hazát védők
seregét, a falakat emelő kezeket, az éjjel – nappal: csikorgó teleken és pünkösdi napsütésben
életet esdeklők sokaságát. Egyedül Te tanúsíthatod, hogy minden falba épített kő, minden
harangban megkonduló réz rög, minden gyermekszájban anyanyelvén megszólaló ige, ima és
vers – segítségeddel - arcunk verejtékének és emberségünk kitartó állhatatosságának a
gyümölcse.

Urunk, Jézus Krisztus! A tűnő században sok próbának vetettél alá minket: a fasizmus,
a kommunizmus, a nacionalizmus, a sovinizmus, a kivándorlás, az elvándorlás, a beolvadás és
a beolvasztás, a fásultság - testben és lélekben - megtizedelt bennünket. Életek vesztek el.
Hazák csonkultak. Szellemi, lelki és anyagi javaink siklottak ki kezeink közül. A mellőzés, a
félreállítás, a féltékenység és az ádáz versengés megrendített bennünket. Kétségbeestünk.
Kétségeink közepette adj hát mindnyájunknak biztató reményt. Ne engedd, hogy a jövőben
gyöngeségből, közönyből, hitványságból, vagy hamis jóságtól vezérelve, feladjuk lelki,
szellemi és kulturális értékeinket.
Urunk, Előtted állva, Rád tekintve, Szemedbe nézve jelentjük ki, hogy nem a másét
követeljük, hanem csak azt, amit Te adtál meg minden népnek, mert hisszük, ha nem lett
volna célod velünk, nem adsz nekünk külön anyanyelvet: magyart, szlovákot, ruszint és
németet. Nem bíztál volna ránk különböző népi és vallási hagyományt itt a Kárpát-
medencében, és nem próbáltál volna meg bennünket, ha nem tartanál mindnyájunkat:
reformátusokat és katolikusokat, zsidókat és keresztényeket, gádzsókat és romákat, saját
népednek. Most is, népedként jelentünk meg Előtted. A Te néped, a Te zarándok sereged,
hogy egyenlő kötelességet és jogot, de ugyanakkor azonos lehetőséget kérjünk önmagunknak
és minden itt élőnek.
Urunk, mindnyájan, akik most itt vagyunk a Te szent Színed előtt, egy-egy
kereszthordozó nemzet gyermekei vagyunk. De - tanításod alapján hisszük, hogy keresztjeink
révén, egy új ígéret hordozói is. Ezért, ebben az ünnepi órában, szétdarabolt, megosztott
világunk, földrészünk és népeink lelki egységének megteremtésének érdekében ismét szent
fogadalmat teszünk. Ünnepélyesen megígérjük, hogy Szentlelked segítségével igyekszünk
mindent megtenni azért, hogy - az igazság melletti kiállásunk, a kölcsönös megbocsátásra és
kiengesztelődésre való törekvésünk, az evangéliumi élet iránti hűségünk és tettrekészségünk
által - egyre teljesebb legyen köztünk és bennünk irgalmas, megbocsátó, szent Szíved országa.
Isten segítségével erre vállalkoztunk, mert hisszük és valljuk, hogy minden nép
egyedüli Megváltója és Üdvözítője Jézus Krisztus, aki az Atyával és a Szentlélekkel együtt él
és éltet, most és mindörökkön örökké. Ámen.

2022. május 8-án, Mecenzéfen immár 13. alkalommal került megrendezésre a "Beh víťazstva" nevezetű futóverseny. Az alapiskola udvarán, "A tér, amely összeköt" projekt keretében került sor a megmérettetésre. Diákjaink fantasztikusan teljesítettek. Szívből gratulálunk a győzteseknek és természetesen minden résztvevőnek!

Eredmények:

1. hely - Drága Wanda

1. hely - Balázs Rita

1. hely - Nyíri Kristóf

2. hely - Drága Dorina

2. hely - Prokop Vivien

2. hely - Kovács Réka

2. hely - Dobos Anna

2. hely - Takács András

 

2022. május 6-án találkozott Budapesten a Mindszenty Alapítvány kuratóriuma. A mindig barátságos, testvéri, felelősségteljes tanácskozás ez alkalommal is ilyen miliőben történt. Kovács Gergely, okleveles posztulátor, Nagy Brigitta és Török Janka munkatársak a hála, a köszönet és a nagyrabecsülés jeleként boldog örömmel adták át Erdő Péter bíborosnak és Habsburg-Lotharingiai Mihály főhercegnek, életjubileumuk kapcsán a Jézus Szíve emlékplakettet.

Nagy István, a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont igazgatója szintén nagy örömmel nyugtázta Erdő Péter október 13-ra tervezett bíborosi látogatásának bizonyosságát, amelynek keretében Bernard Bober, érsek-metropolita és sok más illusztris személy jelenlétében történelmi találkozóra kerül sor a közelmúltban átadott iskolában, ahol a liturgikus cselekmények mellett, kiállítás készül a vértanú bíboros életéről és lelkipásztori ténykedéséről. Aznap délután Bodollón Fatimai engesztelő imatalálkozó lesz, amelyet immár 20 éve havi rendszerességgel a hónap 13. napján a hívek a határ mindkét oldaláról szívesen és kitartóan végeznek.

Gábor Bertalan, esperes-plébános, kuratóriumi tag, köszönettel és hálával adta át a szepsi, a makranci és a bodollói rózsafüzér-társulat szerény adományát az Alapítványnak és a kedves figyelmességet a kuratórium tagjainak.

Ismételt nagy köszönet és hála a közös múltért, a gyökerek tudatos ápolásáért, a kölcsönös felelősségért, a barátságért és a reményteli jövő készséges alakításáért.

Iskolánk diákjai, Drága Wanda (3.A),  Pekár Sophia (6.A) és Viszlay Eszter (2.G) 2022. 05. 04-én járásunkat és iskolánkat képviselték a Petőfi-Tompa Országos Seregszemle országos elődöntőjén Rozsnyón. Mindhárman nagyon  jól szerepeltek, ezüstsávos minősítésben részesültek. Szívből gratulálunk nekik és sok sikert kívánunk a jövőben is.

Bábos, zenés előadásra került sor az oviban 2022. május 2-án. 

 

A „Tudnod kell” című szerzemény immár az ötödik saját dalunk, amely ezúttal iskolaközpontunk átadására készült. Ott hallhattuk először. Nagy sikert aratott. Azóta a Bódva-völgyi Stúdióban képekkel is felöltöztettük. Nagy öröm, hogy az elkészült videóklipet anyák napja alkalmából mutattuk be. Köszönetünk szeretnénk kifejezni a dalszöveg írójának Kovács Tamásnak, zeneszerzőjének Gablyasz Péternek, a zenész barátainknak, Lukács Katalinnak, Nagy Imrének, Tancer Péternek, Bodnár Attilának, valamint Olajos Gábornak, aki a stúdiófelvételeket biztosította. Természetesen a gyermekeknek, szülőknek és pedagógus kollégáinknak is a hálánkat szeretnénk kifejezni a sok türelemért, bíztatásért, önzetlen segítségért.

FOTÓK

Kultúrkörünkben az idén is május első vasárnapján ünnepeltük az Anyák Napját. Hála Istennek Szepsiben már az új egyházi iskolában, ahol a növendékek legkisebbjeitől kezdve a legnagyobbakig színvonalas kultúrműsorral szállt a köszöntés az édesanyák felé, akik láthatóan meghatódva fogadták a tanúságtételt: a készséges ragaszkodást szellemi, lelki és anyagi értékeinkhez.

Senki közülünk nem tudja, hogy mikor kezdődött a létünk itt a térben és időben. Mikor volt az a pillanat, amikor édesanyánk szíve alatt elindultunk lenni.

Az időpontot nem tudjuk, de tudjuk a helyet: édesanyánk szíve alatt. Ha valamiért ma hálásak lehetünk, az az a pillanat és az a hely, ahol, és amikor elindultunk lenni. Ennek a hálaadásnak van ma a különös napja és alkalma. Nem véletlenül száll ma sokunk ajkáról a hálás fohász: köszönöm Istenem, az édesanyámat…

De, nemcsak puszta testi életünk van. Többek vagyunk, mint a gyöngyvirág, a fóka, vagy a kismadár. A Mindenható gyermekei. Hol és mikor kezdődött itt a térben és az időben ez az Istengyermeki életünk? Az első Pünkösdkor, akkor, amikor Isten nem szűkösen, de túláradó bőséggel ajándékozta a világnak a Szentlelket, aki a legbensőségesebb isteni életbe képes bevonni az embert. Ezért a keresztény hit nem csupán egy bizonyos tanítással való értelmi-érzelmi azonosulás, hanem élet, amely túlmutat a földi lét keretein.

Nekünk nem a földön járó Jézus nyomába kell szegődnünk, mint az apostoloknak; nem is a kereszthalálában kell felismernünk, hogy Ő valóban Isten Fia, mint ahogy a római századosnak; de még csak nem is a feltámadásában kell Őt Urunknak és Istenünknek vallanunk, mint Szent Tamásnak. Számunkra a minden Pünkösddel, a Szentlélek kiáradásával kezdődött, ami a mi személyes életükben, a keresztségünkben vette kezdetét, akkor, amikor krisztusi élet betöltött bennünket, s ami életünk folyamán a hit által egyre jobban kibontakozik bennünk és közöttünk.
Tanúságtételünknek innen kell forrásoznia. Tanúskodni az Úr Jézusról azonban nem azt jelenti, hogy elmondjuk a történetét, nem is csupán azt, hogy Megváltónknak valljuk, sőt még csak az sem, hogy hirdetjük az Ő tetteit és tanítását, hanem végső soron azt jelenti, hogy ugyanazt az életet éljük, amit Ő: az Ő istengyermeki életét a magunk körülményei között. Itt és most.

Reményik Sándor verssorait önmagunkra vonatkozatva azt is mondhatnánk:

Akarjunk lenni déli harangszó,

mely győzelmet sejtet: s halló fülekbe eseng

és biztat: megtartani, ami a miénk!

Megtartani a hitet, a keresztény értékrendben.

Megőrizve továbbadni az anyanyelvet és a kultúrát.

S nem hagyni a templomot, a templomot és az iskolát.

Akarjunk fókuszlámpa lenni,

az üveg egy kicsi része,

mely lángra lobbant hűséget, ragaszkodást s égi bért,

mely éveken át megmaradt,

s csendben konokúlt: hamuban és éjben,

a lángot tovább adni …

Akarjuk? Akarod?

Nem számít: jut-e nekem, neked, nekünk itt egy nyugalmas sarok!

Nyugodni máshol fogunk.

Itt és most, más a tét: varjú a száraz jegenyén…

Én, itthon maradok.

Mert mindnyájunk életében eljön a pillanat,

amikor rájövünk:

kell egy hely, egy nyelv, egy otthon,

ahol az ember az övéi között, szeretetben, biztonságban élheti életét,

ahová visszatérhetünk,

ahol az élet nem hullik a semmibe.

Adja Isten, hogy a mi nemzedékünk is beismerje, itt és most mi következünk: népünknek, hazánknak, egyházunknak most itt van ránk szüksége. Sőt, adja Isten, hogy amikor majd gyermekeink, unokáink és dédunokáink is rádöbbenek a haza, az egyház, a nemzet szükségességére - példás életünk gyümölcseként legyen még haza, egyház és nemzet.

Számunkra pedig beteljesedett jutalommá legyenek Dienes Valéria gyönyörű verssorai:

Jön az Isten

Három és az Egy

Látod már, hogy

Honnan merre megy

Hazamentél

Nem hiányzik semmi

Elindultál

Mindörökké lenni.

E készség megerősítését kívánta szolgálni papjaink záró áldás is.

2022. április 30-án Miskolcon, Mács Ildikó - Felvidéki HMiskolci képzés tehetségáz és a Zenita szervezésében diákjaink képzésben vettek részt . Az Ady Művelődési Ház Balett termében Jancsó Dóra színművész tanított beszédtechnikát, koncentrációs és ritmus gyakorlatokat . Elmondta, hogy nagy öröm számára, hogy a felvidéki pedagógusok ilyen magas színvonalon teljesítő diákokat oktatnak.