Zarándoklatunk harmadik, egyben utolsó napján a Szegedi Nagyboldogasszony Fogadalmi Székesegyházban köszöntük meg az Úrnak ezt a szép, élményekben gazdag kirándulást, zarándaklatot.

És ezúton, pedig szeretnénk megköszönni a Bethlen Gábor Alapítványnak és iskolán Szülői Szövetségének is segítséget, hogy hozzásegítettek bennünket ilyen sok szép, új tudáshoz és élményhez.

Zarándoklatunk második napján a magyarság történelmével ismerkedtünk az Ópusztaszeri Nemzeti emlékparkban.

A délután pedig fürdőzéssel , a makói Hagymatikumban és a helyi lombkorona sétány meglátogatásával telt. A napot quiz estt zártuk.

Május 8-n reggel 43 Salkás (32 gyerek és 11) felnőtt zarándok útra indult, Salkaházi Sára és őseink nyomában.

Zarándoklatunk első állomása Szegvár volt, ahol Sára testvér a noviciátusi idejét töltötte. A volt noviciátus épületében Pityi Magdolna,  Szociális testvér várt bennünket és mutatta be az épületet, melyben megkoszorúztuk Sára testvér emléktábláját.

Majd közösen a helyi templomban, ahol Sára testvér az első fogadalmát letette, egy ima keretében tisztelegtünk ereklyéje előtt.

Szegvárról aztán Makóra mentünk, ahol a szállásunk is van és ahol egy nagyon tartalmas esti városnézésen vehettünk részt Mászáros Ildikó vezetésével.

Magyarnak a magyartalanságban…
125 éve, 1899. május 11-én született Kassán Salkaházi Sára, aki bizonyított vértanúsága
folytán 2006. szeptember 17-én lett Budapesten a boldogok sorába iktatva. Születési
évfordulójára emlékezve lett időzítve Szepsiben a Boldog Salhaházi Sára Egyházi
Iskolaközpontban a 13 negyedikes gimnazista diák ballagása, az intézmény címeres
zászlójának, valamint az iskolakápolna haranglábjának és harangjának az ünnepélyes
megáldása.
Az ünnepi liturgia a Mária Rádió közvetítésével a Pázmáneum Társulás által meghirdetett
Boldog Salkaházi Sára ima-kilenced 4. állomása volt. Az ünnepségsorozat Kassán kezdődött az Árpád-házi Szent Erzsébet székesegyházban, a
keresztkút közelében, ahol egykor megkeresztelték és 2013. május 12-én ünnepi szentmise
keretében áldotta meg a boldog szobrát Mons. Bernard Bober, kassai érsek-metropolita.
Jó volt ismét megállni azon helyen, ahol immár 50 év távlatából elmondható: ki merte volna
gondolni, hogy az egykori kassai káplán közösségében magyar tannyelvű egyházi
iskolaközpont fog működni Szepsiben Boldog Salkaházi Sára égi pártfogása és példamutató
életmagatartása révén? Nagy hála és köszönet mindenkinek, aki felismerte az idők jeleit és
késznek mutatkozott és mutatkozik a Gondviselés tervének megvalósítására.
Az iskolaközponti ünnepség 11:00 órai kezdettel az aulában folytatódott a ballagó
negyedikesek ünnepélyes bevonulásával. Dienes Noémi előadásában Mécs László a Hajnali
harangszó versrészlete elhangzása után, Nagy István, iskolaigazgató ünnepi köszöntője és
Viszlay Eszter végzős diák köszönetnyilvánítása hangzott el, valamint a kiértékelés és a
kitüntetések átadása következett.
Az ünnepség liturgikus része a címeres zászló megáldásával kezdődött. Nem véletlenül,
hiszen egy-egy ország, nemzet, népcsoport, közösség életében a zászló mindig nagy
jelentőséggel bír. Ez nem csupán egy néhány négyzetméternyi színes textil. Sokkal többet
jelez: népet és hazát, örömet és bánatot, küzdelmet és otthont, bölcsőt és sírt. Köztudott, hogy
a történelem folyamán sokan áldozták életüket egy-egy zászlóért és a zászlók alatt
felsorakozott népért: országért, nemzetért, eszméért. Így volt ez a mi ezerszáz-éves viharos
történelmében itt a Kárpát-medencében.
A mi háromszínű zászlónk – a piros, fehér, zöld – a három isteni erényt: a szeretetet, a hitet és
a reményt juttatja eszünkbe, arra emlékeztetve minket, hogy a népek nagy családjában
keresztények vagyunk és magyarok, akik békésen, másokat tisztelve és megbecsülve,
hazánkat szolgálva és szeretve akarunk élni. Másét nem kívánjuk, de az ősi örökséget féltve
őrizzük, óvjuk, védjük és tovább adjuk – nemzedékről, nemzedékre. Amikor ma - itt és most -
a címeres-zászlónk és iskolaharangunk fölött az áldás fohászait mondtuk, valójában
önmagunkra, népünkre, nemzetünkre és nemzedékünkre kértük az Isten áldását.
„VIVOS VOCO, FULGURA FRANGO, MORTUOS PLANGO” - az élőket hívom, a
villámokat megtöröm, a halottakat elsiratom… szokták volt ősi igazságként vésni a
templomok harangjaiba. A miénkbe másat vésettünk. Mécs László, premontrei papköltő
verssorait: Kongatom piros harangom, ifjú szívem kongatom. Köszönet és hála mindazoknak,
akik ezt anyagi, erkölcsi és szellemi hozzájárulásukkal lehetővé tették.

2

Furcsa világot élünk: élők haldokolnak, villámok cikáznak, halottak szaporodnak… Ez
elsősorban nem fizikailag, de lelkileg, szellemileg értendő. Köszönjük, hogy itt vagyunk!
Fészkünkben – Isten, haza, család – értékrendben gondolkodva, élve, remélve és cselekedve.
Az áldó ima után a megszentelt zászlóval az élen a ballagó diákok, a tantestület és a
meghívott vendégek az iskolakápolnába vonultak, ahol megáldásra került a harangláb és a
harang. Technikusaink jóvoltából az áldás szertartása az aulában követhető volt.
A harangláb és a harang megáldását főtisztelendő Karch Krisztián káplán atya végezte, aki
Kárpátalján, Ungváron született és jelenleg Nagykaposon működik - ott, ahol hajdan Mécs
László papköltő írta nagyszerű verseit és plébánosként szolgálta Isten-népét.
Az áldás, a felszentelés és a megszentelés után 13 harangkongás következett a ballagó
diákokért, majd közös ima, köszönet és hála, hogy népünknek Isten 1100 esztendővel ezelőtt
őseink által hazát és otthont adott. Fészket. Köszönjük, hogy évszázadokon át megtartott
minket keresztény hitünkben, és így népünk hathatósan hozzá járulhatott földrészünk,
világunk és szűkebb pátriánk emberibbé tételéhez.
Csak kívánni, kérni és vágyni lehet Isten különleges kegyelmét mindenkinek, aki ebben az
intézetben is tisztelettel fejet hajt őseink áldó és dicsőítő emlékének, hogy ő maga is elteljen
alázatos büszkeséggel, bizalmat és bátorságot merítve az akadályok és a fondorlatok
leküzdéséhez.
Adja Isten, hogy továbbra is meglássuk az idők jeleit, és meghalljuk kicsi fészkünk harangja
hangját, amelyben a Teremtő nekünk is üzen: Élők! A villámok láttán fogjátok meg egymás
kezét! Örüljetek az örvendezőkkel és sírjatok a sírókkal. Legyetek egyek és készek követni
Boldog Sára testvér életpéldáját: Íme, itt vagyok, engem küldj!
Adja meg segítségét, hogy az élet viszontagságai közepette, a kísértések pergőtüzében,
továbbra is megmaradjunk embernek az embertelenségben, kereszténynek a
kereszténytelenségben és magyarnak a magyartalanságban.

2024. május 6-án került megrendezésre a XIV. Ipolyi Arnold Népmesemondó verseny Várhosszúréten.

1.kategória: 

ezüstsávos minősítés Iván Zalán (1.A), Tamáš Dávid (1.A), Fazekas Miklós Áron (3.A), Fazekas Zalán (3. A)bronzsávos minősítés: Kiss Csenge ( 1. A), Sivák Fanni (3.A), Reichel Tom John (3.A)

2. kategória: 

ezüstsávos minősítés: Doboš Levente ( 5.A),

bronzsávos minősítés: Boros Dániel (4.A)

3. kategória: Kovács Réka 7.A osztályos tanuló aranysávos minősítéssel továbbjutott az országos versenyre

Felkészítő tanáraik: Nová Mária, Bányász Iveta, Nagy Éva és Tirpák-Kovács Orsolya. Gratulálunk a versenyző diákoknak az elért eredményekhez!

A Városi Művelődési Központ május 2-án öko napot szervezett, ami a
városi parkban került megrendezésre. Iskolánk, mint minden éven, idén is
aktívan bekapcsolódott ebbe a tevékenységbe. A 8. osztály néhány diákja
különböző aktivitásokat készített az alapiskolások és óvodások részére, mint
például hogyan szelektáljuk helyesen a hulladékokat, állatnyomokat kellett
felismerni, védett növényeket, állatokat meghatározni. Iskolánk bekapcsolódott
a használt elemek és fogkefék gyűjtésébe is.

Szepsiben 1979 óta rendeznek Szepsi Csombor Márton Napokat. A társadalmi szervek, a történelmi
egyházak, a város, a kulturális intézmények képviselői és tagjai immár 45 éve emlékeznek a közös
múlt egyik gyökerére, azon a helyen, ahol korábban az Országzászló állt. Rúdjának pántja, az
emlékmű hátoldalán, még ma is látható. Az emlékhely úgy maradt meg, hogy egykor rátették a Vörös
Csillagot, ezért senki, sem mert hozzányúlni.
Az értékmentés sohasem egyszerű. Néha könnyebb, néha nehezebb. Napjaink nem kis kihívása, hogy
olyan Európában élünk, amelynek középpontjában nem a személy elidegeníthetetlen értékeinek a
szakralitása áll, de a pillanat kultúrája: a gazdasági élet, a siker, a haszon. Olyan Európában, amelyik
egyre félénkebben és határozatlanabbul meri felvállalni keresztény múltját.
Áldott elődeink magasztos tapasztalata: ahhoz, hogy nagyobb bizalommal tekinthessünk a jövőbe és
maradéktalanul, reménnyel élhessük meg a jelent, élő értékbe kell kapaszkodnunk, Aki nem más, mint
az Isten, Aki Igéjében, Jézus Krisztusban, kimondta és megmutatta önmagát, Aki szentségeiben,
Lelkében, Lelkével és Lelke által szüntelenül élteti a Benne hívőket, hogy elmondhassuk – Krisztus a
jövőnk.
Mindezek tudatában és fényében, újból meg kell tanulnunk imádkozni és cselekedni azért, hogy – itt és
most – olyan Európát valósítsunk meg, amely az eget szemléli, de közben eszményképeket követ.
Olyan Európát, amelyik segíti az embert, hogy biztos és szilárd úton haladjon, értékes vonatkozási
pontot jelentve az egész emberiségnek. Ez misszió a javából. Misszió és nem agresszió. Szelíd
magatartás, ami sohasem lehet harcos, mert akkor már nem lenne evangéliumi.
Földrészünk népeinek újból fel kell fedezniük Európa igazi nagyságát: a tudományok, a művészetek, a
zene, az emberi értékek harmóniáját – ami az evangéliumi hit gyümölcse.
Furcsa világot élünk, amikor nemcsak a régi, jól bevált valódi európai értékeket: a családot, a
nemzetet, a kultúrát, a munkát – akarják lecserélni valami másra, hanem a kontinensünk népességét is.
A tét nem kicsi. A harc a közeljövőben éleződni fog. Ezért – itt és most – ezen az emlékezetes helyen
is - ahol egykor az Országzászló állt - kértük, az igazság Napját, Urunkat, Jézus Krisztust: igazságának
fényével világosítsa meg gondolatainkat, hogy megerősödjünk a hitben és az igazi keresztény
életérték-rendben.
Ma is felette érdekes a kérdésfeltevés: Mi haszna van a munkálkodónak abból, hogy fáradozik?  (Préd
3,9). „Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is
adhatna az ember cserébe a lelkéért?” (Mt 16, 26).
Szepsi Csombor Márton (1595 – 1622) bejárta a fél világot. Figyelemre méltó, hogy - kortársaival
ellentétben - kevéssé volt felekezetileg elfogult. Életét és művének egészét a felelősségtudat, a
hazaszeretet, a népéhez való hűség jellemezte. Soha nem felejtette el pl. részletesen megírni, hogy hol
és mikor találkozott valamelyik külföldre szakadt honfitársával. Minden mondatán érződik úgy a
megismerés iránti vágy, mint a világ sokféleségének csodálata. Persze mindezt a Szentírás tanításának
fényében látta és láttatta.
Példáján felbuzdulva, Reményik Sándor nyomán önmagunkra vonatkoztatva – kérdeztük meg
önmagunkat: akarunk-e lenni déli harangszó, amely győzelmet sejtet, s halló fülekbe eseng és biztat
megtartani, ami a miénk? Akarjuk-e megélni életmagatartásunkat a keresztény értékrendben? Akarjuk-
e megőrizve továbbadni anyanyelvünket és a kultúránkat? Akarjuk-e nem hagyni a templomot, a
templomot és az iskolát? Akarunk-e fókuszlámpa lenni? Az üveg egy kicsi része, amely lángra lobbant

hűséget, ragaszkodást s égi bért, amely éveken át megmaradt? Akarjuk-e a csendben konokúlt
hamuban és éjben tovább adni a lángot?
Akarjuk? Akarod? Nem számít: jut-e nekem, neked, nekünk itt egy nyugalmas sarok! Nyugodni
máshol fogunk. Itt és most, más a tét: varjú a száraz jegenyén…
Én, itthon maradok – hitvallásomban, kultúrámban, anyanyelvemben, mert mindnyájunk életében eljön
a pillanat, amikor rájövünk: kell egy hely, egy nyelv, egy otthon, ahol az ember az övéi között,
szeretetben, biztonságban élheti életét, ahová mindig visszatérhetünk, ahol az élet nem hullik a
semmibe.
A koszorúzási ünnepség után Anyák napja kapcsán a művelődési házban a Szepsi Boldog Salkaházi
Sára Egyházi Iskolaközpont diákjai adtak színvonalas, könnycsalogatós műsort bizonyítékul, hogy az
itthon maradást a hitben, a kultúrában, az anyanyelven – itt és most - komolyan gondoljuk.
Adja Isten, hogy nemzedékünk továbbra is beismerje, itt és most - Szepsiben - mi következünk:
népünknek, hazánknak, egyházunknak ránk van szüksége. Sőt, adja Isten, hogy amikor majd
gyermekeink, unokáink és dédunokáink is rádöbbenek a haza, az egyház, a nemzet szükségességére -
példás életünk gyümölcseként legyen még - itt Szepsiben is - haza, egyház és nemzet.

Technika órán a hatodikos tanulók ajándékot készítettek anyukájuknak Anyák napjára.

Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek 2024. május 3-án Budán a Prímási Palotában adott
helyett a Magyarországi Mindszenty Alapítvány idei kuratóriumi ülésének. A napirendi pontok
megtárgyalása előtt a kuratóriumi tagok örömmel fogadták Nagy Istvánt, a Boldog Salkaházi Sára
Egyházi Iskolaközpont igazgatóját, aki miután a főpásztor aláírását kérve a boldogemlékű Danko
István készítette portréra, készéggel válaszolt az érdeklődő kérdésekre, majd a tagoknak átadta az
intézmény nyakkendőjét, amit ketten azonnal nagy örömmel nyakukba is kötöttek. Emlékképpel is
jelezte, hogy a tavaly ünnepélyesen megáldott és elültetett „Petőfi-körtefa” él, növekszik és új
hajtásokkal gyarapszik.
A jó hangulatú találkozó ismételt ékes bizonyítéka volt az intézmény nagy érdeklődéssel kísért
elismerésének és jövőbeli sokoldalú támogatásának.

2024. május 2-án atlétika versenyen vettünk részt
diákjainkkal, amely a CsH utcai szlovák alapiskola
mögötti pályán, a Gyermek atlétikai szövetség
(detskáatletika.sk) és az AthletikLegion Club
szervezésében került megrendezésre. A
csapatversenyben hat számban mérték össze
ügyességüket, gyorsaságukat és kitartásukat a
résztvevők. Ezek a következők voltak: helyből
távolugrás, kitartó-, váltó- és akadályfutás, dobás fej
fölül és buzogánnyal. Legfiatalabbjaink 12 csapat közül
a második helyet, a nagyobbak pedig 17csapatból az
ötödik helyet szerezték meg. Csapatunk tagjai:
Ifjak: Kalász Laura (1.A), Gergely Jázmin, Balta Zalán
(2.A), Horváth Péter (2.B)
Nagyok: Boros Dániel, Prokop Vivien (4. A), Beke Emma,
Drága Wanda, Füzes Tibor, Zsiga Alex (5.A)
Gratulálunk minden résztvevőnek!

„Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot!”
Ne másoktól várjuk a megoldást, hanem mindenki maga tegyen a Föld jövőjéért
egy kis odafigyeléssel.
A Föld napja alkalmából diákjainkkal a biológiai szakkörön a
hulladékpapírból újrahasznosított papírt készítettünk. Először is feltépkedtük az
alapanyagot, turmixgéppel pépesítettük és vízbe áztattuk a papírháncsokat. Majd
két képkeret rámájára hálót rögzítettünk, aminek a merítésével a papírháncsból
kiszűrtük a vizet és vászonra helyezve kipréseltük a papírt.
A rajz órákon iskolánk alapiskolás tanulói festményekkel, rajzokkal
készültek a Föld napjára, amiből egy kiállítást készítettünk iskolánk folyosóján.
A legszebb alkotások készítői nyereményben részesültek.

2024. április 30-án került megrendezésre a Kassa-vidéki járás 3x3 -as kosárlabda tornája. A fiúk versenyében a 11 résztvevő csapat közül az 1. helyen végeztünk. A lányok pedig az előkelő 3. helyet szerezték meg. Szívből gratulálunk minden versenyzőnek!

Csapattagok: Rudy Dávid, Grosko Róbert, Ucekaj Olivér, Hudák Kevin, Kateržabek Sebastian, Páloš Erik, lányok: Magyar Sofia, Bugár Éva, Safko Bianca, Viszlay Enikő, Mikó Rebeka, Žiga Mária, felkészítő tanárok: Nagy Gabriella, Nagy István