2020. február 8-án került sor 8. és 9-es diákjaink első báljára. Ez a hagyományos iskolai rendezvény ünnep volt mindannyiunk számára. Újra megdobogtatta nem csupán a diákok, de a szülők, nagyszülők, tanárok, a barátok szívét. Boldogok lehetünk, amíg ilyen nagy számban, közösen tudunk ünnepelni.
A napokban zajlott intézményünkben a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Szavalóverseny iskolai fordulója. Sok bátor tanuló állt ki a nagyközönség elé szavalatokkal, prózával. Mindenki ügyesen szerepelt. A továbbjutóknak szívből gratulálunk!
1. kategória vers:
1. Pelegrin Noémi és Drága Wanda
2. Tóth Kozma Sofia és Schwartz László
3. Mohňanský Lilla, Pálos Kitty, Kovács Réka
1. kategória próza:
1. Gergely Léna
2. Dobos Anna
Különdíjasok: Beke Emma, Lacko Lexie, Bystrý Bianka
2.kategória vers:
1.helyezett - Kovács Lili
2.helyezett - Fazekas Zita, Pálos Erik
2.kategória próza:
1.helyezett - Balázs Lilien, Groško Robert
2.helyezett - Demeter Dóra, Rudy Márk
3.helyezett - Bráz Zoé
3.kategória vers:
1.helyezett - Czompoly Csenge, Viszlay Eszter
3.helyezett - Viszlay Boglárka, Pásztor Anna
3.kategória próza:
2.helyezett - Pápai Zsófia, Kočiš Martina
V decembri sme sa zapojili do súťaže Ypsilon – slovina je hra, ktorá je určená pre žiakov ZŠ.
Jej hlavným cieľom bolo propagovať a popularizovať slovenský jazyk a literatúru, a to zábavnou formou.
12.12.2019 sa trinásti žiaci našej základnej školy tejto súťaže zúčastnili.
Aj napriek tomu, že súťaž je určená pre slovenské školy, naši žiaci testy úspešne zvládli.
Všetkým žiakom srdečne gratulujeme!
Mathias Magyar 78%
Kovács Réka 91%
Balta Rita 92%
Bojzsko Kevin 76%
Fazekas Zita 83%
Sitáš Áron 82%
Tomáš Haraszti 86%
Rudy Márk 85%
Czompoly Zétény 83%
Jana Faková 86%
Magyar Dávid 91%
Oceák István 94%
Michaela Boková 87%
Hagyományosan Gyertyaszentelő napja, azaz február 2-a "medvenap". Ez alkalomból a Méhecske csoportban, pénteken medvenapot tartottunk. Megismerkedtünk a hagyománnyal, mely szerint ha a medve február 2-án kibújva a barlangjából meglátja az árnyékát, azaz süt a nap, akkor sürgősen visszabújik, úgy gondolván, hogy még soká tart a tél. Azonban, ha borult az ég, akkor hamarosan megérkezik a tavasz. A gyerekek pénteken elhozhatták a kedvenc plüs mackóikat, melyekből kiállítást rendeztünk. Ezenkívül mackó mondókákra tornáztunk, mackós meséket hallgattunk, képeket színeztünk, majd otthonról hozott mackónasit kóstoltunk - mézet és málnát. Igazán vidám nap volt.
Elkezdődött az "Ördögszikla" című kisfilm forgatása, amely a Mobilszem elnevezésű nemzetközi versenyre készül. A nagysikerű "Torna kincse" alkotás után most szintén egy környékbeli legendát dolgozunk fel. Az alkotócsapat tagjai Nagy Imre mentorálásával, Gacsay Bence Barnabás, Kuzma Ádám és Nagy Gabriella. A maszkot Groško Németh Katalin készítette.
Farsangra készülve színes állarcokat készítettünk. A kissebbek az oviban, a nagyobbak Jutka néni segítségével a könyvtárban készítettek szebbnél szebb maszkokat
Folytatódik a Lego matek. Nagyon szeretjük, mert játszva tanulunk. Ma éppen pillangót készítettünk.
Hogy mi a festészet? - ne kérdezd, nem tudom, csak Érzem és Alkotom...
Az óvoda udvarán idén is saját kezűleg készített etetőkkel kedveskedtünk a madárkáknak.
2020. január 12-17. között iskolánk apraja-nagyja, valamint a testvériskoláink tanulói - Budapesti Kolping Katolikus Iskola, Encsi Váci Mihály Gimnázium - közös sítáborban vettek részt a Magas-Tátrában. Az egész heti szikrázó napsütés és a kiváló hangulat még szebbé varázsolta az együtt töltött napokat. Örülünk, hogy a tanulás mellett volt lehetőség a lelki feltöltődésre is. Viszlát jövőre!!!
Poprádon, 2020. január 14-én, sítanfolyam keretében három iskola: a Kolping Katolikus Iskola Budapestről, az encsi Váci Mihály Gimnázium és a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont diákjai és tanárai – Nagy István, igazgató kezdeményezésére - közös megemlékezést tartottak a lelki és szellemi gyökerekről.
Az eucharisztika ünneplése a Himnusz eléneklésével kezdődött. A szentmise az ősszel Budapesten megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készülés jegyében történt. Imáikban az egybegyűltek a Tátra hófedte magaslata kapcsán ismét egy másfajta látás szükségességét is kérték.
Gábor Bertalan, esperes-plébános és Karch Krisztián, káplán liturgikus szolgálata láthatólag nem kis felelősségtudatot és rácsodálkozást eredményezett, hogy a Gondviselés szép rendezésében ismét diákok, tanárok és szülők találkozhattak, ahol barátságok köttettek és megerősítést nyertek az összetartozás szálai határon innen és határon túl.
A hívek könyörgését, Krisztián atya így zárta:
Mennyei Atyánk,
Te még mielőtt megfogantattunk volna,
már kiválasztottál és meghívtál bennünket
és gyermekeinket a lét teljességére!
Ne engedd, hogy papi, lelkipásztori,
tanári, apai és anyai hivatásunk
kimerüljön a biológiai és a szellemi élet továbbadásában és táplálásában.
Segíts mindnyájunkat - határon innen és határon túl,
hogy ezek segítségével, azt az életet adjuk és tápláljuk gyermekeinkben,
amelyik túlmutat a pusztán materiális létezésen,
de azt, ami elvezet Hozzád, minden létezés ősforrásához.
Add meg, kérünk, hogy keresztségi fogadalmunkat komolyan véve,
merjük gyermekeinket és diákjainkat felajánlani Neked,
az Élet Urának a Szentlélekben,
hogy akiket ajándékba kaptunk,
ne feltétlenül úgy legyenek ajándékok nekünk és másoknak,
ahogyan mi azt elképzeltük, hanem úgy,
ahogyan – személyiségi jogaikat és szabad akaratukat
messzemenően tiszteletben tartva –
Te, szerető Atyaként öröktől fogva elképzelted azt róluk és rólunk.
Ezt kérjük Tőled, Urunk, Jézus Krisztus által.
Ámen.
Újabb taneszköz fejlesztésre került sor iskolánkon a gyermekek logikus, problémamegoldó képességének fejlődése érdekében.
A Jézuska meghozta a Legó készleteket, így elindulhat végre a Legómatek. Nagyon örülünk neki!!!
Bölcsek jöttek napkeletről Betlehembe, hogy hódoljanak az Úr előtt. Megnyitották kincses ládájukat, és drága ajándékokat adtak át: aranyat a fölséges Királynak, tömjént az igaz Istennek, és mirhát az Úr temetésére. Alleluja – énekli az Egyház a Vízkereszti liturgiában.
Ezekben a napokban mindenütt, ahol katolikus keresztények élnek az újesztendő kapcsán, Isten áldását kérik önmagukra és életterükre a jövőt illetően.
2020. január 8-án, az első tanítási napon, már hagyományszerűen megáldásra kerültek a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Intézmény helységei, annak diákjai, növendékei, tantestületi tagjai és dolgozói.
Ebben az esztendőben is szeretnénk növekedni nemcsak testben, de tudásban, lelkiségben, jóságban, irgalomban és szeretetben is. Meghallgatva a három napkeleti bölcs látogatásának történetét /Mt 2,1-12/, arra a tagadhatatlan következtetésre jutottunk, hogy az újesztendőben is sok veszedelem leselkedik ránk. Szeretnénk azokat elkerülni. Bölcsen viselkedni, mint a napkeleti bölcsek. Túljárni az ellenség eszén. Ehhez meg kell tanulnunk leborulni a megtestesült Bölcsesség, Urunk, Jézus Krisztus előtt. Imánkat így kötöttük csokorba:
1. Mennyei Atyánk, segíts, hogy az üdvösségre vezető úton továbbra is akarjunk Krisztus tanításának fényében járni!
2. Mennyei Atyánk, add kegyelmedet mindazoknak, akik őszinte szívvel keresnek Téged, hogy a betlehemi Kisdedben felismerjék istenségedet!
3. Mennyei Atyánk, Urunk, Jézus Krisztus jó illatú isteni tanítása vezesse el a nemzeteket és azok vezetőit az igaz egyetértésre!
4. Mennyei Atyánk, a krisztusi hit aranyos fénye ragyogja be egyházunk, népünk és családjaink életét határon innen és határon túl!
5. Mennyei Atyánk, az örök világosság fénye tündököljön országodban azoknak, akik földi életükben az áldozatos szeretet mirhájával hódoltak előtted!
Az esperes-plébánosunk, az intézmény lelki vezetője áldásra tárt kezekkel így imádkozott: Mindenható Urunk és Istenünk! Kérünk, áldd † meg ezt az intézményt, minden helyiségét és azokat, akik itt tanulnak, nevelődnek, nevelnek, oktatnak és dolgoznak. Legyen itt testi és lelki egészség, a szív tisztasága és a lélek legyőzhetetlen ereje; töltse el őket alázat, jóság és szelídség, engedelmesség és hálaadás. Kérünk, maradjon meg szent áldásod ezen az intézményen és mindenkin, aki itt tartózkodik. Segíts minket, hogy a Fiadban felragyogott fényt bennünk és köztünk semmiféle sötétség ne tudja kioltani. Köszönjük ezt a fényt! Segíts minket, hogy továbbra is az általa megvilágított úton akarjunk járni. Ámen.
A diákok éneklése közben az esperes szenteltvízzel meghintette az imádkozókat, az osztályokat, majd megáldotta az egybegyűlteket. Liturgikus ünnepségünket a nemzeti imánk eléneklésével zártuk.
Idén emlékeztünk Boldog Salkaházi Sára szociális testvér születésének 120., halálának 75. évfordulójára.
Salkaházi Sára 1899. május 11-én született Kassán. 1929-ben Budapesten belépett a Szociális Testvérek Társaságába, ahol a társaság szabályzata szerint előbb egyszerű, majd örök fogadalommal, teljesen Istennek szentelte életét.
Életmottóját Izaiás prófétától kölcsönözte: „Alleluja! Ecce ego, mitte me! – Alleluja! Íme, itt vagyok, engem küldj!” Élete során sokirányú szociális, mozgalmi és írói tevékenységet folytatott. A II. világháború idején részt vett az üldözöttek mentésében.
1941 februárjától a Katolikus Dolgozó Nők és Leányok Országos Szövetségének vezetője volt, és a mozgalom lapjának szerkesztője. Három év alatt öt új otthont alapított közel háromszáz férőhellyel. Megkezdte a munkásnők főiskolájának szervezését is. Állandóan utazott, tanulmányi és lelki-napokat tartott, gyűléseket szervezett. Írásaival határozott katolikus ideológiai programot adott az elpogányosodott, fasizálódó közszellem ellenében. Egyre jobban égett benne a vágy, hogy felajánlhassa életét „azon esetre, ha egyházüldözés, a Társaság és a testvérek üldöztetése következne be”.
Az engedélyt megkapta, és az életfelajánlás – teljes titoktartással – a központi és a kerületi elöljáró jelenlétében 1943. szeptember 14-én megtörtént a budapesti anyaház Szentlélek-kápolnájában. Felajánló imájában Sára testvér ezt mondta:
„Ó fölséges Szentháromság! Legkegyelmesebb Atyám, ki engem végtelen szeretetedből megteremtettél s jóságos irgalmadból gyermekeddé fogadtál, ó, édes Jézus Krisztusom! Aki szent véreddel engem megváltottál s végtelen jóságodból jegyesednek választottál, ó, drága Szentlélek! Aki kegyelmek bőségét zuhogtatod rám, s aki nekem, méltatlannak a hivatás kegyelmét és a Társaságot ajándékoztad, ó, legteljesebb Szentháromság, én ma a Társaság és a testvérek iránti hálából és szeretetből felajánlom magam, mint a Társaság áldozatát! Azon esetre, ha egyházüldözés, a Társaság és a testvérek üldöztetése következne be és legbölcsebb végzésed szerint gondviselésed tervében nem lenne benne halálom:
Fogadd el az én halálomat minden fájdalmával együtt váltságul a testvérek – különösen az öregek, a betegek és a gyengék – életéért, és bűnös, nyomorult életem fejében kíméld meg az ő életüket és kíméld meg őket a megkínoztatástól, a fenyegetésektől, és főként pedig a hűtlenségtől Irántad, az Egyház, a hivatás és a Társaság iránt.
Amennyiben isteni végzésed terveiben az én halálom benne foglaltatik, ebben az esetben is fogadd el életemet-halálomat, mint értük való áldozatot.
Ezt a felajánlást teszem Lelki-atyám és Elöljáróim engedélyével, édes Szűzanyám keze által, Szent József, Szent Benedek Atyánk, Avilai Nagy Szent Teréz, Szent Sára és Szent Őrzőangyalom segítségét kérve, nem a magam erejében, hanem a teljes Szentháromság kegyelmében bízva. Ámen.
Ó, édes Jézusom, teljes megnyugvással és készséggel fogadom már most a halál azon nemét, amely Neked tetszik, az összes vele járó gyötrelmekkel, fájdalmakkal és szenvedéssel együtt. Ámen.”
Isten - Sára testvér - életfelajánlását elfogadta. Vértanúsága – 1944. december 27-én - betejesedett. Az antifasiszta és zsidómentő akciókban kockázatokat vállaló szociális testvérek közül senkinek nem történt bántódása, a világháború pusztításai következtében egyetlen testvér sem vesztette életét.
Reményik Sándor, a közismert erdélyi költő, 1925-ben írta a ma egyre inkább érvényes sorokat:
Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükbe biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
Persze, nem a templom és nem is az iskola teszi az embert jobbá, hanem az Isten, aki Jézus Krisztusban megtestesült, hogy mindenki személyesen találkozhasson vele.
Szepsiben 2019. december 20-án ünnepélyes záró szentmisére gyűlt össze a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont tantestülete és diáksága. A szentmise előtt az esperesi körzet papsága kiszolgáltatta a bűnbánat szentségét, hogy a megjelentek tiszta szívvel ünnepelhessék karácsony szent ünnepét. Miután a szentgyónásban sokan személyesen is megbánták bűneiket, közösségileg is őszinte bűnbánatot tartottak, hogy lelkileg tisztán járulhassanak az Úr oltárához s majd szenteste a karácsonyi asztalhoz. A szentmise kenyéráldással zárult, amelyet Fábry Péter, okleveles mérnök, perényi plébános, a körzet esperes-helyettese végzett. „A tizenötmillió búzaszem” akció keretében az esperesi körzet 1000.- kg lisztet kapott a magyarországi Nemzeti Agrárgazdasági Kamara jóvoltából. A lisztet szétosztották a környék iskolai és óvodai étkezdéinek, de jutott a szepsi Szent Erzsébet Idősek Otthonába és a romatelep rászorulóinak is. Ebből a lisztből sütötte az Olajos Pékség azokat a kenyereket, amelyeket a szentmise részvevői az áldás után örömmel vittek haza a karácsonyi asztalra, hogy akkor és ott megszegve, így is egy legyen népünk határon innen és határon túl.
Az iskolaközpont 2015. szeptember 1-jén nyitotta meg kapuit. A nyitás nem kis konfliktussal járt és nagy kihívást is jelentett megmutatni, hogy mitől más az egyházi iskola. Ugyanolyan nem lehetett, mint 1945 előtt volt, hiszen a szerzetesiskolákban a rendek tagjai tanítottak, akik idővel megöregedtek és a szerzetesrendek tagjainak száma napjainkban nagyon megfogyatkozott.
Az első hónapokban érthetően nagy volt a bizonytalanság és a félelem, de azóta örömmel állapíthatjuk meg, hogy úgy Magyarország, mint Szlovákia szerte kialakult egy olyan egyházi iskolarendszer, amelynek diákjai sokszor bebizonyították már, hogy az egyházi intézményekben fontos és hasznos képzést kapnak hitből, tudásból és emberségből.
Az adventi záró szentmisében a jelenlevők papok együtt mutatták be a legszentebb áldozatot. A szentmise homíliája Szűz Mária Erzsébetnél való látogatásáról szólt, arról a megtapasztalt szeretetről, ahogyan a két édesanya találkozott egymással, szívük alatt gyermekeikkel: Jézussal és Keresztelő Szent Jánossal. (Lk 1,39-45)
A legnagyobb ajándék, amit tovább tudunk adni gyerekeinknek – Jézus. Ha a nehézségekkel szembesülve találkoznak Vele, könnyebben és biztonságosabban tudnak tovább menni. Ezzel az élő Jézussal leginkább az Eucharisztiában és a többi szentségekben találkozhatunk – hangzott az elmélkedés. De Őt hallhatjuk és hallgathatjuk a Szentírásban is és szerethetjük embertársainkban. Ezért fontos a szentmise helyes és jó átélése, hogy a velünk találkozók látva lássák, valami megváltozott bennünk: boldogabbak, élettel telitettebbek lettünk. Ennek kapcsán el tudják mondani, ez valóban így van, mert látták velünk, bennünk és általunk Jézust. Ezt megtanítani a tanítás és tanulás „netovább-ja”!
A szentmisében a népénekek mellett az iskola éneklőcsoportja is énekelt, elősegítve ezzel a meghittséget, az áhítatot, a karácsonyi találkozást Istennel és egymással. A hívek könyörgését a diákok kötötték csokorba.
Az intézmény református vallású tanárai és diákjai Molnár Árpád református lelkipásztor vezetésével a református egyházközség gyülekezeti termében gyűltek össze gyermek istentiszteletre, amelynek végén átjöttek a katolikus templomba, ahol közösen részesültek az áldásban és a kenyéradományban.
Jelenleg az intézménynek 202 növendéke van: 38 óvodás, 132 általános iskolás és 32 középiskolás.
Köszönet és hála a lisztadományért, a frissensült kenyerekért, a bűnbánati feloldozásért, az Eucharisztiáért, az áldásért, valamint a pedagógusok és a lelkipásztorok közösen elköltött ebédjéért.
Hála Istennek, ma már sok helyen, a templomokon kívül is felállítják a betlehemet. Azzal a céllal, hogy a pásztorok példáját követve sokan járuljanak a barlangistállóhoz, ahol nem nehéz meglátni és felismerni Isten nekünk adott Jelét.
2019. december 16-án este a művelődési központ nagytermében a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont növendékei és tantestülete jóvoltából ismét lehetőség adódott szívvel szemlélni az egykori bibliai eseményeket. Akik ott voltak tanúsítják, hogy szívük megtelt örömmel, ami elvihető oda, ahol szomorúság van. Reménnyel, ami megosztható azzal, aki elvesztette azt. Szeretettel, ami továbbadható annak, aki nélkülözi azt.
A gyufaárus kisleány élőtükröt tartott a nézők elé, hogy próbáljanak azonosulni azokkal a személyekkel, akiket megszemélyesítve látnak: a világ emberivel, akiknek minden mindegy, és Máriával, aki Fiát jászolba helyezte, mert nem jutott nekik hely a szálláson, és jegyesével, Szent Józseffel, aki hiába kopogtatott, ajtóról ajtóra járva. Próbálják rászegezni tekintetüket a Gyermek Jézusra, hogy övék legyen a csendben, az éjben fakadt mosolya, amely szétoszlatja a közömbösséget és örömre nyitja azok szívét, akik vágyják Isten szeretetét.
Köszönet és hála a növendékeknek és felkészítőiknek, hogy megvalósították Assisi Szent Ferenc egyik legszebb életüzenetét, aki az a mondta társainak: „Hirdessétek az evangéliumot, ha kell szavakkal is”, de ez ne kenetteljes győzködés legyen, hanem tanúságtevő magatartásforma.
Isten - ahogyan a Teremtés könyvében olvassuk - a földből teremtette az embert. Azt is mondhatnánk: földdé teremtett minket. Föld vagyunk. De Isten beleszeretett földünkbe… Ez Jézus szeretetének tanúságtétele… a szegénység, az alázat által lett láthatóvá Isten nagysága. Ezt láttuk, hallottuk ki a kerekded karácsonyi műsorból, amit a szentírás így fogalmaz: a hit cselekedet nélkül – halott.
A „cipődoboz akció” ékes bizonyítéka a Szentírás és a karitász harmóniájának. Köszönet a kárpátaljai árvaház – a Beregszászi Sámuel Alapítványnak, kapott, átadott és küldött adományokért. Jó volt ismét látni és hallani karácsony üzentét és lélekben megérteni, hogy aki nap, mint nap robotolva dolgozik, és nem ad alkalmat az ünneplésre, az az élet-energiáinak a tőkéjét fogyasztja. Az ilyen emberrel könnyen megtörténik az, ami mostanában olyan gyakori: aki nem tud leborulni, az előbb-utóbb „kénytelen” kiborulni…
Köszönjük, hogy lelkünk mélyén már leborultunk. Adja Isten, hogy mindez az ünnep csendjében többször megismétlődjön!
Áldott, ünnepi elcsendesülést kívánunk minden kedves Olvasónak.
Ahogyan nincs zene annak befogadására alkalmas fül nélkül, éppúgy nincs kegyelem hit nélkül sem, amely azt befogadja. Az eső sem fakaszt sarjat, hacsak a föld előbb be nem issza. A hit által vagyunk érzékenyek a kegyelemre, mert a hit az alapja mindennek, amit reménnyel tovább fejlesztünk.
Semmiféle teremtmény nem képes átölelni Istenből mindazt, ami megismerhető belőle. Az egyház hite olyan tágas, mint egy panoráma-felvétel, ami messze meghaladja az egyén szerény objektívét. Mindenki, aki az egyház hitével egyesül, magáévá teszi az apostolok, a vértanúk, az egyházdoktorok hitét, mindazokét, akik életutunkon megelőztek minket.
Elődeink: szüleink, nagyszüleink nem vitték magukkal a hitüket a mennybe, ahol már nincs is szükségük rá. Itt hagyták nekünk. Ebből élünk, ennek alapján remélünk és örvendünk, hogy életünk nem hiábavalóság, de értelmesen értékes, értékesen értelmes.
Powered by aSc EduPage