• {#1014}

            • Meggyújtottuk a második gyertyát

              7. 12. 2020

              Az adventi szentidő 2. hétfőjén iskolánk alsó tagozatos és óvodai részlegén is meggyújtottuk a 2. gyertyát, annak jeléül, hogy mindnyájan nagylelkűséggel kívánjuk megünnepelni Krisztus közénk születését. Hajdan itt élt közöttünk és újra eljön értékítéletet mondani élők és holtak felett. Ám, addig sem hagyott minket magunkra. Itt maradt velünk Szavában és szentségeiben, mindenekelőtt az Eucharisztikus színekben, Testében és Vérében, hogy amíg várjuk az Ő második eljövetelét, rejtetten mindig köztünk lehessen. Szól hozzánk a Szentírás szavában, hogy útbaigazítson minket. Szentségei által megerősít, hogy életutunkat sikeresen tudjuk végigjárni.

              Értékeljük ajándékait? Súlyos kérdés! – Boldog, akit késznek talál, amikor szívünk ajtajában áll és kopogtat! Ne legyünk ábrándozók, ne legyünk csodavárók! Életünkben jelen van a rossz és a jó egyaránt. Nekünk is, Jézus Krisztus példája szerint, meg kell küzdenünk a kísértésekkel, a hamis dolgokkal, hogy megmutatkozzék hűségünk és nagylelkűségünk. Ennek megértéséhez és megcselekedéséhez kérjük imáinkban ezután is az Ő kegyelmét.

              Köszönjük, hogy együtt imádkoztunk. További áldott adventi készülődést kívánunk kedves mindnyájuknak! Segítsen és vezessen minket - határon innen és határon túl - az Anyaszentegyház szüntelen áldása.

            • Ádvent második gyertyája

              6. 12. 2020

              Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz…

              Igazi lelkünket,

              akárcsak az ünneplő ruhákat

              gondosan őrizzük meg,

              hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.

              (József Attila)

              Amint arról már beszámoltunk, örvendetes tény, hogy immár vidékünkön is hagyománnyá vált a karácsonyt megelőző időszakban ádventi koszorúkkal díszíteni nemcsak templomainkat, de otthonainkat, sőt tereinket is. Lehet, hogy sokak számára ez inkább csak dekoratív elem, de nekünk, katolikus keresztényeknek, akik következetesebben látogatjuk Isten házát, a közös gyertyagyújtás áhítatunk elmélyítését és lelki előkészületünk fokozását szolgálja.     

              Ádvent második vasárnapján is ilyen indítékkal imádkoztunk templomainkban és otthonainkban. Isten áldását kértük igyekezetünkre és jó feltételeinkre, hogy ádvent napjaiban növekedjen bennünk is a hit, a remény, az öröm és a szeretet. Az oltárnál ismét Szalontay Ábel fő-ministráns elmélkedett, majd iskolánk diákjai: Kuzma Barbara és Balta Rita, akik a közös versmondás után meggyújtották a második gyertyát.

              A szentmise záró áldása előtt Nagy István, iskolaigazgató és Gábor Bertalan esperesplébános, a névnapos Barbarát és iskolatársát, Ritát könyvjutalomban részesítették, megköszönve nékik mindazt, amit Isten dicsőségére, az egyházért, népünkért és iskolánkért tesznek.

            • Meggyújtottuk az 1. adventi gyertyát

              30. 11. 2020

              Ádvent első gyertyája

              Advent szó a latin „adventus Domini” kifejezésre utal, ami annyit jelent, mint: az Úr érkezése, az Úr eljövetele. Arra az időre emlékeztet, amikor a választott nép a Messiás, a Megváltó érkezését várta. Az idők teljességében Krisztus Urunk megszületett Betlehemben. Erre az eseményre emlékezünk Karácsonykor.

              Karácsonyi várakozásunk négy héten át tart, azért hogy titka kellő mélységgel megérlelődjön bennünk, vagyis hogy a mában méltó módon tudjuk befogadni az egykor kisgyermekként közénk érkező Istent, az élet Urát.

              A Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont növendékei, Nagy István iskolaigazgató közreműködésével, advent első hetének hétfőjén: vers, ima és ének kíséretében gyújtották meg az első gyertyát. A képek önmagukért beszélnek.

              A keresztény és minden emberi közösség közös tapasztalata, hogy a nagy eseményekre készülni kell. Így az ókorban az uralkodó érkezését már hetekkel az esemény előtt hírmondó adta tudtul, hogy a helyiek rendbe tehessék az utakat, a házakat. Ilyen esemény a liturgikus advent is: amikor a királyok Királyának érkezését várjuk. Ilyenkor nemcsak környezetünket, házainkat, hanem szívünket és emberi kapcsolatainkat is rendbe kellene tenni.

              Napjaink adventi szimbólumának számít az adventi koszorú. A fenyőágakból font koszorúra elhelyezett négy gyertya az adventi időszak négy vasárnapjára utal. A gyertyák színe lila (a bűnbánat színe), egyet kivéve (ami rózsaszín): ezek együttesen szimbolikusan azt jelzik, hogy a bűnbánati időszak harmadik vasárnapján okunk van az örvendezésre is, mivel az Úrjövet már nagyon közel van.

              A pirkadat előtt, hagyományosan hat órakor bemutatott szentmisék, az úgynevezett „rorate” misék az adventi időszak liturgikus sajátosságának számítanak, elnevezésük pedig a latin miseének kezdő sorának, a „Rorate coeli de super et nubes pluant iustum! – Harmatozzatok égi magasok, teremjétek az igazat.” mondatnak a rövidítése. Mivel bűnbánati időszakról van szó, ilyenkor a templomi oltárokat nem díszítik virággal, a miséző pap pedig lila miseruhát ölt. A járványra való tekintettel az idén sokan csak online módon tudnak bekapcsolódni a szentmisékbe, de mindezek révén most különösen is nagy hangsúlyt kap az otthoni, a családi és a közösségi körök adventi koszorú gyertyáinak fényében végzett imádság.

              A keresztény ember számára az adventi időszak, amely egyben az esztendő utolsó hónapja is, nem az egész éves elmaradás behozatalát, önmagunk utolérését jelenti, hanem sokkal inkább azt, hogy felkészüljünk egy találkozásra, megtisztítsuk lelkünket az érkező Isten befogadására. Ezekben a hetekben megpróbálunk a lényegre figyelni, a lelkünket előtérbe helyezni és a felfokozott mindennapjaink hajszolt életviteléből a tempót visszavenni. A keresztény ember próbál elcsendesedni, önvizsgálatot tartani.

              Advent, ahogy a neve is mutatja, a felkészülés időszaka: nap, mint nap fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy kinek az eljövetelére várunk. Egyáltalán törődünk-e még azzal, hogy érkezik hozzánk Valaki, aki meg akarja újítani életünket?

              „Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, (...) hogy tanítson meg útjaira, és így ösvényein járhassunk” (Iz 2,1–5). Az adventi készületünk legyen tudatos várakozás. Éljük át ugyanazt a Messiás-várást, amely az ószövetségi választott nép lelkében élt. Várjuk úgy Jézus eljövetelét, mint ókori elődeink, akik teljes reménységgel és bizonyossággal imádkozták nap, mint nap, hogy: Marana tha - Jöjj el Uram!

              Kívánjuk, hogy – ebben az évben, amely mindnyájunkat a járvány miatt még inkább próbára tesz – az adventi időszak végén megtisztulva, gyermeki hittel tudjuk hirdetni karácsony szent éjszakáján: Emmánuel született nekünk - Velünk az Isten!

            • Lego matek az 1. osztályban

              23. 11. 2020

              Az I.A osztályban különleges nap volt a mai. Matematika órán Legóval tanultunk. Az óriáskígyó kirakása nem is volt olyan könnyű, de mindenkinek sikerült megoldania a feladatot. Jövő héten folytatjuk a játékos tanulást.

            • Mohňanský Lilla különdíjas

              23. 11. 2020

              Mohňanský Lilla, iskolánk 3. A osztályos tanulója különdíjat nyert a "Szent Márton legendája és a hozzá fűződő hagyományok" című képzőművészeti versenyen, melyet a nagymegyeri Szent Teréz Anya Katolikus Óvoda szervezett. Szívből gratulálunk, további sok sikert és művészi élményt kívánunk!

            • Gyermek szentmise a hittan óra keretében

              29. 10. 2020

              Ti is Benne épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben…

              2020. október 29-én Sára nővér szervezésében, Nagy István iskolaigazgató ismételt aktív részvételével szentmise volt a 3. és 4. osztályos diákoknak, akik első-szentáldozásra készülnek. A koronavírus-járvány következtében a Budapesten megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus elmaradása miatt a felkészítés tovább folytatódik. Az iskola vezetősége, a szülők kérésére elhalasztotta az idei első-szentáldozás ünnepségének megrendezését, mivel kihasználva az egyedülálló történelmi lehetőséget, az ünnepséget jövő év szeptemberében kívánják megtartani Budapesten, csatlakozva a világból érkező többi első-áldozóval.

              Különös öröm volt látni és érzékelni a gyermekek meghatottságát és összeszedettségét, végre együtt imádkozni a „gyermek-misekánont”, ami már 2008-ban azért került a Kottás Harangszó imakönyv első kiadásába, hogy ezzel is elősegítsük a gyermekmisék bensőségesebb átélését

              Napjaink kihívásait látva, jó felidézni Szent Pál apostol meglátását. Ő megértette az Úr Jézus elgondolkodtató magatartását. Jézus Krisztus, az apostolokat minden egyéni emberi gyarlóságuk mellett, alkalmasnak találta és kiválasztotta, hogy rá, mint szegletkőre épülve, együtt, közösen az Egyház szilárd sziklaalapjai legyenek. Nem a hasonló vérmérséklet, nem az azonos érdeklődés, nem a kölcsönös rokonszenv, de még csak nem is valami közös szent cél hozta össze ezt a tizenkét embert, hanem egyedül Jézus Krisztus személyes, kiválasztó döntése.

              Vagyis az egybeilleszkedés nem elvtelen alkalmazkodást jelentett számukra, nivellálódást a mindenki számára elfogadható minimum felé, hanem a Krisztushoz, mint Szegletkőhöz való mind pontosabb és szilárdabb ragaszkodást, tudva és tudatosítva, mindegyikük személyes meghívását.

              Megértették, hogy nem az egyéni jó, vagy a kevésbé jó tulajdonság a döntő, hanem a meghívás. Ezek után már nem volt szükségük egyeztetésre, hogy mindent egyforma módon mondjanak és csináljanak. Mindegyikük - egyéniségének és a körülményeknek megfelelően töltötte be hivatását, nem feledve: a meghívást, a kiválasztottságot, az elhivatottságot.  Ez olyan alappá vált, amelyre az utánuk következők is bátran építhettek. 

              Amikor manapság egymás életmódját, tevékenységét burkoltan, vagy nyilvánosan bíráljuk, arra vall, hogy nem arra építünk, amit Krisztus lerakott. Ezzel nem azt akarjuk sugallani, hogy el kell takarni, illetve el kell hallgatni, vagy ne adj, Isten - letagadjuk a hibákat. Nem.  A hibákat ki kell javítani, de mindenekelőtt - belülről.  Az első szentgyónásra és az első szentáldozásra készülve, ezt tanulgatjuk és tanítgatjuk együtt, közösen.  Gyöngeségeinket el kell fogadnunk, s meg kell tanulnunk velük együtt élni. Bennük az Apostol tanítása szerint Isten ereje mutatkozhat meg, mert a velük való naponkénti szembesülés mind újabb figyelmeztetés arra, hogy Jézus Krisztus nélkül egy napig sem élhetünk. Sine dominico non possumus – Vasárnap, az Úr napja, az Eucharisztia nélkül, nem élhetünk.

              De úgy, ahogyan például Szent Ferenc és más szentek is tették, akik önmagukon kezdték a reformot, anélkül, hogy bárkit is elítéltek volna. Első lépésük az volt, hogy saját életüket a krisztusi szegletkőre és az apostolok alapjára helyezték. Mindezt zseniális érzékkel tették: megkülönböztetve a jót a rossztól, de úgy, hogy közben nem választották el Krisztust az Ő Egyházától. 

              Ismét csak kívánni lehet megérteni, hogy meghívásunk és kiválasztottságunk révén mindnyájunkra érvényes a páli meglátás: nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten háza-népe, az apostolok és próféták alapjára rakott épület, amelynek szegletköve maga Jézus Krisztus. Benne illeszkedik egybe az egész építmény, és az Úr szent templomává növekszik. Ti is Benne (Jézus Krisztusban) épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben (vö. Ef 2,19-22).

            • Őrizem a szemedet…

              28. 10. 2020

              2020. október 27-én az egyházi iskolaközpont gimnazista diákjainak Nagy István iskolaigazgató aktív közreműködésével a templomból on-line liturgia volt, amelyen a napi olvasmányok kapcsán többek között arról elmélkedtünk, hogy a  házasság, a család, az engedelmesség iskolája, ahol leginkább arra van szükség, hogy megtanuljunk egymás alárendeltjeiként élni.

              Pál apostolnak azt a felszólítását, amely a feleségeknek szól – „Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, amint Krisztus is feje az egyháznak” – a férjek szeretik idézni. A folytatás azonban sokuk figyelmét elkerüli: „Ti férjek, szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat! Önmagát adta érte…” (vö. Ef 5,21-33).

              Vagyis nemcsak a feleségek feladata, hogy alárendelődjenek férjüknek, hanem a férfiaknak is alá kell tudniuk rendelniük önmagukat feleségüknek, mert Krisztus is feláldozta életét, vagyis alárendelte saját akaratát Jegyeséért, az Egyházért. A házastársaknak tehát kölcsönösen egymás alárendeltjeivé kell válniuk, nem pedig megpróbálni uralkodni egymáson. Tehát, nemcsak egymás mellett, nemcsak egymással, de egymásért készek élni.

              Krisztus megváltó kegyelme ezt az ajándékot és örömet kínálja fel a házastársaknak, hogy mindketten Isten alárendeltjeiként igyekezzenek túltenni egymáson az alárendeltségre való törekvésben. Mivel a szeretet gyöngéd, tapintatos és figyelmes, ezért még az alárendeltség címén sem akar uralkodni, az a fél, aki ügyesebbnek bizonyul, megengedi a másiknak, hogy egyszer-egyszer alárendelt lehessen, vagyis szolgálhasson.

              Az ilyen életformában akkora erő van, hogy az abszolút jövőt, az örökkévalóságot hordozza magában. Ez az a mustármag a földön, amely égig érő fává nő. Ez az a kovász, amely valóban átjárja az emberiség tésztáját, ez az Isten országának kezdete. Ilyen magatartást tanítani, elsajátítani, megélni és megsejtetni jövőformáló és biztosító lét.

              Adja Isten, egyszer s mindenkorra felhagyjunk azzal, hogy a Szentírás egy-egy kijelentésével saját kényelmünket, megalkuvásunkat s végső soron a bűn ősi struktúráit akarjuk igazolni.

              Csak kívánni és remélni szeretnénk, hogy iskolaközpontunk minden tagja komolyan véve a felszólítást, tudatosan törekedjen legkisebbnek és utolsónak lenni, még akkor is, ha ezzel esetleg mások visszaélnek. Gondoljunk Urunkra és Mesterünkre, aki a kereszten érettünk, a mi üdvösségünkért vérét ontotta.

              Az ilyen magatartás megélése kapcsán biztosabb lehet a késői együttöregedés szépsége, amint azt Ady Endre, Őrizem a szemed… versüzenete előrevetíti:

              Már vénülő kezemmel
              Fogom meg a kezedet,
              Már vénülő szememmel
              Őrizem a szemedet.

              Világok pusztulásán
              Ősi vad, kit rettenet
              Űz, érkeztem meg hozzád
              S várok riadtan veled.

              Már vénülő kezemmel
              Fogom meg a kezedet,
              Már vénülő szememmel
              Őrizem a szemedet.

              Nem tudom, miért, meddig
              Maradok meg még neked,
              De a kezedet fogom
              S őrizem a szemedet.

            • Ajándék az időseknek

              23. 10. 2020

              Október az idősek hónapja. Ebből az alkalomból óvodásaink kis meglepetéssel kedveskedtek az Idősek otthona lakóinak.

            • Gyermekek fohászkodtak Szűz Máriához a járvány elmúltáért

              19. 10. 2020

              A Szükséget Szenvedő Egyház /Kirche in Not/ segélyszervezet az idén is arra kérte a gyermekeket, szüleiket, tanáraikat és hitoktatóikat, hogy október 18-án és 19-én szerte a világon közösen imádkozzanak, hogy a Mindenható, Szűz Mária anyai közbenjárására szabadítsa meg a világot a koronavírus-járványtól. A szervezők levélben magyarázták el a gyerekeknek, hogy hogyan imádkozzák a rózsafüzért. A felnőtteknek pedig kifejtették, hogy az Úr Jézus miként ad valódi gyógyírt az emberiséget sújtó bajokra.

              Október hagyományosan a rózsafüzér hónapja, amikor a keresztények előszeretettel imádkozzák a szentolvasót. Az idén a segélyszervezet ismét támogatta az „Egységért és a békéért egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért” – kezdeményezést, amelyet az eddig még soha nem tapasztalt világméretű egészségügyi és társadalmi veszélyhelyzetben voltak kénytelenek megtartani.

              A Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont alsós tagozatának 6. és 7. Osztályos diákjai Sára nővér vezetésével, Nagy István iskolaigazgató és Gábor Bertalan, esperes-plébános közreműködésével, készséggel csatlakoztak a nagyszerű kezdeményezéshez.

              A közös imádkozás kezdetén mindenki kapott emlékbe egy megáldott rózsafüzért azzal az elhatározással, hogy otthon, naponta mindenki elimádkozik egy tizedet arra a szándékra, hogy a világ, amelyben növekednek természetében és lelkiségében jobb, emberibb és kegyelem teljesebb legyen. Az utolsó tizedet Dr. Csókay András professzor szándékára imádkozták, hogy a bangladesi sziámi ikrek következő műtétje Urunk, Jézus Krisztus segítségével, erejével eredményes legyen.

              Ki ne látná? „Világunk többé már nem ugyanaz: ami korábban magától értetődő volt, soha nem is lesz már olyan” – valljuk a rózsafüzérre hívó Mauro Piacenza bíborossal és a Szükséget Szenvedő Egyház pápai jogú alapítvány elnökével, Martin M. Barta atyával, egyházi tanácsossal együtt. Sajnos, a bevezetett óvintézkedések dacára a félelem, az irányvesztettség és a tehetetlenség légköre határozza meg életünket. Nem tagadva ugyan a sok helyen tapasztalható nagyfokú szolidaritást és társadalmi egységet, de ugyanakkor beismerve és elismerve, hogy a vírus sokakat eltávolított és elszigetelt egymástól. Ahelyett, hogy úgy tekintenénk egymásra, mint felebarátunkra és Isten képmására, veszélyként fogjuk föl a másikat, mint lehetséges vírushordozót.

              E veszélyhelyzet láttán és sok más gyászos esemény közepette, amelyekkel a világnak ma és a jövőben is szembe kell néznie, világosan látszik, hogy az emberiség Isten nélkül kudarcra lenne ítélve. Jövőnk szempontjából ezért végzetes lenne azt gondolni, hogy Istennek nincs köze a vírushoz, betegségünkhöz, sőt, mintha tehetetlen volna. Éppen ellenkezőleg, Isten itt áll mellettünk. Urunkban, Jézus Krisztusban magára vette minden bajunkat, még a bűnt is, a legrosszabb vírust. Ezért ideje lenne beismerni és elismerni, hogy az Úr Jézus az egyedüli ellenszere a világ összes szerencsétlenségének. Az Atya arra hív minket, hogy bízzunk Fiában, Jézus Krisztusban, aki arra bátorít, hogy imádkozzunk és kérjünk mennyei segítséget, fohászkodva Édesanyjához, aki az emberiséghez siet a legsötétebb pillanatokban.

              Szűz Mária ugyanis kezdetek óta mindig ott állt és áll az emberiség mellett. Az elmúlt kétszáz évben minden földrészen megjelent, hogy hirdesse az örömmel és békével teli jövőt, azzal a feltétellel, ha az emberek megtérnek.

              Az igazi megtérés lényege - kegyelemben élni. Ezt azt jelenti, hogy megbánva bűneinket, a bűnbánat szentségében bevallva meggyónjuk azokat, majd az Oltáriszentségben magunkhoz véve Urunkat, Jézus Krisztust, vele buzgó eucharisztikus életet élve, naponta imádkozva a szentolvasót, olvasva a Bibliát, és Szűz Mária Szeplőtelen Szívének szentelve önmagunkat, irgalmas cselekedeteket végezünk. Az egyes jelenésekkor ezeket a gesztusokat kéri tőlünk Szűz Mária.

              Mindezek ismeretében és készségével csatlakoztunk a rózsafüzér imádsághoz az iskolában hétfőn és vettünk részt a kezdeményezésben, amely egymillió gyermeket kívánt összegyűjteni a rózsafüzér ima által a világból.

              Ezúton is köszönetet mondunk a felnőtteknek, a szülőknek és a tanároknak, akik vállalták, hogy megismertetik a gyerekekkel Szűz Máriát, mint mindenki mennyei Édesanyját, és tanítgatják őket imádkozni a szentolvasót. Ezzel ugyanis a legjobb felkészítést adják nekik a jövőre.

              A rózsafüzért az örvendetes titkokról imádkoztuk, majd egy sajátos imával felajánlottuk önmagunkat, családjainkat, iskolánkat, tantestületünket és gyermekeinket Szűz Máriának, Isten Anyjának, aki mindannyiunk édesanyja. Az ima így hangzott: „Mária, Édesanyám, örömmel telve jövök ma hozzád, hogy neked ajándékozzam szívemet. Neked adom mindemet, minden cselekedetemet, az egész életemet. Magammal hozom eléd a szívemben szüleimet, fivéreimet és nővéreimet, az összes barátomat, de azokat is, akik ártottak nekem. Légy Te a mi anyukánk, áldj meg és óvj meg minket”.

              Minden bizonnyal ott, ahol ilyen lelkületű diákok, tanárok, nevelők, hitoktatók élnek és működnek – kétségtelen, hogy ott egy kicsit már most, jobb ez a világ.

            • Az ősz olyan csodaszép ...

              11. 10. 2020

              Az ősz olyan csodaszép,

              Megsárgul a falevél.

              Nem kell festék, sem ecset,

              Tarkabarkák a hegyek.

               

              Az ősz olyan csodaszép,

              Hullanak a gesztenyék.

              Alma, dió mind megérett,

              Szedd le, mert úton a tél.

               

              Az ősz olyan csodaszép,

              Ám eső jő, s hideg dér,

              Falevelek mind lehullnak,

              Őszi hangok elcsitulnak.

               

              Hóanyó kontyát megrázza,

              Fehér ruhát ölt a tájra.

              Hegyek ormán csillan a jég,

              Az ősz elámul, oly szép a tél!

    • Kontakt

      • CIRKEVNÁ SPOJENÁ ŠKOLA - EGYHÁZI ISKOLAKÖZPONT, Cirkevná MŠ,ZŠ a gymnázium bl.Sáry Salkaházi s VJM - Boldog Salkaházi Sára Egyházi Óvoda, Alapiskola és Gimnázium, Moldava nad Bodvou-Szepsi
      • +421948 246 331
      • Československej armády 39, 045 01 Moldava nad Bodvou
        04501 Moldave nad Bodvou - Szepsiben
        Slovakia
    • Bejelentkezés