A Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont gimnazistái Nagy Gabriella, tanárnő vezetésével, Nagy István, iskolaigazgató kíséretében meglátogatták a szepsi plébániatemplomot, ami a történelmi városközpont egyik domináns épülete.
A településen a korabeli írások szerint már 1290-ben létezett kőtemplom, amelyet a XV. században, Mátyás király idejében átépítettek gótikus stílusban, a Kassai Szent Erzsébet Dómmal azonos időben.
Előbb háromhajós, majd a későbbi barokk stílusú beavatkozások folyamán (XVIII. sz.) egyhajóssá átépített templom a Szentléleknek tiszteletére van felszentelve. Minden bizonnyal ezzel összefüggésben van a város címerében is található Szentlélek szimbólum, a kiterjesztet szárnyú galamb, ami a főoltárban és a templomhajó feletti mennyezeten is látható. A főoltár 1896-ban készült, de az oltár központi szoborcsoportja - stílusából ítélve - feltehetően korábbi időből származik.
A templom nyugati oldalán van a három boltíven nyugvó kórus, ahová a harangtoronyból lehet jutni. A toronyban három harang lakik. A templom műemlékké van nyilvánítva. Déli bejárata, az úgynevezett ékes-kapu, gótikus stílusban van építve. Több mint valószínű, hogy ugyan azok a mesterek, vagy az ő tanítványaik készítették, akik a kassai dómot és a rozsnyói templomot.
A templom bejárati részében látható arci ábrázolása annak a Herkó János ferences a szerzetesnek, aki szájhagyomány szerint a szűkebb pátria egyik ellenreformációs elhíresült alakja, a legendává vált és a népi szólásban is megörökített, herkópátert volt. A katolikus egyházhoz fanatikusan ragaszkodó páter a katonák élén, fegyverrel a kezében próbálta visszatéríteni a protestánsokat a katolikus hitre. A dombormű halálának évével – 1686 van ábrázolva. Az épület magán és magában hordozza a múltat, minden pozitívumával és negatívumával együtt. Életjelek és életnyomok, amelyeket nem szabad sem eltitkolni, sem elrejteni. Fel kell vállalni. Ami szép volt, azért adjunk hálát és gyarapítsuk, ami kevésbé volt szép, kérjünk érte bocsánatot és imádkozzunk, hogy mi ne essünk elődeink hibáiba.
Templom szó jelentése: az az épület, ahová az emberek istentiszteletre járnak. [templom < ómagyar: templom < latin: templum (szent hely < időmérő hely) < tempus (idő)]
A temno, temnere, kivágni, kihasítani jelentésű latin igéből származik. Magyarázata: „elkerített terület”, „szent hely”, „a közönségesből kiszakított különleges terület”, „szentélykörzet”. A templum tehát felszentelt helyet jelentett, ami a görög temenosz kifejezés átvétele.
Anyanyelvünk általánosságban a templom szót használja. Az európai nyelvekben a templom megnevezésére többnyire a latin ecclesia szónak megfelelő kifejezés szolgál, amely egyszersmind az egyházat, mint közösséget is jelöli. Az egyes templomokat szerepüktől függően a kápolna, katedrális (székesegyház), vagy a bazilika elnevezés illeti. Egy-egy szerzetesház templomát kolostortemplomnak nevezik, és külön név illeteti meg egy-egy egyházközségi főtemplomát, amit plébániatemplomnak nevezünk.
A kezdetben a keresztények magánházaknál tartották az istentiszteleteket, a keresztényüldözések idején a katakombákat használták kultuszhelyül. Nagy Konstantin türelmi rendelete után (313 – milánói ediktum) megindult a nagyobb arányú keresztény templomépítkezés. Ebben az időben és a középkor folyamán is számos pogány templomot, illetve európai zsinagógát is keresztény templommá alakítottak át. A protestáns templomokat imaház, vagy gyülekezeti-hely névvel is illetik. A Jahovai Tanúi elnevezésű vallási felekezet temploma a királyságterem. A muszlim templom neve mecset, vagy dzsámi.
Mutasd meg a füzetedet, szobádat s én megmondom, hogy ki vagy. Mutasd meg a kultúrádat, a templomodat, az iskoládat… hasonlóan érvényes. Adja Isten, hogy gyökereinket továbbra is tudatosan, hűsséggel és felelősséggel ápoljuk. A kapott örökség kötelez…