Amikor a szívbéli megtérésünkből élhetőbb élet fakad…
Annak igazságát, hogy senki sem szolgálhat két úrnak, gyermekkorunktól fogva halljuk, ismerjük, tapasztaljuk, mégis újra meg újra megpróbálunk ellene szegülni, aminek következményei vannak.
De ez nem Isten bosszúja, hanem a két értékrend közötti megosztottság következménye, amely az ember szívét hasítja ketté. Félelmetes misztérium ez, a sötétség hatalmának legmélyebb titka. A megosztott szívű ember állandóan olyan bizonyítékokat keres, amelyek igazolhatnák hűtlenségét.
Mivel az ellenkező értelmű jeleket szinte képtelenek vagyunk elviselni, ezért mindenáron szabadulni akarunk tőlük, sőt, nem egyszer likvidáljuk azokat, akik figyelmeztetnek arra, hogy nem jó úton járunk. Nem vesszük észre, hogy az áldozatok száma hiába nő, lelkünk nem lesz nyugodtabb. A bűn mechanizmusának alapvető jellemzője ugyanis, hogy a palackból kiengedett ártó lelkületünk előbb-utóbb szembefordul Istennel, az Egyházzal és legjobb énünkkel, aki bűnünk börtönéből kiszabadított minket, visszatámadunk, vesztét kívánva Istennek, az Egyháznak és erkölcsös énünknek.
A bibliai szemléletmód szerint első olvasatra úgy tűnik, hogy Isten az, aki büntet, persze nem úgy, hogy külön-ítéletet tart, hanem úgy, hogy egyszerűen hagyja, hogy a bűn megteremje a maga gyümölcsét. Hiszen az igazság, igazság marad akkor is, ha tagadják, akkor is, ha valaki nem vesz róla tudomást, ami aztán kíméletlenül visszaüt.
Ebből a kérlelhetetlen folyamatból kitörni csupán jó szándékkal, emberi erőfeszítéssel lehetetlen. De az Úr kegyelméből megvalósulhat a teljes fordulat, ha egész lényünkkel elfordulunk a magunk faragta, készített, elgondolt, elképzelt bálványoktól, visszafordulunk az egyetlen Istenhez.
Ezt tették 2022. június 18-án, szombaton a vasárnapi elsőáldozásra készülő gyermekeink és hozzátartozói. Köszönet és hála mindenkinek, aki különféle módon elősegítette, el-, és felkészítette ezt a jóra fordulást.
Imádkozzunk - Urunk Jézus, Krisztus Te nem elégszel meg azzal, hogy Istenünknek és Urunknak nevezzünk, miközben a szívünk a bálványoknak hódol, hanem azt várod tőlünk, hogy nap, mint nap igent mondjunk értékeidre, Rád, Téged válasszunk, és folyamatosan kiszolgáltassuk életünket Neked. Add meg kegyelmesen, hogy igyekezzünk szüntelenül Veled maradni, de ha mégis eltávolodnánk Tőled, legyünk készek újból és újból visszatérni Hozzád, s szívbéli megtérésünk folytán új, még bővebb és élhetőbb élet fakadjon köztünk és bennünk. Ámen.