Pünkösd ünnepének délutánján Szepsi város lakosai is szerettek volna hagyományosan
összegyűlni a templomtérre, hogy miután délelőtt istenházában a templombúcsú kapcsán
együtt imádkoztak, most az „életfa” köré gyűlve tovább folytassák a kérést a megmaradásért,
az összetartozásért, a módok, a feladatok felismeréséért és megvalósításáért. A találkozó a
hirtelen jött zivatar miatt a téren ugyan elmaradt, de az istenháza kapui újra megnyíltak, hogy
találkozó helyet nyújtson a hálálkodóknak. Ünnepi beszédet mondott Dr. Margittai Gábor, a
Magyar Összetartozás Intézet igazgatója, közreműködtek a Szepsi Boldog Salkaházi Sára
Egyházi Iskolaközpont diákjai, a történelmi egyházak lelkipásztorai, a helyi Csemadok, a
kulturális-, és a társadalmi élet vezetői.
Az itt élők a sokrétű történelmi, szellemi, lelki és gazdasági örökösökként az áldott elődök
számtalan tanúságtételében gyökerezően, egyedülálló küldetéstudat részeseiként - amit jól
fejez ki a város címerében szimbolizált Szentlélekre utaló galambkép is - állnak meg évről-
évre a megszentelt helyen. A Szentlélek ugyanis a bibliai képek alapján, elsősorban Krisztus
Urunk szavait - mélyen a lelkekbe vésve - tanítja, hogy a törvényt már nem kőtáblákra, hanem
a szívekbe írják.
Ennek a jele az a nagyszerű törekvés is, amellyel népünk - határon innen és határon túl -
ezekben a napokban különösen is igyekezett mindent megtenni az emlékezés és az emlékezők
fogadásában és gondozásában, valamint számtalan más kezdeményezésben. A sok-sok
erőfeszítésnek köszönhetően ez az ünnepség is úgy jelent meg számunkra, és a velünk együtt
ünneplőknek, akik hozzánk jöttek, akár messzebbről is, hogy közösségünk egy nagy, nyitott
és befogadó otthon: a hit, a remény és a szeretet összetartozós tűzhelye.
Nagy köszönet és hála, hogy - itt és most – mi is készek vagyunk ismételten belépni arra a
hatalmas építkezési területre, ahol amennyire csak tudjuk, mindenkit meghallgassunk, és
együtt tanuljuk megérteni és értelmezni az idők jeleit a minap megválasztott Ágoston-rendi
egyházfő sokszor idézett Szent Ágostoni mondása szerint: veletek keresztény vagyok, értetek
püspök, pap, előjáró, szülő, nagyszülő…
Adja Isten, hogy az imádság és a szeretet közös erőfeszítéseiben továbbra is segítsük egymást.
Jelenlétünkkel, igyekezetünkkel, fáradalmainkkal igyekezzünk a jövőben is kifejezni
hovatartozásunkat, azzal a kívánsággal, hogy közös utunkon ezután is készek vagyunk
megosztani minden örömünket és bánatunkat, minden fáradságunkat és reményünket,
felajánlva egymásnak, egymásért, egymással „azt a keveset, amink van, és amik vagyunk”.
Ismét csak kívánni és kérni lehet: a Szentlélek ereje, fénye, világossága, bátorsága és
tettrekészsége tegye teljessé városunk egyházainak, egyházi közösségeinek, utcáinak,
egyéneinek és közösségeinek történetét sok, számos éven át.
