A kassai főegyházmegye egyházi fenntartású iskoláinak igazgatói 2022. augusztus 24-én Szepsiben a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont épületében tartották évkezdő munkaértekezletüket, ami főpapi szentmisével kezdődött Mons. Marek Forgáč, segédpüspök vezetésével, akivel együtt miséztek az esperesi körzet papjai.

A szentmise a Boldog Sára tiszteletére emelt iskolakápolnában került bemutatásra, nyomatékosan hangsúlyozva, hogy Sára testvért, mivel kolostorukban a szociális testvérek zsidókat bújtattak, ezért 1944. december 27-én, Budapesten többedmagával a Dunába lőtték. Testüket ismeretlen helyre vitte a Duna.

Hajdan az Úr Jézus is belépett a Jordán folyóba, ami azóta a kegyelemáradás különleges helye. Hittel reméljük, hogy a Kárpát-medencét összekötő Duna Sára testvér vértanúsága révén Közép-kelet Európa népei megszentelődésének is különleges helye.

A szentmise kezdetén Gábor Bertalan, helyi esperes-plébános üdvözölte az egybegyűlteket, kifejezve meghatottságát, hogy Nagy István, iskolaigazgató javaslatára a főegyházmegye iskolai hivatalának igazgatója Miroslav Jacko meghívására a 26 egyházi fenntartású iskola igazgatói az egyetlen magyar tanítási nyelvű iskolában tartják évkezdő találkozójukat.

Köszöntőjében az esperes-plébános Ferenc pápát idézte, aki közelmúltban kanadai apostoli útján a Szent Anna-tónál többek között ezt mondta: „Az Egyház is nő, az Egyház is anya. Sosem volt ugyanis történelmében olyan időszak, amikor a hitet ne anyanyelven, ne az anyák és a nagymamák nyelvén adták volna tovább. Viszont fájdalmas örökségünk egy része abból ered, hogy az őslakos nagymamákat megakadályozták abban, hogy a hitet saját nyelvükön és kultúrájukkal adják tovább. Ez a veszteség kétségtelenül tragédia, de itteni jelenlétetek az ellenálló képesség és az újrakezdés tanúsága, a gyógyulás felé vezető zarándoklaté, a szív Isten felé való megnyitásáé, aki meggyógyítja közösségi létünket.”

Kifejezte abbéli örömét is, hogy ez a találkozó is ismételt alkalmat és lehetőséget nyújtott arra, hogy ilyen összetételben is önmagukra vonatkoztassák Ferenc pápa szavait: itteni jelenlétetek az ellenálló képesség és az újrakezdés tanúsága, a gyógyulás felé vezető zarándoklaté, a szív Isten felé való megnyitásáé, aki meggyógyítja közösségi létünket. Köszönet és hála érte!

Adja Isten, hogy egyházi iskoláink, hasonló képen, mint a Jordán és a Duna, a kegyelemáradás különleges helyei legyenek és maradjanak.

Nagy István igazgató úr beszédében köszönetet mondott mindenkinek, aki munkájával az elmúlt hét évben hozzájárult az iskolaközpont fejlődéséhez, majd névnapján szeretettel köszöntötte Gábor Bertalan esperes urat.

Bizonyságtétele az alábbiakban olvasható: Privitanie-riaditelsky_prejav_2022(1).doc

2022. augusztus 22-én meglátogatta a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontot a Hazajárók stábja, akik nagy örömüket és elismerésüket fejezték ki a látottak és a tapasztaltak felett.

Mint mondták, a szűkebb pátriát járva nemzeti ünnepünk közelségében jó volt reménységgel látni és hallani, hogy amikor majd mindnyájunk életében eljön a pillanat, és rájövünk: kell egy hely, egy nyelv, egy otthon, ahol az ember az övéi között, szeretetben, biztonságban élheti életét, ahová visszatérhetünk, ahol az élet nem hullik a semmibe, a példás, ragaszkodó élet gyümölcseként lesz még haza, egyház és nemzet.

Csak kívánni tudjuk velük együtt és egymásért: adja Isten, hogy nemzedékünk továbbra is beismerje, itt és most mi következünk: népünknek, hazánknak, egyházunknak ránk van itt szüksége.

Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a családban, az iskolában és a templomban, hogy amikor majd gyermekeink, unokáink és dédunokáink minderre rádöbbenek, legyen még haza, egyház, nép, nemzet az ősi tájon. Hazaváró hazajárók.

Az új kenyér megáldása a családi nap keretében

2022. augusztus 20-án délelőtt Szepsiben, a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban családi napra gyűlt össze a környék, hívő, magyar népe.

A sokrétű program fontos mozzanata volt az új kenyér megáldása is, ami Kuzma Norbert, okleveles mérnök és fia Ádám, a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont növendéke jóvoltából a világhálón is követhető volt.

Dobos Zoltán, szülő, egyháztanácstag és önkormányzati képviselő, felvezetőjében többek között elmondta, hogy most, amikor a határokban – határon innen és túl – lassan ismét befejeződtek az aratási munkák és magtárba került a kenyérnekvaló, hála Istennek, a nagy szárazság ellenére - a malmokban van mit őrölni. A pékségekben, a különféle üzemekben, és a háztartásokban van miből kenyeret sütni, élelmet készíteni. Mindezért illik hálát adni a Teremtőnek, és köszönet mondani a földműveseknek és a munkásoknak. Tegyük meg ezt ma ünnepélyesen azáltal, hogy az Isten és az ember jóságát megköszönve, hálával és tisztelettel vesszük kezünkbe az új kenyeret, mint a Teremtő adományát és az emberi munka gyümölcsét. Kérjük Istent, szeretetével kísérje továbbra életünket, hogy ne csak a földi, de örökboldogságunkat is elérjük.

Mielőtt azonban Isten áldását kérnénk az új kenyérre - folytatta - legyen szabad köszönetet mondani a határon kívül rekedtek nevében azért az eledelért is, amit az anyanemzet nyújt övéinek. Köszönjük a magyar igazolványt, az egyházi épületeink állagmegóvását, az iskolaügy, a nevelés, a kultúra és a művelődés támogatását. Köszönjük, hogy otthon egyre kevesebben vannak azok, akik megkérdőjelezik, hogy mi is a nemzet része vagyunk. Nem mások ellen, de egymásért. Egymásért itt a Kárpát-medencében, mert az egynyelvű és az egyszokású nép - írta volt Szent István királyunk - gyenge és esendő.

Kérjük a Teremtőt, minden nép Atyját, Szentlelke által gyújtson szívünkben új fényt és világosságot, hogy egymásban felismerjük a testvért, és gyermekeihez illően, felekezetre és nemzeti hovatartozásra való tekintett nélkül, igaz keresztényként viselkedjünk egymás iránt. Ne vetélytársat és ellenséget lássunk egymásban, de szövetségest. Legyünk a béke, a kiengesztelődés, a megbocsátás eszközei, hogy példánk által a hitetlen világ, könnyebben elfogadja az evangélium tanítását, s annak gyümölcseként mihamarabb elnyerje a testvériség ajándékát.

Az ünnepi evangélium (Mt 7,24-29) elhangzása után Gábor Bertalan, esperes-plébános szólt az egybegyűltekhez, majd megáldotta az új kenyeret, hálát adva és köszönetet mondva mindazokért, akik: irányítottak, szántottak, vetettek, arattak, szállítottak, őröltek, dagasztottak és sütöttek, hogy mindennapi ajándék az asztalunkon illatozhat. Köszönetet és kérést azért is, hogy hálás lélekkel fogyasztva, érte Istennek és embertársainknak hálát adni soha meg ne szűnjünk, és így fogyasztása lelki, szellemi és testi életünk gyarapodására szolgáljon.

A záró áldás előtt Nagy István iskolaigazgató mondott köszönetet a rendezvény megszervezésért és meg valósításáért.

Örülünk, hogy a fészekben is egyre több szülőt, nagyszülőt, dédszülőt, gyermeket, unokát és dédunokát látunk! Köszönjük! Örülünk, hogy önmagunkra is vonatkozathatjuk Ferenc pápa a közelmúltban, Kanadában a Szent Anna tónál mondott szavait: itteni jelenlétetek az ellenálló képesség és az újrakezdés tanúsága, a gyógyulás felé vezető zarándoklaté, a szív Isten felé való megnyitásáé, aki meggyógyítja közösségi létünket. Köszönet és hála érte!

Köszönjük! De köszönet és hála mindazoknak is, akiknek otthonában, családjában idősek vannak. Ne felejtsük: Kincsek ők, mert falaink között ők az élet forrásai. Vigyázzunk rájuk, mint legértékesebb örökségünkre, amelyet szeretni és őrizni kell. Köszönjük a Gondviselésnek életünket, történelmünket, múltunkat, szellemi, lelki, anyagi értékeinket. Szívből kívánjuk, hogy rohanó világunkban továbbra is bátran és megalkuvás nélkül tudjunk tanúskodni értékrendünkről: Isten országáról és Urunkról, Jézus Krisztusról, aki életével és halálával kinyilatkoztatta nekünk az élet igazságát. Szavunk, magatartásunk legyen a jövőben is igen - igen, nem - nem, világosan megkülönböztetve Isten igazságát ennek a világnak a hamisságától.

Adja Isten, hogy életmagatartásunk a Szentlélek különös kegyelme által - kortársaink számára - prófétás igehirdetéssé váljon.

Szepsiben az idén augusztus 14-én 9:30-kor kezdődött a szentmise szent Rókus tiszteletére a fogadalmi kápolnánál, ahol az egybegyűltek ünnepélyesen megemlékeztek az 1831-es kolerajárvány áldozatairól. Akkor a városban 6 hét alatt 212 lakos halt meg. Az 1872-es kolerajárvány újabb 34 áldozatot követelt. A hívek a járvány elmúltával a város domboldalán szent Rókus tiszteletére kápolnát emeltek, ahol minden esztendőben augusztus 16 – szent Rókus emléknapja – táján rájuk emlékeznek és az utóbbi években napjaink testi - lelki betegeinek gyógyulásáért is imádkoznak.  A szentmise főcelebránsa és ünnepi szónoka főtisztelendő Gábor Bertalan esperes-plébános volt.

Ma, korunk új pestise: a koronavírus-járvány, a kábítószer, az alkohol, a testiség, a szerencsejátékok szenvedélye és a szekták sokasága szedi áldozatát népünk körében is. Értelemszerűen e megszentelt helyen az idén is őértük és mindazokért szállt az ima, akik szenvednek miattuk, és akik felszabadításukon fáradoznak, az orvosokért és az ápolókért, nem utolsó sorban a fiatalokért, hogy bölcsen, erős akarattal elkerüljék korunk szenvedélyeinek fondorlatos csapdáit.

Az ünnepi szentmise ez idén is Szentségimádással és szentségi áldással zárult a városra és a szűkebb pátriára. Imádva az Eucharisztiában jelen lévő Krisztust, alkalom adódott megszívlelni, átelmélkedve Ferenc pápa szavait, amelyeket a közelmúltban mondott Kanadában a Szent Anna tónál: „Az Egyház is nő, az Egyház is anya. Sosem volt ugyanis történelmében olyan időszak, amikor a hitet ne anyanyelven, ne az anyák és a nagymamák nyelvén adták volna tovább. Viszont fájdalmas örökségünk egy része abból ered, hogy az őslakos nagymamákat megakadályozták abban, hogy a hitet saját nyelvükön és kultúrájukkal adják tovább. Ez a veszteség kétségtelenül tragédia, de itteni jelenlétetek az ellenálló képesség és az újrakezdés tanúsága, a gyógyulás felé vezető zarándoklaté, a szív Isten felé való megnyitásáé, aki meggyógyítja közösségi létünket.”

Kétségtelen, hogy a diszharmónia világában, a különböző gyarmatosítások szörnyű hatása és kísértése közepette, egyedüli biztos menedékhelyei és mentsvárai a templomaink, az iskoláink és közösségeink harmóniát teremtő és hordozó megannyi családja, nagyszülője és gyermeke. Ezért is jó és érdemes volt felkapaszkodni a dombra, hogy a magasabb pontról ne csak a vidék és a szűkebb pátria kontúrjait, de annak lelki értékeit is jobban lehessen szemlélni. Az is tagadhatatlan, hogy a kísértések pergőtüzében egyedüli biztos menedékhelyeink és mentsváraink a templomaink, az iskoláink és közösségeink harmóniát teremtő és hordozó megannyi családja, nagyszülője és gyermeke.

Az egészséges egyensúly helyreállítása voltaképp a harmónia helyreállítása, ami több mint egyensúly. Helyre kell állítani a harmóniát a modernitás és az ősi kultúrák, a szekularizáció és a spirituális értékek között. Ez viszont már közvetlenül az Egyház küldetését fémjelzi, hogy a világban tanúságot téve, tiszteletben tartva és előmozdítva a helyi jelleget, annak számos gazdagságával együtt „elvesse” az egyetemes testvériség magvait.

A hagyományos Szent Rókus búcsú az idén is, az egyháztanács tagjainak elkötelezettsége révén az emlékhely rendbe hozásával, az ünnepi eucharisztia méltóságteljes megünneplésével, a város és az egyházközség híveinek közös összefogásáról tanúskodott. Láthatóvá lett, hogy az eucharisztikus találkozások csúcsok és források, amelyek azt eredményezik, hogy ha megosztjuk az Úr Jézussal és kortársainkkal azt, akik vagyunk, és amink van, szeretetközösség teremtődik, harmónia, ami több mint egyensúly…

Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt a IV. Salkaházi Gyermektáborba.

A jelentkezéssel és programmal kapcsolatos tudnivalók a mellékelt dokumentumban találhatók:

Tabori_tudnivalok__kitoltend___nyomtatvanyok.doc

Ferenc pápa még ez év február 15-én, közzé tette a Nagyszülők és Idősek II. Világnapjának témáját: „Még öregkorukban is gyümölcsöt teremnek.” (Zsolt 92,15), azzal a céllal, hogy ezzel is elősegítse a nemzedékek közötti párbeszédet, különösen a nagyszülők és az unokák között, megkönnyítve ezzel a nagyszülők és az idősek átértékelését és megbecsülését, akiket nem ritkán a családok, de a civil és az egyházi közösségek peremére szorítanak.

A téma tehát felhívás, mivel az idősek élet- és hitbeli tapasztalatai sokban hozzájárulhatnak egy olyan társadalom építéséhez, amely hatékonyabban van tisztában gyökereivel és így hathatósabban képes álmodtatni a nagyobb szolidaritásra épülő jövőt.

Egyházközségünk ennek a felhívásnak igyekezett eleget tenni akkor, amikor - egyeztetve a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont vezetőségével – 2022. július 24-én, vasárnap délután közös ünneplésre és köszöntésre invitálta közösségeink nagyszüleit és időseit, akik a nap emlékére emlékképet is kaptak.

Ferenc pápa ezzel az ünnepléssel arra is ösztönöz, hogy tudatosítsuk az idősek jelentőségét az egyes országok és közösségek életében, de ezt ne epizódszerűen, hanem strukturálisan tegyük. Ez azt jelenti, hogy az idősekkel kapcsolatban nem valamiféle vészhelyzetet kell megoldani, hanem hosszú távú lelkipásztori munka alapjait kell lerakni. Közösségeinkben szemléletváltásra van szükség, félre kell tenni azokat az okfejtéseket, amelyek az időseket távoli és idegen személyekként kezelik, akikről gondoskodni kell. Olyan pasztorális gondoskodást kell kialakítani, amelyet a rendszeresség és a hosszú távú tervezés jellemez.

Az Apostoli Penitenciária - a bűnbánattartás és a teljes kiengesztelődés lehetőségeinek feltételeiről rendelkező hivatal - az idén is teljes búcsút engedélyezett azon időseknek, akik részt vesznek a világnap alkalmából tartott szertartásokon, de azoknak is, akik a világnapot közvetlenül megelőző, vagy az azt követő napokban meglátogatnak egy egyedül élő idős embert.

Az iskolai ünnepség kezdetén a szülői szövetség részéről Dobos Zoltán köszöntötte az egybegyűlteket, majd Nagy István a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont igazgatója ismertette kivonatosan Ferenc pápa ez idei levelét. 

A 92. zsoltár 15. verse – „öregségükben is gyümölcsöt teremnek” – jó hír, igazi „evangélium”. Ez szembemegy azzal, amit a világ az öregkorról gondol, amikor az idősödő ember már szinte semmit sem vár a jövőtől.

Az öregség sok embert megrémít. Egyfajta betegségnek tartják, amellyel jobb elkerülni mindenféle érintkezést: az idősek gondja-baja ne érintsen bennünket – gondolják – jobb, ha az idősek minél távolabb vannak tőlünk, vagy esetleg legyenek együtt, de olyan helyen, ahol gondoskodnak róluk, és amelyek megóvnak minket attól, hogy törődnünk kellene gondjaikkal, bajaikkal. Ez az un. sokat emlegetett „leselejtezés kultúrája”: az a mentalitás, amely azt érezteti velünk, hogy mi különbözünk a leggyengébbektől, semmi közünk törékenységükhöz, sőt, feljogosít minket arra azt képzelni, hogy külön utakon járunk „mi” és külön „ők”.

Valójában azonban a hosszú élet – ahogyan a Szentírás tanítja – áldás. Az idősek nem számkivetettek, akiktől el kell távolodni. Nem! Az idősek Isten bőséges életadó jóságának eleven jelei. Ezért mondjuk - áldott az az otthon, amelyben az időssel törődnek! Áldott az a család, amely megbecsüli a nagyszülőket!

Az öregkor nem haszontalan idő, amikor félre kell állnunk és be kell húznunk az evezőket a csónakba, hanem olyan időszak, amikor még gyümölcsöt teremhetünk: új küldetés vár ránk, amely arra hív, hogy a jövőbe tekintsünk. Az öregkor, mivel az öregek különlegesen érzékenyek az emberivé tevő figyelmességekre, gondolatokra és szeretet-kifejezésre, ezért ennek az érzékenységnek újra sokak hivatásává kellene válnia. Az öregek ilyen irányú döntése tehát nem más, mint újbóli döntés az új generációk iránti szeretet mellett. Ez nem más, mint nagyszerű csatlakozás a gyengédség forradalmához, ahhoz a lelki és fegyvertelen forradalomhoz, amelynek legfőbb szereplői a nagyszülők és az idősek.

Az elsődleges gyümölcs, amelyet az időseknek hozniuk kell: a világ őrzése, hiszen „mindnyájan nagyszüleink térdéről indultunk, akik ölükben tartottak bennünket;” Ám, most itt az ideje annak, hogy most ők tartsák térdükön – konkrét segítséggel, vagy akár csak imával – sajátjaikkal együtt azt a sok rettegő unokát, akiket ugyan nem ismerünk, de akik talán a háború elől menekülnek, vagy a háború miatt szenvednek. Őrizzük őket szívünkben: az ukrajnai, az afganisztáni, a dél-szudáni… gyermekeket - úgy, ahogyan azt Szent József is tette gyengéd és gondoskodó atyaként.

A nagymamák és a nagypapák arra kaptak meghívást, hogy a gyengédség forradalmának megvalósítói legyenek! Tegyék ezt úgy, hogy megtanulják, egyre többször és egyre jobban használni a legértékesebb eszközt, amellyel rendelkeznek, és amely a legmegfelelőbb életkoruk számára: az imát. Kicsit váljanak az imádság költőivé: próbáljanak élvezettel rátalálni saját szavaikra, magukévá téve mindazt a szót, amelyet Isten hozzájuk intézett igéjében találtak!

A nagyszülők és idősek világnapja tehát jó alkalom ismét örömmel elmondani, hogy az Egyház együtt akar ünnepelni azokkal, akiket az Úr – ahogyan a Szentírás mondja – „napokkal lakatott jól”. Mivel egymásra bízott bennünket a Gondviselés, ezért adjunk hálát egymásért, imádkozzunk, elmélkedjünk, gondolkodjunk közösen, hogy a ránk bízott feladatokat felismerjük és azokat egymás és Isten segítségével meg is tudjuk valósítani: Cum Deo, pro Patria, et Invicem – Istennel, a hazáért és egymásért.

Ezúton is köszönjük, hogy együtt ünnepeltünk! Köszönjük, hogy iskolaközpontunk - a fészkünk – helyet adott a Ferenc pápa ajánlotta és rendelte ünnepségnek, amellyel térségünkben és a szűkebb pátriában hagyományt teremthetünk a Nagyszülők és Idősek Világnapja méltó megünneplésének. Köszönjük a Nová Mária és Nagy Éva tanárnők vezette diákok – Balta Rita, Viszlay Eszter, Drága Wanda és Drága Dorina – színvonalas kultúrműsorát, valamint a szíves megvendégelést.

Szünidő van. Gyermekink, unokáink megérdemelt pihenésüket töltik, ezért értelemszerűen kevesebben voltunk. Ám, mivel az idősödő ember már ritkábban megy távolra, ezért szívesebben van, marad a fészekben: őrizni a tüzet, a lángot, a lelkületet. Köszönjük az Egyház nevében a hűséges értékőrzést, a befogadást, az ápolást és a felelősségteljes továbbadást.

Ha tehetjük, imádkozzuk el Ferenc pápa a nagyszülők és idősek világnapjára írt fohászát:

Hálát adok neked, Uram,

a hosszú élet áldásáért,

mert azoknak, akik hozzád menekülnek,

megadod, hogy gyümölcsöt teremjenek!

Bocsásd meg, Uram,

csüggedtségemet és kiábrándultságomat,

és kérlek, ne hagyj el engem,

amikor az erőm csökken!

Taníts meg reménykedve nézni

a jövőre, amelyet nekem adsz,

a küldetésre, amelyet rám bízol,

hogy vég nélkül énekelhessem dicséretedet!

Tégy engem a gyengédség forradalmának

lelkes művészévé,

hogy szeretettel őrizzem unokáimat

és minden gyermeket, aki nálad keres menedéket.

Védd meg, Uram, Ferenc pápát,

és add meg Egyházadnak,

hogy megszabadítsuk a világot a magánytól,

és vezéreld lépteinket a béke útjára!

Ámen.

Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt 2022. július 24-én, 16:00 órakor a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont épületébe, a Nagyszülők és Idősek Világnapja alkalmából rendezendő ünnepségünkre.

Az iskolaközpont igazgatója pályázatot hirdet

szlovák nyelv és szlovák irodalom 

szakos tanári állás betöltésére.

Részletek a mellékelt, hivatalos pályázati kiírásban találhatók.

"Istennel a hazáéert és egymásért"

Vyberove_konanie_13.7.2022_CSS_-_Moldava_.pdf​​​​​​​

2022. június 26 és július 1-e között, 40 gyermekkel vettünk részt Zánkán az Erzsébet Táborban. Az egyházi iskolák számára szervezett tábori héten a 2800 gyermekből 261-en a Felvidékről, a Patrona Nostra kht. jóvoltából jutottak el.

Az Erzsébet táboroktól megszokott színes, sokrétű programok mellett egyházi témák is vártak gyermekeinkre. Szerzetesek, papok, református teológusok vezettek reggeli imát, várták lelki beszélgetésre a diákokat. Készítettek bibliai szabadulószobát, valamint kedden Kiss-Rigó László Szeged- Csanádi megyéspüspök és Balog Zoltán püspök Úr,  a Református Zsinati Tanács elnöke látogatta meg és szólt néhány buzdító szót gyermekeinkhez. A  lézerharc, disco, koncert, kalandfalu, sárkány- és sétahajózás, a geotúra, vicces fizika óra, a hősök napja és egyébb izgalmas programok közepette azért csakis a Balatonban való fürdés volt a legnépszerűbb a rekkenő hőségben.

A legszívmelengetőbb, a táborzáró rendezvényen, az egész Kárpátmedencéből érkező 2800 gyermek ajkán felzendülő Himnusz volt.

Köszönjük a lehetőséget!

2022. július 7-én az elmúlt iskolaév lezárásaként közös ebéden vettek részt a szepsi Boldog Salkaházi Egyházi Iskolaközpont pedagógusai, nevelői és alkalmazottjai.

Jó volt ismét együtt látni a nemzet napszámosait úgy is, mint az Úr Jézus munkatársait, akik arra kaptak és fogadtak el meghívást, hogy munkálkodjanak az evangéliumi jó hír terjesztésében, életükkel tegyenek tanúságot a szeretetről. Különleges közösségben, másokkal együttműködve végezzék evangelizáló tevékenységüket, tudatosan kerülve a versengés, és a feltűnni vágyás világi szemléletét.

Az elhangzott evangéliumi szakaszban az volt hallható és olvasható, hogy „az Úr kijelölt másik hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni szándékozott.” (Lk 10,1). Az Úr Jézus tanítványait nem egyenként, hanem kettesével küldte el. Kettesével menni misszióba gyakorlati szempontból látszólag több hátránnyal, mint előnnyel jár. Fennáll annak a veszélye, hogy a két személy nem jön jól ki egymással, hogy különbözik lépteik tempója, hogy egyikük elfárad, vagy útközben megbetegszik, megállásra kényszerítve ezzel a másikat is. Amikor viszont egyedül vagyunk, úgy tűnik, hogy utunk gördülékenyebbé, akadályoktól mentessé válik.

Az Úr Jézus azt is kérte tanítványaitól, hogy úgy menjenek a világba, „mint bárányok a farkasok közé” (Lk 10,3). Ez ellentétes a világ szemléletével, amely az erősebb győzelmét hirdeti. Krisztus azt akarja, hogy tanítványai bárányok legyenek, ne pedig farkasok. Ne legyenek naivak, de kerüljék a felsőbbrendűség és az elnyomás, a kapzsiság és a birtoklás minden ösztönét. Aki bárányként él, az nem támad, nem rombol: a nyájban marad, a többiekkel együtt, és Pásztorában talál biztonságot, nem az erőszakban vagy a gőgben, nem a pénz és a vagyon iránti mohóságban, ami annyi kárt okoz szerte a nagyvilágban.

Az Úr Jézus tanítványa tehát elutasítja az erőszakot, nem bánt senkit – béketeremtő – mindenkit szeret! És ha úgy látja, ez vesztes stratégia, akkor Pásztorára, Jézusra, Isten Bárányára tekint, aki így győzte le a világot, a kereszten. Persze ehhez idő kell, meg szív-szem, de aki kitart és kész a szívévével nézni, meglátja a győzelmet.

Minden béke az emberrel kezdődik. Mindnyájunkkal. Mindannyiunk szívével! Ha az Úr Jézus békéjét éljük, Ő eljön hozzánk, Benne, Általa és Vele megváltozik a családunk, a társadalmunk, a közegünk, amelyben élünk, mozgunk és vagyunk. A béke azzal kezdődik, hogy megengedjük Jézusnak, hogy békét és rendet teremtve a szívünkben, kikapcsolja a kapzsiságot, kioltsa a gyűlöletet és a haragot, elkerüljük a korrupciót, nemet mondjunk a csalásra és a ravaszkodásra.

Ki ne szeretne ilyen közeget? Ki ne akarna ilyen szelíd, jó és békés emberekkel találkozni, élni és dolgozni, kezdve rokonainkkal, szomszédjainkkal és munkatársainkkal? Ezért mondja és küldi az Úr Jézus övéit: elsőként te vidd a békét otthonodba, te kezd tisztelni a hitvestársadat és szívből szeretni őt, megbecsülni, gondoskodni gyermekeidről, munkatársaidról, a szomszédjaidról, az idősebbekről…

Tanévzáró

2021. június 30. Szepsi

Tisztelt egyházi és alapítványi vezetők, szülők, rokonok, ismerősök, kollégák, kedves diákok!

Szeretettel üdvözlök mindenkit tanévzáró ünnepségünkön. Ezúttal egy minden tekintetben különleges tanévet tudhatunk magunk mögött. Hét szűk esztendő, sok-sok megpróbáltatás után idén tavasszal végre birtokba vehettük a régen megálmodott iskolaépületünket. Ma már bátran summázhatjuk, hogy érdemes volt reménykedni, kitartani. Megért minden fáradozást a tanárok, egyházi és alapítványi vezetők, szülők és diákok részéről egyaránt, mert a csoda megszületett, valóra vált az álom. A teremtőbe vetett hitünk megtartott bennünket, közösségünk egyre jobban összeforrik. Jó volt tudni az elmúlt években, hogy van a Bódva-völgyében egy erős-arany mag, amelynek tagjai mindig számíthatnak egymásra és tényleg komolyan gondolják, hogy van remény, mint ahogy megoldás is minden problémára. Az elmúlt hét szűk év után nagyon bízom a hét bő esztendőben. Örömmel tölt el, hogy a rengeteg munkának most már látható eredménye van. Lélekben és létszámban egyaránt növekszünk. Az óvodánkba annyi gyermek iratkozott be a májusi hónap folyamán, hogy megtelt a 3. csoport is. Éppen csak, hogy beköltöztünk máris át kell építeni az óvodás részleget, hogy mindenkit befogadhassunk. A 2015-ös évben 11 óvodásunk volt 2022-ben már 62 lesz. Kell ennél több bizonyíték, hogy Isten gyermekei vagyunk? Az elemi első osztályát maximális létszámmal 25 fővel nyitjuk szeptemberben. Erre sem volt még példa iskolaközpontunk eddigi történetében. A gimnázium első osztályban is olyan csapat jött össze, amely tovább erősít bennünket. Köszönet és hála érte mindenkinek. Legfőképpen a Teremtőnek, amely a tenyerén hordoz bennünket. A 2021-2022-es tanévet tehát mindannyian jó szívvel, megelégedéssel zárhatjuk.

Kedves kilencedikes, ballagó diákok!

Új fejezet kezdődik az életetekben. Talán nem is tudatosítjátok, de részesei voltatok Szepsiben egy nem mindennapi kezdeményezésnek. Remélem sikerült az évek során kellően megvilágosodnotok. Az egészségügyi szérumok mellett egy olyan oltást is kaptatok, amely reményeink szerint elkísér egész életetekben. A szeretet, az egymásra való odafigyelés, a haza iránti hűség, a magyaros öntudat, a keresztény-keresztyén életvitel, a szülőföldhöz való ragaszkodás szérumát. Ez kísérjen benneteket az úton. Középiskolai tanulmányaitokat ezentúl különböző iskolákban kezditek. Sok új kihívással kell majd szemben nézzetek, de soha ne feledjétek, hogy honnan jöttetek. A tudásra és az erkölcsi tartásra, amelyet a Salkában szereztetek ma már bátran építhettek. Szárnyaljatok és valósítsátok meg álmaitokat. Nagy öröm számomra, hogy többen nálunk maradtok és gimnáziumi tanulmányaitok során folyatni tudjuk a közös munkát.

Sok sikert kívánok mindnyájatoknak!

Kedves Gyerekek!

Kérlek benneteket vigyázzatok magatokra a nyári szünidőben, hogy 2022. szeptember 4-én, újra találkozhassunk, itt a templomban, a tanévnyitó ünnepségen.

Isten áldja a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont minden tanulóját, pedagógusát, dolgozóját, a szülőket, nagyszülőket és iskolabarátokat egyaránt.

Ezzel a tanévet lezárom.

Nagy István

A 9. A osztály diákjaival  június 27.-28-án Miskolcon kirándultunk. Megtekintettük a Herman Ottó múzeum 3 állandó kiállítását az Őserdei ösvényeken,  Kárpátok ásványai  és a „Dinók Földjén – MezoZOOikum” című, interaktív állandó tárlatátait.

Megnéztük a Mindszenti Római Katolikus templomot és a Nagyboldogasszony-Minorita-templomot, amelynek közelében voltunk elszállásolva. Sétánk során a Mancs, az életmentő kutya szobrát is megörökítettük egy közös fényképpel.  

 Kirándulásunk során kis izgalomban is volt részünk. Kalandbarlangban jártunk, egy  160 négyzetméteren berendezett kijutós, szabadulós játékon vettünk részt a Babilon pályán. Egy óra állt rendelkezésünkre, hogy csapatunk szobáról-szobára haladva kijusson, mielőtt Babilon romokba dől. A siker kulcsa az apróbb részletek megtalálásában, a különböző fejtörők és feladványok sikeres megoldásában és a csapatmunkában rejlett. Sikeresen helyt álltunk.  Végezetül nem maradhatot el egy közös mozizás sem.

Élményekben gazdagon tértünk haza.

Városi kitüntetésben részesültek gimnazista diákjaink - Viszlay Eszter, Dienes Noémi, Pásztor Anna - kimagasló tanulmányi és versenyeredményeikért, valamint iskolán kívüli tevékenységükért. Szívből gratulálunk a rangos elismeréshez!

Énekeljetek és ujjongjatok szívből az Úrnak. Adjatok hálát mindig mindenért Urunk, Jézus Krisztus nevében az Istennek, az Atyának. (Ef 5, 19-20)

MEGHÍVÓ

A Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont

2022. június 30-án (csütörtökön)

10.00 - órai kezdettel

tartja

tanévzáró ünnepségét és kilencedikes diákjainak ballagását.

A szepsi római katolikus templomban

ökumenikus istentisztelet keretében adunk hálát az elmúlt évért,

amelyre szeretettel várunk

minden kedves diákot, szülőt, tanárt és iskolabarátot.

Kérjük az ünnepélyes és méltóságteljes megjelenést.

Tisztelettel:

             Mons. Dr. Gábor Bertalan                                                                           Mgr. Nagy István

               esperes - plébános                                                                                     iskolaigazgató

 2022.június 22-én és 23-án két napra ellátogattunk Egerbe, ahol nagy élményben volt részünk, mert összekötötték a kellemeset a hasznossal.

     A szerdai napunk az Érseki Szent József Kollégiumba való megérkezése és a csomagok lepakolása után egy tartalmas programmal indult. Első utunk a felújítás alatt álló Bazilikába vezetett, amely Magyarország egyik legnagyobb temploma. A második állomásunk az Érseki Palota volt, amely a történelmi város szívében található. Kívülről és belülről is gyönyörű. Következő utunk az Eger alatt húzódó pincerendszerbe vezetett, ahol megnéztük az Időalagutat és a "Város a város alatt"-ot, ahol egy időgép segítségével repültünk a múltba, majd különböző korszakok között utazva szemtanúi lehettünk Eger történelmi eseményeinek. Megnéztünk egy retró kiállítást is, ami megmutatta milyen volt az élet a szocializmusban. Később ellátogattunk a Szemfényvesztőbe is, ahol kipróbálhattuk milyen érzés vaknak lenni. Vaksötétben kellett tájékozódni, mindössze hangok és egy fehérbot által. Nagyon tetszett nekünk, érdekes volt, de sok rossz érzés töltött el minket amiatt, hogy milyen egy embernek az élete, aki nem lát semmit. Nagyon nehéz életük van.

Ezután  bátran felmentünk a Minaret toronyba is, ahonnan a kilátás Eger városára gyönyörű, bár lejönni elég ijesztő volt. A Minaret melletti Marcipán Múzeumot is megnéztük. Hihetetlen dolgok voltak marcipánból kirakva. A sűrű programunkat egy kis esti sétával zártuk és a Gárdonyi Géza téren egy 30 méter magas óriáskerékre is felszálltunk , hogy az esti fényben is megcsodáljuk Eger szépségét.

    Másnap első megállónk az Egri vár és az Egri Csillagok Panoptikum volt, ahol Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének viaszból készült szereplőit csodálhattuk meg élethű nagyságban. Ezután ellátogattunk a Csillagvizsgáló és Tudományos Élményközpontba, ahol  a Panorámateraszról megnézhettük Eger nevezetességeit, majd a Csillagászati Múzeumban eredeti műszereket láttunk, melyeket Hell Miksa, magyar származású bécsi királyi csillagász szerzett be. A Varázsteremben interaktív eszközök segítségével kísérleteket végeztünk, amelyekkel „kézzelfogható” módon megértettük  a egyszerő fizikai jelenségek et.

A Barna György Optikatörténeti Kiállítás – on az antik távcsövektől, mikroszkópoktól egészen a múlt századi fényképezőgépekig, kamerákig mindent láttunk . A legfelső emeleten megtekinthettük a várost egy asztalra kivetítve a Camera Obscura segítségével, mely Európa legrégebbi, ma is működő periszkópja. Végül a napot a Beatles Múzeummal zártuk, ahol sokat tanulhattunk a zenekar egyesüléséről és történetéről. Vidám, zenés, interaktív túra a Beatles színpompás világában.

    Ez után már csak a hazautazás várt ránk az esti órákban. Mindenki fáradtan, de mosolyogva és élményekkel gazdagon tért haza a felejthetetlen osztálykirándulásról.

Június 22-én az 5.A osztály is részt vett egy osztálykiránduláson. Már nagyon vártuk, mert így jobban összehangolódott az osztály. A mecenzéfi csillagvizsgálónál, illetve a jászói barlangban voltunk. Nyilván a buszban kihagyhatatlan volt az énekelgetés! A csillagvizsgálónál nagyon sok mindent tanultunk a fizikai erőkről, illetve a bolygókról is. A barlangban egy kicsit megijedtünk amikor leoltották a lámpákat és teljesen sötétség volt, de túléltük. Egy kis pizzázás sem maradhatott el. Remélem máskor is lesz lehetőségünk ilyen jó hangulatú osztálykirándulásban.

Kovács Réka V.

Amikor a zenekar egy művet játszik, előbb összehangolják a hangszereket, csak így lesz méltó az előadás és mutatja meg a zenészek tehetségét – mondta a minap Ferenc pápa egyik lelki találkozón. Az összehangolódáshoz meg kell hallgatni egymást, mert leghatékonyabban ez segíti a közös és a helyes döntések meghozatalát.

,,Mostoha időkben leszegényedhetik egy nép; de az anyagiak visszatérhetnek, ha ifjúságunk testben, lélekben ép marad.” – olvasható Isten szolgája, Mindszenty József bíboros egyik közismert nyilatkozata a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont aulája homlokfalán.

Az iskolaév végéhez közeledve a különböző iskolai, városi és egyházi rendezvények is ennek a testi - lelki épségnek az elősegítését kívánta szolgálni.

Az iskolai próbabál, debrődi Szent László zarándoklat és a vasárnapi ökumenikus istentisztelet úgymond csak cseppek a szükség óceánjában, de nélkülük, az óceán nem lenne egész.

Mindenütt, ahová visszatér Káin és Ábel drámája és elszabadul az ördögi erőszak, pusztulni indul az élet, amelyre a Krisztusban hívőknek az imádság erejével kell válaszolniuk. A szeretet konkrét tetteivel és minden keresztény eszközzel azért kell küzdeniük, hogy a különböző fegyvernemek elhallgassanak és átadják helyüket a hatékony dialógusnak.

Hívőként tudjuk, hogy a gőg és az emberi bálvány trónjai előbb-utóbb leomlanak, és beteljesedik Izajás próféta békéről szóló jövendölése, hogy egyetlen nép se emel kezet a másikra, a kard ekevassá változik, a lándzsa szőlőmetsző késsé.

Napjainkban sajnos éppen az ellenkezője történik: fogy a szellemi, lelki és testi élelem, míg a különböző fegyverek zaja egyre erősödik. Sok helyen kicsiben és nagyban Káini szemlélet uralja a történéseket.

Hála Istennek a szűkebb pátriában egyre többen érzik szükségét a különböző kislépések összehangolására a táncban, a zarándokúton, az ökumenikus szolgálatban: folytatni az imát, a böjtöt, a segítést, a munkát azért, hogy a béke ösvényei át tudják szőni a konfliktusok dzsungelét. Elősegítve ezzel a prófécia beteljesedését: „Ő tart majd ítéletet a nemzetek között, és igazságot szolgáltat számtalan népnek. Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést.” (Iz 2,4)