2023. október 21-én emlékkonferencia volt Kassán az Orsolyás rend 325 évvel történő érkezése kapcsán a városba. Délelőtt a teológiai fakultáson két előadás hangzott el. Az első ThLic. Veronika Barátovától „A nő anyai és prófétai küldetése” címmel, a második „A nő az elutasítás és az elfogadás pergőtüzében – napjaink bibliai kihívásai” ThDr. Štefan Novotný, PhD., fejtegetésében, majd kiállítás nyílott „Női szerzetesek Kassán” – Prof. PhDr, ThDr, Peter Zupko PhD, közreműködésével.
Délután Mons. Dr. Peter Holec, kassai bírósági helynök vezetésével hálaadó szentmise volt a rend templomában, amelyet hajdan eredetileg a kassai kálvinisták építették 1652-55 között, később a tulajdon-, és a használati jogot a kálvinisták, a hadsereg és az Orsolyás rend váltakozva gyakorolták.
Ma a rendnek Szlovákiában 56 tagja van, 4 közösségben. Kassán a közösség 8 tagú. Munkakörük: hitoktatás, kollégiumi nevelés, templomi szolgálat. Szabó Nóra Sára nővér a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont tantestülete állandó tagjaként, osztályfőnökként, hitoktatóként és iskolapszichológusként tevékenykedik.
Kassára a szerzetesrendek ötvenes évekbeli erőszakos állami feloszlatása után a rend néhány tagja 1970-ben térhetett vissza, akik az akkori püspöki rezidencia épületében kaptak helyet. Munkakörük hitoktatás és a különböző plébániai teendők végzése volt. Kolostoruk és iskolájuk tulajdon és használati jogát csak a rendszerváltozás után gyakorolhatták ismét.
Az Orsolyás rendet Eleonóra császárné helyezte át Pozsonyból Kassára 1698-ban. Még be sem rendezkedtek a templomban, máris más célokat szolgált. A nővérek tulajdonába véglegesen 1731-ben került, amikor az év júniusában fel is szentelték. Az egytornyos templom a magas szintű oktatásra hangsúlyt fektető női rend állandó tulajdonába került, akik Kassán több fajta iskolát is működtettek: óvodát, népi iskolát, polgári iskolát, gimnáziumot, tanári intézetet és családi iskolát is.
A templom belsőtere nagyon egyszerű, női atmoszférát sugároz. Oltárai barokk stílusúak. A főoltár nagyon atipikus: A szentek barokk szobrai a falakon kerültek elhelyezésre. A templom védőszentjének, Mihály Arkangyal szobra központi helyen található. Feltételezhető, hogy a szobrok már jóval az oltár elkészülése előtt készen voltak, a sok tulajdonjogcsere miatt azonban nem volt idő az egységes oltár megépítésére, később pedig, amikor a templom már az Orsolyás rendé lett, pénz nem volt.
Az 1. emelet szintjén körbefutó empórium - karzat a protestantizmus hozama, korlátja rokokó stílusú. Az ablakok szecessziós festett üvegből készültek. A kórusra vezető folyosón egy barokk, öltöztethető madonna szobra áll, amely korábban fogadalmi ékszerekkel volt díszítve, ezek a 2. világháború után nyomtalanul eltűntek.
Az alapító Merici Angela (1474-1540) 1535. november 25-én vetette meg a Szent Orsolya Társaság alapjait. Célja az volt, hogy a fiatal leányokat Isten szolgálatára segítse a fogadalmak elkötelezettsége nélkül, Istennek szentelt élettel kora elpogányosodott világában. A bresciai püspök 1536-ban jóváhagyta az első Szabályokat. A szent Alapító 1540. január 27-én hunyt el; életpéldája mellett Szabályokat, Intelmeket és Végrendeletet hagyott a közösségre.
A Szent Orsolya Társaság gyorsan elterjedt Itália-szerte. Segítségükre volt – főképp a megfelelő jogi formulák megfogalmazásában – Borromeo Károly, Milánó érseke. Az Orsolyita házak Bresciában és Milánóban csoportosultak, ún. kongregációkat alkottak. 1544-ben III. Pál pápa jóváhagyta Merici Angela Szabályát. A Társaság egymás után hozott létre házakat Franciaországban is. 1612-ben a párizsi kongregáció orsolyitái ünnepélyes fogadalmat tettek és szigorú pápai klauzúrában éltek. Ettől kezdve beszélhetünk a „Rend”-ről. Apostoli szolgálatuk a bentlakó növendékek tanítására összpontosult, ugyanakkor a külső, szegény leányok számára ingyenes iskolákat tartottak fenn. 1622 után az orsolyiták sorra letelepedtek Németalföldön, majd a Német-római Császárságban, a Habsburg Birodalomban és Magyarországon.
Rövidesen megnyílt előttük az Újvilág is. Guyart Mária, a tours-i orsolyita B. Marie de l’In-carnation Kanadában telepítette le a nővéreket. A XVIII. században orsolyita házak nyíltak a Balkánon és Írországban, majd a tengerentúlon Brazíliában és az észak-amerikai Louisiana államban. 1768-ban boldoggá avatták Merici Angelát. A francia forradalom 1789-ben megsemmisítette az orsolyiták valamennyi franciaországi házát. A kivégzettek közül legismertebbek az orange-i és a valenciennes-i vértanúk. Az előbbieket 1925-ben, az utóbbiakat 1920-ban avatták boldoggá. 1807. május 24-én ünnepelték a világ orsolyitái Alapítójuk szentté avatását. Franciaországban mintegy 100 új ház nyílt meg ebben a században, Belgiumban, Itáliában, Hollandiában virágzó kongregációk jöttek létre. Újabb alapítások születtek az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Indonéziában, lengyel földön, Angliában, Mexikóban, angol Guyana területén s Dél-Afrikában. 1859-ben Richedeau, a blois-i orsolyiták lelkésze körlevelet küldött a világ orsolyitáihoz, majd XIII. Leó pápa is egyesülésre hívta fel az orsolyita közösségeket, és 1900. november 28-án jóváhagyta a Szent Orsolya Rend Római Unióját. Az unios orsolyiták száma jelenleg a világon 2689.
Magyarországra Szelepcsényi György prímás hívta meg a nővéreket. Első iskolájukat Pozsonyban nyitották meg 1676-ban. További alapításaik: Kassa (1698), Varasd (1703), Nagyszombat (1724), Győr (1726), Nagyszeben (1733), Sopron (1747), Nagyvárad (1772), Kisvárda (1918), Bácsa (1923), Eger (1926), Dombóvár (1915), Budapest (1936), Pincehely (1942).
A trianoni békeszerződés következtében Magyarországon a Római Unióhoz tartozó Orsolyitáknak csak két rendháza maradt: Győrött és Kisvárdán. Önálló rendházként pedig megmaradt Sopron Orsolyita zárdája. (A soproni nővérek csak 1991-ben léptek be a Római Unióba.) Elveszítették az Anyaházat, a Tanulmányi házat és a Noviciátust. 1929-ig útlevéllel még átjártak fiataljaik Pozsonyba, de utóbb ezt is betiltották. Így a rendi kiképzés megszakadt. 1931-ben az egri székeskáptalan nyaralóját vették meg Noviciátusnak. 1935-től kezdődően hozták létre a budapesti tanulmányi és tartományi központot a Stefánia út 63-ban. Ezt az oroszok lebombázták.
Az egri noviciátusból 1944 őszén – az orosz csapatok rohamos közeledtének hírére – személyi biztonságuk érdekében hazaküldték a fiatalokat. 1945 őszén a politikai viszonyok rendeződése és a háború befejezte után Pincehelyen folytatódott a fiatalok képzése. Az új tartományház pedig a Németvölgyi úton 1947-ben nyílt meg. 1948-ban az államosításkor minden intézmény megszűnt. A francia és az osztrák rendházak 30-35 fiatal nővért fogadtak be. A cél a nyelvtanulás, probáció elvégzése és a rendi élet folytatása, majd itthon – néhány év után – az oktató-nevelő tevékenység és az apostoli munka továbbvitele. Az élet nem így alakult. Kisvárdán Wahl M. Róza főnöknő életét ajánlotta fel társulatáért. Nagyváradon Hajdu Gabriella hittant tanított titokban. Felfedezték, bebörtönözték ezért, ott is halt meg. Győrben az oroszok bejövetelekor Vátzy M. Teréz főnöknő menedéket adott az üldözötteknek. Egy orosz katona rálőtt, a sebesülés nem volt halálos.
A második világháború, majd az azt követő események megpróbáltatásai közé tartozott számos országban az orsolyiták elűzése, meghurcolása, házak, iskolák bezárása. A feloszlatás előtt, 1950-ig a független orsolyita kolostorokban 130 nővér élt, a magyar uniós orsolyiták száma pedig 350 volt. Jelenleg négy házban élnek és végzik nővéreik Istent dicsőítő, engesztelő, oktató-nevelő és apostoli tevékenységüket. Öt városban orsolyita tulajdonban működök katolikus óvoda, általános iskola, gimnázium, szakközépiskola és kollégium: Dombóváron, Győrben, Kisvárdán, Sopronban egyházmegyés fenntartásban, Budapesten pedig a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány működtetésében.