2023. október 25-én háromnapos római-vatikáni zarándokútra indult a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont 27 tagú közössége P. Puss Sándor jezsuita atya vezetésével.
Hónapokkal ezelőtt, amikor Nagy István iskolaigazgató kérése és ötleteként megfogalmazódott a vágy, hogy a pedagógusok, a szülők és a munkatársak a hathatósabb együtt cselekvés érdekében az idén egy római-vatikáni zarándoklat keretében történjen a lelki-szellemi csapatépítés, még nem volt konkrét eseménykötöttség. Idővel csodálkoztunk rá, hogy mit kínál a Gondviselés. Október 27-én együtt böjtölhettünk és este, a Szent Péter–téren közösen imádkozhattuk a rózsafüzért a Szentatyával a világbékéért, valamint vasárnap az Úrangyalát, amelyet Kuzma Norbert, okleveles mérnök, az egyháztanács oszlopos tagja jóvoltából és közreműködésével, egyenes adásban közvetítettünk plébánia-honlapunk YouTube csatornáján.
Sándor atya egykori hosszú római szolgálata révén alkalmunk és lehetőségünk volt meglátogatni nemcsak a bazilikákat, de minden jelesebb magyar vonatkozású szenthelyet is, ahol láthattuk, hallhattuk és tapasztalhattuk, hogy történelmünk során milyen nagy áldás volt lenni és maradni a mindenkori Pérrel.
Különös élmény volt szentmise keretében részt venni abban a kápolnává alakított szobában, ahol éveken élt és meghalt Loyolai Szent Ignác, a jezsuita-rend alapítója, aki rendtársaival város-, és emberközelbe akart kerülni a hatékonyabb evangelizálás érdekében.
Volt nem tervezett élő adás a Havas-Boldogasszony (Santa Maria Maggiore) Alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelt kápolnából és a péntek esti közös rózsafüzér-ájtatosság kapcsán a Szent Péter-térről. A hatalmas tömeg miatt a hosszú sorban állás elkerülése végett a téren maradtunk, ahonnan sajnos csak a bazilikán belüli történéseket láthattuk képekben – hang nélkül, ezért a rövid közös ima után visszatértünk szálláshelyünkre.
Szombaton a jezsuitaközpont kápolnájában végeztük - szintén élő adás keretében - vasárnapi érvényességgel a szentmisét, hogy a Szentatya vezette másnapi imára idejekorán és biztonságban érkezhessünk.
Különös és rendkívüli volt a személyes találkozás Dr. Szentmártoni Mihály jezsuita atyával, a Germanikum – Hungarikum Kollégium tanulmányi felelősével, aki a régi barátság, a közös határon-túliság, a feladatok és a kihívások mindenkori hittel kész vállalásával ismét tanúsítódott, hogy ott, ahol a tűz és víz összeér – csoda történik.
A lelkigyakorlatozó zarándokok emlékül az iskolakápolnának és a szepsi templomnak egy sajátkézjegyükkel ellátott az ősi Mária-kép – Salus Populi Romani – másolatát hozták, ami előtt a vasárnapdéli Úrangyala elimádkozása után a Szent Péter-térről – szintén élő adásban – megismételték Ferenc pápa péntek esti békéért elhangzott imáját, kiterjesztve azt népünkre, városunkra, a reánk bízottakért és az iskoláért.
Vasárnap a hatalmas tömeg miatt nem tudtunk mindnyájan bejutni a Bazilikába, ám P. Nikolas, brazil szentkereszt-rendi szerzetes atya és társai jóvoltából, akivel a metrón találkozva és beszédbe elegyedve, közös ismerősre találva P. Eigel Gábor, barkai plébános atya személyében, szinte csodával határos módon képviseltetve részt vehettünk a Szentatya vezette szentmisében, a diplomatáknak fenntartott helyen a pápai oltár közvetlen közelében.
A lelkigyakorlat egybeesett az éppen zajló római szinódussal is, aminek többek között egyik témája az egyházi tekintély volt, ami – mint fogalmaztak a szinódusi küldöttek - nem uralom, hanem szolgálat, amelyet mezítláb kell gyakorolni. Figyelni kell a peremeken szenvedők kiáltásaira és őszintén törekedni szív megtérésére, hogy az emberségesség érzései kerekedjenek felül nemcsak azokban, akik a fegyverkereskedelem révén járulnak hozzá a harmadik világháborúhoz, de azokban is, akik bármilyen módon okoznak szenvedést a másiknak. A társfelelősség, vagyis a közösen hordozott felelősség az, ami ma a karizmák bevonása és koordinálása alatt értendő. A megosztások során fel kell figyelni a különféle illetékességi feladatokra, főként a világiak elkötelezettségének fontosságára és a fiatalok melletti jelenlétre a különösen érezhető digitális környezetben, amely manapság elsődleges missziós cél. A fiatalokkal ott kell találkozni, ahol jelen vannak, a különféle közösségi hálózatokon, de igyekezni kell őket meghívni a mélyebb vizekre is.
Elmondható, hogy a közös zarándoklás jó alkalmat nyitott és teremtett az egyházi élet, az együttélés és a közösségi tapasztalat, különböző módjainak hiteles megélésére. Az együtt töltött napok - nem kis fáradtság árán ugyan - de teret adtak ráébredni arra, hogy milyen sok közös vonás van bennünk, mindenekelőtt a megélt hit által, a szív megtérése, az egyházként való növekedés vágya révén, ami a gondolkodásmód megváltoztatására irányuló készségből táplálkozva csodákra képes.
Kétségtelen, hogy a különböző háborúk, a világjárvány, a földrengések drámai eseményei tagadhatatlanul szomorúságot, letargiát, kicsinyhitűséget okozhatnak, de ezek a kihívások a fiatalok bevonásával, valamint egymás meghívásával segítenek felzárkózni, hogy egymást támogatva közösségünk sajátos talentumaival és különböző alkotóelemeivel találkozva – továbbadjuk áldott elődeink szent örökségét.
Remélhetőleg sokan átérezték a gazdag eszmecsere mozzanatait, az imában kért egység és megosztás tevékeny vágyát és továbbadását. Ráadásul az együtt-zarándoklás gyümölcseként a készséget, amelynek nemcsak kiindulópontja és útvonala van, de elérendő célja is: Cum Petro, sub Petro – Péterrel és Péter mellett.