2022. október 4-én, Assisi szent Ferenc liturgikus emléknapján Nagy István, igazgató úr, Sára nővér és Dobos Mónika titkárnő vezetésével, ismét együtt vettek részt a reggeli szentmisén az egyházi iskola gimnazistái, tudatosítva, hogy ahogyan a tagok egy testet alkotnak, úgy a növendékek is fokozatosan egy csapattá formálódnak, válnak közösséggé.
A tanulás, az oktatás, a nevelés a társadalom egységének jelképe, az integráció megtapasztalása, a harmónia és a béke üzenete. Napjainkban különösen is nagy szükség van a béke pedagógiájára, a béke kultúrájának ápolására, kezdve az emberek egymásközti személyes kapcsolatától a népek és a nemzetek közötti kapcsolatokig, amelyek hathatós erővé válhatnak a béke építésében. Assisi szent Ferenc élete, Szent Pál apostol, Boldog Sára testvér, Márta és Mária evangéliumi története (Lk 10,38-42) jó példa volt az elmondottak jobb megértésére.
Hangsúlyosan igaz mindez manapság a leselejtezés kultúrája fájdalmas jelenségének világában, ami a „Vedd és dobd el!”, gondolat jegyében működik. A Krisztus-követők sokat tehetnek e tévedés leküzdésében, hiszen sokan peremre szorított helyzetükből éppen a helyes életmagatartás révén nyerik vissza méltóságukat.
A tanulás, a tudás egyfajta teremtő erőként működik, amely nagyban segíthet az érett és sikeres személyiségek kialakításában, egyúttal megvéd attól a veszélytől is, hogy az ember beleessen az üzlet, a profit, a fogyasztói szemlélet „gépezetébe”.
Ezért is az Egyház különös küldetése és felelőssége, hogy mindenki számára elérhetővé segítse a helyes világ-, és értékszemléletet. Segítsen felszámolni azokat a fizikai, társadalmi, kulturális és gazdasági akadályokat, amelyek kizárják, vagy akadályozzák a helyes életszemlélethez való hozzáférést. Nem elég azonban, hogy a tudás elérhető legyen mindenki számára. Szükség van emberségre is: a nyitott ajtó mellett legyen valaki, aki szívesen, nyitott szívvel fogadja a belépőt, aki a maga módján, saját lehetőségeivel és korlátaival együtt bekapcsolódik a keresztény életszemlélet gyakorlásába és gyakoroltatásába, ami kétségkívül aszkézis jellegű, fáradságos kaland, de idő kérdése, amikor mindenki látva látja, hogy érdemes és értékes tett volt. Ennek vagyunk, voltunk a tanúi a minap is a szalagavatói ünnepségen a Fészekben.
Adja Isten, hogy intézményünk továbbra is mindenki otthonává legyen, maradjon nyitottá és barátságossá és az értékek helyes megbecsülése és megélése által őrizze annak családias hangulatát.