Templomainkban, otthonainkban, tereinken, középületeinkben és iskoláinkban is meggyújtottuk adventi koszorúink 2. gyertyáját is, annak jeléül, hogy nagylelkűséggel várjuk Krisztus Urunk érkezését. Krisztus itt élt közöttünk, de egyéni és közösségi életutunk végén újra eljön - ítélni élőket és holtakat. Ám, addig sem hagy bennünket magunkra. Itt hagyta nekünk önmagát, Testét és Vérét, hogy amíg második eljövetelét várjuk, rejtetten mindig köztünk lehessen. Szól hozzánk a Szentírás szavában, hogy útbaigazítson minket. Erősít bennünket szentségeiben. Vizsgáztat - mások szükségleteiben.
Boldogok, akiket készen talál, amikor megérkezik – szavában, szentségeiben és embertársainkban! Ne legyünk ábrándozók, vágyálomkergetők! Életünkben jelen van a jó és a rossz egyaránt. Ezért Urunk, Jézus Krisztus példája nyomán mindnyájunknak, meg kell küzdeni a kísértésekkel, a hamis dolgok fondorlataival, hogy hűségeseknek és a nagylelkűeknek bizonyuljunk.
A gyertyák szaporodó és növekvő fénye, jutassa eszünkbe: az élet örök búcsúzás, jó lenne távozáskor fényt hagyni, mint a Messiás.
Templomunkban Balta Rita és Drága Vanda, a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont növendékei végezték az ünnepélyes gyertyagyújtás szertartását, az iskolaközpontban Balta Rita és Mohňánsky Lilla. Névnapja kapcsán külön köszöntőben részesült Kuzma Barbara, aki sokoldalúan képviseli értékeink őrzését, ápolását és továbbadását.
Városunk történelmi egyházainak templomaiban örömmel hallgattuk a Velkey Mária vezette Vox Columbellae vegyes kar éneklését, templomunkban Mentes Mihály – Várunk egy gyermeket, az iskolaközpontban Della Mária közismert versét - Várakozó szeretet.
Remény a szívekben, egy csillag közeleg,
lelkek összebújva az égre tekintenek,
a Föld sóhajt, várakoznak az emberek.
Kis fenyőkoszorún Advent-gyertyák gyúlnak,
a szívek ajtajai szélesre tárulnak,
helyet készítenek a kis Jézusnak.
Ujjong a szív kegyelmet keresvén,
Isten gyermek születik karácsony estén,
az éltető szeretet leszáll közénk.