• "Biciklivel Afrikában" - Kovács Tamás előadása

              2023.02.24.

              2023. február 23-án a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont dísztermében izgalmas, módfelett érdekes, elgondolkodtató előadást, fotódokumentációs úti-, és élménybeszámolót tartott Kovács Tamás, afrikai útjairól, amelyet biciklin 2018-ban tett meg először.

              Délelőtt a diákok egy rendhagyó földrajz óra keretében, délután pedig a szülők, tanárok, iskolabarátok zarándokutak minőségében hallgahatták meg az érdekes történeteket.

              Felfedezni Isten-képűségünket és hasonlatosságunkat…

              A már megjelenésében is szimpatikus előadó az ez irányú élettapasztalatát, világnézetéből megalapozva mondta el. Jó volt hallgatni és vele együtt örülni sikereinek és tanulni tőle kisebb-nagyobb bevallott és csendesen megsejtetett kudarcaiból.

              Előadását hallgatva és az afrikai képeket szemlélve nem volt nehéz a szegénység és a gazdagság, az élet és a halál fogalmait nem biológiai állapotunkra vonatkoztatni, de létezésünk mélyebb valóságára összpontosítva. Szoros párhuzamot vonva a kinyilatkoztatás, a Biblián értett és értelmezett értékrend kifejezésein, beismerve és elismerve, hogy a Teremtő gondolatai sokkal inkább valóságok, mint a mi, a valóságról csupán halvány alkotta árnyképek és hasonlatok.

              Ki tagadná? A jó egészségnek, a földi jónak örvendő és bővelkedő, de erkölcsileg kettősségben élő emberen sokkal inkább a mindent megfosztó halál uralkodik, mint a kevesebb anyagi jót élvező vagy szenvedését hittel elfogadó rákos betegen. Az anyagi jólét, az élet és a halál értelme és értéke, nem külső tényezők függvénye, de belső döntések kérdése.

              A teljes életet az választja és éli, akik helyesen és jól ragaszkodik a Teremtőhöz és az Ő törvényeihez. Ez a mindennapok során úgymond kereszthordozásként jelenik meg, mert az ilyen életmagatartás szüntelen áldozatot követel. Önző énünk lázadozik az efféle apró meghalások ellen. Szeretné fenntartani a látszatot, az önmegvalósítás, önkifejezés ábrándját, s ezért nap, mint nap meg kell küzdeni vele.

              Küzdelmünkben nem vagyunk egyedül. Segít az Isten. Észrevétlenül és első látásra talán érthetetlenül is, például, amikor megengedi, hogy a magunkba vetett hitünk meginogjon, a személyiségünket körüllengő, saját magunk alkotta mítosz szappanbuborékként szétpukkadjon, s megmutatkozzék a mögötte lévő üresség. Ilyenkor új és új lehetőséget kapunk, hogy feladjuk az álvalóság őrült hajszolását, s a valódi életet és igazi önmagunkat válasszuk. Ehhez azonban - önmagunk megtalálásához - csak a helyes önmegtagadás vezethet el. Vagyis a külső rétegeket önmagunkról le kell hántani és el kell távolítani, hogy eljussunk szívünk közepébe, személyünk központjába, oda ahol Isten lakik bennünk.

              Adja Isten, hogy ne érjük be külső tatarozással, amely csak arra jó, hogy ideig-óráig eltakarja a belső szennyünket. Kérjük a Szentlélek különös segítségét, hogy az idei Nagyböjtben legyen bátorságunk alászállni szívünk mélységeibe, ahol valóságosan találkozhatunk Vele, és ebből a találkozásból gyümölcsöző zarándokutas kereszthordozás legyen. Pontosabban: folyatódjon, tökéletesedjen bennünk teremtés és a teremtettségünk, aminek kapcsán újabb utazásokra indulunk el, nem ugyan a távoli Afrikába, de távol-közeli önmagunkba, ahol a belső átformálódásunk folytán felfedezzük Isten-képűségünket és hasonlatosságunkat.

            • Hamvazószerda - 2023

              2023.02.22.

              2023. február 22-én délelőtt a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont óvodásai, délben az iskolások is részt vettek a hamvazószerdai liturgián, ami ünnepélyes bevonulással vette kezdetét, mialatt az iskolai énekkar énekelt Lukács Katalin tanárnő vezetésével. A napi könyörgés után elhangzottak a szentírási szakaszok, amit homília követett, majd a hamu megáldása és a hamvazás következett. Az óvodások elmélkedésre egy pár gallyat kaptak. Felületesen szemlélve élettelennek, száraznak tűnnek. Feladatként a tantermekben vízbe téve, a nagyböjt folyamán végig kísérhetik kizöldülősüket és virágba borulásukat. Ilyen az Istenben, és az Istennel élt emberi élet is, ha az ima, a böjt, a jótékonykodás és a szentségek hatékony vétele által Benne élünk és vagyunk. Ezt a gondolatmenetet már az alsós és a felsős tagozatos diákok ízlelgették. A hamvazkodás alatt szintén az énekkar énekelt. A szertartás a Hívek könyörgésével folytatódott, a Miatyánkkal, az Üdvözléggyel, a Záró könyörgéssel és az ünnepi áldással ért véget.

                          Ezen a napon a liturgia egy ősi formulában mutatja be a nagyböjt lelki jelentését. „Ember, emlékezzél, porból voltál, porrá leszel.” „Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban.” (Mk 1,15). Ezeket a szavakat ismétli a pap a hamvazkodás pillanatában. Ezzel valamiképpen visszatérünk az emberi történelem kezdetéhez, amikor a bűnbeesés után az Úr így szólt Ádámhoz: „Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.” (Ter 3,19).

              A hamu, amit ma a kezünkbe veszünk, és amivel megjelöltetünk, eszünkbe juttatja a semmit. A mulandóságot. Ember, emlékezzél, porból lettél és porrá leszel, amit elfúj a szél, vagy magába zár a föld. A nagyböjti szentidő, a szent 40 nap gondolkodni hív, elmélkedni, látni és láttatni valóságot. Mi a valóság? Az ember csak egy marék hamu lenne?

              Nem! A Teremtő Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. Öröknek. Ez vigasz, de feladat is. Szép életet kell élnünk a mindennapokban, ami az örökkévalóságban lesz teljessé. Addig – ember, küzd és bízva bízzál. A bizalom forrása és helye – az imádság. A küzdés tere a mindennapok kihívásai. Mindkettő önuralmat igényel.

              Érdemes? Igen, hiszen ott, ahol az ember jót tesz – azonnal jobb lesz a világ. Ott, ahol rosszat teszünk, általunk rosszul, rondul, durvul a világ. A szertartásban azért is imádkoztunk, hogy Isten segítségével a következő szent időben helyesen és jól éljünk, tanuljunk, szeressünk és viselkedjünk, hogy a nagyböjt ideje elősegítse egyéni és közösségi életünk lelki, szellemi és testi fejlődését.

              A hamvazkodási liturgia végén az iskola 4G. diákjai ünnepélyesen kihelyezték az Evangéliumok Könyvét, ami az iskola folyosóján kialakított liturgikus térben nyert elhelyezést, ahol az óraközi szünetekben lehetőség kínáltatik az Isten szavának magánolvasására és a kapott üzenetek egy füzetben való megosztására, hogy mivel a Biblia az Úr népének a könyve, Isten igéje egyesítse gyermekeit és tegye egyetlen néppé őket.

              A Biblia ugyanis nem történeti könyvek gyűjteménye, nem is időrendi események leirata, hanem teljes egészében az ember átfogó üdvösségére irányuló kinyilatkoztatás, ami az ember részéről válaszra válasz. Kölcsönös dialógust, párbeszédet igényel. Az üdvösség céljának elérése érdekében a Szentlélek alakítja át az emberi szót Isten szavává.

              Jó tudni, hogy a Szentlélek szerepe nélkül az ember könnyen átcsúszik fundamentalista magyarázatokba, amitől mindenkinek bölcsen távol kell maradnia, ahogyan arra Pál apostol is emlékeztet: „A betű öl, de a Lélek az, aki éltet” (2Kor 3,6). A Szentírást az Egyházzal és az Egyházban, és ugyanazzal a lelkülettel kell értelmezni, mint ahogyan azt megírták. Jézus Krisztussal, akiben a kinyilatkoztatás beteljesedett, és aki a Szentlélek által folytatja tevékenységét, továbbra is sugalmaz az Egyháznak a Szentírás tanításában: az Egyházzal, az Egyházban, az Egyházért.

              Adja Isten, hogy a nagyböjti szentidőben buzgóbban imádkozzunk és odaadóbban gyakoroljuk az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit. Nagyböjti zarándokutunkon kísérjen bennünket az Úr segítsége és a mindig az Istenre figyelő és Benne élő Szűzanya példája és oltalma. Köszönet és hála mindazoknak, akik közreműködtek a liturgia méltóságteljes ünneplésében.

            • VII. Salkaházi Bál

              2023.02.19.

              2023. február 18-án 19:00 órai kezdettel a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont aulájában a helyi szülői szövetség szervezésében áldóimával és közös vacsorával egybekötött farsangi vigadalom vette kezdetét, nem feledkezve meg a földrengések és a háborús konfliktusok áldozatairól sem. Az együtt érző szeretet mellett köszönetet mondtunk, hogy a szűkebb pátriában – aránylag békében, biztonságban és szeretetben élhetünk.

              A szülők bálja Fazekas Mónika, a szövetség elnöknőjének köszöntője után rövid elmélkedéssel, szándékosan a Házasság hete mottója alapján: Szeretetbe kapaszkodva valósult meg, ezzel is eleget téve a szervezők szándékának: töprengjük közösen azon, hogy a különböző nehézségek pergőtüzében miként lehetünk egymás számára a szeretetből, az összetartozásból és az egymás iránti bizalomból táplálkozók erőforrásai.

              Nem is lehet ez másként, hiszen az Egyházi Törvénykönyv 1055. kán. - 1. §- a házassággal kapcsolatban nem véletlenül fogalmaz: A házassági szövetséget, amelyben a férfi és a nő az egész élet olyan közösségét hozza létre egymással, amely természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul, Krisztus Urunk a megkereszteltek között a szentség rangjára emelte.

              2. §. Ezért a megkereszteltek között nem állhat fenn érvényes házassági szerződés anélkül, hogy ugyanakkor ne lenne szentség is.

              Igen, a házasság - szentség, szakramentum, szent jel: tudatos egymásba kapaszkodás. Köztudott az is, hogy az egymásba kapaszkodó növényeknek úgynevezett – tappancsuk van, a bogarak és a madarak lábain kapaszkodóhorgok vannak, a ruháknak tépőzárjuk. Ezek mind-mind érdes felületek. A sima felület ugyanis – csuszamlós, ami nem nyújt biztonságos alapot.

              E tények tudatában alkalom nyílott átgondolnunk, szembesülni a valósággal: hogy a hitvestársi és a párkapcsolati elvárásaink, vágyaink, kívánságaink nem voltak-e olykor túlzottan simulékonyak? Amikor, pl. a másiktól angyali türelmet, határtalan megértést vártunk, vagy amikor csak kapni akartunk, de adni, adni, adni már nem akartunk, vagy nem tudtunk, mert úgy éreztük, hogy belefáradtunk az újrakezdésbe!

              Igen. Emberek vagyunk és nem angyalok. Csetlő-botló teremtmények, akik megfáradunk, elfáradunk, megfásulunk és elfásulunk. De nem így a Teremtő, aki az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. Szent jelként, egymásra bízott bennünket. Ő sohasem fárad bele a segítségnyújtásba. Ő mindig bizalommal kérhető a szeretetbe-kapaszkodás újrakezdéséhez szükséges kegyelem kiáradásáért.

              Ezt történt ezen a találkozón is. A hitvestársak és a végső elkötelezettségre készülők megfogták egymás kezét, majd csöndben csatlakozva az előimádkozó könyörgéséhez így fohászkodtak:

              Urunk, Jézus Krisztus, / az Atya képmása a Szentlélekben! / A Te földi életutad és főként keresztutad azt tanítja nekünk, / hogy a szeretetet nem kitalálnunk kell, / hanem minden nap rá kell találnunk és rá kell lépnünk a szeretet útjára./ Nem kitalálnunk kell azt, hogy miként szeressünk, / hanem azt kell tennünk, amit te is cselekedtél:/ szeretetből odaadva, felajánlottad önmagadat az Atyának értünk, emberekért. / Önként tetted ezt, / szeretetből, / ahogyan minket sem kényszerít semmilyen külső törvény. / Erre egyedül a szívünkbe írt szereteted törvénye indít és bátorít. / Segíts minket úgy szeretni egymást, / hogy ne csak szóval hirdessük a szeretet parancsát, / hanem megtegyük mindazt, amit a szeretet törvénye kíván tőlünk, / hogy így egymásba kapaszkodva / szent jelként, a föld sója és a világ világossága legyünk Általad, / aki az Atyával és a Szentlélek együtt élsz és éltetsz, most és mindörökkön, örökké. Ámen.

              Kérésünket a Miatyánkkal, azzal az imával támasztottuk alá, amire az Úr Jézus parancsára, édesanyáink és nagymamáink tanítottak minket imádkozni. Elimádkoztuk az Üdvözlégy Máriát is, köszöntve Urunk, Jézus Krisztus édesanyját is és úgy, ahogyan az angyal köszöntötte őt Názáretben, hozzá csatolva egyházunk alázatos könyörgését.

              Köszönet és hála, hogy a helyünkön vagyunk a templomban, az iskolában, a munkahelyen és a közéletben, ahol egymásba kapaszkodva őrt állhatunk ott, ahová a Teremtő születni engedett minket, ahol a kölcsönös áldozatvállalás eredményeként a házasság szentségének látható jeleként tanúsíthatjuk: egymásra bízattunk, hogy lelki, szellemi és anyagi értékeinket védve, őrizve és tovább adva, kamatoztatói legyünk az áldott elődeink által - a Teremtőtől kapott - talentumainknak.

              A napokban ünnepelte kerek életjubileumát az iskolaközpont oszlopos tagja: Pogány Éva, óvodapedagógus, igazgató-helyettesnő, akit a főegyházmegye főpásztora – Mons. Bernard Bober, külön áldásában részesített. Az emléklapot Nagy István, iskolaigazgató adta át neki, kérve számára, hitvestársára és egész családjára Isten bőséges áldását, a jelenlevők örömteli énekének kíséretében: éljenek soká, számos éven át…

            • Itt a farsang, áll a bál….

              2023.02.17.

              Itt a farsang, állt a bál a felső tagozaton (5-8). Ötletesebbnél ötletesebb, jobbnál jobb jelmezekbe bújtak diákjaink. Volt széktánc, papírtánc és limbóláz. Együtt táncolt az FBI ügynök és a gengszter, piroska és a hókirálynő, a pantomímes és a legó kocka, a tűzoltó és az M&M csoki, Lúdas Matyi és a rendőr és még sorolhatnánk. Köszönjük a diákönkormányzatnak a sok segítséget és a szülői szövetség támogatását. A képek magukért beszélnek!

            • Nyílt nap a gimnáziumban

              2023.02.15.

              ITTHON-OTTHON

              Meggyőződésünk, hogy minden ember céllal és tálentumokkal született a világra. Diákjaink a gimnazista évek során lehetőséget kapnak arra, hogy megtalálják küldetésüket. Arra törekszünk, hogy sokszínű oktató - nevelő tevékenységgel találkozzanak. Mindezt egy szeretetteljes, keresztény-keresztyén közegben, ahol a figyelem középpontjában a gyermek áll. 2023. február 15-én Nyílt nap keretében mutattuk be iskolaközpontunk gimnáziumi részlegét. Reméljük sikerült felkelteni a pályaválaszók érdeklődését!

            • Megtalálni a szív igazi örömét és békéjét…

              2023.02.14.

              Február 14. a római katolikus liturgiában Szent Cirill és Metód, Európa társvédőszentjeinek és
              Szent Bálintnak, a szerelmesek védőszentjének az emléknapja. Hálaadás az evangéliumi
              értékrend megismeréséért, erőkérés a továbbadás és a terjesztés bátorságáért.
              A kedd reggeli szentmisén, a napi rendszeres részvevőkkel egyetemben ismét ott voltak a
              Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont növendékei is, Nagy Gabriella tanárnő
              vezetésével.
              A napi homíliában minden jelenlevő elmélkedő házi feladatot kapott, a kimenetkor 2
              könyvjelzőt azzal, hogy az egyiket ajándékozza legkedvesebbjének, akivel el tud beszélgetni a
              könyvjelző képeiről.
              A feladat nem véletlenszerű, hiszen keresztényként arra küldettünk, hogy hirdessük az
              evangéliumot, nemcsak a megszokott helyeken és eszközökkel, hanem új, eddig talán járatlan
              terepen és nem szokványos módokon is.
              Adjon a Teremtő mindnyájunknak érzékeny szívet, tegye készségessé akaratunkat, hogy
              felismerjük az „idők jeleit”, s azt a jót, amit talán korábban nem mertünk megtenni gyöngéd
              sugallatra, mert szokásaink, előítéleteink, félelmeink visszatartottak, ám a két liturgikus ünnep
              kapcsán kezdjük el végre megcselekedni. Nem feledve, sőt tudatosítva, hogy követségben
              járva keresnünk kell azt, amit Ő akar és így embertársunk üdvösségének szolgálatában
              megtaláljuk a szív igazi örömét és békéjét.

            • ASzakkör

              2023.02.12.

              Kitartóan tanulunk, fortélyokat lesünk el ASzakkör hétvégi óráin. A mai találkozásunk eredménye: Sárközi- Faddi tükörkeret és méhviaszból készült gyertyák.