2023. február 23-án a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont dísztermében izgalmas, módfelett érdekes, elgondolkodtató előadást, fotódokumentációs úti-, és élménybeszámolót tartott Kovács Tamás, afrikai útjairól, amelyet biciklin 2018-ban tett meg először.
Délelőtt a diákok egy rendhagyó földrajz óra keretében, délután pedig a szülők, tanárok, iskolabarátok zarándokutak minőségében hallgahatták meg az érdekes történeteket.
Felfedezni Isten-képűségünket és hasonlatosságunkat…
A már megjelenésében is szimpatikus előadó az ez irányú élettapasztalatát, világnézetéből megalapozva mondta el. Jó volt hallgatni és vele együtt örülni sikereinek és tanulni tőle kisebb-nagyobb bevallott és csendesen megsejtetett kudarcaiból.
Előadását hallgatva és az afrikai képeket szemlélve nem volt nehéz a szegénység és a gazdagság, az élet és a halál fogalmait nem biológiai állapotunkra vonatkoztatni, de létezésünk mélyebb valóságára összpontosítva. Szoros párhuzamot vonva a kinyilatkoztatás, a Biblián értett és értelmezett értékrend kifejezésein, beismerve és elismerve, hogy a Teremtő gondolatai sokkal inkább valóságok, mint a mi, a valóságról csupán halvány alkotta árnyképek és hasonlatok.
Ki tagadná? A jó egészségnek, a földi jónak örvendő és bővelkedő, de erkölcsileg kettősségben élő emberen sokkal inkább a mindent megfosztó halál uralkodik, mint a kevesebb anyagi jót élvező vagy szenvedését hittel elfogadó rákos betegen. Az anyagi jólét, az élet és a halál értelme és értéke, nem külső tényezők függvénye, de belső döntések kérdése.
A teljes életet az választja és éli, akik helyesen és jól ragaszkodik a Teremtőhöz és az Ő törvényeihez. Ez a mindennapok során úgymond kereszthordozásként jelenik meg, mert az ilyen életmagatartás szüntelen áldozatot követel. Önző énünk lázadozik az efféle apró meghalások ellen. Szeretné fenntartani a látszatot, az önmegvalósítás, önkifejezés ábrándját, s ezért nap, mint nap meg kell küzdeni vele.
Küzdelmünkben nem vagyunk egyedül. Segít az Isten. Észrevétlenül és első látásra talán érthetetlenül is, például, amikor megengedi, hogy a magunkba vetett hitünk meginogjon, a személyiségünket körüllengő, saját magunk alkotta mítosz szappanbuborékként szétpukkadjon, s megmutatkozzék a mögötte lévő üresség. Ilyenkor új és új lehetőséget kapunk, hogy feladjuk az álvalóság őrült hajszolását, s a valódi életet és igazi önmagunkat válasszuk. Ehhez azonban - önmagunk megtalálásához - csak a helyes önmegtagadás vezethet el. Vagyis a külső rétegeket önmagunkról le kell hántani és el kell távolítani, hogy eljussunk szívünk közepébe, személyünk központjába, oda ahol Isten lakik bennünk.
Adja Isten, hogy ne érjük be külső tatarozással, amely csak arra jó, hogy ideig-óráig eltakarja a belső szennyünket. Kérjük a Szentlélek különös segítségét, hogy az idei Nagyböjtben legyen bátorságunk alászállni szívünk mélységeibe, ahol valóságosan találkozhatunk Vele, és ebből a találkozásból gyümölcsöző zarándokutas kereszthordozás legyen. Pontosabban: folyatódjon, tökéletesedjen bennünk teremtés és a teremtettségünk, aminek kapcsán újabb utazásokra indulunk el, nem ugyan a távoli Afrikába, de távol-közeli önmagunkba, ahol a belső átformálódásunk folytán felfedezzük Isten-képűségünket és hasonlatosságunkat.