Kedves Salkás család, ballagó diákok, tisztelt szülők, pedagógusok, jelenlévők!
Ma már intézményi szempontból a nyolcadik tanévünket zárjuk és az első teljes évet ebben a csodaszép Fészekben. Számot adunk az elvégzett munkáról. Ki mint vetett, úgy aratott! Az év végi bizonyítványok tükrözik a tanulmányi eredményeket, de remélem a lelketekben is sok szép élmény kavarog, mert eseményekkel tarkított tanévet zárunk. Köszönöm mindenkinek az áldozatos munkáját, az élményeket.
A tanév végeztével kilencedikes diákjaink ballagása is fontos esemény mindannyiunk életében. Az együtt eltöltött idő, a megszerzett tudás, a sok-sok iskolánkhoz fűződő emlék örökre összeköt minket.
Kedves kilencedikesek!
Szeptemberben már sajnos nem a mi diákjaink lesztek. Az élet másfelé sodor benneteket, de ne feledjétek, honnan indultatok. A Fészek, amelyben felnőttetek örökre meghatározza életeteket. Kívánom, hogy a keresztény értékek őrzése, az anyanyelvetek ápolása továbbra is legyen nagyon fontos számotokra, függetlenül attól, hogy milyen iskolában folytatjátok tanulmányaitokat.
Kedves Szülők!
Köszönjük az eddigi bizalmat. Köszönjük, hogy szívesen fogadták szolgálatunkat.
Most pedig egy olyan verset szeretnék felolvasni, amely a Komáromban megtartott katolikus iskolák országos tanévzáró ünnepségén hangzott el. Úgy gondolom nagyon sokat mondó. Megérintette szívemet és híven tükrözi érzéseimet.
Wass Albert: ELŐHANG
Volt egyszer egy ember, az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének.
De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró csillámló homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze.
És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.
De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének.
És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti.
És jött az első szél: és nem döntötte össze.
És jött a második szél: és az sem döntötte össze.
És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.
És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló.
És egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az ő oszlopát.
És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.
És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze.
Kedves Salkás család!
Kérlek titeket, a nyári szünet alatt vigyázzatok magatokra, hogy szeptemberben egészségesen, kipihenten, lelkileg feltöltődve találkozhassunk!
Tovább építkezhessünk - maradandó homokszemcsékből és ködből!
Ezzel a 2022-23-as tanévet bezárom!
Isten Veletek!
Mgr. Nagy István, igazgató