• LUCA

              2021.12.13.

              Luca című kisfilmünk Szent Lúciának állít emléket, akinek az élettörténetét a népi hagyomány kiszínezte.

              A Luca-napi szokások tükrében elevenednek meg a világot ma is meghatározó jó és rossz erők.

              A kisfilm a nyugalom megzavarására alkalmas hang és képsorokat is tartalmaz.

            • Meggyúlt a 3. gyertya …

              2021.12.13.

              Advent 3. vasárnapján templomainkban, másnap hétfőn az egyházi iskolaközpont alsó tagozatos osztályaiban is meggyúlt a 3. gyertyaláng, hogy emlékeztessen az isteni örökbefogadás örömére.

              Az örökbefogadás társadalmilag jogi aktus. Az örökbefogadott új családnevet, állampolgárságot, lakcímet kap. Teológiailag az örökbefogadás azonban nem pusztán névadás, hanem lényegváltozás. Isten, amikor örökbe fogad bennünket, legbensőbb életének a részesévé tesz. Ennek jele, hogy nekünk adja a Szentlelkét. Szent János evangélista, a szeretett tanítvány, szent Pálnál is merészebben fogalmaz, nem örökbefogadásról szól, hanem igazi és valóságos születésről, amint azt evangéliuma Prológusában olvassuk: „Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” (Jn 1,12-13). Vagy, ahogyan az Úr Jézus Nikodémust tanítja: „Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek.” (Jn 3,6).

              A jelenlevő kicsinyek és nagyok az eucharisztikus Krisztus szent jelenlétében így ízlelgették a közelgő ünnepek lelki táplálékának ízeit és szemlélték a megtestesülés titkát: „Isten elküldött Fiát”. Ma sem elvontan és nem is csak úgy általában, hanem az „idők teljességében”.„most”- ban. Az idén ugyan nem a templomban, nem is közvetlen az ünnepek előtt, amint azt megszokták, de az iskolai tanteremben. Ott, ahol tanulnak, küzdenek, veszekszenek, harcolnak, megbocsátanak és bocsánatot kérnek.

              A vírusjárvány most is különös ajándékként szolgált, főleg a budapesti elsőáldozóknak, akik a Hősök terén megtapasztalhatták: ahol néhány nappal azelőtt még autók parkoltak, ott az Eucharisztiában az Isten volt jelent: vándorként, megváltó társ és barátként. Ez lehetőség most az osztálytanteremben ismétlődött meg...  

            • "Ünnepek a néphagyományban " mesterképzés

              2021.12.13.

              Pedagógusaink, Lukács Katalin és Nová Mária, az "Ünnepek a néphagyományban " című mesterképzésen vettek részt Nyíregyházán, amely az "Így tedd rá " alapfokú képzésre épült. A program gyermekközpontú, értékközvetítő, összefonja a magyar kultúrát a pedagógiával. Feltöltődve, rengeteg ismerettel, játékkal és jókedvvel vágnak majd bele a munkába, hogy gyermekeink is minél jobban megismerjék hagyományainkat.

            • Az Istent szeretőknek minden a javukra válik…

              2021.12.10.

               „Amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya! Tehát nem vagy többé szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is.” (Gal 4,4-7).  

              2021. december 10-én a járványügyi előírások iskolákra vonatkozó szigorítása miatt az egyházi iskolaközpont pedagógusai és növendékei korábban, mint máskor, bűnbánati liturgián vettek részt az iskolában.

              A jelenlevők közösen ízlelgették a közelgő ünnepek lelki táplálékának ízeit: a Szentháromság - az Atyaisten, az ő Fia és a Szentlélek működését a térben és az időben. Az Eucharisztia szent jelenlétében szemlélték a megtestesülés titkát: „Isten elküldött Fiát”. De nem elvontan és csak úgy általában, hanem az „idők teljességében”.„most”- ban, 2021. december 10-én, nem a templomban, nem is közvetlen az ünnepek előtt, mint a múltban, de a tanteremben és az iskola folyosóján. Ott, ahol tanulnak, küzdenek, veszekszenek, harcolnak, megbocsátanak és bocsánatot kérnek.

              A vírusjárvány különös ajándéka volt, hogy megtapasztalhatták azt, amit Budapesten az eucharisztikus körmenetben: ahol néhány órával azelőtt még autók száguldoztak, ott az Úrmutatóban az Isten ment, vándorolt, megváltó társ és barátként.

              Gergely Péter atya, hajdan ebben az iskolaépületben tanult. A bűnbánati liturgia éppen abban a tanteremben volt, amelyik hajdan évfolyamuk osztályterme is volt. A diákévek során sokszor és sokféle szándékkal, céllal lépett be ide. A legmagasztosabb ma volt, amikor elhozta a Legméltóságosabb Oltáriszentséget, hogy kiossza azoknak, akik az ünnepet nemcsak önmaguk köré, de önmagukba is várják. 

              A bűnbánattartók a szentáldozásban, a megtört kenyérben jelenlevő Krisztus által az örökbefogadás révén: az Atya gyermekeivé, a Fiú testvéreivé és a Szentlélek templomaivá lettek, egyenként, de közösen is. Karácsony lett, nemcsak körülöttük, de bennük és közöttük is.

              Lám, mennyire igaz: „… az Istent szeretőknek minden a javukra válik.” (vö. Róm 8,28), még a koronavírus-járvány is.

            • Szépülő óvodánk

              2021.12.08.

              Csodaszép, egyedi falfestést kaptak óvodás csoportjaink a patinás, új épületben. Nagy Vierka képzőművész barátunknak köszönhetően elevenedtek meg ősi, népi motívumaink, mondavilágunk, valamint a családot, a természet körforgását ábrázoló képek. Köszönetet szeretnénk mondani a festésben való segítségért Tóth Tímeának, Demko Bencének és Király Szilviának is.

            • Tantermeinkben is meggyújtottuk a 2. gyertyát …

              2021.12.06.

              Advent – Úrjövet. Emlékezés és várakozás. Akár az elsőre, a történelmire (Betlehem), akár a kegyelmire (2021 Karácsonya), akár a végsőre (elmenetel és eljövetel), mind - mind Isten műve, aminek értékszépsége ugyan nem független a mi hozzáállásunktól és igyekezetünktől, de a kezdeményezők nem mi vagyunk. Velünk történik, mi is cselekvő részesei vagyunk, de csak, mint meghívottak, kiválasztottak és küldöttek.

              Ezt fejezik ki az adventi szentírási képek: a gyászruha levetése és a díszruha felöltése (lelkünk ünneplőbe öltöztetése), ami valamiképpen megsejteti az Isten és ember együttműködését: Isten adja a ruhát, de az ember veszi azt magára.

              Keresztelő Szent János, az adventi szentidő jellegzetes egyénisége ezért beszél így: „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” Adventi készületünk során megtapasztalhatjuk, hogy Isten cselekszik bennünk, Ő folytatja és viszi teljességre a jót, amit megkezdett bennünk. A mi feladatunk csupán annyi, hogy elgördítsük előle mindazt, ami útjában akadályt jelenthet.
              A szentmisében - amely maga is titokzatos, de valóságos Úrjövet – ez különösen is megmutatkozik: valahányszor szívünket fölemelve, odaadó szeretettel végezzük a liturgiát, s földi életünk nehézségeit, szenvedéseit az Úr dicsőségébe merítjük, levetjük a gyászt, helyette az örök dicsőség díszébe öltözünk. Valahányszor minden gondunkat félretéve, teljes bizalommal és figyelemmel vagyunk a jelenre, az Úr útját készítjük elő, aki szívünkbe akar költözni, és onnan, mint középpontból kiindulva akarja átalakítani egész életünket, környezetünket, a kicsi és nagy világunkat.  

              A hittanórákon és a vallásos találkozásainkon ezt tanulgatjuk: helyesen készülni az Úrjövet különböző eseményeire. A mi feladatunk nem az, hogy a magunk erejéből eljussunk az isteni életre, hanem teret engedni Neki életünk eseményeiben. Nem az, hogy megvalósítsuk a tökéletes istengyermekséget, hanem engedjük azt megszületni és kibontakozni életünkben.

              Az istengyermekséget még a legnagyobb jótetteinkkel sem vagyunk képesek kiérdemelni. Arra viszont igen, hogy hittel, reménnyel, örömmel és szeretettel elfogadjuk az istengyermekséget és megköszönve együttműködjünk kegyelmével, hiszen Isten általunk akar jelen lenni napjaink világában. Erre figyelmeztet, bátorít és buzdít minket az adventi koszorú 2. gyertyája.

            • Angol és német nyelvi olimpiász

              2021.12.06.

              A 2021/2022-es tanévben ismét megrendezésre került az angol- és  német nyelvi olimpiász iskolai fordulója.  Az írásbeli részben a diákok nyelvtani, valamint szövegértéssel és szókészlettel kapcsolatos feladatokat oldottak meg. A verseny szóbeli részében a tanulóknak egy történetet kellett összeállítaniuk egy megadott képről, majd párbeszédet alkottak egy meghatározott szituációra.

              Az 1.A kategória résztvevői: Groško Róbert 6.A és Szafko Bianca 7.A osztályok tanulói., valamit az 1.B kategória résztvevői Czompoly Csenge 9.A és Viszlay Boglárka 9.A osztály tanulói.

              A kategória győztesei az angol  olimpiászon:

              1.A kategória:Szafko Bianca, 7.A

              1.B kategória: Czompoly Csenge, 9.A

               

              A német olimpiász helyezettje:

              1.A kategória : Szafko Bianca, 7.A

               

              A kategóriák győztesei januárban az olimpiász járási fordulóján képviselik iskolánkat. Gratulálunk, és további sikereket kívánunk.

            • Drogellenes projekt hét

              2021.12.04.

              Iskolánk felső tagozatán és a gimnáziumban a hét folyamán drogellenes projekt hetet tartottunk. Kvízzel kezdtünk, amely során diákjaink sok ismeretre tettek szert a drogok fajtáiról és azoknak a veszélyeiről. A hét folyamán szebbnél szebb rajzok és tartalmas projektek kerültek kiállításra a folyosónkon. A legszebb alkotások készítői jutalomban részesültek.

              Kvíz: 1.hely- 2.G osztály

              Rajzverseny: 1.hely: Fazekas Zita

                                     2. hely: Fazekas Réka

                                     3. hely:  Groško Róbert

              Drogellenes plakátok készítése: 1.hely: 1.G osztály

                                                                    2.hely: 9.A osztály

                                                                    3.hely: 3.G osztály

            • Adventi virrasztásunk kezdete…

              2021.11.29.

              Advent a várakozás, a karácsonyi készülődés ideje, ami jó alkalom arra, hogy örömmel vágyjuk és várjuk az Úrral való találkozásunkat, ezért jó, ha tennivalóink legsűrűbb napjaiban se szűnünk meg fohászkodni: „Jöjj el, Uram Jézus!” (Jel 22,20).                                                                    

              Advent első vasárnapjának liturgiája felébreszti alvó lelkünket és a lényegre, a lét végcéljára összpontosíttatja figyelmünket. Amint a városok főterein, a templomokban és az otthonokban, úgy iskolaközpontunk tantermeiben is megáldottuk az együtt imádkozókat, valamint a koszorúkat és a gyertyákat.

              Átadásra került a Pannonhalmán kiadott és onnan kapott „Énekelj az Úrnak” című kiadvány. Évtizedekkel ezelőtt Nagykaposon az akkor lehetséges lelkipásztori gondoskodásnak gyermekként részese volt Ontko Ferdinánd Henrik bencés atya, aki mára megbecsült paptanár-egyéniséggé vált. Bízva reméljük, hogy iskolánk jelenlegi növendékei Nagy Imre tanár úr vezetésével a szent zene által újabb egyéniségek kifejlődését fogja elősegíteni.

              A koronavírus-járvány egyre fokozódó erősségében jó hallatni a bátorító Üzenetet: „Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok” (Lk 21,18). A különböző megpróbáltatások közepette, az élet válságaiban és a történelem drámáiban ismét hangzik a Szó: „Virrasszatok és imádkozzatok.” (Lk 21,36).

              Virrasztani azt jelenti: ne engedjük, hogy szívünk ellustuljon, és lelki életünk elpuhuljon a középszerűségben. Legyünk figyelmesek, mert könnyen „alvó keresztényekké” válhatunk, akiket elaltat a világias lelkület. Ünnepi készülődésünk kimerül az ajándékok megvásárlásában, a koszorúk, a gyertyák és a finom ételek készítésében…

              Könnyen válhatunk olyan keresztényekké, akik mindig csak befelé néznek, képtelenek a távlatokra. Ez „szundikáláshoz” vezet: ahhoz, hogy lebénultan visszük előbbre a dolgokat, apátiába zuhanunk, minden iránt közömbössé válunk, kivéve, ami számunkra előnyös. Szomorú az ilyen élet, nincs benne boldogság, mert hiányzik belőle a spirituális lendület, a buzgó ima. Nem egyszer papagáj módjára imádkozunk, lelketlenül ismételve a közismert szavakat (Ferenc pápa).

              Advent folyamán talán így /is/ imádkozhatnánk: Jóságos Istenünk, köszönjük, hogy elküldeted nekünk Fiadat, aki egyetlen reményünk és üdvösségünk, mert Szívét ajándékozta az embereknek. Mit adhatunk érte cserébe Neked és embertársainknak? - Nagylelkűséget. Istenünk add, hogy ebben az ádventi szent időben, mi is merjünk nagylelkűnek lenni, amint Te vagy irántunk! Ezt kérjük Tőled, Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

            • Kápolnaajándék

              2021.11.23.

              Lassan immár átadásra kész a magyar kormány anyagi hozzájárulásával felépült fészkünk, a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont épülete, amelynek szíve-lelke az iskolakápolna lesz. A kápolna liturgikus kellékei fokozatosan gyűlnek. A minap egy Szepsiből származó Csehországban élő jószívű adakozó 500.- eurót utalt át a plébánia bankszámlájára, a kápolna üvegablakára. A szepsi rózsafüzér társulat megvásárolta a kápolna oltárkeresztje korpuszát, a makranci hívek a kápolna tabernákulumát.

              2021. november 23-án, a keddi szentmisében 2 diák a felajánlási menetben vitte az oltárhoz a Hangya és a Deák család ajándékaként: az oltárkelyhet, az áldozató edényt, a boros és vizes kancsókat, valamint az egyes liturgikus időszakok gyolcstakaróit, amelyet a megáldás után megőrzésre az első szentmise kápolnai bemutatásáig az iskola igazgatója, Nagy István tanár vett át, aki így mondott köszönetet:

              Mindnyájan ismerjük az evangéliumi történetet, amikor az Úr Jézus megdicsérte azt az özvegyasszonyt, aki mások szemében nem volt fontos személy, szinte senki sem ismerte őt. Mivel nem ragyogott saját fényétől, ezért mások előtt mintegy láthatatlan volt.

              Az Úr Jézus előtt azonban ragyogott, mivel nem a saját fényében pompázott, hanem abban a fényben, ami a Teremtőtől származik: „aki fölkelti napját a jókra és a gonoszokra, esőt ad az igazaknak és a bűnösöknek egyaránt.” (vö. Mt 5,45).

              Nevelésünkkel, tanításunkkal, életmagatartásunkkal mi is ezt szeretnénk megtanítani és tovább adni a ránk bízott növedékeknek. Köszönjük, hogy imáikkal, áldozatukkal segítik pedagógia szolgálatunkat, ami azt a célt követi, hogy befogadjuk az evangélium fényét, hiszen e nélkül nincs igazi, jó szolgálat.

              Adja Isten, hogy olyan intézménnyé váljunk, ami elveti a magamutogatást, olyan intézménnyé, ami mindent az Úrért és a felebarátért tesz. Úgy, amint ezt Önök is teszik, akik szerény, kedves ajándékaikkal megvalósítják iskolánk mottóját: Cum Deo, pro Patria et Invicem. – Az Istennel, a Hazáért és Egymásért. Kérem, fogadják tőlünk emlékül iskolánk szeretet-mellényét!

              Az adakozók meghatóan fogadták a közelmúltban készült közösségi mellények egy-egy darabját.

            • Diáknap

              2021.11.20.

              2021. november 19-én megtartottuk iskolánkban a diáknapot a 3.G és 4.G osztályok szervezésében. A pénteki napot tanítási órákkal kezdtük, a harmadikos és negyedikes diákok tartottak órákat az alsóbb tagozatosokak. A diáknapot a tornateremben folytattuk, ahol az 1.G és 2.G-s diákok lettek avatva, majd az különböző csapatjátékokban mérhették össze tudásukat. Végül pedig kiértékelésre kerültek mind a csapatjátékok, mind a diáknapra meghirdetett alkotóverseny eredményei. A programokat adventi koszorúkészítéssel zártuk, valamint kosármeccsekkel koronáztuk meg a diáknapot, ahol külön örömünkre szolgált, hogy visszatértek hozzánk gimnáziumunk volt diákjai is, hogy együtt játszanak velünk.