Jézus ezt mondja: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.” Ez azt jelenti, hogy az ember lelki élete akkor marad gyümölcsöző, ha kapcsolatban marad Krisztussal.
Szeptember 29-én immár a második tematikus nap keretében ezzel a bibliai növénnyel foglalkoztunk. Köszönjük a szülőknek, hogy bebiztosították az alapanyagot.
Az elmaradhatatlan népmese ezúttal a szegény ember szőlőjéről szólt. Az Érik a szőlő, hajlik a vessző című népdal után a sok fürge kéz munkához látott és lebogyózta a fürtről a szemeket. A kedvenc rész a szőlő összenyomkodása volt. Ez úgy nézett ki, mintha tésztát gyúrtunk volna. A masszát a présbe töltöttük és kisajtoltuk a levét. Hát bizony nehéz eldönteni, hogy az almamust, vagy a szőlőmust a finomabb. Rajzlapból szőlőskosarat készítettünk. Milán megkínált mindenkit mazsolával, kevesen tudták, hogy ez nem más, mint szárított szőlő. Végül az iskolaudvaron szőlőtőkéket ültettünk.
Remélhetőleg jövőre már a saját szőlőnkből készítjük a mustot.