A történelmi Magyarország 300 éve egyik leghíresebb búcsújáróhelyére, Máriapócsra zarándokoltunk el október 10-én. A Szepsi Esperesség öt autóbusznyi zarándoka is elkísért bennünket, szüleinket, nagyszüleinket, hálát adni a kapott kegyelmekért és imádkozni a jövő feladatainak felismeréséért és azok megvalósításáért. A pócsi, ma is meglévő fatemplom a 15. században épült. Kegyképét 1676-ban Csigri László bíró készíttette hálából a török rabságából történt szabadulás emlékére. A község híre az 1696-os évvel kezdődik, amikor november 4-én, Eöry Mihály földműves arra lett figyelmes, hogy az Istenszülő-ikon mindkét szeméből bőségesen folynak a könnyek. II. Rákóczi Ferenc így ír az egri püspökhöz intézett levelében: „Bizonyára az én bűneim is sok másokéval oka a Szűz Mária könnyezésének. Aztán tovább: talán a jövendő bajok elkövetkeztét siratja a kép Pócson.” Az esemény híre az akkori viszonyok között is gyorsan terjedt, s hamarosan eljutott Bécsbe. I. Lipót osztrák császár és magyar király a történtek alapján elrendelte, hogy a könnyező képet szállítsák a császári városba, a bécsi Stephansdomba, ahol a Madonna oltárképe barokk keretben a templom délnyugati sarkában álló márványoltárt díszíti, közvetlenül a főbejárat mellett. A Pócsra zarándokoló hívek egyre nagyobb száma szükségessé tette a kis fatemplom helyén egy nagyobb építését, amelyre az osztrák császár adott engedélyt. A jelenlegi díszes barokk kegytemplomnak 1948 – ban XII. Pius pápa a kitüntető „basilica minor” címet adományozta. Összetartozásunk jelképe ez a hely.
.jpg)
