2023. január 10-én Vízkereszt ünnepe kapcsán fészekáldásra gyűlt össze a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont tantestülete, diáksága és alkalmazottjainak közössége, hogy emlékezzenek, vagy emlékeztessenek azokra, akik Karácsony táján, vagy talán az egész év során csak egyetlen alkalommal mennek el templomba - az éjféli misére, vagy esetleg a gyerekekkel megnézni a felállított Betlehemet.
Sajnos, sokan talán még a buzgó vallásgyakorlók közül is csak kevesen gondolják át a karácsonyi üzenet misztériumának mélységét, amelyet az ünnep magában hordoz. Sokakat kielégít a puszta ajándékvárás izgalma, a szenteste békéje, az ünnepi asztal íze és illata, felidézve a gyermekkori karácsonyok hangulatát, s közben könnyen elsiklanak a kinyilatkoztatás legsorsdöntőbb mozzanata felett: Isten Fia emberré lett – értem, értünk.
Intézményünk különböző módon segít észrevenni a díszletek mögötti lényeget, eljutni arra hitbeli meggyőződésre, hogy a Karácsonyból ne kelljen más, mint az értünk emberré lett második isteni személlyel, a Jézus Krisztus való személyes találkozás. Eljutni nem csupán a pólyába takart, jászolba fektetett Jézuskához, hanem az örök Fiúhoz, akiben az Atya lehajolt hozzánk és egészen felénk fordult, hogy mi is hittel válaszoljunk a felénk fordulásra, vagyis egész valónkkal Istenhez forduljunk, megvallva, hogy a megtestesülés titka értelmet és értéket ad életünknek, mert egy új világot tár fel előttünk.
Hajdan a pásztorokat angyali szózat, a napkeleti bölcseket egy különös csillag vezérelte a szerény hajlékba, ahol szegényes környezetben, rongyokba takarva találták meg a mindenség Királyát. Mégsem botránkoznak meg, s egy pillanatra sem támad kétség a szívükben, hogy jó helyen járnak. Mivel az égi jelre figyeltek, nem homályosította el látásukat az evilági csillogás hiánya, belső iránytűjüket nem zavarta össze a dicsőségről és a hatalomról alkotott evilági, emberi felfogás.
Adja Isten, hogy mi sem botránkozzunk meg, ha Krisztust keresve egy magatehetetlen óvodással, egy rakoncátlan diákgyermekkel, vagy egy ártatlanul szenvedő emberrel találkozunk, s valamiképpen mindhármat együtt imádhatjuk az Oltáriszentség hófehér kenyérdarabkájában, hiszen Ő így akart jelen lenni közöttünk, s így marad velünk a világ végezetéig.
Ám ünnepkörünk, Urunk epifániájának legfontosabb üzenettanítása még ennél is több: ne sajátítsuk ki önmagunknak Krisztust, hanem mutassuk meg és közvetítsük az Ő szeretetét minden embernek. Hiszen az Atyaisten, akitől a Fiú öröktől fogva születik, s akihez mindenkinél végtelenül bensőségesebb szeretetkapcsolat fűzte a Szentlélek közösségében, nem elégedett meg azzal, hogy boldogan élje a Szentháromság örök szeretetközösségét, hanem emberé lett, egy lett közülünk, hogy ezt a bensőséges szeretetkapcsolatot minden emberre kiterjeszthesse.
Példaérték ebben Szűz Mária, aki itt a földön minden embernél közelebb állt Jézushoz, de nem sajátította ki Őt önmagának, hanem tovább adta. Nekünk, keresztényeknek, akiket Krisztus saját vére árán testvéreivé fogadott és társörököseivé tett, különös küldetést szánva nékünk.
A fészekáldás - tanteremről tanteremre, folyosóról folyosóra, az étkezőtől sportcsarnokig, a tanáritól az igazgatói irodáig ezt szolgálta: élhető fészekké tenni a ránk bízott világot.