Amint arról már beszámoltunk, 2022. január 7-én a Benedetto kegytárgykereskedés közvetítésével megérkezett Olaszországból a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont kápolnájába szánt tabernákulum, amelynek költségeit a makranci egyházközség hívei és rózsafüzér-társulatának tagjai fedezték.
Ünnepélyes átadása 2022. január 11-én volt a diákmisében, amelynek záró áldása előtt a rózsafüzér-társulat két oszlopos tagja Nagy István iskolaigazgató kezébe helyezte az átadás előtt álló iskolaközpont kápolnájába szánt liturgikus tárgyat, ami az épület szívhelyeként fog szolgálni, hiszen benne lesz őrizve az imádásra, imádságra és a szentmisén kívül történő szentáldozásra - az Eucharisztia.
A tabernákulum, az oltárszekrény, a szentségház jelentése magyar nyelvterületen az oltáriszentség őrzésére szolgáló és a római katolikus templomokban rendszerint a liturgikus tér közepére állított szekrény. A szó a latin tabernaculum (kis hajlék) fonetikus átirata, nyelvtanilag a taberna kicsinyített alakja. A Bibliában a Salamon kora előtti idő szentélye, a szentsátor megnevezéseként volt használatos.
A katolikus templomokban az oltáriszentség őrzésének a helye. Ebbéli minőségében a 13. században kezdte felváltani a falfülke jellegű „pasztofóriumot”, ami még ma is látható és használatos a szepsi plébániatemplomban. Használata az 1215-ben megtartott negyedik lateráni zsinat után vált általánossá. Helye a második vatikáni zsinat (1962–65) előtt a székesegyházakban külön szentségi kápolnában, másutt a főoltáron volt.
Napjaink tabernákuluma különálló, rendszerint ötvösmunkával díszített fémszekrény. A hatályos liturgikus előírások értelmében úgy kell elhelyezni, hogy a figyelem rá irányuljon. Állandóan kis lámpa ún. örökmécses, öröklámpa ég közelében figyelmeztetőül, Krisztus állandó jelenlétére. Amikor a hívek a szent térbe lépnek, térdet hajtanak, amellyel a tabernákulumban őrzött, a kenyérszínben köztünk levő Krisztust köszöntik.
Ezeket a tényeket a tisztelt jelenlevők bizonyára jól ismerik és tudják – mondta az iskolaigazgató. Amiért most mégis szólok - folytatta - az azért van, mert gyökereim egyik ága makranci, anyai nagypapám hosszú éveken át Makrancon volt kántor. Hiszem és vallom, hogy egyházszolgálata bennünk, bennem is búvópatakként tört a felszínre. Hála érte Istennek! Áldott legyen nagyszüleim boldog emléke! A kegyes ajándékot ezúton is szívből megköszönjük. Csak kívánni tudjuk és kérni, hogy kölcsönös imáinkkal és magatartásunkkal továbbra is segítsük és támogassuk egymást, hogy népünk keresztényi és nemzeti önazonossága jövőt álló legyen és maradjon.
Jó volt ismételten hallani az ígéretet, hogy az intézményben az oktató-nevelői munka, továbbra is felelősségteljesen lesz végezve, amelynek gyümölcse – a gyermekek evangélium szerinti embersége - méltó hálája és köszönete lesz a kapott ajándéknak.
Adja Isten, hogy minden pedagógusi és lelkipásztori igyekezet, ima és áldozat, oktató és nevelőmunka a lehetőségekhez és a körülményekhez mérten az itt tevékenykedő, tanuló és nevelődő legjobb tudása és lelkiismeretink szerint történjen: Isten, haza, nemzet, család értékrendben, amelyet az intézet mottója is fémjelez: Cum Deo, pro Patria et Invicem – Istennel, a hazáért és egymásért.
