Már hagyomány, hogy a Csemadok helyi szervezetének rendezésében és a különféle
társadalmi szervezetek közreműködésével a városi ravatalozó előtti téren a II. világháború
emléktáblájánál koszorúzással egybekötött megemlékezés van a háborús idők áldozatiról.
2022. május 8-án, a történelmi egyházak lelkipásztorai a kinyilatkoztatás fényében, az
imádság erejében közvetítettek reményt és bizonyosságot a múlt szomorúsága és a jövő
bizonytalansága kapcsán.
Márai Sándor írta 1944-ben: Amikor vége lesz a háborúnak, az emberek eltemetik
halottaikat és megszűnnek rettegni a bombáktól, de azonnal félni kezdenek egymástól és a
különböző vetélytárstól: pl. az öregedéstől és a betegségtől és attól, hogy a másik esetleg nem
jön el a megbeszélt találkára. Mennyire igaz?
Hetvenhét évvel a II. világháború után számtalan új félelemmel, veszéllyel és
kihívással találjuk magunkat szembe. Ilyen az élet, az emberi méltóság, a munka, a
tisztességes megélhetéshez, vagy a szülőföldön való maradás jogának a tiszteletben tartása. Az
igazságosabb és testvériesebb világ még mindig várat magára.
A múlt áldozataira emlékezve, az újkor, új veszélye, kísértése, kihívása közepette jó
volt ismét el kell csendesülni és Isten segítségét kérni, hogy legyen bátorságunk a változást
önmagunkban kezdeni és imádkozni:
Urunk és Istenünk! Te vagy az alfa és az ómega. Te vagy a kezdet és a vég. Az elmúlt
77 év a Te végtelenségedhez mérve ugyan semmiség, de a hit és a hűség, amely megtartott és
idevezetett bennünket, nem kis teljesítmény. Hiszen korok, rendszerek, eszmék, hatalmak
követték egymást. Tündököltek, de végül is elmúltak. Ám, az a szent vágy, hogy mi: ki
magyarként, ki szlovákként, ki ruszinként vagy németként, de a Te országod állampolgáraiként
itt maradjunk - a Boldogasszony országának ebben a csücskében - máig nem múlt el és bízva
reméljük, hogy nem is múlik el soha.
Urunk, Jézus Krisztus, őseink nemcsak hittek és bíztak Tebenned, de védték is hitüket.
Harcoltak érte. Sajnos, elődeink között voltak olyanok is, akik a hit, a hatalom, az ideológia
nevében, fegyverrel a kezükben, erőszakkal cselekedtek, amiért most Tőled és kölcsönösen
egymástól is bocsánatot kérünk.
Hála Neked, többen voltak azok, akik nem a világ fegyvereivel, hanem a ránk hagyott
ajándékaiddal: szentségeiddel és áldott szent Igéddel igyekeztek útját állni a terjedő rossznak.
Kegyelmed erejével kegyhelyek, templomok, kápolnák, iskolák és útszéli keresztek sokaságát
emeltük e tájon is, hogy láthatóvá váljon az ősi hit, és így a szent helyek, otthont adjanak az
imának, a reménynek, az irgalomnak, a megbocsátásnak és a szülőföld szeretetének. Áldott
őseink a templomok testvéréül várakat, rendházakat, kolostorokat és iskolákat építettek ezen a
vidéken is, hogy a tudás, a megmaradás és az áhítat egyszerre emelhessen Hozzád bennünket
és tartson meg Neked és mindnyájunkat egymásnak.
Urunk és Istenünk, Te századokon át, láttad a zászlóid alatt felsorakozott hazát védők
seregét, a falakat emelő kezeket, az éjjel – nappal: csikorgó teleken és pünkösdi napsütésben
életet esdeklők sokaságát. Egyedül Te tanúsíthatod, hogy minden falba épített kő, minden
harangban megkonduló réz rög, minden gyermekszájban anyanyelvén megszólaló ige, ima és
vers – segítségeddel - arcunk verejtékének és emberségünk kitartó állhatatosságának a
gyümölcse.
Urunk, Jézus Krisztus! A tűnő században sok próbának vetettél alá minket: a fasizmus,
a kommunizmus, a nacionalizmus, a sovinizmus, a kivándorlás, az elvándorlás, a beolvadás és
a beolvasztás, a fásultság - testben és lélekben - megtizedelt bennünket. Életek vesztek el.
Hazák csonkultak. Szellemi, lelki és anyagi javaink siklottak ki kezeink közül. A mellőzés, a
félreállítás, a féltékenység és az ádáz versengés megrendített bennünket. Kétségbeestünk.
Kétségeink közepette adj hát mindnyájunknak biztató reményt. Ne engedd, hogy a jövőben
gyöngeségből, közönyből, hitványságból, vagy hamis jóságtól vezérelve, feladjuk lelki,
szellemi és kulturális értékeinket.
Urunk, Előtted állva, Rád tekintve, Szemedbe nézve jelentjük ki, hogy nem a másét
követeljük, hanem csak azt, amit Te adtál meg minden népnek, mert hisszük, ha nem lett
volna célod velünk, nem adsz nekünk külön anyanyelvet: magyart, szlovákot, ruszint és
németet. Nem bíztál volna ránk különböző népi és vallási hagyományt itt a Kárpát-
medencében, és nem próbáltál volna meg bennünket, ha nem tartanál mindnyájunkat:
reformátusokat és katolikusokat, zsidókat és keresztényeket, gádzsókat és romákat, saját
népednek. Most is, népedként jelentünk meg Előtted. A Te néped, a Te zarándok sereged,
hogy egyenlő kötelességet és jogot, de ugyanakkor azonos lehetőséget kérjünk önmagunknak
és minden itt élőnek.
Urunk, mindnyájan, akik most itt vagyunk a Te szent Színed előtt, egy-egy
kereszthordozó nemzet gyermekei vagyunk. De - tanításod alapján hisszük, hogy keresztjeink
révén, egy új ígéret hordozói is. Ezért, ebben az ünnepi órában, szétdarabolt, megosztott
világunk, földrészünk és népeink lelki egységének megteremtésének érdekében ismét szent
fogadalmat teszünk. Ünnepélyesen megígérjük, hogy Szentlelked segítségével igyekszünk
mindent megtenni azért, hogy - az igazság melletti kiállásunk, a kölcsönös megbocsátásra és
kiengesztelődésre való törekvésünk, az evangéliumi élet iránti hűségünk és tettrekészségünk
által - egyre teljesebb legyen köztünk és bennünk irgalmas, megbocsátó, szent Szíved országa.
Isten segítségével erre vállalkoztunk, mert hisszük és valljuk, hogy minden nép
egyedüli Megváltója és Üdvözítője Jézus Krisztus, aki az Atyával és a Szentlélekkel együtt él
és éltet, most és mindörökkön örökké. Ámen.