Gimnazistáink június 10 – 12-én bécsi ismeretterjesztő úton vettek részt. A hosszú vonatozás után városnézésünk a Belvedere palotában kezdődött, amelynek épületében hozták a német és az olasz döntőbírák 1938-ban, illetve 1940-ben az I. és a II. bécsi döntést. Ennek alapján a Felvidék és Kárpátalja déli sávját, valamint Észak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz.
A Belvedere egy fantasztikus galériát rejt: A leghíresebb alkotás Gustav Klimt remekműve, a Csók c. kép, mely a szecesszió egyik csúcsa. A Belvedere kertje, a schönbrunnihoz hasonlóan csodálatos.
A nézelődést a Parlamentnél folytattuk, majd a Burggartenen keresztül haladva eljutottunk a Minorita templomba, ahol a péntek esti Templomok éjszakája program keretében az esti koncert főpróbájának hallgatói lehettünk./Itt említenénk, hogy a Német lovagrendi templomban a Bécsi Liszt Ferenc kórus templomkoncertjét sem hagyhattuk ki – maradandó élmény volt mindannyiunknak./
Belestünk a Central Kávéházba, ami egy kerek, hangulatosan berendezett terem odabenn. Gótikus oszlopok tartják a mennyezetet, amelyen finom, míves díszítések hívják fel magukra a figyelmet. Érződik a századvég bohém hangulata, az egész csupa elegancia. Ebben a környezetben kínálja a bécsi különlegességeket a monarchia legismertebb kávézója.
Az Opera, a Sacher hotel külsejét, a Hofburgot és Neue Hofburgot nappali szépségében láthattuk. Irigylésre méltó az a rengeteg munka, amit a szépen, aprólékosan megmunkált boltozatokon, ablakdíszeken, oszlopokon, szökőkutakon, díszes kovácsoltvas kapukon, stukkókon láthattunk.
Utunk során Demel, Mocart és egyéb csokikülönlegességeket vásároltunk és kóstoltunk.
Megtekintettük az óváros kellős közepén lévő Stephansdomot, Ausztria legjelentősebb gótikus vallási épületét. A templom tetejét színes, mázas cseréppel fedték be. Egyéb magyar vonatkozások mellett itt található a hátsó bejárattól jobbra eső díszes mellékoltáron elhelyezett pócsi Mária-ikon. Sokan fohászkodtak vagy töprengtek előtte. Így tettünk mi is.
A régi egyetemet is megkerestük (Alte Universität) . 1365-ben alapította IV. Rudolf, akinek rendkívüli szerepe volt Bécs nagyvárossá fejlesztésében. A magasabb egyházi és világi méltóságok felé törekvő korabeli magyar értelmiség kizárólag külföldi univerzitásokon képezhette magát tovább. Bécs a magyar egyetemjárás központjává vált. Volt olyan időszak (a XV. század), amikor a bécsi univerzitás hallgatóinak több mint egyötöde a "natio hungaricának" - a Magyarországról származó diákok "szervezetének" - tagja volt.
A második nap Schönbrunnba látogattunk. Az Osztrák-Magyar Monarchia volt kastélya, "Ausztria Versailles-a", Mária Terézia uralkodásának idején az udvari élet központja, ahol visszamehettünk a történelemben, és elképzelhettük, milyen volt a királyi udvartartás élete a 18-19. században. A Schönbrunn csodálatos kertje pazar ösvényeivel, virágágyásaival, fasoraival és rózsakertjeivel órákig tartó sétára , üldögélésre csábította kis csapatunkat.
Megtekintettük a Duna csatornát is, a Práter óriáskerekét sajnos csak messziről láthattuk.
Kora este a fiúk a Szlovákia – Wales meccset nézték meg a Rathaus tér kivetítőjén. A lányok Széchenyi István emlékének adózva koszorút helyeztek el a valamikori Döblingi elmegyógyintézet kertjében található bronz mellszobornál. E szanatóriumban élt tizenkét esztendőn keresztül Széchenyi István, a "legnagyobb magyar".
Utunk során láthattuk a Votivkirchét, amelytől nem messze merényletet kíséreltek meg Ferenc József császár ellen. A merénylet sikertelen volt, az uralkodó megmenekülésének emlékére viszont Miksa főherceg egy fogadalmi templom fölépítését kezdeményezte. Adakozásra szólították fel a Monarchia egész lakosságát. 1879-ben avatták fel a francia gótikus székesegyházak mintájára.
A harmadik napon az időjárás esősre fordult. A Természettudományi Múzeum csodálatos ásványgyűjteménye, az interaktív oktatói programok, a különleges állatfajokkal kiegészített rendszertani gyűjtemény nagyszerű időtöltést és ismétlést is jelentett így a tanév végén.
A vasárnapi koncertes szentmisén a Stefansdomban vettünk részt, hálát adva a szerencsés utazásért, a lehetőségért és fohászkodtunk az otthon maradottakért.
Bécsben élsz, utánad élnék – írta meg egy fiatal költő egykor, talán sután, de igazul mindannyiunk vágyát: a nosztalgiát békebeli, kávéházas délutánok iránt. Amikor újság mögül figyelhetjük, hogy napfény játszik a csészén, és olyan a pillanat, mint egy érett gyümölcs. Amikor nyugalom van, a háttérben utcazajok, átszűrődő madárfütty. Amikor minden olyan könnyű, hogy meghalljuk az asztalszomszédunk és a magunk gondolatait.