Egy vándor az utazásai során sok templommal, szent hellyel találkozik. A csendet keresem itt.
De egy felvidéki kisváros, Szepsi főterén a katolikus templomhoz közeledve a csenden kívül valami más erő is hívja magához az arra látogatót.
Farmer, kapucnis pulóver, kócos haj, napszemüveg, mindent aprólékosan megfigyelő idegen: elsőre nem túl bizodalmas látvány. A templomkert kapujánál jön egy idős úr, hosszan néz a fekete napszemüvegembe, zavaromban nagyot bólintok, ő is bólint. Továbbmegy. Továbbmegyek. Feszült hangon szól utánam: „Keres valakit?” Látom rajta, hogy megkönnyebbül válaszomtól: „Tóth Péter vagyok. Tanár, versmondó, nem rég ért véget a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban egy rendhagyó történelem órám. Csak a templomot szeretném megnézni.” „Hamarosan jön az esperes úr.” – mondja egy nyugodt mosollyal a szája szögletén az – utóbb kiderült – nyugalmazott pap bácsi. (A napszemüveget közben már rég levettem..)
„A fa gyökerei!” - Gábor Bertalan esperes úr mesélni kezd a benti titkokról: a pár éve beomlott homlokzatról, amit a visegrádi országok négy városának adományaiból javíttattak ki, s amit a szlovák, a magyar, a cseh és a lengyel papok közösen, együtt szenteltek meg.
„A fa gyökerei!” – Boldog Salkaházi Sára, Szent László és Szent István freskói és szobrai.
„A fa gyökerei!” - A nyitott kezet mintázó, doberdói márványból készítetett úr-asztala a Szepsiből indult, és távol hazájuktól hősi halált halt katonáknak állít emléket.
„A fa gyökerei!” – A Forgó-Krisztus-kép: festmény a halott Jézusról, aki (bárhova is állunk a templom terében) mindig a szemünkbe néz. „Az ember mindig el akar bújni Krisztus elől. De miért? Ő lát minket. Szeretettel figyeli utunkat” – mondta a képről az esperes úr, s folytatja tovább:
„A sekrestyéhez a fát Fehéroroszországból hozattuk, azokból az erdőkből ahová a Szepsiből elhurcolt férfiakat vitték malenykíj-robotra… Az ő könnyeik öntözték ezeknek a fáknak a gyökereit..”, csuklik el a hangja.„Tudja tanár úr, a fa szilárdsága attól függ, hogy milyen erősek a gyökerei. Nekünk ezek a gyökereink. Mi,itt, ezekbe próbálunk kapaszkodni! A gyökerek! Ez a legfontosabb fiatalember!”
