2018. március 15-én a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont és a Debreceni Svetits Katolikus Gimnázium növendékei és tanárai közösen emlékeztek meg városunkban az 1848-as eseményekről.
A megemlékezés első színhelye a temető volt, ahol a kopjafánál tisztelegtek a kései utódok, tudatosítva, hogy egyetlen nemzedék sincs felmentve a harctól. Mi sem. Nekünk is meg kell harcolni a harcot: az igazi szabadságért, az életért, a házasságért, a családért s mindazért, ami földünket, s életünket kereszténnyé teszi. Mert, ahogyan Isten szolgája Robert Schuman mondta, s amit bátran ismételget a mostani magyar miniszterelnök is: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz többé Európa”.
2015. október 23-án egy lengyel fiatalember így nyilatkozott a Keleti Pályaudvaron: „Azért jöttem Budapestre, hogy megköszönjem a magyaroknak azt a bátor példamutatást, amellyel reményt adnak nekünk és a többi keresztény nemzetnek Európában, hogy bár tombol az önzés és a nihilizmus, a magyarok a közéletben bátran mernek meríteni a kereszténység forrásából. Majd sokatmondóan hozzátette - Magyarok, köszönjük az új Alaptörvényeteket és Szent István egész örökségét!”.
A közös ünneplés második színhelye a Városi Művelődési Központ volt, ahol az egybegyűltek így emlékeztek:
Márai Sándor írta 1944-ben: Amikor vége lesz a háborúnak, az emberek eltemetik halottaikat és megszűnnek rettegni a bombáktól, de azonnal félni kezdenek egymástól és a különböző vetélytársaktól: pl. az öregedéstől, a betegségtől és attól, hogy a másik esetleg nem jön el a megbeszélt találkára.
Mennyire igaza volt?
Százhetven évvel az 1848-as események után számtalan új félelemmel, veszéllyel és kihívással találjuk magunkat szembe. Ilyen: az élet, az emberi méltóság, a munka, a tisztességes megélhetéshez a közösségi kultúrához, az anyanyelv műveléséhez, ápolásához és továbbadásához való jogok tiszteletben tartásának a hiánya. Az igazságosabb és testvériesebb világ még mindig várat magára.
Mennyei jó Atyánk!
Fiad példájából tudjuk, hogy életünknek az ad valódi értéket, ha minden igyekezetünkkel az emberek jó ügyét szolgáljuk. Akkor élünk jól, ha igazságosan élünk. Ha minden cselekedetünk és szavunk mélyén ott van a helyes szándék: nem ártani a másiknak. Ha megkíséreljük – feltűnés és hiúság nélkül – segíteni az embereket. Néha azzal, hogy nem hallgatjuk el az egyszerű igazságot. Máskor meg azzal, hogy nem mondjuk tovább mások hazugságát. Ismét máskor azzal, hogy nem mondunk igent, amikor mindenki igent kiabál. Néha meg azzal, hogy kimondjuk a nemet akkor is, amikor mindenki hallgat, és hallgatunk akkor, amikor mindenki vádaskodik.
Add nekünk Szentlelked világosságát, hogy meglássuk azt, ami helyes. Megvalósítsuk azt, amit helyesnek ítélünk. Hiszen halálos ágyunkon csak akkor pihenünk majd nyugodtan, ha életünk mindennapján, minden öntudatunkkal, mindenkiben igyekeztünk tisztelni, és szolgálni az evangélium hirdette emberi méltóságot. Ámen.
Urunk és Istenünk! Tégy minket békéd eszközévé, hogy:
ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyünk,
ahol sértés van, oda megbocsátást,
ahol egyenetlenség van, oda egyetértést,
ahol tévedés van, oda igazságot,
ahol kétely van, oda hitet,
ahol kétségbeesés van, oda reményt,
ahol árnyék van, oda fényt,
ahol szomorúság van, örömet.
Urunk, add, hogy:
inkább mi igyekezzünk vigasztalni, mint, hogy vigaszra várjunk,
inkább mi törekedjünk megértésre, mint, hogy megértést kívánjunk,
inkább mi szeressünk, mint, hogy szeretetet igényeljünk.
Mert csak önmagunkat elfelejtve találjuk meg önmagunkat.
Csak ha megbocsátunk, akkor nyerünk bocsánatot,
csak ha önmagunknak meghalunk, akkor nyerünk teljes életet.
Ezt kérjük Tőled Urunk, aki igaz Isten vagy: Atya, Fiú és Szentlélek, teljes Szentháromság, aki élsz és uralkodsz, mindörökkön, örökké. Ámen.
Az ünnepi áldás után következett a mindkét intézmény nagyszerű, emlékezetes kultúrműsora. Köszönet érte minden résztvevőnek és felkészítőnek.
A keresztek és a kopjafák valóban felkiáltójelek. Nincs felesleges áldozat. Amíg van Istenben bízó, küzdő ember, addig van Isten megáldotta jövő is. Ezt a tudatot erősítse meg mindnyájunkban - határon innen és határon túl - a mindenható Isten.