Bodolló község polgárai az idén emlékeznek településük első írásos említésének 706. évfordulójára. Közösségi életük jelentős helye - mint általában mindenütt - a templom volt, ami a II. világháborúban annyira megsérült, hogy kénytelenek voltak azt lebontani. Újat építeniük csak a rendszerváltozás után volt lehetőségük, amelyet 26 éve, 1996-ban szentelt fel az akkori főpásztorunk, Alojz Tkáč, kassai érsek-metropolita, aki 16 éve ebben a templomban vette át Erdő Péter, Bíboros úrtól, Magyarország prímás-érseke kezéből a jubiláló 100 éves makranci templom új oltárába elhelyezendő Szent István Király ereklyét, amelyet azóta kiegészítettünk, Boldog Gizella, Szent Imre, sőt Boldog IV. Károly ereklyéivel. Tehát együtt van az első szent magyar család, valamint az első és az utolsó apostoli király.
16 év telt el azóta, hogy a Bíboros úr először járt Bodollón. Jövetele nem volt véletlen. Egyházközségeink hívei 2002 őszén, egy esperesi zarándoklaton vettek részt, Fatimába zarándokolva, magukkal hozták a Fatimai kegyszobor mását, amelyet 2002. október 13-án helyeztünk el ünnepélyesen az 1996-ban felszentelt templomban. Azóta Isten-népe a határ mindkét oldaláról - immár 20 éve - minden hónap 13-án közös imára és engesztelésre gyűlik itt össze, ami, sajnos a koronavírus-járvány miatt egy alkalommal kényszerből kimaradt.
A Bíboros úr tehát először 2006 márciusában vezette itt az imatalálkozót. Köztudott, hogy 2006-ban egy esztendőn át imádkoztunk népünk lelki megújulásáért – határon innen és határon túl. Másodízben, látogatása 10. évfordulója kapcsán találkoztunk itt vele, amikor ünnepélyesen megáldotta a jubileumra készült szárnyas-oltárt, Király Tamás és Kiss Virág Glória alkotását. A szentmise végén került sor a Budapest XVIII. kerület egyházi iskoláinak és a szepsi Boldog Salkaházi Sára egyházi iskolaközpont testvériskolai egyezményének aláírására is, valamint a Szepsiben épülő egyházi iskolaközpont alapkövének a megáldására. Hála Istennek, a magyar kormánynak és sok-sok jóakaratú ember összefogása eredményeként, ma örömmel jelenthetjük, hogy az egyházi iskola felépült. A jelen iskolaévben már 265 növendék okításával és nevelésével folyik itt a tanítás – óvodai, alapiskolai és gimnáziumi szinten.
A napokban arra készültünk, hogy Bíboros úr meglátogatja az új egyházi iskolát, de mivel sajnos hirtelen megbetegedett, gyengélkedik, érthető hogy az aránylag hosszú utat és a feszes programot nem tudta vállalni. Helyetteseként Dr. Gábor Elemér atyát, a budapesti Felső-Krisztinai plébánost, szentszéki bírót küldte, aki Bernard Bober érsek úr püspöki helynökével, Pásztor Zoltán atyával, a nagykaposi és szepsi esperesi körzet papjaival – rekollekció keretében - együttmisézve mutatta be a legszentebb hálaáldozatot, amelyet a Mária Rádió komáromi stúdiója és a plébánia YouTube csatornája élőben közvetített.
A Bíboros úr történelmi látogatását egy fiatal tölgyfa elültetéssel szerettük volna az iskola udvarán emlékezetessé tenni, ami sajnos az ismert okok miatt ugyan elmaradt, de remélhetőleg a közeljövőben pótoljuk. Elsősorban azért, hogy mert tudván tudjuk, hogy a fa a szél kihívásaira gyökereivel válaszol, de azért is, hogy mert a megáldásra kerülő iskolakápolnánkat Boldog Salkaházi Sára, szociális testvér tiszteletére kívánjuk szentelni, akit mivel a szociális testvérek kolostorukban zsidókat bújtattak, ezért őt 1944. december 27-én, Budapesten többedmagával a Dunába lőtték. Testüket ismeretlen helyre vitte a Duna, de életáldozatuk nem volt hiábavaló – lelkületük bennünk, köztünk tovább él és éltet.
Hajdan az Úr Jézus is belépett a Jordán folyóba, ami azóta a kegyelemáradás különleges helye lett, ezért hittel reméljük, hogy a Kárpát-medencét összekötő Duna - Sára testvér vértanúsága révén - Közép-kelet Európa népei megszentelődésének is a különleges helye lett.
Ezt a tényt nemcsak itt a keleti végeken halljuk örömmel, de Komáromban is, hiszen Sára testvér komáromi ottléte során abban a házban élt és dolgozott, amiben most a Mária Rádió működik, mintegy folytatva Sára testvér missziós munkáját.
Igen. Amit teszünk, tudatosan tesszük, mert szilárd meggyőződésünk, hogy előbb-utóbb mindnyájunk életében eljön egy pillanat, amikor rájövünk: kell, hogy legyen egy hely, egy nyelv, egy otthon, ahol az ember az övéi között, szeretetben, biztonságban élheti életét, ahová visszatérhetünk, ahol az élet nem hullik a semmibe.
Vagyis szeretnénk továbbra is úgy imádkozni és engesztelni, hogy amikor majd - a ma még kételkedők, rádöbbenek az evangélium értékrend fontosságára és szükségességére - az itt élők, tanulók és tanítók, nevelendők és nevelők példás és az evangéliumi értékekhez tudatosan ragaszkodó élete gyümölcseként - legyen még haza, egyház és nemzet.
A rózsafüzér első tizedét a bodollói asszonykórus tagjai imádkozták, a második tizedet a szepsi Živena asszonykórus szlovákul, a harmadik tizedet a makranci asszonykórus, negyedik tizedet a szepsi asszonykórus. Az ötödik tizedet a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont diákjai, valamint a szögligeti és a perkupai fiatalok közösen imádkozták és énekeltek. Hasonlóképpen, mint ahogyan ezt az asszonykórusok is tették az egyes tizedek után.
A szentmise végén Ing. Király Antal, templomatya és Mgr. Lacko Mária, makranci polgármesterasszony mondott köszönetet a jelenben és a közelmúltban kapott lelki és anyagi támogatásokért határon innen és határon túl.
Köszönet és hála mindenkinek, aki részt vett az eseményen, jelezve, hogy értjük az idők jelét és továbbra is hatékonyan akarunk cselekedni az evangéliumi életmagatartás megvalósításáért.