Virágvasárnap - az Anyaszentegyház Krisztus Urunk jeruzsálemi bevonulására emlékezik. Az ünnepnek kettős üzenete van: egyrészt, a győzelem és a megdicsőülés napja ez, amelynek jele a győzelmi pálmát helyettesítő barkaág. Másrészt, annak tudatosítása, hogy minden sikert, eredményt, győzelmet megelőz a felkészülés fáradalma, nehézsége és szenvedése, aminek jele, a szentmisében felhangzó Passió, vagyis a szenvedéstörténet, amit a Vox Columballae vegyes kar előadásában, Bányász Emőke, karnagyasszony vezetésével hallgathattunk meg.
Esperes-plébánosunk a segédkezőkkel a mellékoltárhoz vonult, ahonnan - a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont diákjai énekkíséretében – Lukács Katalin és Bányász Emőke tanárnők vezetésével - az oltárhoz vittük az Urunk, Jézus Krisztus szenvedésére emlékeztető Keresztet.
Ki hitte volna, hogy Isten másodszor így jön el? Nem királyi palotában született, hanem a betlehemi istállóban, s nem harci paripán, hanem szelíd kis szamáron vonul be a szent városba. Az állatok szolgálata mellett megjelennek a növények is: a virágok és a friss ágak, amelyeket puha szőnyegként eléje terítenek. Az egész föld hódol a Teremtő előtt, a leterített ruhákban pedig az emberi civilizáció és kultúra borul le szerényen a lába elé. És a gyerekek ajkán felhangzik az igazság: ő Dávid Fia, a Messiás, akit Isten megígért az ősatyák és próféták által. A szó szoros értelmében senki soha nem jött és nem is jöhet az Úrnak, vagyis Izrael Istenének nevében, vagyis az ő isteni természetének hatalmával, csak maga Isten, az Isten egyszülött Fia, Jézus Krisztus.
Ez a tény szinte elviselhetetlenül éles megvilágításba helyezi a gazdag virágvasárnapi szertartás mozzanatait, úgy, hogy azok minden szándékos hatáskeltés nélkül megrendítenek. Ezért is nincs helye ezen a szentmisén prédikációnak: a liturgia szavai, dallamai és szimbólumai olyan magasságokat és mélységeket közvetítenek, hogy azt a töredékes igehirdetés szavai csak szétdarabolni, elfedni, összemaszatolni tudnák.
Köszönjük, hogy ismételten együtt, közösen kezdhettük ünnepelni megváltásunk szent titkait. Köszönjük az egyházi iskola diákságának és felkészítőinek az aktív részvételt, köszönjük az énekkarnak is az áldozatkész részvételt. Örömmel követtük a próbák gyakorlatát. Köszönjük, hogy kedves kötelességünknek tartjuk a liturgiavégzés minőségi voltát. Itt is igaz a népi bölcsesség: mutasd meg a liturgiádat és megmondom, hogy ki vagy!
