2022. július 7-én az elmúlt iskolaév lezárásaként közös ebéden vettek részt a szepsi Boldog Salkaházi Egyházi Iskolaközpont pedagógusai, nevelői és alkalmazottjai.
Jó volt ismét együtt látni a nemzet napszámosait úgy is, mint az Úr Jézus munkatársait, akik arra kaptak és fogadtak el meghívást, hogy munkálkodjanak az evangéliumi jó hír terjesztésében, életükkel tegyenek tanúságot a szeretetről. Különleges közösségben, másokkal együttműködve végezzék evangelizáló tevékenységüket, tudatosan kerülve a versengés, és a feltűnni vágyás világi szemléletét.
Az elhangzott evangéliumi szakaszban az volt hallható és olvasható, hogy „az Úr kijelölt másik hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni szándékozott.” (Lk 10,1). Az Úr Jézus tanítványait nem egyenként, hanem kettesével küldte el. Kettesével menni misszióba gyakorlati szempontból látszólag több hátránnyal, mint előnnyel jár. Fennáll annak a veszélye, hogy a két személy nem jön jól ki egymással, hogy különbözik lépteik tempója, hogy egyikük elfárad, vagy útközben megbetegszik, megállásra kényszerítve ezzel a másikat is. Amikor viszont egyedül vagyunk, úgy tűnik, hogy utunk gördülékenyebbé, akadályoktól mentessé válik.
Az Úr Jézus azt is kérte tanítványaitól, hogy úgy menjenek a világba, „mint bárányok a farkasok közé” (Lk 10,3). Ez ellentétes a világ szemléletével, amely az erősebb győzelmét hirdeti. Krisztus azt akarja, hogy tanítványai bárányok legyenek, ne pedig farkasok. Ne legyenek naivak, de kerüljék a felsőbbrendűség és az elnyomás, a kapzsiság és a birtoklás minden ösztönét. Aki bárányként él, az nem támad, nem rombol: a nyájban marad, a többiekkel együtt, és Pásztorában talál biztonságot, nem az erőszakban vagy a gőgben, nem a pénz és a vagyon iránti mohóságban, ami annyi kárt okoz szerte a nagyvilágban.
Az Úr Jézus tanítványa tehát elutasítja az erőszakot, nem bánt senkit – béketeremtő – mindenkit szeret! És ha úgy látja, ez vesztes stratégia, akkor Pásztorára, Jézusra, Isten Bárányára tekint, aki így győzte le a világot, a kereszten. Persze ehhez idő kell, meg szív-szem, de aki kitart és kész a szívévével nézni, meglátja a győzelmet.
Minden béke az emberrel kezdődik. Mindnyájunkkal. Mindannyiunk szívével! Ha az Úr Jézus békéjét éljük, Ő eljön hozzánk, Benne, Általa és Vele megváltozik a családunk, a társadalmunk, a közegünk, amelyben élünk, mozgunk és vagyunk. A béke azzal kezdődik, hogy megengedjük Jézusnak, hogy békét és rendet teremtve a szívünkben, kikapcsolja a kapzsiságot, kioltsa a gyűlöletet és a haragot, elkerüljük a korrupciót, nemet mondjunk a csalásra és a ravaszkodásra.
Ki ne szeretne ilyen közeget? Ki ne akarna ilyen szelíd, jó és békés emberekkel találkozni, élni és dolgozni, kezdve rokonainkkal, szomszédjainkkal és munkatársainkkal? Ezért mondja és küldi az Úr Jézus övéit: elsőként te vidd a békét otthonodba, te kezd tisztelni a hitvestársadat és szívből szeretni őt, megbecsülni, gondoskodni gyermekeidről, munkatársaidról, a szomszédjaidról, az idősebbekről…