A Remény szerkesztősége 2022. október 7-én délután négy órától Szepsiben, a Boldog Salkaházi Sára Iskolaközpontban Remény-napot tartott, ami szentmisével kezdődött, s amit Bartalos Nikolas és Sárközi János előadása követett: „Hetilapunk, a Remény…” címmel. A helyszínen lehetőség nyílott a Remény kiadó gondozásában megjelent kiadványok és kötetek megvásárlására is.
Ki tagadná? Az egyetlen katolikus hetilapunkat és olvasóit joggal nevezhetnénk a „A reménység zarándokközösségének” is, hiszen közösségünk tagjaiban és értékrendjében fogyó világában szinte az egyetlen kicsi, gyenge hang, amely még eljut a legelérhetetlenebbnek tűnő helyekre is, követve ezzel az egykori alapítók vágyát és példáját.
Hetilapunk a rendszerváltás után, mintegy útra-kelő zarándok indult el az ország legeldugottabb helyeit is felkeresve, hogy anyanyelven juttassa el az Evangélium örömhírét és a történések jó-hírét az egyre távolibb térségbe is, elsősorban a lélekben egyszerűek felé fordulva, akikről a meglevő különböző struktúrák kellőképpen nem gondoskodnak.
A Remény immár jó 33 éve a reménység zarándokaként - együtt papjainkkal és a világi hívekkel - járja az útját, hogy a keresztre feszített Megváltó szemével az üdvtörténet látószögéből lássa és látassa a világot és annak történését.
A hetilap cikkeit olvasva egyértelműen kiolvasható: a reménység misszionáriusának lenni azt is jelenti, hogy a különböző kihívások pergőtüzében elő kell segítenie az Üdvözítőnek az emberek hétköznapi életébe rejtett jelei révén a helyes tájékozódást, elsőként állva az egyszerűek szolgálatába, állhatatosan evangelizálva őket. Az egyre fogyó és zsugorodó közösségünk felkarolása révén az istápolás ma olyan kihívás, amitől a világ és az egyház jövője függ.
Köszönet és hála az olvasócsalád tudatos egybetartásáért és öntudatra neveléséért. Minden missziós munkát ugyanis egy közösség kell, hogy megelőzzön, hiszen ahhoz, hogy a misszió útra keljen, előbb a saját közösségében kell megélnie egymás között a krisztusi szeretetet, abban kell együtt járnia a szinódusi utat. Csak innét és ebből kiindulva lehet, és szabad útra kelnie.
A szülőföld, áldott elődeink hitbeli, kulturális, szellemi és lelki értékrendje iránti elkötelezettségünk ma könyörögve kér, kiált, hogy osztozva gondjaink megoldásában vegyük komolyabban múltunk hagyatékát. Tegnap a 13 aradi vértanúra emlékeztünk, akik meghaltak a hazáért. Nekünk – itt és most – élni kell érte.
A kérdés egyértelmű: van-e fülünk a hallásra, van-e szemünk a látásra, van-e szívünk az együttérzésre?
A szerkesztőség kiszállása az egyes régiókba, érdeklődése, útmutatása, tervtevékenysége - a missziós munka új formája. Közösségeink, közös házunk és a helyi egyház iránti elkötelezettség jelei és jelzései. Köszönjük az áldott együttlétet. Köszönjük az iskola vezetőségének a befogadást, a fészek meghittségét. Adja Isten, hogy mindennek legyen rendszeres folytatása.
