• II. Salkaházi Napközis Tábor

              2020.08.13.
              3

              2020. augusztus 12-14. között - másod ízben - került megrendezésre a Salkaházi Napközis Tábor.

              Program:

              1. nap - Várhosszúrét

              2. nap – Szent Anna

              3. nap - Gombaszög

              Idei kerettörténet: Mózes

              Ki volt Mózes? Mi jut eszedbe, ha Mózes nevét hallod?

              • A csecsemő, akit az édesanyja elrejtett egy kosárban a Nílus folyóban?
              • A fiú, akit a fáraó lánya nevelt fel fényűzésben, de aki soha nem felejtette el, hogy izraelita?
              • A férfi, aki 40 évig Midiánban élt pásztorként?
              • A férfi, aki egy égő bokornál beszélt Istennel?
              • A férfi, aki odaállt Egyiptom uralkodója elé, és bátran felszólította, hogy engedje szabadon az izraelita rabszolgákat?
              • A férfi, aki Isten utasítására tíz csapást jelentett be Egyiptomban, amikor a fáraó dacolt az igaz Istennel?
              • A férfi, aki kivezette az izraelitákat Egyiptomból?
              • A férfi, aki kettéválasztotta a Vörös-tenger vizét?
              • A férfi, aki a tízparancsolatot közvetítette az izraelitáknak?

              Ezek a tettek mind Mózes nevéhez fűződnek, sőt ennél még sokkal több is. Nem csoda, hogy ezt a hithű férfit nagy tisztelet övezi a keresztények, a zsidók és a muszlimok körében egyaránt.

              Mózes kétségkívül olyan próféta volt, aki „félelmetes tetteket” hajtott végre. Engedte, hogy Isten felhasználja. Mindemellett hétköznapi ember volt. Mint más prófétáknak, neki is „a mieinkhez hasonló érzései voltak”. Sok olyan nehézséggel nézett szembe, amilyennel mi is találkozhatunk, és sikerült legyőznie ezeket.

              Mózes döntései azt tükrözték, hogy hisz Isten ígéreteiben. Kényelmes, fényűző élete lehetett volna Egyiptomban, ő azonban lemondott erről, „inkább választva, hogy az Isten népével együtt durva bánásmódban részesüljön, semmint hogy ideig-óráig élvezze a bűnt”.

              Vajon elhirtelenkedte ezt a döntést, és később megbánta? Nem, mivel a Biblia azt írja róla, hogy „rendíthetetlen maradt, mintha látná a Láthatatlant”. Soha nem bánta meg a döntéseit, amelyekre a hite indította.

              Mózes igyekezett mások hitét is erősíteni. Gondoljunk csak arra, hogy mi történt, amikor az izraeliták látszólag csapdába kerültek: az egyik oldalról a fáraó serege fenyegette őket, a másik oldalról pedig a Vörös-tenger zárta el az útjukat. A közelgő vesztüktől tartva rémületükben Istenhez és Mózeshez kiáltottak segítségért. Mit tett erre Mózes?

              Ekkor még nemigen tudhatta, hogy Isten ketté fogja választani a Vörös-tengert, s így utat nyit a menekülő izraelitáknak. Abban viszont biztos volt, hogy valamilyen módon megvédi a népét. Szerette volna, hogy a többi izraelita is bízzon ebben. A beszámoló szerint ezt mondta nekik: „Ne féljetek, legyetek erősek, és meglátjátok az Úr segítségét, amelyet ma nyújt nektek.“ (vö. Kiv 14,13). Vajon sikerült megerősítenie a nép hitét? Igen, hiszen a Biblia nemcsak őróla, hanem az összes izraelitáról mondja azt, hogy „hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön”. Mózes hite tehát nemcsak neki adott erőt, hanem azoknak is, akik példát vettek róla.

              MIT TANULHATUNK MÓZES PÉLDÁJÁBÓL?

              Úgy utánozhatjuk Mózest, ha mi is olyan döntéseket hozunk, amelyek az Isten ígéreteibe vetett hitünket tükrözik. Az egyik ilyen ígérete az, hogy gondoskodik rólunk, ha elsőbbséget biztosítunk az imádatának (Mt 6,33). Persze ezt talán nem olyan könnyű megvalósítani, amikor a többség nagy jelentőséget tulajdonít az anyagiaknak. De biztosak lehetünk abban, hogy ha igyekszünk Urunk, Jézus Krisztus tanítása szerint élni, a mennyei Atya mindennel el fog látni, amire szükségünk van. Ezt ígéri: „Semmi esetre sem hagylak cserben, és el sem hagylak semmiképpen”. (Zsid 13,5)

              Adja Isten, hogy segítsünk másoknak is megerősödni a hitben. A bölcs szülők, nevelők, lelkipásztorok például felismerik, hogy milyen nagy szerepük van abban, hogy a gyermekeikben kialakuljon az őszinte hit. Ahogy nőnek, úgy kell őket is megtanítani arra, hogy Isten létezik, és vannak erkölcsi irányadó mértékei. Arról is tanúságot kell nekik tenni, hogy az szolgálja leginkább a javukat, ha igazodnak ezekhez (Iz 48,17,18). A felnőttek ezzel egy igazán értékes ajándékot adnak a gyermekeiknek, segítenek nekik hinni abban, hogy Isten „van, és hogy megjutalmazója lesz azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt” (Zsid 11,6).

              Ismételten csak kívánni lehet, hogy „A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg.“ (Jak 1,22).

            • Ballagás és tanévzáró ünnepség

              2020.06.30.

              https://felvidek.ma/2020/06/okumenikus-tanevzaro-istentisztelet-szepsiben/

              2020. június 30-án a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont növendékei, pedagógusai, a szülők és iskolabarátok jelenlétében közösen adtak hálát a múló iskolaév kegyelméért. Mialatt az egyházi előjárók az oltárhoz vonultak Schreiber István, okleveles kántor orgonakíséretében felcsendültek az iskolaközpont névadójáról szóló himnusz verssorai:

              1. Kassa városa útnak indítója, hosszú útra ment Salkaházi Sára, életét adva lőtték a Dunába, boldog örökké.
              2. Rábízott az Úr tálentumot ezret, szóval és tollal új kincseket nyert meg, színes életét, világ forgatagját elhagyja mégis.
              3. Szegények között, népet fölemelve, testvérként vigyáz minden üldözöttre, Krisztus szerelmét áradón árasztja sötét időkben.

              Az istentisztelet bűnbánattal vette kezdetét. Urunk és Istenünk, hálát adunk és köszönetet mondunk neked minden jótéteményedért és bocsánatodat kérjük, ha lelki, szellemi és anyagi javainkkal rosszul sáfárkodtunk, ha engedetlenek, szófogadatlanok és hálátlanok voltunk, Irántad, szüleink, tanítóink és lelkipásztoraink iránt: Uram, irgalmazz – hangzott a fohász.

              Majd a könyörgés: Urunk, Istenünk, öltöztess minket egyszülött Fiad erényeibe, és gyújtsd lángra bennünk az ő Szívének szeretetét, hogy képmására alakuljunk, és részesüljünk a megváltás örökké tartó örömében. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön - örökké. Ámen.

              Az ünnepi igehirdetés szolgálatát Nt. Vargha Balázs, szádelői református lelkész végezte Szent Máté könyvéből /Mt 8,23-27/.

              Jézus egy alkalommal 23Bárkába szállt, s tanítványai követték. 24Egyszerre csak nagy vihar támadt a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt. 25Odamentek hozzá, fölkeltették és kérték: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” 26Jézus ezt mondta nekik: „Mit féltek, kishitűek?” Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, s nagy nyugalom támadt. 27Az emberek csodálkozva kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?”

              A hirdetett ige üzenetét, hogy minden jóért hálát adva, Istenbe és egymásba kapaszkodva, Jézus Krisztusra figyelve érdemes élni a gyermekek éneke segítette elmélyíteni, majd a ballagó diákok megfogalmazásában csokorba kötettettek a könyörgések: 

              1. Fogadd el Urunk ezt a közös istentiszteletünket hálánk és köszönetünk jeleként mindazért, amit ebben az iskolaévben szüleink, tanáraink, tanítóink, nevelőink, lelkipásztoraink és hitoktatóink által kaptunk. Hallgass meg Urunk!
              2. Ébressz az emberek szívében hálaérzetet jótéteményeid iránt, hogy el ne felejtsék: Te vagy minden jó alkotója és ajándékozója. Hallgass meg Urunk!
              3. Taníts minket arra, hogy tudjunk hálás lenni embertársainknak a nekünk nyújtott segítségért. Hallgass meg Urunk!
              4. Fizess meg, Urunk, minden jótevőnknek, élőknek és megholtaknak, az örök élet boldog ajándékával. Hallgass meg Urunk!
              5. Urunk, áldd meg mindazokat, akik egyházainkért, népünkért és iskolánkért áldozatot hoznak. Hallgass meg Urunk!
              6. Urunk, add, hogy mihamarabb felépüljön a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont és legyen benne mindig megfelelő számú népéért, hitéért és az evangélium értékekért elkötelezett diák és tanár.

              Az Úri imát és az Angyali üdvözletet fohász zárta: Istenünk, mennyei jó Atyánk! Fogadd el köszönetünket és hálánkat nagy jótéteményeidért. Őrizz meg minket szeretetedben, erőben és egészségben, hogy a nyári szabadság végeztével, felüdülve folytathassuk tanulmányainkat a Te dicsőségedre, egyházad javára, népünk boldogulására és lelkünk üdvösségére. Segíts minket, hogy Boldog Sára testvér példájára, egyre nagyobb odaadással szolgálhassunk Neked és embertársainknak, és így újabb jótéteményeket nyerjünk tőled. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

              Nagy Istvánnak, az iskolaközpont igazgatójának ünnepi beszéde és tanévértékelése után a ballagó diákok búcsúja és az oklevelek átadása következett, és elhangzott egy gyűjtésfelhívás is. Köztudott, hogy épülő új iskolában értelemszerűen iskolakápolna is lesz, amelynek ólomüvegablakát az iskola védőszentjének képe fogja díszíteni.

              A hálaadó évzáró istentisztelet alkalmat kínált arra is, hogy köszöntsék az intézmény közelmúltban jubilált lelki felelősét, Gábor Bertalan esperes-plébánost, aki születése kerek évfordulója kapcsán arra kérte és ösztönözte a jelenlevőket és minden köszöntőt, hogy mindennemű virág és ajándék helyett adományaikat juttassák el az iskola e célra nyitott banki számlájára, amelyről fedezni fogják az iskolakápolna 4x3 méteres ólomüvegképének művészi kivitelezését.

              A hálaadó istentisztelet a lelkipásztorok áldásközvetítésével és nemzeti imádságunk éneklésével zárult. 

              Ki és elvonulás alatt visszhangként, útravalóul Sára testvér életüzenete szólt.

              1. Őhozzá siet beteg, asszony, gyermek, szóval és tollal kőszíveket nyer meg, életét osztja, Krisztus nyomába ment, életeket ment.
              2. Testét sodorja jeges Duna árja, búzamagként hullt jeltelen sírjába, másokért lettél áldott áldozattá testvérünk, Sára.
              3. Boldog gyökérből fakadjon az élet, egy szívvel kérnek testvéreid téged, mi is küldessünk szentül a világba, testvérünk, Sára.
              4. Szentháromságnak örökös dicséret, Ő adott nékünk, boldog Sára, téged, Ő igazítsa nyomdokodba léptünk, járj közben értünk!
              7

            • Ballagás a Napocska Óvodában

              2020.06.26.
              8

              2020. június 25-én tartotta a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont óvodai részlege növendékei búcsúballagását, amelyen, mint mindig, most is szép számmal vettek részt a szülők, nagy szülők, a hozzátartozók és az intézet pedagógusai, vezetői. A közel negyven óvodásból, 13 gyermek búcsúzott. A kezdet kezdetén az alig 10 gyermekkel csak reméltük, hogy lassan többek leszünk. Hála Istennek - vagyunk. Köszönjük Istennek, az öntudatos szülőknek és óvópedagógusainak.

              A búcsúballagás kezdetén a színvonalas kultúrműsor után felidéződött az egykori bibliai gyermek - Dávid, aki később a választott nép nagy királya lett, akinek az életét ugyan sok ellentmondás övezte, de ennek ellenére, az imádság soha nem aludt ki szívében. Az imádság olyan mag, amely idővel gyökeret ereszt, szárba szökken és gyümölcsöt hoz.

              Dávid király gyermekkorától fogva kedves volt Isten előtt, aki olyan küldetést bízott rá, amely központi szerepet kapott a választott népe történetében. Az evangéliumok Jézust is többször nevezik Dávid fiának, hiszen ő is Betlehemben született. Az ígéret szerint Dávid leszármazottai közül jött el a Messiás.

              Dávid kiemelkedően „Isten szíve szerinti” király volt. Pásztor, aki imádkozott népéért és annak nevében. Imádsága, mint Isten fölkentjének imádsága hűséges ragaszkodás volt az isteni Ígérethez, szeretetteljes és örvendező bizalom abban, aki az egyetlen Király és Úr. A zsoltárokban a Szentlélektől sugalmazott zsidó és keresztény imádság első prófétája.

              Dávid története a Betlehemet körülvevő dombokon kezdődik, ahol legeltetette apja nyáját. Ő a legkisebb a testvére között, aki a szabad ég alatt töltötte idejét. Egyetlen társasága a citera volt, amelyen Isten nevét dicsőítette magányos óráiban. Dávid tehát juhász volt, aki gondját viselte a rá bízott állatoknak, megóvva őket a veszélytől, etette őket. Amikor pedig Isten akaratából a népéről kellett gondoskodnia, nagyjából ugyanezeket a feladatokat végezte tovább.

              Ezért bukkan föl sokszor a pásztor alakja a Bibliában. Jézus is Jó Pásztorként jelenik meg, aki életét adja juhaiért, vezeti őket, nevén szólítja valamennyit. Dávid sokat tanult első mesterségéből. Később, Uriás felesége kapcsán, amikor Nátán próféta felrója neki súlyos bűnét, Dávid azonnal rádöbbent, hogy rossz pásztor volt, megfosztott egy másik embert egyetlen juhától, amelyet szeretett. Megértette, hogy nem volt alázatos szolga, hanem a hatalom rabja, gyilkos fosztogatóvá lett.

              Életében ugyanakkor a zene, az ének és a hangszer mind arra utal, hogy Dávid lelke érzékeny, fogékony volt az imára, a dicsőítésre, a bűnbánat. Nem véletlen, hogy Dávidot nagy zsoltárszerzőnek is tisztelünk. Álma az, hogy jó pásztor legyen – ez olykor sikerült is neki, máskor kevésbé. Mégsem ez számít az üdvtörténetben, hanem az, hogy egy másik nagy Király előhírnöke lett: szent és bűnös, üldözött és üldöző, áldozat és gyilkos. Csupa ellentmondásos egyéniség volt, de mégis előhírnök!

              Ki tagadhatná? Mindnyájan cselekszünk ellentmondásos dolgokat az életünkben. Mindnyájan vétünk kisebb - nagyobb következetlenségből. Dávid életében van azonban egy fő vezérfonal, ami egységbe foglal mindent, ami ezen túlmutat. Ez pedig az imádság. Az ima hangja soha nem szűnik meg életében. Arra tanít minket, hogy mi is, életünk minden helyzetében maradjunk meg párbeszédben az Istennel. Osszuk meg vele örömünket, szeretetünket, a szenvedést, a barátságot, a betegség súlyát. Isten mindig szív közelben van, meghallgat minket.

              Dávid, aki ismerte a magányt, valójában sosem volt egyedül. Ez az ima ereje, amit mindenki megtapasztal, aki kipróbálja. Az ima nemesít. Dávid is nemes lett, mert imádkozott. Gyilkos volt, de imádkozott, s mivel megbánta bűnét, ezért az ima révén újra visszanyerte nemes voltát. Az ima ugyanis visszaállítja a kapcsolatot Istennel, aki az ember egyetlen igazi útitársa élete viszontagságaiban.

              Jó megtanulni, ismét imádkozni! Kimondani: Köszönöm, Uram! Félek, Uram! Segíts, Uram! Bocsáss meg, Uram! Dávid olyannyira bízott Istenben, hogy amikor üldözték és menekülnie kellett, nem hagyta, hogy védelmére keljenek. „Ha az én Istenem így megaláz engem, Ő tudja, miért teszi”. Az ima nemessége Isten kezébe helyez minket. Isten szeretettől sebzett kezébe helyez: ahol megleljük egyedüli biztonságunkat. (Ferenc pápa)

              Imádságunk „hatékonyságának” azonban nem az a fokmérője, hogy Isten teljesíti-e vagy sem, amit kérünk tőle, hanem az, hogy mennyire tudunk ráhangolódni az ő akaratára. Hiszen Isten minden imádságot, amely hiteles és szívből jövő, meghallgat, de csak annyiban teljesíti, amennyiben az örök üdvösségünket szolgálja. S ha úgy látszik, hogy nem hallgatott meg, elhagyott, és engedte, hogy kudarcot valljunk, akkor is biztosak lehetünk benne, hogy velünk van, és arra vár, hogy mi is újra vele legyünk, s keressük az ő arcát. A szentek életében ugyanazokról a megpróbáltatásokról olvashatunk, mint az istentelenek esetében, de ők nem omlottak össze a nehézségek idején, sőt ők lettek a reménység egyetlen hordozói.

              Minden romlás és összeomlás hátterében teológiai romlás húzódik meg. Izrael romlását, politikai összeomlását Istenhez való hűségének megfogyatkozása, a szent kultusz kiüresedése idézte elő. De ez még nem a vég. Babilon királya elhurcolja ugyan a választott nép színe javát, ez a csapás azonban nem más, mint felszólítás arra, hogy a nép visszatérjen Istenéhez, és csak őbelé kapaszkodjon.

              Életünk kisebb-nagyobb összeomlásai nem jelentenek teljes csődöt, ha Isten szeretetében és törvényében élünk, sőt éppen a kudarcok által találhatunk vissza hozzá. Sokkal veszélyesebb volna, ha Isten megengedné, hogy teljesen elszakadjunk tőle és törvényeitől, s közben minden gond és nehézség nélkül éljünk. Mert minden látszat ellenére az a rab és számkivetett, aki elszakadt az Istentől. (Barsi Balázs)

              A ballagó óvodások emlékül egy rózsafüzért kaptak útravalóul, hogy megtanuljanak imádkozni: magot vetni és magot fogadni, olyan magot, amelyik az idő teljességében bizton termést hoz.

              Urunk Jézus Krisztus, óvj meg minket és őket, akiket ránk bíztál az önbecsapástól, hogy miközben ezt mondjuk Neked: „Uram, Uram!”, bálványok szolgálatába szegődjünk, és hűtlenek legyünk Hozzád. Add meg kegyelmesen, hogy imádságunk mindenkor szívből jövő és őszinte Hozzád fordulás legyen, amelyet a Melletted való egzisztenciális döntés, a teljes Istenre hagyatkozás és a törvényeidhez való ragaszkodás hitelesít, és amit sosem hagyunk abba, akár jól megy a sorunk, akár megpróbáltatásban van részünk. Ámen.

            • Fábry vetélkedő

              2020.06.21.

              2020. június 20-án gimnázista tanulóink - Zachariaš Edina, Rudy Rebeka és Nagy Gabriella - képviselték intézményünket a Csemadok által szervezett - "Fábry Zoltán, aki mindnyájunkért élt" - országos vetélkedőn. A lányok a dobogós harmadik helyen végeztek. Szívből gratulálunk!

            • 3. helyezés a Savaria Filmszemlén

              2020.06.05.

              https://savariafilmszemle.hu/

              AZ ÖRDÖGSZIKLA című alkotásunk az előkelő 3. helyen végzett a 7. Savaria Filmszemle Diákfilm kategóriájában, melybe idén összesen 49 filmet neveztek. A szombathelyi, rangos, filmes megmérettetésen először vettünk részt és nagy örömünkre szolgált, hogy sikeresek lettünk. A kisfilmet a híres jászói legenda ihlette. Szívből gratulálunk! Az alkotók: Nagy Gabriella, Kuzma Ádám és Gacsay Bence Barnabás. 

            • Trianon 100 - emlékezés Szepsiben

              2020.06.04.

              2020. június 4-én, emlékezésképpen, Kárpát-medence szerte 100 másodpercre megszólaltak a harangok. Szepsiben a katolikus templom déli kapujánál összegyűlve, közösen énekeltük el nemzeti imánkat - a Magyar Himnuszt, ezt követően elmondtuk az Úr Imáját  - a Miatyánkot, majd pontban 16 óra 30 perckor síri csendben hallgattuk meg a harangzúgást. Legyen a mai nap megerősítése annak, hogy összetartozunk. Bárhol is éljünk magyarként a világban egy nemzet vagyunk.