2019. október 16-án, az Ifjú Szivek Táncszínház tartott előadást számunkra. A Határon túli nemzeti tánc - Hetvenhét verbunk a végekről - című műsorukat diákjaink nagy érdeklődéssel követték figyelemmel. Az előadáson részt vettek barátaink is a szádudvarnoki Szent István Egyházi Iskolából. A közös tánccal egybekötött műsor maradandó élményt nyújtott mindannyiunk számára.
2019. október 15- én, alsó tagozatosaink, kis műsorral kedveskedtek a helyi idősek otthona lakóinak.
2019. október 10-én a nagykaposi és a szepsi esperesi körzet papsága Mons. Bernard Bober, érsek-főpásztor vezetésével Szepsiben tartotta havi papi lelki napját, ami szentmisével kezdődött. Az oltárszolgálatot az egyházi iskola bérmálkozásra készülő diákjai végezték.
A szentmise elején az érsekfőpásztor megáldotta a három szent kassai vértanú emléktábláját, Lukács János és fia, Zoltán míves munkáját. Az emléktáblán a három szent vértanú bronzba öntött arcmásolata látható, amelyet a koponyák kopírozása tett lehetővé. Az arcplasztikából eddig négy példány készült. Az első a kassa-bélai Scitovszky János emléktáblán látható, a másodikat Erdő Péter bíboros, a harmadikat Bernard Bober, érsek-metropolita kapta, a negyedik a Szepsi plébániatemplomban nyert elhelyezést.
A fehér lepellel borított emléktáblát Pásztor Zoltán, püspöki helynök és Lukács János, alkotó leplezte le. Az érsek áldóimája és szentelése után a papság kettesével az oltárhoz vonult, ahol az oltárcsók után elfoglalták helyüket a szentélyben, miközben Isten-népe a magyar szentek közbenjárását kérte.
Az főpásztor elmélkedésében a három szent vértanú életének máig ható szellemi és lelki gyümölcsére figyelmeztetett, bátorítva a hiteles tanúságtétel fontosságára.
A szentmise után a főpásztor a közeli Árpád-házi Szent Erzsébet Idősek Otthonban meglátogatta Stász Dezső Máté, nyugalmazott plébánost és Gyüre Zoltán, nyugalmazott református lelkipásztort. Mindkettőjüket röviden köszöntve imáiról biztosította őket és imáikat kérve búcsúzott tőlük.
A lelki-nap keretében a klérus a plébánián két előadás hallgatott meg. Az egyiket a papi engedelmességről, a másikat a szentségek méltó felvételének előkészítéséről. A közös ebéd után a papság az érsek vezetésével megtekintette a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont építkezési területét, ahol örömmel konstatálták a reményt keltő eredményeket, hogy várhatóan a következő iskolaévben már az új komplexumban kezdődhet meg a nevelés, a tanítás és az oktatás.
Ezúton is kérjük a hívek imáit, a szülők bátorságát, a diákok bátorítását és minden jóakaratú ember jóindulatát. Köszönjük Magyarország kormányának hathatós támogatását, a tanárok és a nevelők kitartását, hűségét és tettrekészségét.
A három szent vértanú példája erősítsen mindnyájunkat, hogy érdemes népünkért és nemzedékünkért az evangélium lelkiségében élni, cselekedni és munkálkodni.
Péntek délutánonként a VIII.A osztály tanterme játékkal és kacagással telik meg.
Hogy miért?
Beindult a matek szakkör.
A matematika szakkör a tehetséges tanulóknak heti egy alkalommal biztosít iskola utáni kikapcsolódást. Így indult a tanévünk első szakköre is, ahol olyan játékokat játszottunk, amelyek a matematikai gondolkodást fejlesztik. A közös cél az egészséges versenyszellem. Minden játékból csak egy győztes került ki. A gyerekekben azonban ott volt az igény, hogy, ha már nem nyertem, akkor legalább második-harmadik helyet érjek el. Így a játékot nem tudták abbahagyni.
Egyszóval játszunk, nevetünk, kacagunk, s nem utolsósorban fejlesztjük az eszünket, az agyunkat és gyarapítottuk a matek tudásunkat.
2019. október 6-án Szepsiben a szentmisét a Szózat éneklésével kezdtük. Fejet hajtottunk és szívet emeltünk az aradi tizenhárom emlékére.
Köztudott, hogy alig két hónappal a világosi fegyverletétel után, 1849. október 6-án, Aradon kivégezték a szabadságharc tizenhárom katonai vezetőjét. Amíg helyre nem állt az alkotmányos rend, nem lehetett megemlékezni a forradalomról. A szabadság mártírjai évekig jeltelen sírokban feküdtek. Az aradi vértanúk kivégzésének napját Magyarországon 2001-ben nemzeti gyásznappá nyilvánították.
1849. október 6-án, az orosz segítséggel levert szabadságharcot követő császári megtorlás során Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajost, az első magyar miniszterelnököt. Ugyanezen a napon a szabadságharc tizenkét tábornoka – Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly – és egy főtisztje, Lázár Vilmos ezredes szenvedett vértanúhalált Aradon.
A véres megtorlásnak összesen 157 hazafi esett áldozatul, és a szabadságharc számos résztvevője kényszerült hosszú évekre belső vagy külső emigrációba.
Damjanich János, kivégzése előtt, ezeket a szavakat írta Damjanich Emíliának vigasztalásul:
Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra
Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben – Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni – dicsértessék a Te neved mindörökké!
Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.
Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.
1849. október 5-én az aradi osztrák várparancsnok, Howiger tábornok felszólította az aradi minoritákat, hogy keressék fel az elítélt tiszteket. Sujánszky Euszták, Bardócz Sándor, Pléva Balázs és Vinkler Brúnó minoriták lettek a vértanúk vigasztalói, délután 5 óráig velük maradtak.
„Vérző szívvel lépők át reggeli tíz óra után a vár küszöbét, s megjelenve a börtönné alakított főőrház falai között, azonnal átvevénk vigasztalásul – és mennyire lehetett, bátorításul – a nagylelkű jövendő mártírokat, kezet szorítva teljes bizalommal fogadának bennünket, s miután mi az őszinte részvét után több órai barátságos beszélgetés közben őket, a nehéz harcokban annyira megedzett hadfiakat a reájok nézve ugyan gyászos, de meg nem érdemlett csapás elviselésére és az isteni gondviselésbeni megnyugvásra felhívók, ők egész nyugodtan és egész maguk megadásával bízák sorsukat és életöket arra, kinek kezeiből minden jő.” (Részlet Sujánszky Euszták visszaemlékezéséből)
Október 6-án hajnali két órakor az atyák visszatértek az aradi várba. Meggyóntatták és megáldoztatták a tíz katolikus tábornokot, valamint a börtönben katolikus hitre tért Damjanich Jánost, és halálukig velük maradtak.
„Mindegyik hőslélekkel halt meg. Egyik a másikát azzal biztatván, hogy nemsokára ismét együtt leendnek. Lelki éberségüket eléggé kitünteté az, hogy midőn mi papok síránk, ők, nevezetesen Nagysándor József a mellette levő Vinkler Brúnó barátunkhoz imigyen szóla: »Eddig ön vigasztalt engem, s jelenleg ön sír, jobb – úgymond –, ha imádkozunk.« És ekkor Leiningen gróf, noha ágostai vallású, hozzánk csatlakozva fennhangon mondá a pap által elmondott ima szavait.” (Részlet Sujánszky Euszták visszaemlékezéséből)
Az aradiak már október 6-án este gyertyát gyújtottak a vesztőhelyen, a vár tövében, és közösen imádkoztak a kivégzettekért. Másnap ünnepélyes szentmisét tartottak az aradi templomban, melyen a városi tanács, a megye tisztikara és katonasága tömegesen vettek részt. Az aradi dalárda gyászdalokat énekelt, a templom gyászravatalát díszítő cserfa koszorúkat és füzéreket a szentmise után kivitték a temetőbe, és a vértanúk sírjára helyezték. A város két napra teljes gyászba borult, bezártak a boltok is.
A minorita atyák számára azonban nem ért véget a megpróbáltatások sora. 1854. szeptember 20-án nagyszámú csendőrség érkezett Aradra, másnap behatoltak a rendházba, és foglyul ejtették Kosztka Libor házfőnököt, Lakatos Ottót, Zetykó Kelement, Csüdör Tamást, Eperjessy Aurelt és Livery Dánielt. Szeptember 22-én erős katonai őrizettel Szegeden át Cseh- és Morvaország börtöneibe hurcolták őket. A magyar emigrációval való kapcsolattartással és egy, az országban elterjedt titkos összeesküvésben való részvétellel vádolták őket. Kosztka Libor, Zetykó Kelemen, Csüdör Tamás atyák a fogságban haltak meg, a többiek csak 1857-ben nyerték vissza szabadságukat.
Sujánszky Eusztákot több évig várfogságban tartották az olmützi börtönben. Innen a Zemplén vármegyei Imregre került, ahol nyolc évig, egészen a kiegyezésig bujkálva élt a minorita kolostor egy pinceszerű odújában. 1875. december 7-én halt meg. Az imregi templom udvarán temették el. Sírjánál a környékbeli magyarság minden évben megemlékezést tart.
Így volt ez 2014. október 5-én is, vasárnap, amikor kettős ünnepet ültünk Imregen. Az Assisi Szent Ferenc tiszteletére szentelt minorita kolostortemplomban koncelebrált búcsúi szentmisén három nemzet – lengyel, szlovák és magyar – papjai és hívei voltak jelen. Egyúttal megemlékeztünk az aradi vértanúkról is, az ünnepi szentmise után koszorút helyeztünk el P. Sujánszky Euszták sírján.
A megemlékezést egyházi iskolánkban folytatjuk. Köszönet tanárainknak és diákjainknak, akik meghallották Arad üzenetét és azt szent meghatottsággal továbbadják.
A Štefan Moyses Gimnázium Szepsiben 2019.10.4-én megrendezte a HROCH nevű matematikaversenyt. Iskolánkat egy négytagú csapat képviselte, akik szlovák tanításí nyelvű alapiskolák legjobb matematikusaival mérhették össze a tudásukat. A Pexeso nevű csapatunk tagjai Kovács Norman Gábor 8.A , Oceák Dániel 8.A , Gulya Szilveszter 9.A és Viszlay Eszter 9.A méltón helyt álltak a versenyen. Megszerezték a 3. helyet , amely a logikus gondolkodás, az összhang és a csapatszellem eredménye.
Gratulálunk a csapatnak, büszkék vagyunk rájuk!
2019. szeptember 30-án indultunk autóbusszal a szepsi benzinkútról a “Honismereti Mozgó Egyetemre”. Megtekinthettük a Szlovák Paradicsomot,Thököly Imre sírhelyét a Görgei Artúr rezidenciát és még sok mást. Köteles László a kirándulás főszervezője érdekes dolgokat mondott az egyes helyekről. A Čingov Hotelban szálltunk meg, ahol 2 fogásos vacsora és svédasztalos reggeli várt minket. Nagyon szép helyeket láttunk , sok élménnyel gazdagodtunk és rengeteget tanultunk. https://ma7.sk/tajaink/jubilalt-a-honismereti-mozgo-egyetem
Ebben a komor őszi időben a mi "Napocskáink kivirítottak ", sok kis ügyes kezecske csalogatta elő a napsugarakat.
Érdekes, új játékot kaptunk ma. Bee-Bot a neve, vagyis Méhecske Robot. Matematikai gondolkodásunkat fejleszthetjük vele, gyakorolhatjuk a programozást. Már most nagyon szeretjük, mert úgy jár-kel a játéktáblán, ahogy mi akarjuk.
2019. szeptember 27-én, az elsős és másodikos gimnazistáknak alkalmunk volt részt venni a kutatók éjszakáján Kassán, az Atrium Optimában. Szlovákia egyetemistái nagyon sok különlegességet mutattak be nekünk. A nap folyamán különböző tudománynépszerűsítő programokat láthattunk, mint például a hőkamerák használata és tesztelése, robotika, játék a matematikában, gyors logikai feladatok, 3D-ben nyomtatás, jogismeretszerzés és különféle kvízek. Nagyon népszerű és sokszínű rendezvény volt, sok új dolgokat láthattunk és tanulhattunk.
2019. szeptember 30-án,
a Magyar népmese napján,
óvodánkban is sok szép népmese
talált hallgató fülecskére.
2019. október 1-jén a Veronaki zenekar koncertjén vettünk részt a Thália Színházban. Mosó Masa és számos mesehős elevenedett meg a dalokban.
A minap a méhecske csoporttal egy nagy sétát tettünk a városban. Megnéztük az épülő óvódánkat/iskolánkat, kipróbáltunk a gumicsizmákat és a pocsolyákat, a városi parkban pedig gesztenyét is gyűjtöttünk.
Harmadikosaink kezei alatt sürgött a munka. Földünket, amit a Jó Isten tart a kezében, bogyókkal díszitették. Mérnöki pontossággal készült szarvasunk őrzi őt.
2019. szeptember 26-án tartotta az új iskolaév össz-szülői értekezletét a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont mellett működő szülői szövetség. Beszámolók hangzottak el az elmúlt és az új iskolaév kihívásairól, valamint az új iskola ígéretes építkezéséről.
Az értekezlet kezdetén az iskola lelki igazgatója a megjelenteket köszöntve a Szent Lukács szerinti evangéliumi részletet idézte /Lk 4, 16-22/.
16Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett. 17Izajás próféta könyvét adták neki oda. Szétbontotta a tekercset, és épp azon a helyen, ahol ez volt írva: 18„Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, 19és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” 20Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rá szegeződött. 21S elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” 22Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak.
Az evangéliumi részlet - mondta - nagyrészt arról szól, hogy hogyan tanított Jézus a názáreti zsinagógában. De ha a felolvasott rész első sorait megfigyeljük, ott arról is megtudunk valamit, hogy milyen volt Jézus, mint tanuló. Azt hallottuk: „Amikor Názáretben élt ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába és felolvasásra jelentkezett” (Lk 4,16). Ebből pedig legalább két dolog következik, az egyik, hogy Jézus gyerekkorában, fiatalkorában vallásos nevelést kapott, szokása lett, hogy szombatonként elmenjen a zsinagógába. A második, amit megtudunk, hogy megtanult: írni, olvasni, sőt a vallás dolgában olyan ismeretekkel rendelkezett, hogy emberi szempontból is bátran kiállhatott a közösség elé.
Tanuljuk meg Jézustól, hogy az emberi ismeretek és jó szokások elsajátítása nem öncélú, hanem arra való, hogy fel tudjuk ismerni és ki tudjuk fejezni a legnagyobb igazságot: egyéni és közösségi életünk értékeit, az isten- és emberszeretet útját. Ha ezen járunk, bizalommal hagyatkozhatunk az isteni gondviselésre, aki nem hagy el minket, elkísér bennünket is történelmünk útján.
Iskolaközpontunk keresztény munkatársakat keres és vár. Jelentkezzünk szent szolgálatra: imádkozhatunk, gyermekeket korrepetálhatunk, diákokat kísérhetünk az iskolába és a templomba, vállalhatunk délutáni, vagy esti felügyeletet, amíg a szülők munkában vannak. Sok féle képen segíthetjük összetartozásunkat. Nem új klubtagok beszervezéséről van szó. Nekünk XVI. Benedek pápa „vonalát” érdemes követni, aki világosan kifejtette, hogy az „egyház növekedése vonzás révén gyarapodik”, nem pedig prozelitizmus, erőszakos, túlbuzgós rábeszélés által.
Kérjük az alkotó, a kreativitás, az éltető és elevenítő Lelket, hogy segítse kibontakoztatni képességeinket, álljon mellettünk személyes fejlődésünkben és kísérje közösségünk és népünk lelki, szellemi és gazdasági gyarapodását.
2019. szeptember 26-án alsósaink a Zagyva banda előadását tekintették meg a KCÚBAR közösségi termében. Ismerkedtek hangszerekkel, népzenével, a közös énekléssel pedig még élvezetesebb lett a műsor. Nagyon jól éreztük magunkat. Köszönjük a lehetőséget!
Nie nadarmo sa hovorí: “Koľko jazykov vieš, toľkokrát si človekom.“ Ovládanie jazyka pomáha otvárať bránu k inej kultúre a spoločnosti. 26. september je označovaný ako Európsky deň jazykov. Preto sa i v našej škole niesol v duchu rôznorodosti európskych kultúr. Tomuto dňu však predchádzalo stretnutie našich študentov gymnázia so študentmi z Lipska a Encsu. Gymnazisti si vyskúšali rolu sprievodcov nášho mesta. Samozrejme v nemeckom jazyku. Ostatní žiaci všetkých ročníkov si potrebu učenia sa jazykov pripomenuli rôznymi aktivitami pripravenými vo všetkých jazykoch, ktoré sa na našej škole vyučujú – v anglickom, nemeckom, maďarskom i slovenskom. Všetky hodiny jazykov boli spestrené kreatívnymi činnosťami, hrami so slovíčkami či rébusmi.
-Hangszersimogató a Cseperedő program jóvoltából-
"Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza." Kodály Zoltán
" Az ősz olyan csodaszép,
Megsárgul a falevél.
Nem kell festék, sem ecset,
Tarkabarkák a hegyek. "
Powered by aSc EduPage