Boldog új iskolaévet - 2019/20
2019. szeptember 1-jén ünnepi igeliturgia keretében kezdte 5. iskolaévét a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont növendékserege és tantestülete. A lelki találkozó kezdetén Dobos Zoltán, az egyháztanács oszlopos tag üdvözölte az egybegyűlteket.
Miután Nagy István, iskolaigazgató megtartotta ünnepi köszöntőjét következett az igeliturgia Gábor Bertalan, esperes-plébános vezetésével. Többször elmondtuk már – mondta - nekünk jutott az a nagy kegyelem, hogy városunkban és a szűkebb pátriában 2015-ben egyházi iskolát nyithattunk. Ki tagadná? Ajándék és feladat. Egyik sem kicsi. Az iskolaalapítás szükségességét mindnyájan jól ismerjük. Ismételten köszönöm, köszönjük, hogy megértettük az idők jelét. Még mindig az út elején vagyunk, ami nem könnyű, de lám, járható, ha továbbra is Istenbe és egymásba kapaszkodunk.
Igaz, nem tagadjuk, hogy bizonyos szavak, tettek után sokszor éreztük, hogy az, amit tettünk, nem volt mindig jó, tévedtünk, rosszat tettünk, bűnt követtünk el! Világunkat, de egymást is – akiket pedig szeretünk – sajnos gyakran mérhetetlen kapzsisággal feléljük, megemésztjük, tönkre tesszük!
Ám, biztos, hogy mindannyiunk életében eljön az igazság pillanata, amikor akarva nem akarva, szembenézünk szavaink, tetteink és mulasztásaink következményeivel és szégyenkezünk. Kibuggyan ajkunkon a beismerés: röstellem, bánom, bocsánat.
Ez jó jel. Arra enged következtetni, hogy életünk Ura és Teremtője ismét zöld utat kapott életünkben. Isten ugyanis nem akarja, hogy vesztett csaták tragikus áldozatai legyünk, hanem azt, hogy megtérjünk és üdvözüljünk, bűnbánatot tartva a szeretetben újjászülessünk! Életünk legyen, mégpedig bőségben.
Az új iskolaév kezdete is, nagyon jó alkalom volt erre. Bűnbánatot tartva, kértük a Szentlélek segítségét, hogy a jót idejében felismerjük és az Ő segítségével és egymás támogatásával azt meg is tudjuk valósítani.
Elmélkedésben az esperes arra kérte a hallgatóságot, hogy mivel társadalmunkból sok jól nevelt, vidám gyermek, fiatal hiányzik, ezért Szent Kristóf példájára, vegyük vállainkra gyermekeinket és vigyük át őket a nemlétből a létbe, a tudatlanság partjáról a tudás, a művészetek, az értelmes élet partjára!
Ha mindazt, amit hitünk, vallásos meggyőződésünk, nemzeti kultúránk által kaptunk átadjuk a gyermekeinknek, hordozva akár egy - egy kamasz terhét is, biztos, hogy Isten és ember előtt kedves tettet viszünk végbe!
Ám, ha esetleg úgy éreznénk, hogy semmihez sem értünk és nem tudjuk, hogy merre is menjünk, álljunk meg rohanó életünk partján, mint ma, és akarjunk jó szándékkal a segítséget kérők szolgálatára lenni! Egyházi iskolaközpontunk keresztény munkatársakat keres és vár. Jelentkezzünk szent szolgálatra: imádkozhatunk, korrepetálhatunk gyermekeket, diákokat kísérhetünk el az iskolába, vagy a templomba, vállalhatunk délutáni, vagy esti felügyeletet, amíg a szülők munkában vannak. Sok féle képen segíthetjük összetartozásunkat.
A világ rohan. Nekünk, idősebbeknek kedves kötelességünk, hogy a fiataljainknak megmutassuk a remény útját. Nem engedhetjük, hogy elvegyék tőlük a reményt. Az identitás ugyanis nem a múlttól függ. Identitásunkat nem az adja, amik voltunk, hanem amit remélünk. Az igazi kérdés sohasem az, hogy „kik voltunk?”, hanem az, hogy „mit remélünk?”.
Mielőtt részesültünk volna az ünnepi záró áldásban, esperes-plébánosunk még egy kedves kötelességének tett eleget. Az idei barkai búcsún ismét részt vettek a Szent István Lovagrend tagjai, akik ajándékot hoztak iskolánknak. Amint tudjuk, az utóbbi években március 15.-én Budapesten az Operától a Hősök teréig kifeszítenek egy 1848 méteres nemzeti színű lobogót, amelyet az ünnepi felvonulás után darabokra vágva szétosztanak emlékbe népünk közösségeinek. Ebből zászlóból kapott az iskola is egy részt, figyelmeztetésül, bátorításul, hogy hűségesen őrizzük, ápoljuk és továbbadjuk a ránk bízott hitbeli, lelki, szellemi, kulturális és anyagi kincseinket. Tisztelettel felkérte iskolánk igazgatóját, hogy szíveskedjen átvenni a zászlódarabot, és helyezze el jól látható helyen, hogy látva lássuk kötelességünket és feladatunkat ezen a téren is.
Miután az igazgató átvette a zászlót, két diák az oltár előtt kifeszítette és a jelenlevők elénekelték a Himnuszt Boldog Salakházi Sára testvérről.
Iskolánk indítása mindenképp egy kis csoda. Örüljünk. Csodálkozzunk rá újból és újból, hogy bár itt-ott még mindig találkozunk kerékkötőkkel, bizonytalanokkal, elbizonytalanítókkal is, de hála Istennek egyre többen voltak és vannak azok, akik Istenben és egymásban bízva, készeknek mutatkoztak arra, hogy általunk Isten továbbra is csodát tegyen, hogy csodálkozhassunk.
Az idén is, mint a múltban, miután elénekeltük nemzeti himnuszunkat, felsorakozva az iskolazászló után, átmentünk a plébániaudvarba, ahol szerény megvendégelésben volt részünk. Ezúton is köszönünk minden adományt, segítséget és jóindulatot.
Boldog új iskolaévet!