A Városi Művelődési Központ május 2-án öko napot szervezett, ami a
városi parkban került megrendezésre. Iskolánk, mint minden éven, idén is
aktívan bekapcsolódott ebbe a tevékenységbe. A 8. osztály néhány diákja
különböző aktivitásokat készített az alapiskolások és óvodások részére, mint
például hogyan szelektáljuk helyesen a hulladékokat, állatnyomokat kellett
felismerni, védett növényeket, állatokat meghatározni. Iskolánk bekapcsolódott
a használt elemek és fogkefék gyűjtésébe is.

Szepsiben 1979 óta rendeznek Szepsi Csombor Márton Napokat. A társadalmi szervek, a történelmi
egyházak, a város, a kulturális intézmények képviselői és tagjai immár 45 éve emlékeznek a közös
múlt egyik gyökerére, azon a helyen, ahol korábban az Országzászló állt. Rúdjának pántja, az
emlékmű hátoldalán, még ma is látható. Az emlékhely úgy maradt meg, hogy egykor rátették a Vörös
Csillagot, ezért senki, sem mert hozzányúlni.
Az értékmentés sohasem egyszerű. Néha könnyebb, néha nehezebb. Napjaink nem kis kihívása, hogy
olyan Európában élünk, amelynek középpontjában nem a személy elidegeníthetetlen értékeinek a
szakralitása áll, de a pillanat kultúrája: a gazdasági élet, a siker, a haszon. Olyan Európában, amelyik
egyre félénkebben és határozatlanabbul meri felvállalni keresztény múltját.
Áldott elődeink magasztos tapasztalata: ahhoz, hogy nagyobb bizalommal tekinthessünk a jövőbe és
maradéktalanul, reménnyel élhessük meg a jelent, élő értékbe kell kapaszkodnunk, Aki nem más, mint
az Isten, Aki Igéjében, Jézus Krisztusban, kimondta és megmutatta önmagát, Aki szentségeiben,
Lelkében, Lelkével és Lelke által szüntelenül élteti a Benne hívőket, hogy elmondhassuk – Krisztus a
jövőnk.
Mindezek tudatában és fényében, újból meg kell tanulnunk imádkozni és cselekedni azért, hogy – itt és
most – olyan Európát valósítsunk meg, amely az eget szemléli, de közben eszményképeket követ.
Olyan Európát, amelyik segíti az embert, hogy biztos és szilárd úton haladjon, értékes vonatkozási
pontot jelentve az egész emberiségnek. Ez misszió a javából. Misszió és nem agresszió. Szelíd
magatartás, ami sohasem lehet harcos, mert akkor már nem lenne evangéliumi.
Földrészünk népeinek újból fel kell fedezniük Európa igazi nagyságát: a tudományok, a művészetek, a
zene, az emberi értékek harmóniáját – ami az evangéliumi hit gyümölcse.
Furcsa világot élünk, amikor nemcsak a régi, jól bevált valódi európai értékeket: a családot, a
nemzetet, a kultúrát, a munkát – akarják lecserélni valami másra, hanem a kontinensünk népességét is.
A tét nem kicsi. A harc a közeljövőben éleződni fog. Ezért – itt és most – ezen az emlékezetes helyen
is - ahol egykor az Országzászló állt - kértük, az igazság Napját, Urunkat, Jézus Krisztust: igazságának
fényével világosítsa meg gondolatainkat, hogy megerősödjünk a hitben és az igazi keresztény
életérték-rendben.
Ma is felette érdekes a kérdésfeltevés: Mi haszna van a munkálkodónak abból, hogy fáradozik?  (Préd
3,9). „Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is
adhatna az ember cserébe a lelkéért?” (Mt 16, 26).
Szepsi Csombor Márton (1595 – 1622) bejárta a fél világot. Figyelemre méltó, hogy - kortársaival
ellentétben - kevéssé volt felekezetileg elfogult. Életét és művének egészét a felelősségtudat, a
hazaszeretet, a népéhez való hűség jellemezte. Soha nem felejtette el pl. részletesen megírni, hogy hol
és mikor találkozott valamelyik külföldre szakadt honfitársával. Minden mondatán érződik úgy a
megismerés iránti vágy, mint a világ sokféleségének csodálata. Persze mindezt a Szentírás tanításának
fényében látta és láttatta.
Példáján felbuzdulva, Reményik Sándor nyomán önmagunkra vonatkoztatva – kérdeztük meg
önmagunkat: akarunk-e lenni déli harangszó, amely győzelmet sejtet, s halló fülekbe eseng és biztat
megtartani, ami a miénk? Akarjuk-e megélni életmagatartásunkat a keresztény értékrendben? Akarjuk-
e megőrizve továbbadni anyanyelvünket és a kultúránkat? Akarjuk-e nem hagyni a templomot, a
templomot és az iskolát? Akarunk-e fókuszlámpa lenni? Az üveg egy kicsi része, amely lángra lobbant

hűséget, ragaszkodást s égi bért, amely éveken át megmaradt? Akarjuk-e a csendben konokúlt
hamuban és éjben tovább adni a lángot?
Akarjuk? Akarod? Nem számít: jut-e nekem, neked, nekünk itt egy nyugalmas sarok! Nyugodni
máshol fogunk. Itt és most, más a tét: varjú a száraz jegenyén…
Én, itthon maradok – hitvallásomban, kultúrámban, anyanyelvemben, mert mindnyájunk életében eljön
a pillanat, amikor rájövünk: kell egy hely, egy nyelv, egy otthon, ahol az ember az övéi között,
szeretetben, biztonságban élheti életét, ahová mindig visszatérhetünk, ahol az élet nem hullik a
semmibe.
A koszorúzási ünnepség után Anyák napja kapcsán a művelődési házban a Szepsi Boldog Salkaházi
Sára Egyházi Iskolaközpont diákjai adtak színvonalas, könnycsalogatós műsort bizonyítékul, hogy az
itthon maradást a hitben, a kultúrában, az anyanyelven – itt és most - komolyan gondoljuk.
Adja Isten, hogy nemzedékünk továbbra is beismerje, itt és most - Szepsiben - mi következünk:
népünknek, hazánknak, egyházunknak ránk van szüksége. Sőt, adja Isten, hogy amikor majd
gyermekeink, unokáink és dédunokáink is rádöbbenek a haza, az egyház, a nemzet szükségességére -
példás életünk gyümölcseként legyen még - itt Szepsiben is - haza, egyház és nemzet.

Technika órán a hatodikos tanulók ajándékot készítettek anyukájuknak Anyák napjára.

Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek 2024. május 3-án Budán a Prímási Palotában adott
helyett a Magyarországi Mindszenty Alapítvány idei kuratóriumi ülésének. A napirendi pontok
megtárgyalása előtt a kuratóriumi tagok örömmel fogadták Nagy Istvánt, a Boldog Salkaházi Sára
Egyházi Iskolaközpont igazgatóját, aki miután a főpásztor aláírását kérve a boldogemlékű Danko
István készítette portréra, készéggel válaszolt az érdeklődő kérdésekre, majd a tagoknak átadta az
intézmény nyakkendőjét, amit ketten azonnal nagy örömmel nyakukba is kötöttek. Emlékképpel is
jelezte, hogy a tavaly ünnepélyesen megáldott és elültetett „Petőfi-körtefa” él, növekszik és új
hajtásokkal gyarapszik.
A jó hangulatú találkozó ismételt ékes bizonyítéka volt az intézmény nagy érdeklődéssel kísért
elismerésének és jövőbeli sokoldalú támogatásának.

2024. május 2-án atlétika versenyen vettünk részt
diákjainkkal, amely a CsH utcai szlovák alapiskola
mögötti pályán, a Gyermek atlétikai szövetség
(detskáatletika.sk) és az AthletikLegion Club
szervezésében került megrendezésre. A
csapatversenyben hat számban mérték össze
ügyességüket, gyorsaságukat és kitartásukat a
résztvevők. Ezek a következők voltak: helyből
távolugrás, kitartó-, váltó- és akadályfutás, dobás fej
fölül és buzogánnyal. Legfiatalabbjaink 12 csapat közül
a második helyet, a nagyobbak pedig 17csapatból az
ötödik helyet szerezték meg. Csapatunk tagjai:
Ifjak: Kalász Laura (1.A), Gergely Jázmin, Balta Zalán
(2.A), Horváth Péter (2.B)
Nagyok: Boros Dániel, Prokop Vivien (4. A), Beke Emma,
Drága Wanda, Füzes Tibor, Zsiga Alex (5.A)
Gratulálunk minden résztvevőnek!

„Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot!”
Ne másoktól várjuk a megoldást, hanem mindenki maga tegyen a Föld jövőjéért
egy kis odafigyeléssel.
A Föld napja alkalmából diákjainkkal a biológiai szakkörön a
hulladékpapírból újrahasznosított papírt készítettünk. Először is feltépkedtük az
alapanyagot, turmixgéppel pépesítettük és vízbe áztattuk a papírháncsokat. Majd
két képkeret rámájára hálót rögzítettünk, aminek a merítésével a papírháncsból
kiszűrtük a vizet és vászonra helyezve kipréseltük a papírt.
A rajz órákon iskolánk alapiskolás tanulói festményekkel, rajzokkal
készültek a Föld napjára, amiből egy kiállítást készítettünk iskolánk folyosóján.
A legszebb alkotások készítői nyereményben részesültek.

2024. április 30-án került megrendezésre a Kassa-vidéki járás 3x3 -as kosárlabda tornája. A fiúk versenyében a 11 résztvevő csapat közül az 1. helyen végeztünk. A lányok pedig az előkelő 3. helyet szerezték meg. Szívből gratulálunk minden versenyzőnek!

Csapattagok: Rudy Dávid, Grosko Róbert, Ucekaj Olivér, Hudák Kevin, Kateržabek Sebastian, Páloš Erik, lányok: Magyar Sofia, Bugár Éva, Safko Bianca, Viszlay Enikő, Mikó Rebeka, Žiga Mária, felkészítő tanárok: Nagy Gabriella, Nagy István

„Sem a matematikában, sem az életben nem jöhet ki értékes dolog komoly munka befektetése nélkül.“          

                                                                                                      ( Bollobás Béla )

2024. április 9-én és 10-én lezajlott a PITAGORASZ VERSENY 45. Évfolyamának járási fordulója Kassán a P3, P4, P5, P6 , P7, P8 kategóriákban. Iskolánkat 4 tanuló képviselte a versenyen, akik lelkesen, szorgalmasan, készültek, hogy összemérhessék matematikai tudásukat az azonos évfolyamban tanuló diáktársaikkal.

Az elért pontszámaik alapján sikeres megoldóként szerepeltek:

Boros Dániel IV.A osztályos tanuló - 5. hely

Pelegrin Noémi VI.A osztályos tanuló - 6. hely

Gratulálunk minden résztvevőnek!

Iskolaközpontunk diákjainak aktív részvételével leplezték le 2024. április 23-án, Eperjesen, Petőfi Sándor köztéri szobrát. „Jó érzés annak a folyamatnak a része lenni, amikor mi, magyarok és szlovákok újra felfedezzük közös, ezeréves történelmünk értékeit. Kicsit ahhoz hasonlít, mint amikor a már felnőtt gyerek visszatér a szülői házba, végignézik a régi fényképeket, és újra tudatosul bennük, mennyi közös élmény köti össze őket” – mondta beszédében Balogh Csaba nagykövet.Örülünk, hogy részesei lehettünk eme nagyszerű kezdeményezésnek.

Iskolánk pedagógusai ismét részt vettek egy játékossággal teli élménypedagógiai minitréningen, amely 2024. április 20-án az SZMPSZ kassai területi választmánya szervezésében került megrendezésre Buzitán. A képzést a magyarországi Katalizátor Pedagógusképző Központ biztosította Besnyi Szabolcs vezetésével.

Három témakörrel foglalkoztunk:

1. Az ismerkedéstől az együttműködésig a játék erejével

2. Az élménypedagógia alapjai

3.Együttműködés, tolerancia, kommunikáció...avagy szociális kompetencia fejlesztés

Nagyon jól éreztük magunkat, saját bőrünkön megtapasztalva a játék erejét szakmailag feltöltődtünk, eszköztárunk megint bővült!

Hála Istennek, az idén is sok program volt intézményeinkben, ahol a határon túlra szakadt
magyar írókról, költőkről és politikusokról hangzottak el és tartottak előadásokat. 
Április 18-án, Mács József, Bátka község szülötte, Magyar Örökség - díjas író meg nem élt
93. születésnapján a bátkai alapiskola irodalmat kedvelő tanulói Mács Ildikóval, a „Felvidék
krónikásának” nevezett író lányával, a miskolci Felvidék Ház szakmai igazgatójával
találkozhattak. Másnap 19-én, Szepsiben a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban,
ahol Nagy István iskolaigazgató és Pelegrin Krisztina, igazgató-helyettes köszöntője után
Mihályi Molnár László, tanár, író, költő, publicista méltatta nemzedékünk eme nevezetes
irodalmi egyéniségét.
„Nagy örömmel készültem Szepsibe, ahol édesapám szemével nézhetem a Felvidéknek ezt a
táját” – ismételte vallomását Mács Ildikó, aki kifejtette, hogy édesapja szerette szülőföldjét,
ezért ezer szállal kötődött hozzá, s ezt az örökséget neki is átadta.
Napjainkban ezen az örökségen keresztül működteti ő is a Magyar Házak Hálózatán belül
Miskolcon a Felvidék Házat. Nemcsak sejti, de tudja is: édesapja büszke rá, mert engedi,
hogy ahogyan megboldogult édesapját élete végéig fogva tartották a gyökerei, úgy az ilyen és
hasonló rendezvényeknek és találkozóknak köszönhetően ő is megmutathatja, hogy a
Felvidék él.
Továbbá azt is elmondta: „Ahogy telnek az évek, úgy számára is egyre fontosabb lett Bátka.
Ahogyan édesapa soha nem engedte el a szülőföldjét, úgy ő sem. A díszsírhellyel kapcsolatban
– ahonnan jól látszik a templom és az iskola – vallotta az író-édesapa hitvallását: magyar
gyermek magyar iskolába járjon.”
Köszönet és hála, hogy cseperedő ifjúságunk a szűkebb pátriában is hallva hallja, és látva
látja: a fa a szél kihívásaira gyökereivel válaszol. Ez reményt keltő, mert ahol épek a
gyökerek, ott vannak és lesznek új hajtások is. Az új hajtások - új gyümölcsöket sejtetnek…

A hűvös időjárás miatt ma megint uszodában voltunk. Délután elköltöttük a maradék pénzünket Ótátrafüreden. Este pedig megkerestük az elbújt állatokat az erdőben. Igazán jó játék ez a rókavadászat.

Igazán mozgalmas napunk volt. Körbevonatoztuk az egész Magas- Tátrát. Délelőtt a Csorba- tó környékén jártunk. Hógolyóztunk áprilisban. Egy forró csoki mellett melegedtünk a cukrászdában. Délután a tátralomnyici múzeumot néztük meg. A parkban pedig igazi élő szarvasokkal találkoztunk

A tegnapi túra után kellemes volt a pihenés az Atrium Hotel uszodájában. Sokat csúszdáztunk és pancsoltunk. Délután sütit és forró csokit fogyasztottunk az ótátrafüredi cukrászdában.