Virágvasárnap - az Anyaszentegyház Krisztus Urunk jeruzsálemi bevonulására emlékezik. Az ünnepnek kettős mondanivalója van: egyrészt, a győzelem és a megdicsőülés napja ez, amelynek jele a győzelmi pálmát helyettesítő barkaág. Másrészt, ez a nap a szenvedés és a halál ünneplése is, amelynek jele, a misében felhangzó Passió, vagyis a szenvedéstörténet.
Furcsának tűnhet, hogy az Anyaszentegyház a szenvedést és a halált is megünnepli. Nem véletlenül. Az ember - fél a szenvedéstől és retteg a haláltól. Joggal, mert a szenvedés megaláz, a halál pedig elszomorít és meglop bennünket. Hogy ez ne így legyen, ezért az Anyaszentegyház ezen a napon arra bíztatja gyermekeit: nézzenek Krisztusra, a megtestesült Isteni Fiúra. Arra kéri övéit, hogy lépjenek vele szövetségre, mert Krisztus legyőzte a halált és újjáteremtette az életet.
Virágvasárnap azért gyűltünk össze, hogy az egész Egyházzal lélekben előre átéljük Urunk húsvéti misztériumát: szenvedését és feltámadását. Ő ugyanis ezt a misztériumot akarta beteljesíteni akkor, amikor fölment városába, Jeruzsálembe. Szívünk élő hitével és odaadásával emlékeztünk erre az üdvösségszerző bevonulásra. Lélekben az Úr Jézus nyomába léptünk, hogy amint kegyelméből társai vagyunk a mindennapi kereszthordozásban, úgy a feltámadás és örök élet reményében akarjunk jót tenni akkor is, ha azt a közvetlen, vagy tágabb környezetünk nem értékeli.
Örülünk, hála és köszönet, hogy az ünnepi liturgiába Bányász Emőke, okleveles kántornő és tanárnő, valamint Nagy Éva, Lukács Katalin és Dobos Beáta a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont pedagógusai vezetésével az intézmény alsós növendékei aktívan bekapcsolódtak.
A szertartás elején az esperes-plébános a szokott módon üdvözölte a népet, megáldotta a barkaágakat és az egybegyűlteket. Az evangélium ünnepélyes felolvasása után elindította a menetet, a gyermekkel és a segédkezőkkel az oltárhoz vonult. Közben a növendékek felidézték a jeruzsálemi bevonulás egy-egy mozzanatát, megható, szívet melengető énekléssel kísérve az oltárhoz az Urunk, Jézus szenvedésére emlékeztető Keresztet.
Adja Isten, hogy a következő hét liturgikus eseményei segítsenek jobban megragadni az Egyház által felkínált isteni Kezet, és lélekben végig kísérve a Kereszt királyi útját járó – Krisztust, bátorságot, szent merészséget, alázatot és szeretetteljes engedelmességet tanuljunk tőle: kreatív tettre kész bátorságot, bizalmat, hűséget és engedelmességet.
