Immár harmadik alkalommal, az idén augusztusban is felkerekedett a Salkások 30 fős csapata, hogy Zánkára, az Erzsébet táborba utazzon. Rendhagyó módon vonattal utaztunk, így Budapesten több gyermek első alkalommal a metrózást is kipróbálhatta. Színes és tartalmas program várt ránk és a jó időnek köszönhetően minden nap fürödtünk a Balatonban. Az ötödik nap elteltével aztán megfáradtan, de élményekkel telve érkeztünk haza. Köszönjük szépen Magyarország Kormányának a támogatását és a Patrona Nostra Kht. szervezését.

Értesítjük a Tisztelt Szülőket és a Diákokat, hogy 2024. szeptember 3-tól az iskolabuszok az alábbi menetrend szerint közlekednek.

KIS BUSZ - FECSKE

REGGEL:

6:25 Jánok

6:30 Bodolló

6:35 Péder

6:40 Zsarnó

6:45 Tornaújfalu

6:55 Bódvavendégi

7:10 Szepsi

7:20 Debrőd

7:35 Makranc

7:45 Szepsi

 

DÉLUTÁN:

15:00 Szepsi

15:10 Makranc

15:25 Debrőd

15:35 Szepsi

15:50 Bódvavendégi

16:00 Tornaújfalu

16:05 Zsarnó

16:10 Péder

16:15 Bodolló

16:20 Jánok

NAGY BUSZ - SÁRIKA

REGGEL:

6:55 Szádalmás

7:05 Tornagörgő

7:15 Szádudvarnok

7:20 Torna

7:25 Somodi

7:30 Szepsi útvonalon

DÉLUTÁN:

15:30 Szepsi

15:35 Somodi

15:40 Torna

15:45 Szádudvarnok

15:55 Tornaörgő

16:05 Szádalmás

 

A reggelt közös imával indítottuk, majd a szepsi református templomban tettünk látogatást. Sok érdekes dolgot tudtunk meg a templom történetéről, majd kipróbálhattuk azt is, milyen érzés lehet a szószékről igét hirdetni. Egy tehetséges diákunknak még az orgonát is sikerült megszólaltatnia. Ezt követően a Szepsi Laczkó Máté Bormúzeum pincéjében ismerkedtünk meg a tokaji aszú készítésével, a kiállítóteremben pedig képeslapok segítségével Szepsi múltjába kaptunk betekintést. Túránk végén mindenkinek jólesett a hideg fagylalt. Ebéd után emlékezetes kézművesfoglalkozás, majd sportolás következett. Élménydús két napban volt részünk. 

A napot a helyi római katolikus templomban imával indítottuk, majd megismerkedtünk a templom és a plébánia azon helyiségeivel, ahová a hétköznapokban nem nyerünk betekintést. Ezt követően a Szent Rókus kápolna történetét sajátítottuk el. A kiadós és finom ebéd után kézműves foglalkozás következett, majd egy tartalmas sportolással zártuk a napot.

Tisztelt Szülők!

2024. szeptember 2-tól, a belső rendelet alapján változik az étkezési hozzájárulás rezsi összege.

Havi 6.-€-ról 8.-€-ra emelkedik. Az egyéb befizetési tételek nem változnak.

Köszönjük a megértést!

Tisztelettel: Mgr. Nagy István, igazgató

Kedves Diákok!

Szabadidőközpontunk idén első alkalommal biztosít lehetőséget arra, hogy részt vegyetek egy igazi autóversenyen. Fiatalabb diákjaink esetében a szülők részvételét is szívesen látjuk. 

AUTOKROS - VERSENY

időpont: 2024. augusztus 31.

helyszín: Dargov-Dubiny

utazás: iskolabusszal - szombat reggel 7:30-kor az iskola elől

költségek:

15 éves korig 3.-€

15 év felett 10.-€

jelentkezés e-mailben 2024. augusztus 27-ig:

novakandrea@salkahazisara.sk

https://drive.google.com/file/d/105HuyJVdt5Mh1qm5e86sMFKQmHUzI5ia/view?usp=drive_link

Tisztelt Szülők!

A 2024/25-ös tanévre az étkezési hozzájárulás igénybevételét minden gyermek törvényes képviselőjének igényelni kell.

Az EDUPAGE rendszerben már elérhetők az étkezéssel kapcsolatos elektronikus kérvények.

Erre a támogatásra az utolsó éves óvodások és az alapiskolás diákok jogosultak.

Az iskolaközpontunknak 2024. augusztus 10-ig be kell nyújtania azoknak a gyerekeknek az aktualizált névsorát, akikre dotációs előleget kérnek, ezért kérjük Önöket, hogy 2024. július 4-ig jelezzék szándékukat.

Köszönettel: Mgr. Nagy István, igazgató   

A harmadik napon a gyerekek Cicoma királykisasszonynak nemez ékszereket készítettek, majd ékszerdobozkákat díszítettek. Mivel éjjel a palotában a molylepkék tönkretették a faliképeket, a 4. napon a gyerekeknek új képet kellett készíteniük. Tűnemezelt képpel lepték meg a királyt. Utolsó kívánsága olyan tulipánok voltak, melyek soha nem hervadnak el. Ezért az első napon szedett kövekre tulipánokat festettek, melyekért a király gazdagon megjutalmazta őket. A király, ahogy ránézett a kövekre, megértette, hogy az egyetlen dolog amitől igazán boldog lehet az ember: a szeretet. 

2024. július 2-án, Sarlós-Boldogasszony ünnepén főtisztelendő Paweł Cebula, minorita atya, Molnár Imre történész, Grzegorz Górny és becses neje, Angelika személyében rangos zarándok-látogatók érkeztek templomunkba és egyházi iskolaközpontunkba. Becsességük jele és jelzése munkásságuk, amelyet mindenekelőtt Isten szolgája, Gróf Esterházy János boldoggá avatása terén fejtenek ki Kárpát-medence szerte, de irodalmi alkotásuk és énekzenei tanúságtételük is sokatmondó és üzenő. Úgy, mint a hajdani próféták, akik kivétel nélkül Isten örök mélységeibe tekintettek, miközben látták és láttatták az utcákon, a tereken, a nyilvános és rejtett helyeken az emberi élet visszásságait is: a kizsákmányolást, az árulást és a gyilkosságot, de mindez nem vitte őket padlóra.

Azt mondják, mondjuk, hogy a mindenkori próféták azért tudnak hatékonyan kiáltani, az igazságot hirdetni és tanítani, mert tudatosan megengedik, hogy egész lényüket az egy élő, igaz, teremtő Isten misztériuma ragadja meg. A létezés gyökereit szemlélik: az ember titkát a teremtő Istenben, s ezért szentséges titokként látják az Isten képére teremtett embert is. Nem istennek tartják az embert, de templomnak, amelyben Isten jelen van.

Becses vendégeinkkel úgy a templomban, mint az egyházi iskola kápolnájában azért imádkoztunk, hogy a három szent kassai vértanú, Boldog Salkaházi Sára és Isten szolgája, Gróf Esterházy János példájára és esedezésére mi is meglássuk életünkben az imádság és az embertársainkkal való kapcsolat szoros összefüggéseit. Népeink a Kárpát-medencében felhagyjanak a szép, de hazug szavakkal, az őszintétlen, szeretetlen viselkedéssel. A történelem sebeire együtt keressék és találják meg a kölcsönös kiengesztelődés és megbocsátás forrását, az Eucharisztiában s így az Isten és emberek iránti szeretetünk egyaránt megtisztuljon és kiteljesedjék.

A második próba egy olyan tál készítése volt, amiből a király elfogyaszthatja a levest, majd a harmadik egy olyan üveg díszítése, amiben elhozzák a gyerekek az élet vizét. Mindeközben a gyerekek új népdalokat tanulnak, népi játékokat játszanak és moldvai táncokat táncolnak.

Az okos leány falujába ellátogatott az álruhába öltözött király. A falu gyerekeinek gazdag jutalmat ígért, ha kiállnak 7 próbát. Az első az volt, hogy készítsenek olyan szoknyát Cicoma királykisasszonynak, ami szoknya is meg nem is, takar is meg nem is. A király elé nem járulhattunk akármilyen ruhában, ezért a délelőtti foglalkozáson pólókat festettünk.

A 6. A osztállyal Miskolcon voltunk kirándulni, ami nagyon eseménydúsan telt. Szabaduló
szobában jártunk, meglátogattuk a Herman Ottó Múzeum Pannon-tenger kiállítását, moziztunk.
Másnap kis vonattal ellátogattunk Lillafüredre, majd végezetül Miskolcon a Vadasparkban jártunk.
Nagyon sok élményben gazdagodtunk!

Az ide osztálykirándulásunk helyszíne a festői szépségű körtvélyesi halastavak területe volt. Hétfőn, 2024. június 24-én indultunk és június 26-án érkeztünk haza.  Nyaralónk nem messze a halastavaktól az erdő területén rejtőzött. Csapatépítés volt a javából, mivel mindent együtt csináltunk.  Grilleztünk, főztünk, sokat beszélgettünk, esténként játszottunk, pihentünk. Az időjárás kedvezett nekünk, így sokat fürödtünk a szállás területén lévő medencében, de azért egy kisebb túra is belefért. Nagyon jól éreztük magunkat és a tanulók közötti kapcsolatok még erősebbek lettek.

Ismét megható és megkapó hangulatban történt a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban az idei tanévzáró ünnepség, a hagyományokhoz híven ökumenikus istentisztelet keretében. Az iskola diáksága, a tantestület tagjai, a szülők, a nagyszülők, a rokonok, valamint az iskolabarátok az aulában, a ballagó kilencedikesek – miután végig járták az egyes osztálytermeket - a bejárati folyosón várakoztak. Becsengetésre az iskola igazgatósága és a lelkipásztorok kíséretében elindult a katedrához az ünnepi menet miközben felcsendült a Nagy Imre tanár vezette közismert ének – Gaudeamus igitur… Míg fiatal vagy légy vidám…

Az ünnepi liturgia hálaadással és bűnbánat-tartással vette kezdetét. Hálát adtunk és köszönetet mondtunk minden jótéteményért és bocsánatot kértük, ha lelki, szellemi és anyagi javainkkal rosszul sáfárkodtunk, ha engedetlenek, szófogadatlanok és hálátlanok voltunk a Teremtőnk, szüleink, tanítóink és lelkipásztoraink iránt.

A bevezető imában azért könyörögtünk, hogy a Mindenható öltöztessen fel minket egyszülött Fia erényeibe, és gyújtsa lángra bennünk az ő Szívének szeretetét, hogy képmására alakuljunk, és részesüljünk a megváltás örökké tartó örömében.

Az ünnepi evangéliumot Nt. Géresi Takács Klaudia, tiszteletes-asszony olvasta fel Szent Máté könyvéből (Mt 8,1-4), amikor az Úr Jézus meggyógyított egy leprást. Igehirdetését ehhez a történethez fűzte, rámutatva emberi gyengeségeink áldatlan következményeire, de ugyanakkor a megváltás és a megváltottság eredményességére, amiért mindig jó és szükséges a hálaadás.

A Nová Mária tanárnő kísérte iskolai kórus éneklése után a nyolcadikos diákok kötötték csokorba a hálaadó gondolatokat, majd a ballagó búcsúzó kilencedikesek nevében Fazekas Zita mondott köszönetet a Mindenhatónak, mindenért és mindenkiért.

Nagy István iskolaigazgató tanévértékelője után, amelyben ismételt hangot adott az elért eredménynek és sikereknek, következett az igazgatói oklevelek átadása. Ismét jó volt látni a különösen is igyekvők nagy-nagy számát. Kiemelt köszönetet kapott Krankilla Bence negyedikes immár leérettségizett diák, az általa először megfogalmazott salkás szállóigéért: „egy salkás sohasem haragszik” és a búcsúzó kilencedikes Ucekaj Olivér, a meggyőződéses vallomásért - aki a kérdésre, hogy hova tovább - ezt felelte: „maradok”.

A mai nyugati világ azt hirdeti, hogy az emberi élet, de legalábbis a politikai élet legfontosabb
kérdése, hogy milyen világot hagyunk a gyermekeinkre. „Micsoda kolosszális tévedés”,
mondta a minap napjaink egyik közismert politikusa, aki szerint a dolog épp fordítva van.
„Nem az a kérdés, milyen világot hagyunk a gyerekeinkre, hanem hogy milyen gyermekeket
hagyunk a világra.”
2024. június 27-én, szent László királyunk liturgikus emléknapján ballagás volt a Szepsi
Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont Napocska - Óvoda Méhecske csoportja 14
tagja számára. Jó volt együttlátni a szülőket, a nagyszülőket, a pedagógusokat és az
iskolabarátokat népünk egyik jeles történelmi egyéniségének ünnepén. Szent László királyban
virágzott ki ugyanis jellemző típussá magyar kereszténység - benne forrt össze a keresztény
szentség a nemzeti szellemmel. Addig a kereszténység magyar honban, mint idegen földbe
ültetett fa volt, amit Szent István király könnyeivel, a hithirdetők a keresztvízzel, a vértanúk a
vérükkel öntöztek. A fa ugyan megfogamzott ezen a tájon, de még nem gyökeresedett meg
úgy, hogy magába tudta volna szívni ennek a földnek a sajátos elemeit, amelyek szerint: színt,
alakot, életet tudott volna ölteni. A kereszténység úgymond még nem volt magyar. Az
emberek meg voltak ugyan keresztelve, de a nép még nem, mert a nemzet akkor válik
kereszténnyé, amikor eszményeit is megkeresztelik.
Ezt segítette megmutatni, előélni Szent László Király, aki tudatosan küzdött, harcolt és
győzött a kereszténységért. A nép hajlamait, harci hagyományait, bátorságát, vitézségét
léptette be az eddig inkább csak tűrő, szenvedő, csöndes megadású kereszténységbe, s ezzel
vezette be az Egyházat a magyar népéletbe.
Szent László 1046 körül született Lengyelországban. Atyjától, I. Béla királytól a lovagi
erényeket és az ország-kormányzás elveit, anyjától, Richeza lengyel hercegnőtől a szilárd
katolikus hitet és a mély vallásosságot örökölte. 1077-ben került a magyar trónra. Az ország
kereszténnyé tételét, amelyet Szent István és a többi apostoli lelkületű hittérítő útnak indított,
eredményesen fejezte be. Nagyváradon és Zágrábban püspökséget alapított, több bencés
monostort létesített, 1092-ben Szabolcs városában zsinatot tartott. Ennek intézkedései
hathatósan emelték a papság és a nép - vallási, valamint fegyelmi színvonalát. A kunokat és
más pogány törzseket, amelyek Magyarországra betörtek, legyőzte, és innen kiűzte. A
szenvedőket és a szerencsétleneket atyai szeretettel felkarolta. 1095. július 29-én Nyitra
mellett halt meg, földi maradványait a nagyváradi székesegyházban temették el. Sírjánál
csodák történtek. Ezeket, valamint erényeit és érdemeit megvizsgálva III. Celesztin pápa,
követe, Gergely bíboros által Váradon 1192. június 27-én a szentek sorába iktatta. Leánya,
Szent Piroska, Iréné néven bizánci császárné lett.
Napjaink egyik kihívása népünknek újra megmutatni a hős, a daliás, a vitézes kiállást az
evangéliumi értékrend, a keresztény kultúra, identitás, az anyanyelv ápolása, őrzése és
továbbadása terén. Nagy köszönet és hála mindazoknak, akik megértve az idők jelét készek
gyermekeiket, a jövő nemzedékét ilyen értékekben nevelni és neveltetni, tanítani és taníttatni,
művelni és műveltetni, mert „Nem az a kérdés, milyen világot hagyunk a gyerekeinkre, hanem
hogy milyen gyermekeket hagyunk a világra.”

2024. június 25-én és 26-án két napra ellátogattunk Nyíregyházára, ahol nagy
élményben volt részünk, mert összekötöttük a kellemeset a hasznossal. A keddi napunk
a Szent Imre Katolikus Kollégiumba való megérkezés után tartalmas programmal indult. Első
utunk a Sóstói Múzeumfaluba vezetett, ahol belecsöppenhettünk egy régi falu életébe. A
második állomásunk az Aquarius Élményfürdő volt Sóstón, ahol sokat napoztunk, fürödtünk
és csúszdáztunk. Hazafelé menet gyönyörködtünk a zenélő szökőkútban. Az esti programunk
mozizás volt. Végül az első napot egy kellemes esti sétával zártuk. Másnap a reggeli után
következett a csapatépítés, a szabadulószoba/időcsapda. Itt két csapatra szétosztódva
megmérettettük szabadulási képességeinket. Miután szerencsésen kijutottunk
a szabadulószobából ellátogattunk a római katolikus templomba, ahol a toronykilátóban 29
méter magasról megcsodáltuk a nyüzsgő Kossuth teret. Végül a napot a Nyíregyházi
Állatpark megtekintésével zártuk, amely rendkívül különleges állatgyűjteménnyel
rendelkezik. Ezután már csak a hazautazás várt ránk az esti órákban. Mindenki fáradtan, de
mosolyogva és élményekkel gazdagon tért haza a felejthetetlen utolsó osztálykirándulásról.