A gyönyörű őszi Tátrát jöttünk csodálni ebben a ragyogó napsütésben. Felsőerdőfalván szálltunk meg. Ma Ótátrafüredre vonatoztunk, ahol a finom ebéd után még édességgel is megleptük magunkat. Estére a szálloda sóbarlangját és játszóházát néztük meg.

Az őszi szünet – Mindenszentek és Halottak napja – után az egyházi iskola III. és IV.
osztályos növendékei természeti iskolába indultak. Az indulás előtt a közös imádság
végeztével, áldásban részesültek.
Jó volt látni a mindig szerető szülőket és nagyszülőket, akik mélységes tudatában vannak
annak, hogy tudni kell bizalommal elengedni a gyermekek kezét és rábízni őket a Teremtőre,
ezzel is alkalmat teremtve Neki, hogy csemetéik megkeressék és megtalálják Őt a
természetben, ami az elme és a lélek számára is üdítő.

A keresztény világban november 1-je Mindenszentek ünnepe, november 2-a Halottak napja.Mindenszentek a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja. Halottak napja pedig minden elhunyt emléknapja. Napjainkra szinte minden felekezeti és világnézetikötődéstől függetlenül az elhunytakról való megemlékezés napjává vált. November elsején és másodikán, de már korábban és később is, megtelnek a temetők az elhunytakra emlékezőhozzátartozókkal. Krizantémok borítják be a szeretett személyek sírjait, valamint fénylő mécsesek és gyertyák világítanak nekik - mindenkinek, hirdetve Isten örök világosságát, a létteljességét. A keresztény világban ugyanis általános szokás, hogy Mindenszentek napján rendbe teszik, virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát és mécsest gyújtanak, valamintimát mondanak a halottak üdvéért. Ilyenkor a család tagjai, még a távolabb élők is lehetőleg hazajönnek, hogy az élők a halottakkal találkozzanak.A Halottak napját mindenki másként éli meg, hiszen sokfélék vagyunk. Van, aki felkészül rá, van, aki nem. Egyeseknek a látványos külsőségek a fontosak, a szebbnél szebb virágokkaldíszített síremlékek és a mécsesek sokasága nyújt megnyugvást. Másoknak a bensőséges és a meghitt hangulat: egy ima elmondása, egy-egy gyertya, vagy mécses meggyújtása jelentiugyanezt.Mi, az egyházi iskolában inkább az utóbbiak közé tartozunk, mert számunkra Halottak napja - az elhunyt szeretteink való emlékezés - a hálaadás napja. Szentmisében, az iskolai énekkarnagyszerű közreműködésével 15 szál gyertyát gyújtottunk meg áldott elődeink emlékére. Imádkoztunk, hálát adtunk értük és készségért könyörögtünk, hogy felismerve az idők jeleit,becsületesen elvégezhessünk a ránk bízott feladatokat. Hitel valljuk ugyanis, hogy bár sok megpróbáltatás közepette, de egymásra bízattunk. Sőt, a Teremtő kincseket: hitvallást,anyanyelvet, kultúrát bízott ránk, ezért Őt kérve és egymást segítve akarunk továbbra is egymásért élni és halni, mint áldott ősi hőseink.

2024. október 24-25-én, a nemzeti ünnep alkalmából, a Rákóczi Szövetség támogatásával, ellátogattak hozzánk a Kolping Katolikus Iskola növendékei. Az 1.G és 3.G osztály kíséretével közös túrán vettünk részt. Torna várát és a Szádelői-völgyet tekintettük meg. A délután folyamán Szanyi Bába Katica vezetésével a Jászói-barlang cseppköveit, ill. a Jászói Monostort csodáltuk meg. Sok közös élménnyel gazdagodtunk.

2024. október 23-án néhány felső tagozatos diákkal ellátogattunk a Rovás 30-éves fennállása alkalmából megszervezett rendezvénysorozatára. Részt vehettünk egy rendhagyó rajzórán, melyet Szepessy Béla Munkácsy-díjas grafikusművész, a Nyíregyházi Egyetem tanszék vezetője tartott. Ezután következett a hivatalos megnyitó, ill. meghallgattuk Kalmár Ferenc előadását, melynek címe: Vitaindító előadás diákoknak 1956-ról.

2024. október 24-én a Kassa-vidéki járás középiskoláinak kosárlabda tornájára került sor intézményünkben.

A lányok és fiúk versenyében is az 1. helyen végeztünk.

Szívből gratulálunk!

Iskolánk református gyerekeivel, Bányász Iveta, Csala Éva, Tirpák-Kovács Orsolya kísérőtanárokkal, Molnár Árpád és Géresi Klaudia református lelkészekkel és hitoktatókkal 2024. október 23-án látogatást tettünk a Vizsolyi Biblia Látogatóközpontban. A templomban megnéztük a híres Vizsolyi Bibliát, ahol a vendéglátó református lelkipásztor, Kovács Zsolt Levente rövid áhítata után megajándékozta iskolánkat a saját gyülekezetük által készített legújabb reprint példánnyal. Ezt követően a Nyomtatástörténeti Múzeumban kipróbálhatták a gyerekek a nyomtatást egy középkori nyomdán, a Látogatóközpontban pedig a nagyobbak egy rövid kisfilm megtekintése után feladatlapokat oldottak meg csapatokra osztódva, a kisebbek pedig kipróbálhatták a kalligrafikus kézírást, a viaszpecsételést, a nyomtatást, a festett kazetták motívumainak festését kis falapokra és képekre.

Az 1956-os magyar szabadságharc hőseire emlékeztünk közösen a kisvárdai Szent László Katolikus Gimnázium növendékeivel, akik a Rákóczi Szövetség támogatásával érkeztek hozzánk. Nová Mária tanárnő vezetésével egy rövid kultúrműsor keretében róttuk le tiszteletünket azokért, akik életüket áldozták szabadságunkért. Tisztelet a hősöknek!

A 4.A osztály tanulói nagyon kreatívak voltak. A  természetismeret órára szebbnél szebb munkák érkeztek a Naprendszerről.

Nyitott szívű gyermek és felnőtt befogadás…

Szent Lukács evangélista liturgikus ünnepén a nemzetközi katolikus lelkipásztori segélyszervezet felhívására a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont növendékei is Molnár Krisztina hitoktató tanárnő vezetésével, örömmel csatlakoztak a kezdeményezéshez, hogy egy millió gyermek közös imával segítse elő a világ egységét és békéjét. Az együtt imádkozók reményteli hittel emlékeztek a fatimai Szent Szűz szavaira, miszerint a közös ima megváltoztathatja a világot, legyőzheti a Sátánt és békét hozhat. Az Isten és a felebarát iránti szeretet az imádságban, az imádság révén születik és növekszik. A közös ima ugyanis erősíti az egységet az Egyházban és a népek között, hiszen mindannyian arra vagyunk meghívva, hogy egy határokon átívelő szeretetteljes családot alkossunk.

Az intézmény diákjai és pedagógusai ezzel a lelkülettel imádkoztak a boldogemlékű Potápi Árpád János államtitkárért, aki erkölcsileg sokban elősegítette az iskolakomplexum felépítését, valamint a boldogemlékű főtisztelendő Kozma Imre atyáért is, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnökéért, aki szintén szívén viselte a hazai és a külhoni nemzetrész testi, lelki, szellemi megmaradását és gyarapodását. Az egyházközség hívei délután három órakor az Irgalmasság órájában, a templomban a Mária Rádió élőközvetítésében, közösen folytatták a könyörgést, hogy Urunk Jézus Krisztus evangéliuma találjon továbbra is sok nyitott szívű gyermek és felnőtt befogadóra.

Mély fájdalommal vettük tudomásul a hírt, hogy Potápi Árpád János államtitkár úr tragikus hirtelenséggel elhunyt. Emlékét örökre megőrizzük!

2024. október 17-én, Budaörsön, részt vettünk a Homm Kft. új központjának ünnepélyes átadásán. Az eltelt 35 év példa értékű. Megtisztelő, hogy partnerként-barátként lehettünk jelen a rendezvényen és elénekelhettük a Haza-vár című szerzeményünket.

Szívből gratulálunk!

https://www.facebook.com/homm1234

Egész népünket és egész világunkat…

A Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont óvodájában Pogány Éva, igazgatónő,
Dobos Beáta, Červená Annamária, Lukács Katalin és Nagy Andrea óvodapedagógusok, az
alapiskola III. és IV. osztályában, Nová Mária és Nagy Imre osztályfőnökök rendezésében,
Sára, orsolyita kedves nővér szervezésében október 15-én hálaadó közösségi liturgia volt. Az
összegyűjtött terméseket a helyi esperesplébános áldotta meg.
Az ősz a betakarítás és a hálaadás ideje. A munkálkodó ember bizalommal várja munkája
eredményét, a föld termését, a sok szép kincset, a javakat, amelyeket a föld, a kert
megtermett, amelyeket az ember elfogyaszthat és ételként családja asztalára tehet.
Mindez a fáradságos munkán kívül az időjárásnak, a napsütésnek és az esőnek is köszönhető,
ami azonban a teremtő Isten műve, segítsége, áldása, amiért méltó és igazságos a hálaadás és
a köszönet, mert hiába fáradozik a földműves, a gazda, ha munkáján nincs Isten áldása.
Mindezek tudatában az óvónők és a pedagógusok kezdeményezésére és szervezésében, a
szülőkkel, a nagyszülőkkel és a rokonsággal összefogva immár harmadik éven tartották meg a
hálaadás ünnepét. Már az előző napokban gyűltek a termések, a kosarak, mindenből, ami
megtermett a szűkebb pátriában. Sokan elhozták, mások felajánlották gyümölcseiket,
zöldségeiket, de hoztak mézet, lekvárokat, kompótot és virágokat is, sőt a Magyarok Kenyere
lisztjéből egy zacskónyit, hogy szimbolikusan így is együtt legyen az egész Kárpát-medence.
A közös ima, a kérés és az áldás ismételt szép visszhangja volt és látható, szemet
gyönyörködtető képe az iskolaközpont mottójának – Cum Deo pro Patria et Invicem – az
Istennel a Pátriáért és Egymásért.

Fogadd el, Szentatyánk, mindenható Isten,
az adományt, amit áldozunk itt lenn.
Elhoztuk jó szívvel, amit földünk termett,
megköszönjük Neked puha kenyerünket.
Áldd meg, szent Istenünk, dolgos két kezünket,
áldd meg földünket és virágos mezőnket.
Kezedbe ajánljuk kicsiny városunkat,
egész népünket és egész világunkat…

Napkoziotthonunkban az egészséges táplálkozásra, életvitelre hívtuk fel tanulóink figyelmét. Kóstolgattunk, játszottunk, alkottunk, tanultunk, örültünk. Ez egy egészséges hét volt! Külön köszönet jár azoknak a pedagógusoknak, akik segítettek megszervezni az egyes foglalkozásokat és természetesen minden támogatónknak.

2024. október 11-én rendezték meg a hagyományos „ Csécsi Maratont”, amelyen iskolánkat két diák
képviselte. A majd egy kilométer hosszú távon, saját kategóriájukban, kiválóan szerepeltek:

Drága Wanda (6.A) arany-,

Hudák Kevin (8.A) pedig bronzérmet szerzett.

Ezúton is gratulálunk versenyzőinknek és köszönet a kiváló szervezésért!

Köztudott, hogy a Magyar Országgyűlés október hatodikát – az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után kivégzett 13 aradi vértanúra és a Pesten kivégzett Batthyány Lajos miniszterelnökre emlékezve – 2001-ben nemzeti gyásznappá nyilvánította. A történelmi eseményről a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont vezetősége és diáksága is megemlékezett Tirpák-Kovács Orsolya és Nová Mária tanárnő vezetésével. Délután az iskolakápolnában tisztelendő Sára nővér szervezésében közös rózsafüzér imádságra gyűlt össze az önkéntesek kis csapata, hogy csatlakozva Ferenc pápa felhívásához a békéért és a kölcsönös kiengesztelődésért imádkozzanak az egymásra neheztelő népek között.

A 13 aradi vértanú közül hárman születtek a Felvidéken. Aulich Lajos, a szabadságharc utolsó hadügyminisztere német szülők gyermekeként, Pozsonyban, Lahner György, aki később a hadügyminisztérium Tüzérségi és Felfegyverzési Osztályát vezette a Turóc megyei Necpálban (Necpaly),  Dessewffy Arisztid, aki a Felső-Magyarországi Hadtest parancsnoka volt, a Kassától nem messzi Ósvacsákányban (Čakanovce) született. Földi maradványai 1850 óta a Dessewffyek margonyai birtokán nyugszanak. De a Pesten kivégzett Battyhány Lajos miniszterelnök is Pozsonyban született. 

Október 6-át és egyáltalán a 49-es szabadságharcot egy korszakváltás előzött meg, az un. reformkor. Ez pedig arról tanúskodik, hogy minden változást elő kell készíteni.

Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy Pozsonyban 1849-ben 13 közembert, helyi polgárt is kivégeztek, akik tulajdonképpen átlagemberként álltak ki a szabadság, a polgári átalakulás mellett. Ez is jelzi, hogy nemcsak a politikai és a katonai elit, és a sokat emlegetett aradi vértanúk áldozták fel az életüket egy magasztosabb ügyért, de sokan mások is. A nemzet egésze részese volt az átalakulási folyamatnak.

Vagyis minden korban, minden helyen mindnyájunknak megvan a maga felelőssége. Nem csak a politikai elittől kell várni azt, hogy a folyamatok jobbra forduljanak. Minden tanárnak, újságírónak, papnak és vállalkozónak megvan a maga feladata, felelőssége abban, hogy hitbeli hovatartozását, kultúráját és anyanyelvét, a sokat emlegetett identitását, önazonosságát hűségesen megélve erősítse és képviselje a közösségét.

Amíg emlékezni tudunk, addig remény is van, hogy az itt élők közössége nem feledi el a hűséget és a bátorságot, a szabadságharcok eszméjét. Az aradi tábornokok vérrel írt üzenete valóban az egekbe kiált, amely tettekre serkent bennünket is. A helytállásra, a kiállásra, a szolidaritásra, a sorsközösség vállalásra és arra, hogy kezet tudjunk nyújtani egymásnak, főleg akkor, amikor veszély fenyegeti közösségünket.

Minden időben szükségünk van olyan hősökre és példaképekre, akik utat mutatnak nekünk főleg akkor, amikor szétforgácsolva élünk határon innen és határon túl. Csakis együtt, közösen tudjuk érvényesíteni jogainkat, és tudunk hangot adni jogos követeléseinknek. Semmivel sem akarunk többet, mint ami emberi méltóságunk révén megillet bennünket a szülőföldünkön. Az aradi vértanúk hősiessége és bátorsága adjon erőt mindnyájunknak, hogy ki-ki a saját posztján helytálljon.

Október 6-án az aradi várbörtön udvarán olyan tábornokokat végeztek ki, akik a történelmi Magyarországot tekintették hazájuknak, akik nemzetiségüktől függetlenül felesküdtek a hazára, és hittek március 15-e és az áprilisi törvények vívmányaiban.

1849. október 6-án a 13 vértanú kivégzésekor úgy tűnt, hogy az egész nemzetet, az egész hazát, az egész országot kivégezték. Levertek és eltiportak egy szabadságáért és függetlenségéért kiáltó népet. De nemcsak akkor, előbb, sőt később is. Történelmünkben valóban voltak időszakok, és nem csupán az 1849 utáni években, amikor október 6-ra sem volt ildomos emlékezni. Időnként úgy tűnt, tűnik: vereségeink emlékezete - félelemkeltő. Sokan és sokszor azt gondolták, hogy a népünknek kicsiben és nagyban befellegzett, hogy itt és most elérkezett a vég, nincs tovább. Ám az áldozat és a vértanúság sohasem hiábavalóvá. Mélyen beivódik az utódok emlékezetébe és megtartó példává, erőt és hitet adó közös emlékezetté szilárdult. Ma is ezért emlékeztünk és emlékeztettünk.

Minden nemzedéknek az a feladata, hogy továbbadja azt, amit az elődök ráhagytak. Október 6.-a ma is üzen: a maga helyén mindenkinek feladata van - helytállni, őrizni, gazdagítani és továbbadni azt, amit a szülőktől és az áldott elődöktől örökölt.

Csak kívánni lehet és kérni, hogy a szűkebb pátriában élőknek legyen továbbra is elkötelezett nemzeti büszkesége és bátorsága ragaszkodni: „az Isten, a haza, és a család”, a múlt, az anyanyelv, a sajátos kultúra értékeihez. Legyen hitünk az itt élők közösségi erejében és a megmaradásunk zálogát jelentő magyar iskolák, kultúránk, szellemi és lelki értékeink tudatos választásában. Erősítse mindezt a tizenhárom aradi vértanú történelmi eszménye és minden félelmet megvető hite.

2024. október 4- én az idei első hazai meccsen 54 "Salkás" hangosan szurkolt a kassai "HC Košice" jégkorong csapatának.

Október, az idősek hónapja. Ez alkalomból ellátogattunk a szepsi Árpád-házi Szent Erzsébet Idősek Otthonába, hogy lakóinak egy kis műsorral örömet vigyünk az életébe.Köszönjük szépen Nová Mária, Nagy Éva és Kispéri Adriana tanárnőknek a felkészítést.