2019. szeptember 16-án a Mobilitás hete első rendezvényén mi is részt vettünk. A város összes iskolájának diákjai a Fő térig futottak.

Bizonyára sokak örömére, az új iskolaévben minden osztály hitoktatója Sára nővér lesz, aki hétfőként az első két órát a gimnáziumi osztályok diákjaival tölti. A helyi esperes-plébános, mint eddig, úgy ezután is állandó közreműködő lesz. Az idén a keresztény erkölcsiség témái kerülnek előtérbe, de havonta lesz egy óra: „Szólj be a papnak!”, mottóval.

A tények kapcsán önkéntelenül is adódik a kérdés: volt-e arra szüksége Jézusnak, aki valóságos Isten és valóságos ember, hogy őt emberek neveljék és tanítsák?

Igen, mert a teljes emberség vállalása magában foglalta a növekedést és a fejlődést is. Igaz, Jézusnak már gyermekkorában is voltak olyan megnyilvánulásai, amelyeket a környezete valamilyen titokzatos, isteni éleslátás jelének tekintett, például, amikor 12 éves korában a Templomban maradt, Szűz Mária és Szent József napokig keresték mire rátaláltak. Kérdésükre mit válaszolt? „Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” (Lk 2,49). Ugyanakkor viszont azt is halljuk róla, hogy „gyarapodott bölcsességben, korban és kedvességben.” (Lk 2,52).

Az Úr Jézus életének eseményeiből kinyilatkoztatást kaptunk, hogy milyennek látja és álmodta meg az Isten az embert. Az Atya nem tartotta fontosnak, hogy Fia kényelemben, gazdagságban szülessen, de nem mondott le arról, hogy egy nemzet tagja legyen, hogy családban jöjjön a világra és valódi, szerető környezetben nevelkedjék, és arról sem, hogy vallásos nevelést kapjon.

Jézus, aki istensége szerint otthonos volt az Örökkévaló belső rejtelmeiben, rendszeresen eljárt szombatonként a zsinagógába. És nem mondott le arról sem, hogy gyermekként, fiatalként tanítást kapjon. Nem csodafegyverként használta isteni mindentudását, hanem hajlandó volt embersége szerint bölcsességben is gyarapodni. Ebben pedig nyilván elfogadta mások segítségét. Igaza volt tehát a régi művészeknek, akik Jézust néha iskolás gyerekként, tanulóként ábrázolták, könyvvel a hóna alatt.

Amikor új tanévet kezdünk, gondoljunk arra, hogy Jézus is volt tanuló és Jézus is volt tanító. Igaz, hogy ő nem csak a tananyagot adta át, hanem úgy tanított, mint akinek hatalma van, tanulóként pedig nyitott volt az ismeretekre és hordozta magában a feszültséget az isteni mindentudás lehetősége és az emberi fejlődés szükségessége között.

Amikor tanulunk vagy tanítunk, gondoljunk arra, hogy Jézus is ott van velünk. Kérdezzük meg Őt, mit tenne a helyünkben? És Ő válaszolni fog a Szentírás lapjain, a szentségel vételében és az imádságban. Tanuljuk meg Jézustól, hogy az emberi ismeretek és a jó szokások elsajátítása nem öncélú, hanem arra valók, hogy fel tudjuk ismerni és ki tudjuk fejezni az igazságok halmazát, egyéni és közösségi életünk értékeit. Ha így cselekszünk, bizalommal hagyatkozhatunk az isteni gondviselésre. Isten nem hagy el minket. Szentlelke által kísérni fogja nemzedékünket is úgy, mint elődeinket a történelem során.

Az első hittanóra ilyen gondolatok jegyében telt. Magán viselte Erdő Péter, bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek kassai látogatását, amelynek emlékére Bernard Bober, érsek-metropolitával közösen, mindkettőjük címerével ellátott néhány rózsafüzéremlék és kereszt készült. Ebből kapott emlékül Sára nővér és a születésnapját ünneplő Krankilla Kira.

A bíboros úrral - a három szent kassai vértanú képe előtt készült fénykép - jelzés értékű. A több mint 40 évvel ezelőtt idehelyezett, akkor még csak boldogokként tisztelt ábrázolás – a háromnyelvű: magyar, szlovák és lengyel táblával körülvéve, biztató: a történelem egyedüli ura – az Isten, aki idővel minden jót beteljesít.

2019. szeptember első hétvégéjén, a három szent kassai vértanú életáldozatának 400. jubileuma kapcsán Bernad Bober, kassai érsek-metropolita meghívására a főegyházmegyébe látogatott Erdő Péter, bíboros, Magyarország prímása, esztergom-budapesti érsek.

Szombaton délelőtt, Kassán az Árpád-házi Szent Erzsébet Székesegyházban Bernard Bober, érsek-metropolita vezetésével, együtt misézett Jozef Tomko, bíborossal. Az ünnepi liturgián a szlovákiai püspökök és a főegyházmegye nagyszámú papsága mellett részvett: Marek Jendraszewski, krakkói érsek-metropolita, Pindel Roman, Bielsko-Živiecki megyéspüspök, Majnek Antal, munkácsi megyéspüspök, Tamás József, gyulafehérvári segédpüspök. Az ünnepi liturgián jelen volt Rastislav Gont, eperjesi ortodox érsek is.

Az együttmisézés kézzelfogható bizonyítéka kívánt lenni annak a közös feladatnak a folytatására, amelyet a három különböző nemzetiségű vértanú 1619. szeptember 7-én hűséggel beteljesített Kassán. A szentmisében, amelyet a Szlovák Televízió élőben közvetített, Erdő Péter, bíboros szlovákul is köszöntötte az ünneplő közösséget. Beszédében, többek között megköszönve a becses meghívást, meghívta a szentmise részvevőit, a nézőket és a hallgatókat a jövőre Budapesten megrendezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. 

Másnap, vasárnap a premontrei templomban Štrbák Ambróz jászóvári apát kérésére magyar – latin nyelvű szentmisét mutatott be Kassán a premontrei templomban, közel ahhoz a helyhez, ahol hajdan a három szent vértanúhalált halt. A szentmisén a bíborossal együtt misézett az érsekfőpásztor, valamint a jezsuita rend magyar, szlovák, lengyel és horvát provincia előjárói.

Aznap délután a bíboros Kassa-bélára látogatott, ahol megáldotta egykori elődje, a kassa-bélai születésű Sctitovszky János, bíboros, prímás, esztergomi érsek emléktábláját, amelyet a plébániatemplom falán az egyházközség és az önkormányzat közösen készítetett hálából az utókornak, hogy faluk szülöttje, sikeresen elsőként kezdeményezte a Szentszéknél a három vértanú boldoggá avatását.

A bensőséges ünnepségen az egyházi és a társadalmi élet előjárósága mellett részt vett Kassa város és környékének papsága, a bíboros egykori római és budapesti diákjai, valamint a főegyházmegye magyar ajkú papjai is.

A kassa-bélai templomban népviseletbe öltözött asszonykórus köszöntötte a bíborost, aki a három szent kassai vértanú ereklyéjét adományozta a templomnak követendő példaként, hogy kelet-európa népei az evangélium ügyéért továbbra is legyenek egyek.

A két főpásztor a három szent kassai vértanúnak, a kutatások során nyert, az emléktáblára rögzített ábrázolat mását kapták emlékül. Erdő Péter bíboros, a kassai főegyházmegye egyetlen magyar nyelvű egyházi iskolájától, a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközponttól a három szent kassai vértanú egyedi ikonját kapta hálából mindazért, amit az iskola létrehozásáért és új épületeinek felépítéséért csendben tett és tesz.

A liturgiát követő ünnepi fogadáson a falu polgármestere arra kérte a bíborost és az érsekfőpásztort, hogy közösen áldják meg az önkormányzat épületét és benne a polgármesteri irodát. A főpásztorok a kérésnek örömmel tettek eleget, emlékül saját kezűleg aláirt címerüket hagyva az utókornak, ezzel is bizonyítva, hogy a három szent vértanúsága nem volt hiábavaló.

Képes beszámoló

Boldog új iskolaévet - 2019/20

2019. szeptember 1-jén ünnepi igeliturgia keretében kezdte 5. iskolaévét a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont növendékserege és tantestülete. A lelki találkozó kezdetén Dobos Zoltán, az egyháztanács oszlopos tag üdvözölte az egybegyűlteket.

Miután Nagy István, iskolaigazgató megtartotta ünnepi köszöntőjét következett az igeliturgia Gábor Bertalan, esperes-plébános vezetésével. Többször elmondtuk már – mondta - nekünk jutott az a nagy kegyelem, hogy városunkban és a szűkebb pátriában 2015-ben egyházi iskolát nyithattunk. Ki tagadná? Ajándék és feladat. Egyik sem kicsi. Az iskolaalapítás szükségességét mindnyájan jól ismerjük. Ismételten köszönöm, köszönjük, hogy megértettük az idők jelét. Még mindig az út elején vagyunk, ami nem könnyű, de lám, járható, ha továbbra is Istenbe és egymásba kapaszkodunk.

Igaz, nem tagadjuk, hogy bizonyos szavak, tettek után sokszor éreztük, hogy az, amit tettünk, nem volt mindig jó, tévedtünk, rosszat tettünk, bűnt követtünk el! Világunkat, de egymást is – akiket pedig szeretünk – sajnos gyakran mérhetetlen kapzsisággal feléljük, megemésztjük, tönkre tesszük!

Ám, biztos, hogy mindannyiunk életében eljön az igazság pillanata, amikor akarva nem akarva, szembenézünk szavaink, tetteink és mulasztásaink következményeivel és szégyenkezünk. Kibuggyan ajkunkon a beismerés: röstellem, bánom, bocsánat.

Ez jó jel. Arra enged következtetni, hogy életünk Ura és Teremtője ismét zöld utat kapott életünkben. Isten ugyanis nem akarja, hogy vesztett csaták tragikus áldozatai legyünk, hanem azt, hogy megtérjünk és üdvözüljünk, bűnbánatot tartva a szeretetben újjászülessünk! Életünk legyen, mégpedig bőségben.

Az új iskolaév kezdete is, nagyon jó alkalom volt erre. Bűnbánatot tartva, kértük a Szentlélek segítségét, hogy a jót idejében felismerjük és az Ő segítségével és egymás támogatásával azt meg is tudjuk valósítani.

Elmélkedésben az esperes arra kérte a hallgatóságot, hogy mivel társadalmunkból sok jól nevelt, vidám gyermek, fiatal hiányzik, ezért Szent Kristóf példájára, vegyük vállainkra gyermekeinket és vigyük át őket a nemlétből a létbe, a tudatlanság partjáról a tudás, a művészetek, az értelmes élet partjára!

Ha mindazt, amit hitünk, vallásos meggyőződésünk, nemzeti kultúránk által kaptunk átadjuk a gyermekeinknek, hordozva akár egy - egy kamasz terhét is, biztos, hogy Isten és ember előtt kedves tettet viszünk végbe!

Ám, ha esetleg úgy éreznénk, hogy semmihez sem értünk és nem tudjuk, hogy merre is menjünk, álljunk meg rohanó életünk partján, mint ma, és akarjunk jó szándékkal a segítséget kérők szolgálatára lenni! Egyházi iskolaközpontunk keresztény munkatársakat keres és vár. Jelentkezzünk szent szolgálatra: imádkozhatunk, korrepetálhatunk gyermekeket, diákokat kísérhetünk el az iskolába, vagy a templomba, vállalhatunk délutáni, vagy esti felügyeletet, amíg a szülők munkában vannak. Sok féle képen segíthetjük összetartozásunkat.

A világ rohan. Nekünk, idősebbeknek kedves kötelességünk, hogy a fiataljainknak megmutassuk a remény útját.  Nem engedhetjük, hogy elvegyék tőlük a reményt. Az identitás ugyanis nem a múlttól függ. Identitásunkat nem az adja, amik voltunk, hanem amit remélünk. Az igazi kérdés sohasem az, hogy „kik voltunk?”, hanem az, hogy „mit remélünk?”.

Mielőtt részesültünk volna az ünnepi záró áldásban, esperes-plébánosunk még egy kedves kötelességének tett eleget. Az idei barkai búcsún ismét részt vettek a Szent István Lovagrend tagjai, akik ajándékot hoztak iskolánknak. Amint tudjuk, az utóbbi években március 15.-én Budapesten az Operától a Hősök teréig kifeszítenek egy 1848 méteres nemzeti színű lobogót, amelyet az ünnepi felvonulás után darabokra vágva szétosztanak emlékbe népünk közösségeinek. Ebből zászlóból kapott az iskola is egy részt, figyelmeztetésül, bátorításul, hogy hűségesen őrizzük, ápoljuk és továbbadjuk a ránk bízott hitbeli, lelki, szellemi, kulturális és anyagi kincseinket. Tisztelettel felkérte iskolánk igazgatóját, hogy szíveskedjen átvenni a zászlódarabot, és helyezze el jól látható helyen, hogy látva lássuk kötelességünket és feladatunkat ezen a téren is.

Miután az igazgató átvette a zászlót, két diák az oltár előtt kifeszítette és a jelenlevők elénekelték a Himnuszt Boldog Salakházi Sára testvérről.

Iskolánk indítása mindenképp egy kis csoda. Örüljünk. Csodálkozzunk rá újból és újból, hogy bár itt-ott még mindig találkozunk kerékkötőkkel, bizonytalanokkal, elbizonytalanítókkal is, de hála Istennek egyre többen voltak és vannak azok, akik Istenben és egymásban bízva, készeknek mutatkoztak arra, hogy általunk Isten továbbra is csodát tegyen, hogy csodálkozhassunk.

Az idén is, mint a múltban, miután elénekeltük nemzeti himnuszunkat, felsorakozva az iskolazászló után, átmentünk a plébániaudvarba, ahol szerény megvendégelésben volt részünk. Ezúton is köszönünk minden adományt, segítséget és jóindulatot.

Boldog új iskolaévet!

Isten, hazánkért térdelünk Elődbe.
Rút bűneinket jóságoddal född be.
Szent magyaroknak tiszta lelkét nézzed,
Érdemét idézzed.

István királynak szíve gazdagságát,
Szent Imre herceg kemény tisztaságát,
László királynak vitéz lovagságát,
Ó, ha csak ezt látnád!

Szent Erzsébetből hős szeretet árad.
Margit imái vezekelve szállnak.
Minket hiába, Uram, ne sirasson,
Áldott Boldogasszony.

Márk, Menyhért, István, hős kassai szentek.

Életpéldátok minket is vezessen.

Vértanúságtok legyen eszményképünk,

Hogy koszorút nyerjünk.

Krisztus szolgája, Salkaházi Sára.

Üldözötteknek, gyengéknek barátja.

Életedet adtad égnek felajánlva,

Szeretve, szolgálva.

Ránk, bűnösökre minden verés ráfér.
De könyörögnek ők édes hazánkért.
Hadd legyünk mi is tiszták, hősök, szentek:
Népünket így mentsd meg!

2019. július 21-én, Barkán, a magyar nyelvű záró szentmisét Cserháti Ferenc budapesti segédpüspök celebrálta a környékbeli papokkal, több száz hívő imádságos jelenlétében a határ mindkét oldaláról.

Homíliájában a püspök a Szűzanya példájára a gyengédség forradalmára buzdította a híveket, hogy az elődökhöz híven a skapulárén keresztül a Boldogasszonyt tisztelve alakítsák életüket. A keresztény magatartás váljék számukra habitussá. Fogadják továbbra is megtisztult szívvel Isten igéjét és szenteljék bátran magukat testvéreik buzgó szolgálatára.

A zarándokok között már hagyományosan ott voltak a Szent István Lovagrend tagjai is, akik a szentmise után a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont részére a nemzeti trikolór egy darabját adományozták, azzal a kívánsággal, hogy az intézmény hirdesse a 48-as hősök hűségét és bátorságát Isten előtt, a Haza oltáránál.

A zászlódarab annak az 1848 méteres Nemzeti Trikolórnak egy darabja, amelyet 2018. március 15-én az Andrássy úton a forradalom emlékére feszítettek ki az Operától a Hősök teréig.

Képek

3. nap

A bárkatábor részvevői a 3. napot Ájban és Tornán töltötték. Itt ismerkedtek a környék természeti és természetfeletti szépségével és értékével. Emlékül egy-egy Szent Benedek medált kaptak, amelynek különleges története van.

A Szent Benedek-medál ereje tehát kizárólag Jézus Krisztusnak tulajdonítható, amelyet megelőz Szent Benedek közbenjárása, az egyház áldása és a kérő személy hite, vagyis semmi esetre sem a medál szépsége, vagy a rávésett ima szavai. Nem babonaságból használják, hanem élő hitből. Hasonlóan, mint az evangéliumi asszony, aki hitt abban, hogyha csupán megérinti Jézus ruhája szegélyét, meggyógyul (Mt 9,20). Illetve hasonlóan azokhoz, akik hittek abban, ha Szent Pál kendőit és kötényeit a betegekre helyezik, azok meggyógyulnak betegségeikből, és a gonosz lelkek elhagyják őket (ApCsel 19,12).

A Szent Benedek-medál mindkét oldalán ábrázolásokat és különös betűket láthatunk. Az előoldal a szentet ábrázolja, amint jobb kezében a keresztet tartja, bal kezében nyitott könyvet: a Szentírás által ihletett Regulát (szerzetesi szabályzat). Jobbján egy serleg (méregpohár) látható, amelyből egy vipera kúszik ki, miután Szent Benedek keresztet vetett rá. A balján egy holló készül elrepülni a mérgezett kenyérrel. Utalás arra, hogy Szent Benedeket nem tudták megmérgezni.

A medál imájának régi magyar formája:

„A Szent Kereszt legyen fényem,
ne az ördög a vezérem!
Gonosz szellem, hordd el magad,
ne tukmáld rám hívságodat!
Elém ne tedd étkedet,
magad idd meg mérgedet!”

Csak kívánni lehet, hogy a bárkatábor részvevőinek életútja a Kereszt győzelmében teljen.  Védve legyenek a Sátán minden kísértésével szemben. 

Köszönet és hála az ötletgazdának, a szervezőknek és minden segítőnek. Mindenekelőtt Balta Zsuzsának, aki a köszönet és a hála jeleként egy sokáig élő rózsát kapott.

Képek - 2. nap

2. nap

Szent Benedek, Európa fővédőszentje ünnepén folytatta bárkaútját a lelki táborozás. A jászói apátság és barlang meglátogatása előtt a nap szentjére emlékeztek, akinek híres jelszava „Ora et labora et lege – Imádkozz, dolgozz és tanulj” volt.

Ennek értelmét és értékét érezte meg és élte Szent Benedek apát /480-547/, akinek életműve a nyugati szerzetesség és az európai kultúra egyik alappillére. Erre az együttlátásra, egységben gondolkodásra, a krisztusi igék Szentlélekben való aktualizálására lehetett alapozni azt az épületet, amelyet kikezdtek ugyan évszázadok viharai, megpróbáltak az Egyházon belüli és kívüli forrongások, mégis szilárdan áll, és világítótoronyként mutat ma is utat annak az Európának, amely mindjobban elveszíti lába alól a krisztusi hit szilárd talaját és a fogékonyságot a Szentlélek régi és új működése iránt.

Adja Isten, hogy a mában minden körülmény között hűségesek legyünk Istenhez és Egyházához, felismerve azt a küldetést, amelyet ránk bízott itt és most, népünk, kortársaink és testvéreink javára. Szent Benedek közbenjárása segítse, hogy Európa és a világ népei felismerjék azt, ami igazi javukra szolgál, és eljussanak a Krisztusban való új testvériségre.

Fotók

Noé bárkája történetének tanulságai

Noé bárkájának története szinte mindenre megtanít az életben, ki gondolná, hogy mennyi fontos tanulságot fedezhetünk fel benne!

1. Ne késd le a hajót!
2. Emlékezz, mindnyájan ugyanabban a hajóban vagyunk!
3. Figyelj a Tervezőre! Akkor sem esett az eső, amikor Noé megépítette a bárkát.
4. Vigyázz lelkedre, testedre és kultúrádra!  Sohasem tudod, hogy mikor ér egy újabb kihívás.
5. Ne törődj a kritikákkal! Végezd bizalommal azt a munkát, amit el kell végezned.
6. Légy igényes! Tedd a lécet magasra!
7. Biztonságod érdekében ne járd egyedül az élet útját!
8. Nem mindig a sebesség számít. A csiga és a párduc is ugyanabban a hajóban van.
9. Ha stresszes vagy, szállj magadba! Tedd össze a kezed és vágyakozz az Istenre!
10. Emlékezz: a bárkát amatőr, a Titanicot profik építették. S mi lett a végük?
11. Nem számít a vihar, ha Istennel vagy, a végén mindig vár a szivárvány. A felhők fölött mindig süt a Nap.

Noé bárkája

Noé bárkájának a története a Biblia Mózes I. könyve 6-9. fejezetében olvasható. A történet szerint Isten látva az emberek gonoszságát, szomorú volt, hogy isteni képmása ilyenné vált, ezért úgy döntött, hogy megtisztítja a Földet a gonosz emberektől. Isten látta, hogy Noé becsületes, jó ember, ezért őt, feleségét, fiaikat (Sém, Hám és Jáfet) és azok feleségeit megmenekíti a haláltól és megteszi őket a következő nemzedék atyjának. Isten megparancsolta Noénak, hogy a föld összes állatából vegyen egy-egy párt (egy hímet és egy nőstényt), hogy a vízözön elmúltával újra legyenek állatok a földön.

Amikor a bárka elkészült, Noé, családja és az állatok bevonultak a bárka belsejébe, majd Isten bezárta az ajtót: a második hónap 17. napján, megnyíltak a nagy mélységek forrásai és megeredtek az ég csatornái. /Mózes I. könyve 7. rész 11/

Az özönvíz ellepte a legmagasabban fekvő hegyeket is, és azon a vidéken nem maradt életben egyetlen szárazföldi élőlény sem, kivéve a bárkán levő Noét, családját és az állataikat.

Az özönvíz elmúltával a bárka megfeneklett az Ararát-hegy csúcsán. 40 nap telt el, mire a vizek annyira visszahúzódtak, hogy láthatóak lettek a hegyek csúcsai, ekkor Noé először egy hollót, majd egy galambot engedett szabadon, de azok nem találván szárazföldet, visszatértek a bárkába. Hét nap múlva újra egy galambot engedett ki, aki egy olajfaággal a csőrében tért vissza. Újbóli hét nap elteltével Noé ismét kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza, ekkor tudta meg Noé, hogy kinyithatja a bárka fedelét és kiengedte – az Úr parancsára – az állatokat is.

Isten megígérte Noénak, hogy soha többé nem lesz özönvíz. Szövetségük jelképeként szivárvány jelent meg a felhőkben (Mózes I. 9,11).

Köszönet a tábor szervezőinek. Már az első nap jó volt együtt látni, a plébániaudvarán gyülekezőket és imádkozókat. 

A bárka körvonalait megjelenítő tanárok, szülők, diákok és növendékek tábora reményt keltő. Örök értékekre épülő és építkező iskolaközösségünk, korunk „Noé bárkája”. A bibliai történetből tanulva bízva bízunk az Úr Jézus értékrendjének időtálló ígéretében: „Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára alapozták”. /Mt 7,25/

2019. július 10-12. között - első ízben - kerül megrendezésre a Salkaházi Napközis Tábor. 

Program: 

1. nap - Kassa

2. nap - Jászó

3. nap - Torna és Áj

Idei kerettörténetünk: NOÉ BÉRKÁJA

Értesétünk minden kedves érdeklődőt, hogy a 4. nap programja - szombaton - technikai okok miatt nem valósul meg.

https://www.hirek.sk/videok?op=2054#&gid=1&pid=2054

https://photos.app.goo.gl/KXyoJRyS4cHFeAou6

https://drive.google.com/drive/folders/1I_uU_dQjYkJvkEh5gJIcb9xuPUmAGFXC

2019.június 27-én Aggteleken jutalomkiránduláson vettek részt azok a tanulók, akik egész éves munkájukkal, versenyeken való részvételükkel, valamint dícséretre méltó eredményeikkel mindezt kiérdemelték.

https://photos.app.goo.gl/91HahSX2ZnFHG61o8

https://ma7.sk/kozelet/orszagos-katolikus-tanevzarot-tartottak-szepsiben

Idén Szepsi adott otthont a Katolikus Iskolák Országos Tanévzáró Ünnepségének. Kiosztottuk a „Közösségünk szolgálatáért díjat”, mellyel az iskoláinkat segítőket, megtartókat, a "...reménytelenségbe is jövőt álmodókat, csendesen segítőkezet nyújtókat" díjaztuk.2019 díjazottjai:

Mgr. Csala Éva, Szepsi, Ing. Csiszár Márta, Gúta, Mgr. Gódor Beáta, Ipolyság, Mgr. Kázmér László, Palást, Szabó Viktória, Komárom, Mgr. Nagy István, Szepsi, Mons. JCDr. Gábor Bertalan, PhD., Szepsi

A másik díj az általunk nagyra tartott diákoknak szól. Elismerő oklevél, mely a Szeretethimnusz soraival indokolja választásunk legfőbb szempontját, a szeretetteljes életet.Akik idén (is) kiérdemelték:

Doncs Zsombor, Ipolyság, Henzel Dániel, Komárom, Jánošík Benedek, Palást, Nagy Gabriella, Szepsi, Pálffy Fanni, Ipolyság, Žibrita Rebeka, Gúta

Szívből gratulálunk nekik, az Isten áldja további útjukat, s Isten áldja az iskoláinkat, az ott nevelőket, s az ott nevelkedőket is! Te Deum laudamus...

A jövő kapuit a fiatalok nyitják, de a kulcsokat az öregek őrzik…

2019. június 26-án Szepsiben tartotta országos tanévzáró ünnepségét a Patróna Nostra közhasznú társaság szervezésében a Szepsi Boldog Salakaházi Sára Iskolaközpont rendezésében a szlovákiai magyar katolikus iskolák szövetsége: Dunaszerdahely, Nagymegyer, Gúta, Tardoskedd, Komárom, Párkány, Ipolyság, Palást, Óvár, Ipolyhídvég, Szádudvarnok és Szepsi székhellyel.

A szentmise főcelebránsa Bernard Bober, kassai érsek-metropolita megbízásából Pásztor Zoltán, pápai káplán, püspöki vikárius volt, akivel együtt misézett, Dr. Szalay László, nagyidai plébános, Gábor Bertalan, szepsi esperes plébános és Karch Krisztián, szepsi káplán.

A hálaadó ünnepségen részt vett a város, a közélet és a társadalmi szervezetek, a Rákóczi Szövetség, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége, a Jövőért Alapítvány kuratóriumának számos tagja, sok szülő, nagyszülő és iskolabarát. A szentmise ünnepélyes bevonulással vette kezdetét. A kereszt után az iskolazászlók, majd a ministránsok következtek, végezetül a papság. A szentmisében Bányász Emőke okleveles kántor orgonált és vezette az énekeket. Énekeltek a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont diákjai, Lukács Katalin tanárnő vezetésével.

A jövő kapuit a fiatalok nyitják, de a kulcsokat az öregek őrzik – idézte köszöntőjében Gábor Bertalan esperesplébános Ferenc pápát, aki a Gyermek Jézus jeruzsálemi templomban való bemutatása kapcsán, a keleti egyházi hagyomány szerint ezt a napot a „Találkozás ünnepeként” ülik. A találkozás az újdonságot hozó Istengyermek és a várakozó emberiség között történt: egyfelől a fiatal Mária és József, a másrészről az idős Anna és az agg Simeon között. A találkozás során kölcsönösen gazdagították egymást. Ott értették meg, hogy Isten ígérete a történelemben nem egyénileg, nem is egy szempillantás alatt valósul meg, hanem együtt és közösen.

A Gyermek-Jézus közelében mind a négyen ismét rátaláltak hitük gyökereire, mert a hit nem könyvből merített ismeret, hanem az Istennel való együttélés művészete, amit az egy úton való haladással lehet megtapasztalni. A két fiatal – József és Mária - az idősekkel – Annával és Simeonnal - történő találkozásukban önmagukra találtak. Megsejtették jövőjüket. A két öreg pedig, életük vége felé, megkapták Jézust, életük értelmét és ezzel valósággá vált Joel próféta látomása: „Öregjeitek álmokat látnak, a fiataloknak látomásuk támad” (Vö. Joel 3,1).  

Minden fiatal nemzedék arra hivatott, hogy új ajtókat nyisson, de nem felejtve, hogy a kulcsokat az öregek őrzik. Vagyis jó, ha egy nemzedék fiatalsága figyel a gyökerek keresésére, de közben az idősekre hallgat. A fiatalok és az idősek közötti találkozás nélkül nincs jövő, ahogyan nincs növekedés gyökerek nélkül, és nincs virágzás új sarjak nélkül sem. Ezért is volt különös öröm ez a mai találkozás, a keleti végeken.

Imádkozzunk és cselekedjünk együtt, hogy egyházi közösségeinkben országszerte, határon innen és határon túl: családjainkban és iskoláinkban megtanuljuk és megtanítsuk, hogy – a fa a szél kihívásaira gyökereivel válaszol, mert csak ahol épek a gyökerek, ott lesznek épek a hajtások is! Bár, lehet, hogy olykor fagykár éri a fát, de a megnyesett fa, kizöldül, ha – épek a gyökerek. Adja Isten, hogy a közös tanúságtétel mindvégig hiteles, ösztönző és gyümölcsöző legyen.

2019.június 25-én elbúcsúztak negyedikeseink az alsó tagozattól, hogy tovább gyarapítsák tudásukata a felső tagozatom."Nagyon szeretlek Titeket, büszke vagyok Rátok, Szüleiteknek pedig köszönöm, hogy vagytok és nagyon hálás vagyok a közösen eltöltött négy évért."

A VII.A osztály tanulói 2019.június 20-án és 21-én, két napra, ellátogattak Miskolcra ,ahol nagy élményben volt részük, mert összekötötték a kellemeset a hasznossal.

A csütörtöki napunk a Kelemen Didák Fiúkollégiumba való megérkezése és a csomagok lepakolása után egy tartalmas programmal indult. Első utunk a Nagyboldogasszony - templomba - minorita templomba vezetett, amely a város legjelentősebb temploma a Hősök terén, ahol  köszönettel fordultunk a jó Istenhez, hogy szerencsésen megérkeztünk  a tetthelyre. A második  utunk a Mancs kutya szobrához vezetett, amely több sikeres mentőakcióban vett rész számos földrengésnél . Ezt követően a harmadik állomásunk a nap csúcspontja volt a Pannon-tenger Múzeum, ahol játékos-kalandos, családbarát kiállítás várt ránk. Itt két órát töltöttünk el ,ahol bőven akadt játszani, mozgatni, olvasnivaló az ősvilági termekben a dinók között. A délutáni programunk szintén tartalmas volt. Diósgyőrbe utaztunk a zuhogó esőben, ahol megebédeltünk és ebéd után verőfényes napsütésben lépcsőztünk és gyönyörködtünk a diósgyőri várban. A szállásra utazva még volt egy állomásunk a Belvárosi református templomnál, vagy népszerű nevén Kakas-templomnál . Ezt követően a szobákat elfoglaltuk, megvacsoráztunk és feltöltődve moziztunk  egyet, ahol  nagy élményben volt részünk, mert sokat nevettünk.  Az esti séta után következett a várva – várt éjszakázás, ahol az egész osztály egy szobába tömörülve élvezte a kirándulást. Néhány óra jutott az alvásra is, de lényeg az, hogy a csapat percre pontosa 8.00-kor készen állt a reggelire. Minden  jaj szó nélkül fáradtan, de mosolyogva teljesítettük a pénteki programot. Verőfényes napsütésben felgyalogoltunk az Avasi kilátóba és a magasból gyönyörködtünk  Miskolc városában. Majd megnéztük az Avasi temetőt, ahol sok híres ember van eltemetve. A sétánk  folytatódott  a Deszkatemplomhoz a miskolci Tetemváron álló református templomhoz, amelyről sok mindent tudtunk meg. Délután a Zsinagógát néztük meg kívülről, mivel életveszélyes állapotban van, ezért nem látogatható. Utolsó állomásunk  egy időszaki kiállítás volt a Herman Ottó Múzeum Miskolci Galériájában, ahol a gótikus és barokk szobrokat néztük meg, amelyek  a Kassai Kelet-szlovákiai Múzeum kincsei . Ez után már csak a hazautazás várt ránk az esti órákban.

Mindenki fáradtan, de mosolyogva és élményekkel gazdagon tért haza erről a kirándulásról.

2019. június 22-én, az Ügyességi Többpróba országos versenyén, Rimaszombatban, Balázs Rita - 7.A osztályos tanulónk - 3. helyet szerzett. Szívből gratulálunk a fantasztikus teljesétményhez és eredményhez!!!