2023. február 22-én délelőtt a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont óvodásai, délben az iskolások is részt vettek a hamvazószerdai liturgián, ami ünnepélyes bevonulással vette kezdetét, mialatt az iskolai énekkar énekelt Lukács Katalin tanárnő vezetésével. A napi könyörgés után elhangzottak a szentírási szakaszok, amit homília követett, majd a hamu megáldása és a hamvazás következett. Az óvodások elmélkedésre egy pár gallyat kaptak. Felületesen szemlélve élettelennek, száraznak tűnnek. Feladatként a tantermekben vízbe téve, a nagyböjt folyamán végig kísérhetik kizöldülősüket és virágba borulásukat. Ilyen az Istenben, és az Istennel élt emberi élet is, ha az ima, a böjt, a jótékonykodás és a szentségek hatékony vétele által Benne élünk és vagyunk. Ezt a gondolatmenetet már az alsós és a felsős tagozatos diákok ízlelgették. A hamvazkodás alatt szintén az énekkar énekelt. A szertartás a Hívek könyörgésével folytatódott, a Miatyánkkal, az Üdvözléggyel, a Záró könyörgéssel és az ünnepi áldással ért véget.
Ezen a napon a liturgia egy ősi formulában mutatja be a nagyböjt lelki jelentését. „Ember, emlékezzél, porból voltál, porrá leszel.” „Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban.” (Mk 1,15). Ezeket a szavakat ismétli a pap a hamvazkodás pillanatában. Ezzel valamiképpen visszatérünk az emberi történelem kezdetéhez, amikor a bűnbeesés után az Úr így szólt Ádámhoz: „Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.” (Ter 3,19).
A hamu, amit ma a kezünkbe veszünk, és amivel megjelöltetünk, eszünkbe juttatja a semmit. A mulandóságot. Ember, emlékezzél, porból lettél és porrá leszel, amit elfúj a szél, vagy magába zár a föld. A nagyböjti szentidő, a szent 40 nap gondolkodni hív, elmélkedni, látni és láttatni valóságot. Mi a valóság? Az ember csak egy marék hamu lenne?
Nem! A Teremtő Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. Öröknek. Ez vigasz, de feladat is. Szép életet kell élnünk a mindennapokban, ami az örökkévalóságban lesz teljessé. Addig – ember, küzd és bízva bízzál. A bizalom forrása és helye – az imádság. A küzdés tere a mindennapok kihívásai. Mindkettő önuralmat igényel.
Érdemes? Igen, hiszen ott, ahol az ember jót tesz – azonnal jobb lesz a világ. Ott, ahol rosszat teszünk, általunk rosszul, rondul, durvul a világ. A szertartásban azért is imádkoztunk, hogy Isten segítségével a következő szent időben helyesen és jól éljünk, tanuljunk, szeressünk és viselkedjünk, hogy a nagyböjt ideje elősegítse egyéni és közösségi életünk lelki, szellemi és testi fejlődését.
A hamvazkodási liturgia végén az iskola 4G. diákjai ünnepélyesen kihelyezték az Evangéliumok Könyvét, ami az iskola folyosóján kialakított liturgikus térben nyert elhelyezést, ahol az óraközi szünetekben lehetőség kínáltatik az Isten szavának magánolvasására és a kapott üzenetek egy füzetben való megosztására, hogy mivel a Biblia az Úr népének a könyve, Isten igéje egyesítse gyermekeit és tegye egyetlen néppé őket.
A Biblia ugyanis nem történeti könyvek gyűjteménye, nem is időrendi események leirata, hanem teljes egészében az ember átfogó üdvösségére irányuló kinyilatkoztatás, ami az ember részéről válaszra válasz. Kölcsönös dialógust, párbeszédet igényel. Az üdvösség céljának elérése érdekében a Szentlélek alakítja át az emberi szót Isten szavává.
Jó tudni, hogy a Szentlélek szerepe nélkül az ember könnyen átcsúszik fundamentalista magyarázatokba, amitől mindenkinek bölcsen távol kell maradnia, ahogyan arra Pál apostol is emlékeztet: „A betű öl, de a Lélek az, aki éltet” (2Kor 3,6). A Szentírást az Egyházzal és az Egyházban, és ugyanazzal a lelkülettel kell értelmezni, mint ahogyan azt megírták. Jézus Krisztussal, akiben a kinyilatkoztatás beteljesedett, és aki a Szentlélek által folytatja tevékenységét, továbbra is sugalmaz az Egyháznak a Szentírás tanításában: az Egyházzal, az Egyházban, az Egyházért.
Adja Isten, hogy a nagyböjti szentidőben buzgóbban imádkozzunk és odaadóbban gyakoroljuk az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit. Nagyböjti zarándokutunkon kísérjen bennünket az Úr segítsége és a mindig az Istenre figyelő és Benne élő Szűzanya példája és oltalma. Köszönet és hála mindazoknak, akik közreműködtek a liturgia méltóságteljes ünneplésében.
